Megelőző gyógyszer?

San Franciscoban  egy éve elindult egy program, ami mára már komoly sikereket tudhat maga mögött. A városban a HIV pozitívok száma nagyon magas volt, így a városvezetőség célul tűzte ki, hogy teljes mértékben megállítsák a folyamatot.

Gyakorlatilag meggyőzték az embereket, hogy akik életmódjukból kifolyólag veszélynek vannak kitéve, mert melegek, vagy HIV pozitív partnerük van, vagy sok partnerrel hálnak,  kezdjenek bele egy megelőző kezelésbe.
A megelőző kezelés nem más, mint a Truvada nevű gyógyszer, napi egyszer. Az emberek csak úgy mondják, ha valaki szedi ezt a megelőző gyógyszert, "he is on PreP". A Truvada tulajdonképpen nagyon hasonló ahhoz a gyógyszerhez, amelyyel a HIV-fertőzötteket kezelik, emtritabine és tenofovir kombinációja.
Kutatások szerint 90 százalék az esélye annak, hogy rendszeres használattal a veszélyeztetett csoportok egészségesek maradhatnak úgy is, ha HIV-pozitív személlyel létesítenek szexuális kapcsolatot.

A Truvada gyártója a Gilead Sciences jelentős árkedvezménnyel bocsátja a gyógyszert a San Francisco-beliek számára, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy még inkább tesztelhessék a hatékonyságot. Noha éves költsége 13000 dollár lenne, San Franciscoban ingyen hozzájuthat az, aki úgy dönt szedni kezdi, mert a biztosítók fizetnek a Gileadnak. Az elmúlt két évben nem volt új fertőzés!

Mindez szuper, gondolná az ember, azonban a gyógyszer szedésének van pár hátulütője.... ahhoz hogy tesztelni lehessen a hatékonyságot, a szedője nyilvánvalóan nem használ gumióvszert, így aztán a HIV-en kívül más betegségeket is összeszedhet. Sokan amolyan partydrogként használják, a feketepiacról szerzik be, és a szexuális viselkedés a Truvada jelenléte miatt még szabadossabbá válik, mivel megszűnik a félelem a HIV-fertőzöttségtől.

2012-ben, amikor a Truvada-t engedélyezte az FDA, azt gondolták, hogy majd a háziorvosok is fel fogják írni a pácienseknek. A téma kényes voltából adódóan, azaz a szexuális szokások megtárgyalása a házirovossal, ez nem következett be, az orvosok ráadásul ódzkodnak egészéges emberek számára komoly mellékhatásokkal rendelkező gyógyszereket felírni megelőzésképpen.
San Francsicoban ezért létrejött egy klinika, kifejezetten abból a célból, hogy a HIV pozitív státuszúakat ellássa, illetve partnereik, valamint más érdeklődők számára orvosi ellenőrzés mellett ajánlja a Truvadát.
Ma már kb. 10 ezer San Francisco-i lakos szedi a gyógyszert, de a gyógyszer szedése, körülbelül olyan társadalmilag kényes kérdés egyelőre, mint maga a meleg státusz. Azzal, ha valaki mondjuk Facebook-on nyilvánvalóvá teszi, elismeri egyrészt saját szexuális státuszát, másrészt azt, hogy szexuális viselkedése veszélyeknek teheti ki. A "came out of the closet" kifejezés eredetileg annyit tesz, valaki bevallja, hogy meleg, most már használják a "came out of the PreP closet" kifejezést is arra, hogyha valaki nyilvánvalóvá teszi, hogy szedi a megelőző gyógyszert.

Amikor ilyen történeteket olvasok, sok dolog megfordul a fejemben. Vajon milyen hatása lehet egy ilyen  gyógyszernek olyan ember szervezetére, aki egészséges? Ki tudja ezt hosszú távon garantálni a gyógyszerszedőnek, hogy nem megy rá az egészsége?
 Az is érdekes, ahogy változik a hozzáállása az embereknek. A városbeliek eleinte furcsának találták, hogy szedjenek valamit olyasmire, ami nincs a szervezetükben, de ma már természetesebb számukra, mert ezzel gondtalanabbul élnek.
Egészen biztos, hogy csökkent a HIV-pozitívokkal szembeni előítélet és a félelem, hiszen az egészségesek így már nem félnek a betegségtől. Ez a már megfertőzöttek számára jó dolog lehet, hiszen nem kezelik őket másképpen, és nekik sem kell félniük attól, hogy fertőznek.
Az egész mögött nyilvánvalóan van egy jó szándék, a fertőzöttség megállítása, ugyanakkor egyfajta kísérlet is ez, hogy működik-e a gyógyszer, azaz tízezer ember mintegy kísérleti nyúlként funkcionál, miközben azt hiszi, él, mint hal a vízben.
Ti mit gondoltok erről?

(A cikk angolul itt olvasható.)

In memoriam Alison Gertz

Alison Gertz (1966-1992)

Kedden december elseje, az AIDS világnapja.

Néhány napja láttam a Pretty in Pink-et a fiatal Jon Cryerrel, és Molly Ringwalddal, aztán valahogy tovább pörgettem a youtube filmjei között, és beleakadtam egy 1992-es filmbe, az a címe: Fatal Love, azaz végzetes szerelem.

Megnéztem. Engem nagyon megérintett, noha az egyik kedvencem a három részes Angels in America, ahol szintén központi téma az AIDS, de ebben a filmben egy heteroszexuális fiatal lányról derül ki 24 évesen, hogy AIDS-es.
A film természetesen igaz történeten alapul. Alison Gertz AIDS-aktivista története, aki 1992-ben halt meg, amikor a film elkészült.

Elképesztően fájdalmas a folyamat, ahogy a fiatal lány egy furcsa, magas lázzal és hasmenéssel járó, múlni nem akaró vírussal bekerül a kórházba (az is megdöbbentő, hogy milyen modern 1992-ben, azaz 23 évvel ezelőtt az amerikai kórház a 2015-ös magyarhoz képest), és mindent gondolnak, vérvizsgálatok, csontvelővizsgálat, kolonoszkópia, eredmény nélkül, míg végül kiderül az orvos legnagyobb döbbenetére, hogy AIDS-es. Nemcsak HIV-pozitív, hanem már beteg.

A lány és a családja teljes sokkban vannak, és ami utána elkezdődik, az egy nagyon fájdalmas alkalmazkodási folyamat a megváltoztatatlanhoz, hiszen 92-ben ugyan már volt AZT Amerikában, de a betegség kialakult szakaszában pár évnél többre nem lehetett számítani. Ezt mindenki tudta.

A lányt hamarosan elhagyja az akkori élettársa, aki a kórházi kezelés után nem képes hozzáérni, aztán elmegy gondolkodni, majd visszatér, eltölenek egy szerelmes éjszakát, a biztonság kedvéért két kotonnal, a lány az éjszaka közepén arra ébred, hogy a férfi pánikolva súrolja magát a fürdőszobába. A barátok közül szintén sokan fordítanak hátat, pont akkor amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Egyedül Ali meleg barátja marad mellette és támogatja, a sok kórház között egyszer elviszi egy buliba, ahol egy férfi végre észreveszi, és elhívja vacsorázni, annak ellenére, hogy a lány egyből közli, hogy AIDS-es. A lány újra hinni kezd, hogy 24 évesen még kellhet valakinek, még lehet szép az élet, lehet majd saját családja, de aztán amikor szorosabbra fűzné a viszonyt a férfival, az meggondolja magát, szabadkozni kezd, és elmenekül.

A film nemcsak a lány, hanem a szüleinek is a szenvedését bemutatja, egy Upper- Manhattan-i család egyszem, jólétben felnőtt lánya, a szülei szeme fénye. Bizonyos szakaszokban a szülők saját magukat hibáztatják, hogy nem figyeltek eléggé oda, egyszer az anya el is mondja, hogy eszébe sem jutott, hogy a lánynak tanácsolja a koton használatát, csak feliratta neki 15 éves korában a fogamzásgátlót. Merthogy az AIDS annyira nem volt még a köztudatban. A lánynak egyébként mindössze öt szexuális kapcsolata volt, az egyik egy egy éjszakás kaland egy baristával. Ebből a kapcsolatból kapta el az AIDS-et.

Nagyon plasztikusan ábrázolják a fizikai szenvedéseit, azt, hogy a kórháznak ugyan van AIDS-részlege, de eleinte nem oda teszik be, hanem egy izolált szobába, és szinte szkafanderben közelítenek hozzá az egészségügyi dolgozók, kevéssé akarnak segíteni a félelem miatt. Természetesen előkerül, mint minden amerikai filmben az egészségbiztosítóval vívott harc, illetve hogy az mit fizet és mit nem. Szerencsére a lány jómódú családból való, így minden segítséget megkap.

Végül átkerül az AIDs-részlegre, ahol szépen berendezett szobában, magyar viszonylatok közt luxus körülmények közt telnek a napjai. Megismeri az egyik betegtársát Bent, aki egy könyvet ad neki. Ben halála után elolvassa az önsegítő könyvet, és elmegy az író által tartott szemináriumra, a szülei is elkísérik. Ott egy végtelenül elcsigázott, minden reményt feladott rákos nőn tud segíteni azzal, hogy odamegy hozzá, és nem hagyja magát lerázni néhány fájdalmasan elutasító mondat után, hanem próbál a nővel kapcsolatot találni. Az író azt javasolja neki, hogy próbáljon segíteni másokon, mert van rá ereje.

Végül egy újságcikk adja a motivációt, egy újságcikk, ahol az AIDS problémáját megint a melegek, intravénás droghasználók problémájaként említik. Ali anyja beszél az újsággal, fogadják Ali-t. Innentől kezdve iskolákba jár, sőt, a való életben is TV-showkban is szerepel és haláláig aktivistaként dolgozik.

Az alábbi videóban az igazi Alison Gertz beszél a betegségéről:

A film záró jelenetében egy hatalmas nagy teremben középiskolásokhoz beszél, majd a beszéd végén megkérdezi, hogy van-e kérdés. Egy kislány odamegy, és azt mondja, ez nem is egy kérdés, amit fel szeretne tenni, sokkal inkább...megölelhetné-e.

Azt hiszem ezt a filmet mindenkinek érdemes megnéznie, mert sajnos keveset változott a hozzáállás. Ahogy a lány fogalmaz, nem tett semmit rosszat, miért kapta ezt a büntetést?



Alison Gertz halála után szülei megalapították a Love Heals Foundationt, amelynek az lett a célja, hogy az AIDS-ről minél több információt juttassanak el a fiatalokhoz, hogy az ilyen tragédiák ne történhessenek meg.