Üzenem....(a tolerancia pedagógiája)

"Lois iskolás csoportja bevándorló családokból származó, első generációs amerikai gyerekekből áll, akiknek a szülei különböző országokból érkeztek az Egyesült Államokba. Őshonos etnikai csoportoknak is sok képviselője jár ide.(...)A tanév mintegy négy hónapja kezdődött. Lois mostanra sikeresen kialakított egyfajta rutint, amellyel a gyerekek magukévá tehetik egymás kulturális jellegzetességeit, és annak együtt örülhetnek.(...)
A bejárati ajtóra hatalmas üdvöző felirat került, melyet a gyerekek alkotásaival díszítettek. A Köszöntő szövege így szól:"Isten hozott!" Emellé egy csoportkép is került, és az isten hozott kifejezést számos nyelven(...) felírták.
A terembe lépve bárhova nézünk, mindenhol az etnikai és kulturális sokszínűség hihetetlenul gazdag képi megjelenítését látjuk. A falon szembetűnő helyre került egy világtérkép és az USA térképe, alatta a szöveg: "Sok helyről származunk" Vékony vonalakat húztak az USA és azok közé az országok közé, ahonnan a csoportba járó gyerekek családja (..) származik. A terem egy másik sarkában "sok-sok arcunk van" címmel montázs található.
Az olvasósarok igazi példája a multikulturális gyerekirodalom gazdag lelőhelyének(...).Az olvasnivalók közé bőven került hang-és videokazetta is, melyek zenét, irodalmi hangjátékokat, meséket, televíziós programokat tartalmaznak.(...)Egy videokamera és egy felvevő is készen áll, hogy bármikor használják. De van itt még más is! Több ütött-kopott, sokat forgatott fotóalbumot halmoztak egy kupacba. Segítségükkel a gyerekek felfedező útra indulhatnak a múltba, elgondolkodhatnak a jelenen, és elképzelhetik a jövőt.
(...) Lois szerint ez elsősorban a szülők érdeme. A tanév elején mintegy szerződést köt a szülőkkel, melyben vállalják, hogy két könyvet vagy valamilyen más kommunikációs eszközt ajándékoznak a csoport könyvtárának.A két könyv közül az egyiknek a saját etnikai csoportjukról kell szólnia, a másiknak pedig egy másik etnikai csoportról, melyről otthon sok szó esik, vagy a szülők szeretnék, hogy a tanév során a gyermek tanulna róla. A családok elismerésben  is részesülnek, az általuk ajándékozott könyvekbe pecsét kerül:"........adománya".Ha a gyűjtemény már túlságosan nagy a terem méreteihez képest, vagy ha a gyerekek valamelyik olvasnivalót "kinövik", akkor a feleselget továbbadják az iskolai könyvtárnak vagy a laóhely szerinti közösségnek. (...)
Lois a hű etnikai ábrázolás elkötelezett híve.(...) elmondja, hogy számára igen fontos, hogy a gyerekek rögtön felismerjék, hogy a szemléltetőeszközök kiket képviselnek(...)Emellett  azért azt is kívánatosnak tartja, hogy a gyerekek a lehető legszínesebb skálájú képi megjelenítési formákkal találkozzanak, mert ezzel elkerülhető a sztereotípiák kialakulása. Az azonosítás elősegítése érdekében a teremben található összes, bármilyen etnikumhoz tartozó személyt ábrázoló képet személyes vagy etnikai szöveg is kísér: " A nevem......,.... vagyok.(...)
Fontos, hogy a gyerekek tudják, nincs abban semmi kivetnivaló, ha felismerik mások származását és elvárják, hogy a másik is tisztában legyen a származásukkal. Az etnikai hovatartozás a személyazonosságunk fontos jele.
"Sok mindenhez értünk" a különböző etnikai csoportok kézműves, művészeti, tudományos, technikai, gyógyászati és zeneti téren elért eredményeivel, alkotásaival kapcsolatos képek, példák, szimbólumok láthatóak itt.
Az ábécés sáv (...) Az ábécé minden betűjéhez más-más etnikai csoport nevét és valami jellegzetességét társították. A "j " betű alá például a jamaikai, japán amerikai és jazz került.

A gyerekek kis csoportokra osztva különböző készségeket igénylő feladatokon dolgoznak. Ma Carloson van a sor, hogy a mesemondáshoz mesét válasszon. Egy japán amerikai család történetét szeretné hallani. Lois megkéri, mondja el a többieknek, miért épp ezt a történetet szeretné hallani. Carlos elmeséli, hogy a hétvégén a McDonald's-ban találkozott Yukikóval (ugyanebbe a csoportba járó kislány) és azzal szeretne kedveskedni neki, hogy az ő könyvéből olvassanak fel. (...) és szeretne többet tudni róluk, mert nem olyanok, mint az ő környékén élők.
Mielőtt Lois belefogna az olvasásba elmond néhány dolgot erről az etnikai csoportról. Beszél a hivatalos elnevezésükről, hazájukról, megemlít néhány rájuk jellemző dolgot (...) és azt is elmondja, hogy az Egyesült Államok mely területein élnek. Megkérdezi, ki tudja megmutatni a térképen Japánt és Kaliforniát.

Matematikából a gyerekek a két nyelven való számolást gyakorolják. Angolul már tudnak számolni(...)Most spanyolul tanulnak meg tízig számolni. Lois megdicséri a gyerekek igyekezetét, és megnyugtatja őket, hogy megérti a kiejtéssel kapcsolatos aggodalmaikat. Emlékezteti őket, hogyha valaki idegen nyelven tanul, akkor a kiejtése nem lesz ugyanolyan, mint az anyanyelvűeké.

A szimbólumok a gondolatok rendkívül erőteljes közvetítői, mint Lois csoportszobája is jól bizonyítja. A gyerekeket szinte elárasztja az etnikai és kulturális sokszínűség pozitív képeivel és interakcióival. Önmaguk és mások identitástudatáról és képességéről egyszerre tanulnak, ugyanakkor lelkesen dicsérik is azokat.Mindez meleg, barátságos, megerősítést nyújtó tantermi légkörben megy végbe, ahol a kulturális pluralizmusra való utalások a tanulásban és a tanításban egyaránt megszokottak. Ez a fajta tanítás sok területen hozzájárul a magas szintúű tanulmányi teljesítmény eléréséhez, bármilyen etnikai csoporthoz tartozó gyerekről is legyen szó. "


(Kivonat: Geneva Gay: A kulturálisan érzékeny pedagógia lehetőségei in: Dr. Torgyik Judit: Kulturálisan érzékeny iskola).

Mi is az a Summer School?

Utolsókat rúgja a tanév, és a magyarországihoz hasonlóan például Maryland államban is június 15-e az utolsó tanítási nap. (Nekem idehaza már előre fő a fejem attól, hogy van kemény öt hét szabim egész évben, a nyári szünet meg 11 hét. A napközis tábor mindig a végső megoldás szokott lenni mindenki fejében, de ha nincs segítség, akkor igen keserves megoldani a "hova tegyem a porontyom, mert neki ez a nyári szünete" kérdést, főleg, ha csak most fejezi be az elsőt és nem vagyunk milliomosok.)Na de nem is erről akartam írni, hanem az amerikai rendszerről.
Ott ugyanis van az a bizonyos Summer School. Ez nem napközis tábor. A nevében is benne van, ez iskola. Nyáron.Májusban kell regisztrálni, és júliusban négy hétig tart.

Alapvetően három célcsoportnak találták ki: az első azoknak a tábora, aki valamiből buktak, a Summer Schoolban lehetőségük van felzárkózni és a társaikkal együtt folytatni szeptemberben. Aztán vannak azok, akik nem szereztek elég kreditet az év folyamán (igen, odakint nem csak az egyetemen van kredit), mert sokat hiányoztak, ők így pótolhatják be a krediteket (A Secret Life of the American Teenager sorozatban a főhős például szülés miatt esik ki év vége előtt két hónappal és Summer Schoolban hozza be a lemaradását). A másik "véglet", a harmadik csoport, az önkéntesen Summer Schoolba vonulók tábora: az úgynevezett Enrichment programokban való részvétel olyan tehetséges diákok számára, aki nyáron szeretnének magasabb szintű tudást szerezni, vagy valamilyen tárgyból magasabb szintet megugrani. Ez jellemzően a középiskolákban fontosabb, főleg az egyetemre való előkészületekben, az utolsó két középiskolai évben, de a tehetséggondozás ezen formája megjelenik az általános iskolákban is.

Minden tanárnak és diáknak ismerős, hogy ősszel bizony a nyári hetek után berozsdásodva indulnak el az agytekervények, és a diákok sokat felejtenek. Ezt nevezik "summer learning slide"-nak, és az alacsony szociokulturális rétegekből érkezőknél különösen nagy ennek a jelentősége. Ennél a célcsoportnál a nyári iskola jó lehetőség arra, hogy ne még nagyobb hátránnyal induljanak.
Már vannak olyan iskolák, ahol a gyerekek az iskolától kapott laptopjukkal otthonról is bekapcsolódhatnak a tanulásba, így kevésbé van "iskolaszaga" a felzárkózásnak. A virtuális osztályteremben tudják tartani a tanárukkal a kapcsolatot és kaphatnak választ a kérdésükre. feladataikat online küldik be és kapják vissza az eredményt. Az East Leyden High School (Illinois) még egy programot vezetett be, ez minden diák számára kötelező digitális műveltségi programot, amely választhatóan vagy nyáron vagy az első tanévben teljesítendő az új középiskolások számára.

A programok sikerességéről és a résztvevők számáról tankerületenként megtalálhatóak az adatok, a kutatók mégis azt mondják, nehéz eldönteni, hogy ezek a programok mennyire sikeresek.

Bennem az merült fel kérdésként, hogy akkor a tanaraknak hol van a nyári szünete?Mert gyakorlatilag a júliust bukják a Summer School miatt.Ha pedig nem minden tanár kapcsolódik be, akkor azok, akik nyáron dolgoznak, mikor tudják kivenni azt a hónapot? Őszintén szólva nem tudom.
Az viszont biztos, hogy jóval több szabadnap van a tanév közben, mint mondjuk Magyarországon, ahol öt nap adható ki ilyen-olyan ürügyekkel, plusz a nemzeti ünnepek.
A suli ugyan augusztus 25-én indult ebben az évben például Marylandben, de a szeptember 1, Labor Day (Munka Ünnepe) máris szünet volt.Szeptember 25-én Rosh Hashanah (zsidó újév) szintén iskolaszünet. Október 17-én valamiféle megyei konferencia miatt tanároknak és diákoknak szünet volt, 31-én Professional Day for Teachers, ekkor a diákonak szünet, és néhány tanár dolgozik. November szünettel indul, Election Day 4-én szünet mindenkinek, 10-11-én  és 26-án early release, azaz ebéd után mehet haza a diákság, 27-28-án Thanksgiving, és nincs iskola. Decemberben 24-31 iskolai szünet. Január 1-2 szünet, január 19 dr. Martin Luther King Day általános szünet, január 20-án megint Professional Day for Teachers, ekkor a diákoknak szünet, és néhány tanár dolgozik. Február 16 President's Day, mindenhol szünet,27-én rövid nap.
Március 27-én a harmadik Professional day for Teachers, a diákság otthon.Április 3-6 Húsvét, 7-10 tavaszi szünet. Május 25 Memorial Day, senki nem dolgozik.
Öt olyan ünnep van, amikor minden zárva, egy, amit több helyen tartanak, más helyeken nem (Rosh Hashanah), ezen felül van három Professional Day, Thanksgiving, téli, tavaszi szünetek.
Nagyon gyakori a téli időszakban nagy hóesés esetén az extra zárva tartás, ezt azonban pótolni kell.
Tegyük hozzá, napközi nincs.Igaz, hogy a tanítás egész napos, de ha a szülő ennek a végére nem ér oda, akkor fizethet After-School Child Care-t, vagy ha korán akarja vinni a gyereket Before-School Child Care-t. Gyanítom azonban, hogy ez a szolgáltatás valamivel színvonalasabb, mint a magyar napközi, ahol a gyerekek ott vadulnak/ütik-verik egymást/ esnek-kelnek/bogyót esznek aki tudja milyen fáról az iskolaudvaron ahol akarnak, mert a tanítónénik egy tömbben beszélgetnek...

Back-to-school night

Részt vettem életem első Back-to-School Night rendezvényén. A BtSN nem más, mint az óvodákban és az iskolákban a tanítás megkezdése után körülbelül két hónappal egy esti rendezvény, kizárólag szülőknek.
Egyáltalán nem komoly szülői értekezlet jellege van, itt a szülő-pedagógus viszony sokkal barátibb és oldottabb jellegű, mint Magyarországon.
A BtSN hagyományosan az osztályok, - a mi esetünkben az óvodai csoportok - termeiben kezdődik, ahol a szülők bepillantást nyerhetnek a kicsik mindennapjaiba, a terem fel van díszítve, és el van rendezve úgy, hogy a szülő minél többet tudjon megragadni abból, ami napközben zajlik le a teremben.Ez főleg olyan apró gyerekeknél nagyon hasznos, mint az enyém, aki ráadásul most küzd azzal, hogy valamit felfogjon a körülötte angolul beszélő környezet jelzéseiből, és nem mindig tudja elmesélni, mi történt.
Megtudtam például, hogy már az óvodában is elmondják, zászlóval a kezükben minden reggel a Pledge of Allegience-t, amely így hangzik:
"I pledge allegiance to the Flag of the United States of America, and to the Republic for which it stands, one Nation under God, indivisible, with liberty and justice for all."
Magyarul:
Ígérem, hogy hű leszek az Egyesült Államok zászlajához, és a néphez, melyet jelképez, egy osztatlan nemzet, mely féli az Istent, mely minden tagjának szabadságot és igazságot biztosít.
Képzelem az én gyerekem mit érthet ebből...
Minden nap más a zászlófelelős, aki tartja az eskü alatt az amerikai zászlót, más gyerek a  line leader, azaz aki a sorban elöl áll, amikor mennek az udvarra, más a block helper, aki a játék kockákat elrakja, más a caboose, azaz a játékvonat-felelős és így tovább.Tanulják a számokat, az aktuális évszakokhoz kapcsolódó ünnepeket, verseket, dalokat és meséket. Mindennap van kézműves foglalkozás, és játék a szabad levegőn.
A teremben való gyülekező és rövid körbenézés után az iskolákban a tanmenetről kapnak tájékoztatást a szülők, mivel itt ilyen még nincs, nekünk bemutatták az óvoda személyzetét, és egy slideshow volt a gyerekekről, zenei aláfestéssel, egyénenként és csoportban. Jól kitalálták, mert én bizony a könnyeimet morzsolgattam a sötétben, olyan megható volt látnom, amikor a kivetítőn az én kislányom vigyorgó arcocskája jelent meg. A képeket az úgynevezett room parents, vagy "csoport-szülők" készítették az elmúlt hónapokban, akik önkéntes alapon segítik az óvónők munkáját, és az ilyen eseményeken, mint a mai is, segédkeznek.
Az estét természetesen egy kis jó hangulatú eszem-iszom zárja, ahol a szülők egymással és a tanárokkal is kötetlenül beszélgethetnek. Ilyenkor az iskola/óvoda még egyszer felhívja a szülők figyelmét, hogy mivel segíthetik anyagiakban a munkát, például rendszeresen jelen vannak az iskola/óvoda pólói, amelyeket a helyszínen meg lehet venni, vagy egyéb olyan lehetőségek prospektusai, amelyek segíthetik az intézményt.
Összességében nagyon tetszett a BtSN, informálódtam, kicsit megnyugodtam a csemetém felől, tudtam beszélni az óvónőkkel, és az is tetszett, hogy senki nem kényszerített beülni egy padsorba huszadmagammal, és szónokolt órákon át, hanem kedélyesen és egyszerűen megünnepeltük - mindenféle hivatalos mellékíz nélkül-, hogy az iskola elindult, és minden gyerek megkezdte a beilleszkedést, vagy sikeresen folytatja a tanulmányait.

Iskolakezdés: felsőoktatási fokozatok az amerikai iskolarendszerben

 

2010. aug. 26. 17:59 - írta Phoebe

10 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: iskolarendszer

Gyakran hallani hibásan magyar beszélő szájából: "I have a diploma", amikor felsőfokú tanulmányainak tanúbizonyságáról akar beszélni. Helyesen ez úgy hangozhat, hogy degree/university degree/Bachelor's degree/Master's degree, de nézzük meg alaposabban, mit takarnak ezek a kifejezések az amerikai angolban.
1. High school diploma, valójában ez az egyetlen "diploma" az amerikai angolban, és ez nem jelent mást, mint a középiskola elvégzését bizonyító dokumentumot. Amerikában nincs érettségi, tehát nem ekvivalens az érettségivel, ugyanis államonként változó, hogy a négy év kreditjének összeadásából, vagy egy nagyobb tesztből adódóan születik meg a High school diploma. A tesztet egyébként GED-nek hívják, azaz (General Education Development). A GED öt részből áll:
1. írásbeli korrektúrájából és szövegértéséből egy üzleti, vagy egyéb szövegnek, a második része pedig egy esszé írása adott témáról.
2. Társadalomtudományok teszt, ebben benne foglaltatik a történelmi tudás, földrajzi ismeretek, jogi ismeretek, kormányzati ismeretek stb. Amerikában nem tantárgyak vannak, mint otthon, hanem tantárgycsoportok integrálva. A tesztben gyakran szerepel az alkotmány részeinek értelmezése, vagy a Legfelsőbb Bíróság tevékenységeinek ismertetése.
3. Science, azaz tudomány, ez a természettudományok összefoglaló neve, ami nálunk a fizika, kémia, biológia tárgyak összefoglalása. A tesztek nem a tárgyi tudást mérik, mint inkább az ilyen jellegű szövegek kompetens megértését.
4. Reading,azaz szövegértés-olvasás. Öt szépirodalmi és öt szakszöveg elolvasása, majd kérdésekre való megválaszolása.
5. Matematika, 90 perces tesztje a matematika ismereteknek.Érdekes módon, míg más tantárgyak egybefolynak az ameikai oktatásban, a matematika egyes részeit külön tantárgyként oktatják, mint algebra, calculus, geometria stb.
Az összesen 800 pontos tesztből 200-at kell elérni, hogy átmenjen az illető a teszten.
2. Associate Degree, (AD)ez egy kétéves tanulmányokat igazoló papír, ami már College-ben, azaz felsőfokú intézményben történik. A College szót egyaránt használják az egyetem és a főiskola helyett, egyszerűen azért, mert minden Master's, azaz egyetemi diplomához először Bachelor's Degree(BA)-t kell szerezni, ergo nincs olyan, mint Magyarországon a bolognai rendszer előtt, hogy valaki egy ötéves képzéssel már egyetemi diplomát kapott. Itt először mindenki a BA képzést kell, hogy megcsinálja, azaz  négy  vagy öt év képzés.Utána mehet Master's-re, ami további két-három év. Kicsit komolyabb, nem?
Az Associate Degree-t tipikusan Community College-ban azaz népfősiskolán lehet megszerezni, vagy Junior Collegeban amely általában privát tulajdonban van, nem állam által finanszírozott. Az A. D.-nek három típusa van:the associate of arts degree (also called the A.A. degree), the associate of applied science degree (the A.A.S. degree), and the associate of science degree (A.S. degree).
Az AD-t általálában az akarja megszerezni, akinek nincs módja(ne feledjük, itt mindenért fizetni kell!) vagy képessége a Bachelor's degree (BA) megszerzéséhez. Gyakran tovább lehet azonban vinni az AD-t BA szintre, ilyenkor az első két évet a helyi népfősikolán végzi, és utána jelentkezik a harmadik évre valamilyen komolyabb felsőoktatási intézménybe. Itt persze nagyon fontos, hogy a Community College-ban vagy a Junior College-ban megszerzett krediteket figyelembe vegye  a BA képzést tartó felsőoktatási intézmény.
3. Bachelor's Degree, ez kb egyenértékű a bolognai rendszere előtti magyar négyéves fősikolai diplomával, vagy az ötéves egyetemi diplomával, és a legtöbb embernek ilyen van Amerikában, leginkább azért, mert a Master's képzéshez a tudás és az anyagiak nagyon sokat nyomnak a latban itt. Ez tipikusan négy vagy maximum öt év.Két típusa van: the bachelor of science  degree ( B.S.) and the bachelor of arts degree ( B.A.).A legtöbb pozícióhoz erre van szükség, a leginkább ez a standard a jobb állásokhoz. Érdekes módon a szakosodás sem úgy működik, mint a magyar egyetemeken, két év után kell választani egy szakot (major). A szak teljesítéséhez, a szakhoz közeli tudományokból is jó néhányat fel kell venni kreditnek, és a szakjától teljesen távolálló más tantárgyi csoportokból is teljesítenie kell krediteket.Ez szolgál az úgynevezett általános műveltség megalapozásához, ami ugye a középiskloában elmarad, mivel az is már érdeklődési kör által választható kredites tárgyakat oktat, ergo, aki humán érdeklődésű, az a középiskolában már kilökheti az életéből mondjuk a fizikát, de lehet, hogy a college-ban humán szakon kénytelen lesz felvenni kreditként.Nincs szakdolgozat a BA képzés végén, a kreditekből, vizsgákből áll össze a bizonyítvány.
3. Master's Degree, nem egyenértékű a magyar bolognai rendszer előtti egyetemi képzéssel, hiszen a négy-öt év Ba után kezdhető és általában még két év nappali képzést jelent!!!Ez egy sokkal komolyabb képzés, és nem minden felsőfokú intézményben lehetséges a megszerzése.Ugyanakkor az orvosi, jogi, fogorvosi képzés rögtön Masters fokozatot ad, és dr előcímet is.Abban hasonlít a magyar egyetemi-főiskolai rendszerhez, hogy ebben a két évben szigorú szakosodás van, csak és kizárólag szakspecifikus dolgokat oktatnak, azaz a szak előre meghatározott.Néhány MA képzés elvárásai közt szerepel a szakdolgozat, de nem feltétlenül kötelező, mint a magyar felsőoktatásban.
4. PHD degree- egyenértékű a magyar PHD-val-, 3-6 évig tart az elvégzése, ez szakmától függ, nyilván egy főleg könyvtárazást igénylő humán PHD elvégezhető 3 év alatt míg egy laboros-kísérletes reál PHD hat évet is igénybe vehet. A különbség az, hogy nem kötelező Master's végzettséget szerezni a PHD elvégzéséhez, BA-val is bele lehet vágni.A doktori disszertáció (Phd program thesis) hasonlóan a magyarhoz valamilyen újat kell hogy tartalmazzon valamilyen saját kutatást. Szerintem sokkal több embernek van errefele PHd-ja mint otthon, gondolom ennek az is az oka, hogy rögtön BA után bele lehet vágni.

Amerikai iskola

Nem is írtam még a hétfői élményemről, nyílt napra látogattam be egy általános iskola harmadik és ötödik osztályába.
 Húha, nagyon más, mint otthon. A legszembetűnőbb azonban a szemléltetés teljes előrehaladottsága. Míg otthon a termek falain maximum porosodó költők vannak, meg egy faliújság, addig itt az egész teremben mindenféle színes oktatóábrák, kártyák, rajzok, tegnapi feladatok kifüggesztve, aznapi órarend kifüggesztve, mire lesz képes a gyerek a délelőtti foglakozások után, és mire a délutáni után, az olvasásteremben az abban az évben megértendő szavak listája, ez nekünk fura, de itt mondjuk ötödikes anyag annak a szónak a helyes használata, hogy “opinion”. Lehet, nem ártana otthon sem ilyesmi,mert bődületesen kezd butulni az általános iskolás társadalom.

 A gyerekeknek nincsenek tankönyveik, kizárólag a tanár által adott lapokkal dolgoznak.A tanár a táblát nem írásra használja, hanem mindent színes szemléltetőanyaggal mutat be.Pl matekórán vettek egy egyszerű példát, hogy ki hány kekszet evett meg, majd diagrammal ábrázolták, amit nem felrajzoltak, hanem kis cetlin voltak a gyerekek nevei, a diagrammot színes zsírkrétával egy kockás szemléltető lapra tették fel. Mindent együtt csináltak, ha a gyerekek hülyeséget mondtak, a tanár nem kezdte el az otthon szokásos, na Fiam, már megint nem figyeltél, hanem megkérdezte a többit, hogy biztos ez, vagy figyelmen kívül hagyta a választ. A tanároknak szerintem állati sok melójuk van ezzel, hogy nincs egységes iskolarendszer, ergo nemzeti alaptanterv és könyvek, hanem mindenki az adott szinten, de sajátból dolgozik.Ezért van a neten nagyon sok óratervbank.

A gyerekek figyeltek, nem dumáltak egymással, de folyamatosan zizegtek, ami nálam már biztos egy-két megállást eredményezett volna.Ha azonban önálló munka volt, vagy megakadt az óra mert pl a tanár beszedett valamit, akkor dumáltak, de nem hangosan, de valahogy mindig végig figyeltek a tanárra.
Nem olyan padok vannak, mint otthon, hanem ilyen négyszemélyes sarokpadok, mint irodákba szokott lenni, de nagyon sokszor ülnek körben a földön, ha történetmesélés van, vagy dolgoznak csoportokban.

 Láttam egy olvasásórát is, négy csoport volt, mindenki különböző történetet kapott, és utána cserélgették az embereket.Ilyenen először egy kommunikációs tréningen vettem részt, Magyarországon, felnőttként, ahol a hangsúly nemcsak az egyéni megértésen, hanem a csapatkommunikáción volt.

Nincsenek is igazán órák, nem negyvenöt perces órák és szünet van, hanem szekciók vannak, reggel kilenctől délután fél négyig. Ebben a szekcióban benne van egy egy órás ebédszünet is.Math, Art, Science, Music, ilyen szekciók vannak, és az Art-on belül van az “irodalom” is. Azon mosolygok, hogy ez a rendszer teljesen olyan, mint a magyarországi “alternatív”-ként emlegetett , amit baromi nagy újításnak tituláltak a szaklapok, és nekünk is el kellett látogatnunk oda tanárjelölt korunkban.
Ami otthon alternatív, meg gyerekbarát, az itt teljesen hétköznapi. 
A legfontosabb, hogy a falon a címer helyett a következő üzenettípusok voltak:  I will not give up on you.You can do it.This is important.  Azt hiszem az egész amerikai önbizalomnak ez az alapja.Itt nincs rossz, csak jobb.Talán ettől boldogabbak errefele az emberek?

Talán a középút kellene, az otthoni, meg az itteni valamiféle egyvelege. És az itteni színes gimnáziumi gyönyörűségesen érdekes könyvek, szemléltető anyagok, tanulmányi kirándulások. Szeretném jobban látni ezt a rendszert, és a követelményeket, első látásra ennyi jött le. Az biztos, hogy az iskola sokkal érdekesebb itt, mint otthon. Sokkal gyakorlatiasabb is, itt projekteket kell a gyerekeknek megcsinálni, mondjuk gyűjtőmunkaként utána kell nézni a világító tornyok hasznának, majd csinálni egy minit megadott instrukciók szerint.Se szeri se száma az ilyen dolgoknak errefele.Az egyéni munka helyett gyakoribb a csoportos. Azért az érdekes, hogy reggelente mintegy imaként kötelező elmondani, hogy az Egyesült Államok fiaként mindenki igyekszik a legjobbat kihozni magából.Hogy is volt?Az úttörő úgy él, hogy méltó gyermeke legyen a magyar hazának…