A kezembe került a Világjárók sorozat, nem egy mai darabja, hanem 1966-os kiadás, Georges Blond könyve, Egy francia házaspár Amerikában. Máris hozzáteszem, a könyvet 1957-ben írta, de kis hazánkba csak 9 évvel később ért el, és fordították le.
Amiért teljesen döbbentes olvasmány, az az, hogy a leírtak nagy része a mai Magyarországra lenne csak igaz, ami a fejlettséget illeti, sőt olyan dolgokról is ír, amelyek még ma sincsenek Magyarországon, (Amerikában meg már nincsenek, mert azóta haladt a technika.)(Miközben arra számítottam, hogy azért a nyolcvanas évek eleji Magyarországgal fogok párhuzamokat találni, én ennél korábbra nem emlékszem, mert 1978-ban születtem.)
A könyv nyelvezete meglehetősen ódivatú, mégis úgy döntöttem, bizonyos részeket beszamárfülezek, és kimásolom a blog olvasóinak, mert számomra vagy nagyon érdekes, vagy olyasmi, amit én sem tudtam, vagy egyszerűen döbbenetes, hogy az ötvenes évek végén emberek milliói már olyan színvonalon éltek, amit még most is csak remélhetek a távoli jövőben itt, Kelet-Európában.
Georges Blond amúgy egy körutazást tett, írói jogdíjaiból, azaz kint nem élt huzamosabban, de mindenesetre pár hónapot kint tartózkodott, méghozzá a legjobb hotelekben, és az élményeit leírta.Így született a könyv.
New Yorkba érkezett meg, a beszámoló ezzel kezdődik. Két szösszenetet emelek ki csupán. Egyébként megannyi dolog, amin ő akkor elcsodálkozott egyezett meg az én rácsodálkozásaimmal annak idején, ez egyszerűen az amerikai és az európai életvitelbeli sajátosságok miatt van így.
"Manhattanben füstölnek az utcák. Ez volt a második dolog, amit észrevettem.Hol itt, hol ott tűnik fel, hogy gőz száll fel a kövezetből. Azonnal megkérdeztem, ez meg mi?
- Szeptembertől kezdve fűtik az utcákat- válaszolták. Gőzzel telt csőhálózat vonul az úttest alatt, hogy megakadályozza az eljegesedést. Fűtött úttesteken gördültünk végig."
Nos, kérem, a magyar hajléktalan is biztos örülne a fűtött úttestnek (amúgy én is most értettem meg, miért vannak egyes helyeken gőzölgő kis kéménykék NYC-ben az úttesten).
Leír még egy érdekességet a fura masinák hazájából:
"Szállodánk földszintjén bélyeget vásároltunk, de nem élő embertől, hanem az automatából. Takarítson meg egy utat a postahivatalba- tanácsolja a készülék felirata. Aszerint, hogy ki milyen pénzdarabot dob be, s milyen bélyeget kíván, többféle kombináció lehetséges, de akármilyent választ az ember, néhány centtel többe kerül, mint ami rájuk van írva."
Nos, 1957-ben.... ahogy halad a könyv előre, egészen sokféle automatáról ír..... ezek még mindig nem érkeztek meg hozzánk, noha 57 év telt el azóta...és a posta is lassan kimegy a divatból.
Ezen most olyan jót vigyorogtam. :)) Annyi ilyen dolog van még...sokszor csak apróságok, de élhetőbb tőle az élet.
ReplyDelete