Karácsonykultusz

Nagyon is gyúrnak itt már a Karácsonyra, legalábbis az üzletek.Üzletekben járva végighallgattuk az összes riszáló-fejrázó-táncoló, éneklő télapót, szarvast, Mikiegeret, és társait.Ezeken mindig olyan jót tudok röhögni. A legjobbak még mindig a zenélő üveggömbök, amiben valami figura van, meg konfetti úszik, itt waterglobe-ként nagyon népszerű.
De szappantartótól zuhanyfüggönyig mindenből lehet karácsonyit kapni, minden árkategóriában, és a karácsonyfa-díszek évről évre elbűvölnek. Most láttam egy olyan készletet, ami a gyerek első karácsonyára készült, kár, hogy tavaly nem láttam meg.Nagyon szép adventi naptárok vannak, fából készült kis kockafiókokkal, van vagy tízféle, jó sokat el lehetne az ilyenekre költeni.
Az amerikaiak nagyjából minden évben meg is veszik újra és újra a dolgokat, náluk ez ilyen fogyó eszköz.Pedig emlékszem gyerekkoromban pont az volt a jó a fadíszítésben, hogy évről évre előkerültek a kedvenc díszek, rém öregek, például hatvanas évekbeli Moszkvából hozott csíptető üvegdíszek, azóta sem láttam olyan konstrukciót.
Idén nagy fánk lesz, itt nincs különbség a faárak közt, és a szokványos otthon megengedhető egyméteres nincs is.Soha nem tudtam megérteni azokat, akik nem állítanak karácsonyfát. Még ha az ember egyedül is él, akkor is lehet kellemes hangulat a lakásban.Nem tudom most otthon milyenek a műfenyők, a szomszédnénié az a nyolcvanas évekbeli nagyon mű.Itt vannak olyan műfenyők, amik megszólalásig hasonlítanak az eredetire, de ugyanígy műpozsgások, műkaktuszok is vannak.
 Ez az az időszaka az évnek, amikor a dallamtapadásban szenvedő emberek valóságos kínszenvedésen mennek keresztül, ugyanis ilyenkor kizárólag csak karácsonyi dalokat nyomnak a rádiócsatornák, amikből ugye olyan nagy variáció nincs, maximum minden évben egy új dal van, és az is az ocsmány fülbemászós, és fejbetapadós fajtából, ezért kb 20 dalt nyomnak egész nap, boltokban, mindenhol.
 Tavaly azt hittem, a Rudolf The Rednose Reindeer soha nem akarja már elhagyni a fejem, minden percben játszotta az agyam vagy két hétig.Ezzel a módszerrel a Gitmo-i rabokat is lehetne vallatni… Otthon soha nem volt időm üzletekben nézelődni, néha Karácsony előtt bementem valamelyik plázába csodálkozni, de ilyen választékot nem láttam sehol. Itt abszolút Karácsonykultusz van

Elnökválasztás, 2008

 Tanúja lehettem egy történelmi napnak egy történelmi helyen.
 Ma jó, hogy itt ébredtem, és a Washington Post, az ország vezető lapjának épületével szemben van a munkahelyem, és láthattam a tömegben kígyózó sort, akik egy darab történelmet akartak hazavinni, mielőtt az utcára kerül, és elkapkodják. (Kint volt a TV is, szóval még az is lehet, hogy az esti hírekben is felbukkanok:D.)
Jó volt kézbe fogni a reggeli újságot, első kézből értesülni, jó volt hajnalban nézni az végső hajrás exitpollokat a CNN-en, jó volt tudni, hogy az emberek ünnepelnek, hogy az emberek boldogak, hogy az emberek valóban elhiszik, hogy ez a félvér messiás valami nagyon jót jelent a világnak. És jó azt látni, hogy akárhogy is az ország egy része más elnököt akart, abban a pillanatban, ahogy kiderül a végső eredmény, ez az ország egyként felsorakozik az új elnöke mögött, nincs széthúzás, korrupciógyanú, fenyegetőzés, pitiánerkodás.
 És hadd emlékezzünk meg a vesztes félről, nagy tiszteletben tartom, hogy egy hetvenkét éves, öt év háborús fogságot Hanoiban elszenvedett, családi tragédiákat túlélt ember ringbe szállt, és szépségesen tudott veszíteni: “I urge all Americans who supported me to join me in not just congratulating him(Obama), but offering our next president our good will and earnest effort to find ways to come together.Whatever our differences, we are fellow Americans.And please believe me when I say no association has ever meant more than that.”
 (Minden amerikait, aki engem támogatott felszólítok, hogy csatlakozzon hozzám, nemcsak gratulálni, hanem felajánlani akaratunkat és határozott erőfeszítésünket az új elnöknek, hogy megtaláljuk a közös utat.Bármennyire mások vagyunk is, mindannyian amerikaiak vagyunk.És higgyék el, ha azt mondom, ez a szó még soha nem volt ennyire fontos, mint most.)

 Látva ezt, nagyon sok tanulnivalója van a magyar politikának, és nekünk, magyaroknak is.Mindenkinek kívánok az életében egy külföldi szakaszt, és más látásmódot, egy más életformát. Más példákat. Hogy elhiggyük, olyan is létezik