Monday, December 13, 2010

Holiday ringers

Ma olyat láttam, amit még sohasem! Elvittem a gyereket az óvoda templomába, ahol karácsonyi koncertet és bábshowt ígértek.
A koncert valójában, akár a videón is látható, csengőszólamokból állt, gyönyörűen szólt! A szépséges csengődallamok után pedig bábok énekeltek, nagyon tetszett, hogy a templom nem veszi magát túl komolyan, nehezen tudtam volna ezt elképzelni egy magyar katolikus templomban, ahol minden régi és szomorú. Az öröm nem idegen az amerikai gyülekezetektől, ahol egyébként egyből kiszúrják az újonan érkezőt, és többen kedvesen bemutatkoztak, és örömüket fejezték ki, hogy mi is csatlakoztunk.


A koncert után "International Christmas Dinner" volt, aminek internacionális jellegét az amerikai mellett felsorakoztatott dél-amerikai meleg ételek adták. Kissé szégyelltem magam, hogy bemegyek enni is, de mindenki kedvesen invitált, és vacsoraidő volt, a gyerekem sem bánt egy csirkecombot. Gondolatban megveregettem a vállam, Phoebe, te a mérhetetlen kiváncsiságoddal fogod még vinni valamire. Húsz perc múlva lelkesen segédkeztem a tányérok eltakarításában, és nagyon meg voltam dícsérve, hogy segítek, hamarosan a pap hölgy is bemutatkozott. Amúgy ketten paposkodtak, a főnök amerikai volt, és a fordítója dél-amerikai, de ő is pap. A gyülekezet nagy része amúgy spanyol ajkú, így nem csoda, hogy nem tudtunk a szőke fejünkkel észrevétlenek maradni.
A vacsora után kézműveskedés következett, amit véletlen sem hagyott volna ki egyikünk sem, mézeskalács házikókat lehetett dekorálni, és persze villámsebességgel elfogyasztani, (annyira isteni volt a tésztája, hogy csakhamar kiderült, a félkész ételek hazájában is vannak süteménykészítő mágusok,) meg kis papírdíszeket lehetett csinálni.
disz
A spanyol gyerekek játszottak, a szülők beszélgettek, jókedv volt, együtt a családok, értelmes tevékenységgel, a gyerekek közül sokan a zenélésben is részt vettek. A lányomat csak úgy tudtam indulásra bírni, hogy megígértem neki egy kis esti fénynéző túrát, hiszen nem lenne karácsonyi szezon, ha a kertes házak előtt a szerény kivilágítástól kezdve a legvadabb giccsig nem fordulna elő minden.
Néha sajnálom, hogy nem vagyok vallásos, az amerikaiaknak a saját gyülekezetük a szociális életük fontos része, és tényleg látszik még így kivülállóként is az összetartásuk.

No comments:

Post a Comment