Toleráns kormányzat

Ahogy a linken levő cikket olvastam, arra gondoltam, édes istenem, ez Magyarországon soha nem történne meg, sőt, minden az ellenkező irányba halad.:(

A tolerancia magas fokáról van szó.Kormányzati szinten levő, magas fokáról.
North-Carolinaban egy ellentmondásos "bathroom-bill" jelent meg,melynek lényege az volt, hogy a transzneműeknek azt a WC-t kell használniuk, amilyen neműnek tűnnek kívülről, és nem amilyennek megélik saját magukat.
 Válaszul pénteken az Obama-kormányzat mind az ötven állam public schooljába eljuttatott egy nyílt levelet. A levél tárgya a transznemű diákok támogatása volt. Egyből megugrott a google-ban a "transgender" szóra való rákeresés az USA-ban, ahol ugyan jóval nyíltabban és toleránsabban kezelik a nemiségből adódó másságokat, az átlagember szintjén mégis még mindig kérdéses, ki is az a transznemű. A kormány máris nyert, méghozzá azt, hogy sokan a tudásukat erről a kérdésről a levél hatására kissé pallérozták.

A másik nyereség pedig az, hogy egy "magasról" érkező toleránsságot hirdető direktívának jóval nagyobb ereje van, ráadásul mindenkire nézve kötelező érvényű. A transznemű tinédzsereknek a korukból adódóan így is sok nehézségük akad, és emellett nyilván jólesik a támogatás és az elismerés ilyen formája számukra, az ellenkező előjelű intézkedések, mint a bathroom-bill csak az irányukba mutató agresszivitást, intoleranciát növelheti meg, és erősítheti meg.

Dúlnak-fúlnak a texasiak a mindenkire kötelező érvényű toleranciát hirdető állami levél miatt, mondván, hogy Obama nem király, és harcolni fognak a transzneműek szerintük "előnybe" részesítése miatt. Ezzel Texas elesik azoktól a dollármillióktól amelyeket a kormány a public schooloknak utal ki, hogy a transznemű fiataloknak WC-problémáját megoldja.

Talán viccesnek hangzik elsőre, de gondoljunk bele, hogy a WC-n végzett tevékenységek mennyire a magánszféránkba tartoznak. A kormány támogatja a transzneműeket abban, hogy őket is megillesse a jog, hogy ezeket a tevékenységeket a számukra megfelelő helyen végezzék. Aki ezen mulatna, annak ajánlom, hogy képzelje el azt, mondjuk ha férfi, hogy mindig a női WC-be kellene járnia, vagy ha nő, akkor mindig a férfiba. Ugye így máris könnyebb átérezni a helyzetet?
A trangender WC jele nem a kis nőfigura vagy a kis férfifigura lenne, hanem a női és férfi szimbolikus jel, együtt, esetleg feliratozva, hogy inclusive (befogadó).Más jelek is vannak forgalomban.






Aki úgy érzi, hogy ez felháborító, és a transzgenderek és másságukat nyíltan felvállalók számára továbbra sem tolerálhatóak, azoknak ezt a filmet ajánlom megtekintésre: Boys don't cry, magyarul A fiúk nem sírnak. Angol verzióját itt tudjátok megnézni. Számomra annak idején egy életre eldöntötte, hogy toleránsan álljak hozzá az ilyen kérdésekhez, aztán Amerikában pedig közelről is megismerhettem "más"embereket. Azóta is úgy gondolom, minden ilyen híradás jól jöhet a magyarok szemléletének formálásához.

Transzgender elítélt az amerikai börtönben

Az amerikaiak nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy lehetőség szerint senkinek ne sérték a személyiségi jogait, és ahogy ők fogalmaznak, mint politicaly correct legyen, ahogy beszélnek.
Így aztán rengeteg sajtóhírük van a meleg vagy éppen transzgender állampolgárok ügyeinek intézéséről. Elképesztően kreatívak tudnak lenni ilyenkor, és a folyamatok szervezésében is maximálisan odafigyelnek, hogy ne sérüljön senki joga.

A mai sajtóhír is ilyen, elítéltek egy transznemű, eredetileg férfi állampolgárt egy évtizeddel ezelőtti molesztálási ügyben, amikor még férfiként molesztált egy nőt.15 évet kapott.
Mivel azóta változott a neme, így az egész tárgyalás alatt igen nagy kínban volt az ügyészség és a védelem is.
A bíró csak "Miss XY-ként " említette, az ügyvédje a nőnemű személyes névmást használta "She", míg az ügyészek az "alperes" szóval utaltak rá.

Jelenleg az összes transznemű elítéltnek a börtönbüntetés előtt egyfajta orvosi és pszichológiai szűrésen kell átesnie, hogy a büntetésvégrehajtási intézmény kiválasztását a nemnek megfelelően lehessen elvégezni.
Nos, most elég nagy bajban vannak, hiszen a vétséget nézve női börtönbe berakni, az elég rossz lépés lenne, de személyiségi jogai miatt férfiak közé se rakhatják. Eddig magánzárkában volt.
2009-ben készült egy nagy kaliforniai börtöntanulmány, itt megemlítik, hogy a transzgender nők (azaz a férfiból lett nők) a férfi börtönökben 13-szor több esetben lettek szexuálisan bántalmazva, mint átlagos társaik. A legtöbb esetben ezért magánzárkába kerülnek, ami viszont hosszú távon pszichésen nagyon komoly károkat okoz. Néhány esetben van transzgender részleg az intézményeken belül, de ez még nem elterjedt.

Mindig meg szoktam nézni a kommenteket egy-egy ilyen cikk után. Ha ez a cikk magyar környezetben jelent volna meg, biztos a kommentelők jó nagy része már "buziköcsögözne". 774 kommentet kapott az írás, az első százat átfutottam. egyetlen ilyet se találtam, csupa viszonylag higgadt véleményt nyilvánító kommentelő van. Persze leginkább nem a nemével foglalkoznak, vagy kap elmarasztalást, hanem a tettével.
Az is érdekes, hogy a kommentelők egymást sem oltják, illetve a vita nem megy el arra a szintre, amikor elkezdenek személyeskedni, aminek természetesnek kellene lenni, de a magyar kommentkultúra szintén nem ezt a mintát mutatja.

Az eset mindenképpen érdekes, már csak az elítélt bűn és a nemváltoztatás kapcsán is. Vajon az elítélt, most hogy ő is nő, hogyan gondol saját tettére?

Fiúlány

Amikor a cikket olvastam, ami ezt a bejegyzést ihlette, két dolog jutott eszembe, az első, hogy vajon mi lenne ebben az esetben a jó megoldás hosszabb távon, a második, hogy Amerikában mindennek van képviselete, és mindenki él a képviseleti jogával.

Egy hat éves kisgyerekről van szó, aki transznemű. Fiúnak született, de egészen korán, 18 hónapos korától kislányként kezdett viselkedni. 4 éves korában mondta az anyukájának, hogy valami baj van a testével. Apró kora óta a lányos játékokat választotta. Már óvodába is lányként járt, amikor az orvos diagnosztizálta nála a nemi identitászavart. Az orvos javaslata szerint engedték lányként nevelkedni a szülők, és nem is volt ezzel semmi baj. A kislány boldogan ment az iskolába.

Itt is mindenki lánynak nézte, öltözködésében is, ahogy eddig a lánykadivatot követte, és az angolban használatos she/her személyes/birtokos személyes névmások használata teljesen egyértelműen utalt a kislányra társai szájából. A gyerek a lány WC-t használta.
Aztán egy szép napon az iskola hivatalból elrendelte számára a fiú WC használatát, mert testileg ő ugye fiú, és a későbbiekben a serdülésnél gond lehet a fiúságából a lány WC-ben. A szülei a Transgender Legal Defense and Education Fundhoz fordultak melynek segítségével pert indítottak az iskola ellen állampolgári jog megsértése miatt, a kislányt pedig otthon oktatják ősz óta.

A szülők- jogosan- a gyerekük érdekét nézik, az iskola joggal a többi gyerek és szülő érdekét tartja szem előtt. Amerikaszerte egyre több iskola foglalkozik részletesen a transznemű, leszbikus, és meleg diákok jogaival, de sok helyen csak a diszkrimináció ellen megfogalmazott homályos mondat az irányadó, nincs kidolgozott, részletes szabályozás.
Az Amerikai Transzneműek Egyenlőségi szervezete figyelmeztet, hogy sokkal komolyabban kellene az ilyen diákok jogaival foglalkozni, mert jelenleg még nagyon kidolgozatlan a rendszer.
(Ezen azért mulatok, mert a napokban néztem végig néhány budapesti iskola működési szabályzatát és pedagógiai programját melyben ezek a kérdések egyszerűen fel sem merülnek. Pedig a probléma bizonyosan ezen a földrajzi szélességen is élő.)

A szülők az alapítvány segítségével igyekeztek az iskolát jobb belátásra bírni, az iskola azonban hajthatatlan maradt, annak ellenére, hogy semmiyen szülői panasz nem érkezett a transznemű gyermekkel kapcsolatban más szülőktől.
Mivel megegyezés nem született, a bíróságon folytatódik az ügy.

Annak idején sok-sok éve ment a magyar mozikban a Boys don't cry (melynek főcímzenéje a Cure azonos című dala), és a témában végtelenül alulműveltként, társadalmi normaként kissé előítéletesen ültem be a moziba, hogy két óráig bőgjek az amerikai Teena Brandon igaz történeten alapuló sztoriján, ami egy 16 éves transznemű lányról szólt, aki fiú akart lenni, de tragikus véget ért a fiatal élete a társadalmi előítéletek miatt. Egy csapásra megváltoztatta, és örökre megváltoztatta a mozi az előítéleteségem. Ehhez még nagy mértékben hozzájárult, hogy Amerika egyik gayparadicsomában éltem évekig, és meleg jó barátom, kollégám, diákom is volt, akkor engedtem el teljesen az idegenedésem irányukban, amikor személyesen is megismertem többüket. Én tehát a szülőkkel teljesen együttérzek, és sajnálom a kisgyereket, aki egészen biztosan azt érezheti, hogy vele valami nagy baj van most. Ugyanakkor tényleg nem tudom, hogyan lehetne a többi lánygyerek szempontját nézni, akik egy fiú nemiszervekkel rendelkező lánnyal kellene, hogy egy mosdót használjanak, ami talán nem akkora katasztrófa, mert nem nézegetik egymást az emberek jó esetben WC használatkor, de mi a helyzet a tornaöltözővel, és a társadalmi normával, hogy a nők és a férfiak külön vonulnak bizonyos helyzetekben?
Szerintetek?