Wednesday, November 18, 2009



2009. nov. 18. 23:28 - írta Phoebe


 Friss újságcikk a BBC-től.

"Obama renews Cuba trade embargo

By Michael Voss
BBC News, Havana


US President Barack Obama has extended the 47-year-old trade embargo against Cuba for another year.

In a statement, Mr Obama said that it was in the US national interest to extend the Trading With The Enemy Act which covers the trade embargo.

It is largely a symbolic step because the final decision rests with Congress.

Under legislation from 1996, the Helms-Burton Act, the embargo can only be lifted when Cuba is deemed to have begun a democratic transition.

Cuba has been under a financial, trade and travel ban since 1962 - one of the last surviving remnants of the Cold War.

Critics see it as a missed opportunity to signal a further willingness to ease relations between the two countries.

Mr Obama has lifted some of the restrictions allowing Cuban-Americans to visit relatives whenever they want and send money home.

The two sides are once again holding direct talks on immigration and later this week US officials travel to Cuba to discuss resuming direct mail services.

The Cuban authorities have described these changes as little more than a cosmetic coat of paint, but the US administration continues to demand that Cuba must first show signs of reform before lifting the embargo."

 

Sajnálom, de felfordul a gyomrom az amerikai politikának ettől a szeletétől (is).Persze, most rém népszerűtlen egy baloldali diktátort védeni.Én az embert látom benne, aki egymaga szembeszállt azzal az erőszakszervezettel, akinek valljuk be, az egész világ lehajol a szappanért.

 

 


2009. nov. 18. 10:39 - írta Phoebe

4 komment
Kategóriák:
2009-ben történt
Címkék:
termékek

A spam szóról mindenki a kéretlen reklámlevelekre asszociál rögtön.Pedig én ma spam-ot reggeliztem.Nem, nem vagyok fényevő, vagy ilyesmi.A spam ami leginkább egy párizsi színű vagdalthús konzervre hajaz, sokkal régebb óta van az amerikai köztudatban, mint a spamlevél.

Én nemrég, tanítás kapcsán jutottam el hozzá, noha az összes élelmiszeráruházban ott van a konzervek közt, nem tűnt fel.Amerikai diákomnak próbáltam elmagyarázni, mi is a párizsi, és akkor valahogy felmerült a spam neve.Visszakérdeztem, mint a levél?Erre ő azt mondta, igen, tulajdonképpen az elektronikus forma is onnan kapta a nevét a konzervtől.

Ennek utánajártam.Először is legközelebb vettem spam-et a boltban.Ma reggel került rá sor, hogy megkóstoljam.Jó sós, de egészen finom.Akinek nincs baja a vagdalthússal, az ezt sem fogja megvetni.Legközelebb ha utazom, biztos viszek magammal az útra belőle.Aztán elkezdtem kutatni a két dolog közötti kapcsolatot.Nem kellett messzire mennem.

Ez állt a wikin:

"According to the Internet Society and other sources, the term spam is derived from the 1970 SPAM sketch of the BBC television comedy series "Monty Python's Flying Circus"[11][12]

The sketch is set in a cafe where nearly every item on the menu includes SPAM canned luncheon meat. As the waiter recites the SPAM-filled menu, a chorus of Viking patrons drowns out all conversations with a song repeating "SPAM, SPAM, SPAM, SPAM... lovely SPAM! wonderful SPAM!", hence "SPAMming" the dialogue. The excessive amount of SPAM mentioned in the sketch is a reference to the propinquity in the United Kingdom of imported canned meat products - particularly corned beef from Argentina - in the years after World War II as the country struggled to rebuild its agricultural base. "

A spam a világ minden táján jelen van, csak a neve más.Itt Amerikában 1937-től a Hormel Food Corporation gyártja.Több névváltozás után lett SPAM azaz egy betűszó  "Shoulder of Pork and Ham" rövidítése.

 


2009. nov. 17. 18:50 - írta Phoebe


Tinkmaránál olvastam Aunt Jemina történetéről.Ő az, aki visszakacsint a porpalacsinták dobozairól.Elkezdtem guglizni, hátha még találok valami izgalmasat még a témáról.így tévedtem erre az oldalra.

Kulturálódásnak és nyelvgyakorlásnak is ajánlom az egyes termékek reklámfigurájának sztorijait.

 

Nekem ez a Pillsbury Doughboy a kedvencem.Ugyanis ez a figura van azoknak a konzervsüteményeknek a dobozán, amikről egyszer már megemlékeztem.Kinyitjuk a konzervet, kivesszük a kész tésztát, és tíz perc alatt elkészül a sajtos rudacska.

Ez a tésztafiú azért ilyen dundi, hogy jelképezze a dobozból kiugró kelt tésztát.Eleinte mozgó figura készítése volt az elképzelés, majd azonban mégis három dimenziós figuraként és játékként is legyártották.1972-ben az év játéka lett.Még hangot is kölcsönöztek neki a reklámokban, és több mint ötven híres színész közül választották ki a hangját.

Nekem valamiért a Skála Kópé jut róla mindig eszembe.De sajnos róla még semmilyen információt nem sikerült találnom.

Mindenesetre erről a figuráról, Michelin gumiemberről, a Malboro férfiről, Ronald Mcdonaldról és egyéb Magyaroszágon kevéssé ismert, itt azonban köztudatban levő ikonokról lehet olvasni az oldalon.

Azért sem árt ezekről tudni, mert sokszor filmekben is referálnak rájuk.Például az Angels in America-ban(nemrég láttam másodszorra, így friss), Joe Pitt-et a Malboro Man-hez hasonlítják.Ha nem tudjuk, hogy az ikon mit takar, nem értjük, miért teszik ezt, és mi a mögöttes mondandójuk vele.Vagy kedvenc sorozatomban(Friends), amikor Phoebe és Rachel elviszik Emmát egy gyerekszépségversenyre, Phoebe az egyik gyereket Michelin Man-nak hívja utalva ezzel a kövérségére.Mondjuk a Michelin figura Magyarországon is eléggé ismert.

Ismerkedjetek meg a többiekkel is!

 


2009. nov. 17. 16:31 - írta Phoebe

4 komment
Kategóriák:
2009-ben történt
Címkék:
vásárlás

Ami nagyon szembetűnő eleinte, amikor idekerül az ember, az összehasonlítgatósdi és a helyettesítősdi.Ennek nem sok köze van az itteniekhez, ezt a magyar csinálja.

Elmegy vásárolni, és számol.Gallon vagy liter, lbs vagy kgs?Utána nézi az árakat.Mennyi is lenne forintban?Ennyire sok, jesszus!Ennyire kevés?Na ne!

Aztán kinéz az ablakon.Hány fok lehet?Fahrenheit vagy Celsius?

Aztán elmegy a gyerekkel  well-baby vizitre(gyerek korától függő egészséges gyerek-vizit, súly, hossz, fogak viselkedés vizsgálata).Dícséri a doktor a gyereket, hogy milyen sokat nőtt, persze inch-ben, és milyen szépen gyarapodik, persze ponds-ban.És akkor gyorsan visszakérdez az anyuka, hogy legyen szíves centiben és kilóban megismételni.

Aztán ott van a naptár.Nem ismerek olyan magyart itt, aki nem ment volna el potyára valamilyen találkozóra, amikor idekerült.Mert az amerikai hét vasárnappal kezdődik, és ha erre nem figyelünk oda, csak a magyar hétbeosztás szerint írjuk be a találkozót, akkor egy keddi találkozó a harmadik rubrika helyett a másodikba kerül, ergo amerikai számítás szerint héfőn megyünk  kedd helyett a találkozásra.

Kezdetben nemcsak számolunk és méregetünk, de össze is hasonlítunk rendesen.Mert más méretű az ágytól kezdve a mosópor-kiszerelésig minden.Eleinte bosszankodunk sokat, hogyne tennénk,megszoktunk valamit, és most valami egészen mást kell megszokni.Hogy például miért húsz percenként járnak a buszok errefele, ha egyáltalán..amikor otthon megszoktuk, hogy a hetes busz öt percenként jött.Vagy miért nincs orvos házhoz hívása, amikor arcüreggyulladással láztól döglődünk, akkor is el kell vezetni az ügyeletig.

Próbáljuk helyettesíteni a dolgokat.Mi hasonlít legjobban a párizsira, a túróra, akkor azt veszem stb.

Aztán anékül hogy feltűnne, megszokjuk az itteni rendet.Sok minden elkezd tetszeni, mert ésszerűbb, mert így is lehet, mert kényelmesebb.Hazamegyünk, és elkezdjük furcsállani a magyart.Hogy például micsoda röhej, hogy a három hónapos gyerek tápszerét kizárólag orvosi receptre lehet megkapni, amikor Amerikában bemegyek a boltba és a tízféle tápszer közül leemelem a gyereknek leginkább megfelelőt.Ugyanez áll a köhögés elleni kanalas orvosságra is, amit itt leemelek a polcról, és ezért nem tartom fel az orvost és nem rabolom a saját időmet.

Egyszóval a helyettesítgetősdi és az összehasonlítgatósdi soha nem szűnik meg.Saját országunk kultúrája és szokásai erősen beidegzettek.Az idő azonban itt is formál, és kellő nyitottsággal sok dolgot egyre természetesebbnek tartunk, és az óhazai gyakorlat lesz majd furcsa.Amikor itt vagyunk, hazavágyunk, amikor hazamegyünk, visszavágyunk.Ez a kettősség végigkísér.És egészen biztosan más embert is, aki külföldön él hosszabb ideig.

 


2009. nov. 17. 15:58 - írta Phoebe


Aki élt már Amerikában, az rávágja, hogy Safeway.Ez ugyanis az egyik legelterjedtebb szupermarketnek a szlogenja.Ez a Safeway maga volt a csoda, amikor idejöttem, és mind a mai napig nem sikerült felfedeznem az összes fajta ételféleséget, ami itt árulnak.Először a zöldségpultnál álmélkodtam, amikor mondjuk három fajta karalábé fogadott, én meg addig csak egyet ismertem.Vagy fej nagyságú ázsiai körték.Azok a zöldségek, amelyek otthon drága és ritka kategória, itt természetes komponensei a boltoknak, Dél-Amerika összes zöldsége és gyümölcse itt van.Az más kérdés, hogy a papayával a mai napig nem sok mindent tudok kezdeni, meg különféle gyökerekkel...

Aztán teljesen természetes, hogy ahány főbb népcsoport, annyi pultsor.Azaz hispán(dél-amerikaiak gyűjtőneve) élelmiszer részleg alap, hiszen az ország lakosságának jelentős százaléka spanyolajkú.Mindig van kosher élelmiszersor is.Nem egész polcsort tesz ki, de megkapható minden alap az indiai ételekhez, és a japán-kínai konyha fő alapanyagai is megvannak.Ez utóbbiaknak saját élelmiszerüzleteik is vannak, rengeteg.

Itt nem divat a pultos megoldás, noha a halaknak van pultja, meg a felvágottaknak is, (nem a Safewayben de máshol), leginkább minden csomagolt.Rengeteg készétel van, és rengeteg félkész termék.Mindennek a mennyisége először furcsa, majd később átminősül gazdaságossá.Eleinte nem értettem, miért kell három liter tejet vennem(gallonban persze), de mikor két hét múlva is ugyanolyan íze volt, rájöttem, hogy a tej itt nem romlandó.Hogy mi van benne, ne firtassuk.:D

Rém egyszerű itt főzni.Nézzük meg egy vasárnapi ebéd menüjét: húsleves, rántott hús krumplipürével, káposztasalátával, sütemény.Na, akkor vegyünk egy doboz húslevest készen, mélyhűtött rántott húst, krumplipüréport, a kész káposztasalátát, és készítsük el valamelyik porsütit majd kész krémet kenhetünk rá.Az otthon órákig tartó művelet itt maximum fél órát vesz igénybe.Persze, azért nem olyan, mint az igazi, de egész jól meg lehet enni.Ha ennél is egyszerűbb megoldásra vágyunk, akkor vásárolhatunk mélyhűtött egytálételt.Vagy elmehetünk valamelyik étterembe, egy sor helyen kb annyiba kerül az ebéd, mintha megvettük volna az összetevőket és még munkánk sincs vele.

Mielőtt azonban bárki azt gondolná, mekkora mázli itt enni és főzni, azért csendben megjegyzem, a magyar ízes konyhához szokott embernek sajnos komoly nehézséget okoz az itteni ételeket megszokni.Sokáig tart, több bolthálózat kenyerét végigpróbálva, mire találunk megközelítőleg hasonló kenyeret, felvágottakat.A tej íze is furcsa, és sok zöldség is ízetlen.Igaz, mióta otthon is mindenféle európai szőlő van a jó magyar helyett, hasonló romlást észleltem, amikor hazalátogattam.Aki finnyás, az évekig szenved, vagy sohasem szokja meg az itteni ízeket, aki kevésbé az, és nyitottan gondolkodik, hamar megtalálja itt is a kedvenceit.

Csak győzzön boltba járni.Mindig érik majd meglepetések.

 


2009. nov. 16. 18:19 - írta Phoebe

10 komment
Kategóriák:
2009-ben történt
Címkék:
mentalitás

Az amerikai munkahelyen nagyon kedves mindenki.Nem tapasztaltam fúrást, ugyanakkor a barátságosság és a barátkozás közt éles sáv húzódik.

És amit megtanultam, tárgyalni tudni kell.Az önmarketing alap itt.Aki nem áll ki magáért, azért senki más nem áll ki.Dolgozhat jól, szuperül, senki nem fogja honorálni neki, na anyagilag értem.Biztos sok ember bértárgyalt már otthon is, de mivel én közalkalmazott voltam, itt tapasztaltam meg először, hogy a fizetésemelés nem automatikus, hanem be kell menni, és ugyan mindkét fél tudja, mire megy ki a játék, mégis érveket kell felvonultatni, és reprezentálni, milyen jó is vagyok én, amiért béremelést érdemlek.Bizony ennek az elsajátítása nem kis időmbe került, és ma is több hétig készülök a napra, amikor meg kell ejtenem a dolgot.Az én szakmámban vagy projektenként tárgyal az ember új pénzről, vagy ha olyan nehezen megy neki, mint nekem, akkor minimum év végén.De ha nem megyek be, akkor bizony januárban is ugyanazzal a bérrel dolgozom, meg két év múlva januárban is.

A volt szocialista országok gyermekei ezt nehezen szokják meg, van itt egy román kollégám(itteni viszonylatban már akár barátom is, mert a napi how are you-n már jóval túljutottunk), na őneki ez egyszerűen nem megy.Minimum öt dollárral kevesebbért dolgozik óránként mint én, ami azért nagyon sok, ha összeadjuk.

Amerika szabad, és nagyon kapitalista.Ha valahol lehet spórolni, ott fog a munkahely.Hacsak nem állami szférában dolgozunk, jó, ha levetjük az otthoni szerénységre kondicionált énünket, és elkezdünk tükör előtt próbálni, minél meggyőzőbb arccal.Énidegen lesz, de nincs más választás. Nem fogják leharapni a fejünk.Ebből a szempontból nem olyan az élet errefele, mint otthon, ahol mindenki kussol és retteg, nehogy kirúgják. Sőt, az igazán ügyesek időt áldoznak a jópofira, mert az nagyon fontos.A csomagolás.Itt senki nem fog talpnyalónak tűnni, ha elbeszélget a főnökével, viszont a ha pénzről van szó, már könnyebben fog menni a beszélgetés.

A másik furcsaság számomra, hogy ugyan senki nem marad otthon, ha megbetegszik, és egy-két napnál nem is tanácsos sokkal többet otthon maradni, ha mégis úgy alakul, hogy bármi miatt nem tudunk menni, senki nem néz ferde szemmel, és nem kapunk ellenőrző telefonokat.Ez egyáltalán nem divat.Akár meg is halhatunk, a munkahely nem fog utánunk telefonálni, amíg mi nem jelentkezünk, és semmilyen távolléthez nem kell orvosi igazolás és indoklás.Persze, azért az otthoni, "megfáztam, otthon ülök egy hétig" mentalitás is ismeretlen.Több influenzát kihordtam itt lábon, egyszerűen azért, mert nem akartam problémásnak tűnni.Az például egészen furcsa volt számukra, hogy a gyerekem beteg, és otthon maradok vele.Ők megszokták, hogyha a gyerek nem lázas, tud menni, akkor megy a közösségbe, vagy a babysitterhez.Így lassan mi is erre kondicionálódtunk, köhög, majd abbahagyja, náthás, majd túl lesz rajta.Gyerek, felnőtt mindegy.

Ismeretlen itt a szülés előtti szabadság is, a tanítványom vitt be szülni, mert aznap még tanítottam.Szülés után munkahelyfüggő, hogy mennyit engednek otthon lenni, illetve mennyi idő után érzi az ember, hogy ugyan nem szólnak, de jobb, ha nem kockáztat és visszamegy.Átlalában három hónap után már minden nő dolgozik.A munkaerő tisztában van vele, hogy pótolható, mégsem érzem itt a Demoklész kardját lebegni a fejem fölött.Ha jól dolgozom, lehet rám számítani, kevés problémát okozok, biztos, hogy nem fognak ellenszenv, mondvacsinált indok, kell a főnök unokahúgának a hely, lejárt a próbaidő és egyéb magyar elfogadhatatlan érv miatt kirúgni.

No comments:

Post a Comment