Szokás, átszokás, leszokás

Kat Gal jó néhány éve kiköltözött Amerikába, és a Huffington Postban arról ír, milyen szokásokat hagyott el.
Ezt viszonylag pongyolán lefordította a HVG magyarra, de nagyon érdekes számomra, ahogy a Magyarországon élő fordító másképp értelmez néhány részt.
Eredeti:

"5. Dressing up to go to the supermarket.
Forget about make-up. In the US it is completely normal for people to go to the grocery store in their workout clothes or even in their pajamas. Heck, it is even normal to go to school in your PJ pants. In Hungary you would've never catch me in daylight walking into a store in my running shorts, but in the US I am absolutely not embarrassed about it anymore."

Fordítás:
"5. Kiöltözni még vásárláshoz is. Az USA-ban nemhogy melegítőgatyóban, még pizsamában is megjelenhetünk a helyi ABC-ben. A sminket pedig végképp mellőzhetik, akik az Államokban indulnak bevásárolni."

Ha elolvassuk az angolt, az egész kicsit más, nem? Ezért veszélyes összerántani két mondattá egy szöveget, mert azok a kis jelentéktelennek tűnő részletek, ha elmaradnak, más lesz az egésznek a sugallata. Egyébként nagyon üdvözöltem ezt odakint. A Westend City Centerben nem egyszer kinéztek, ha nem voltam eléggé "szalonképesen" kidekorálva, míg a Bloomingdale'sben olyan estélyiket próbáltam fel széldzsekiben érkezve, és olyan kedvesek voltak velem, mint soha. Az USA-ban nem feltétlenül annak van pénze, aki a legújabb divat szerint jár, ezért mindenki potenciális vásárlónak számít.

"3. Selecting your seats when buying a movie ticket.
In Hungary movie tickets are assigned to your seats. For popular films people generally tend to arrive early or buy their tickets ahead to assure good seats. In the US you select your seats once you are already in the theater itself. Unless the theater is full you would also leave at least a couple seat between you and others, while in Hungary you often get seats aside next to strangers even when other choices are available."
Fordítás:

"3. Helyjegyvásárlás a moziban. Míg Magyarországon a korán érkezők kapják a legjobb helyeket a moziban, az USA-ban aki kapja, marja alapon megy a mozizás. Magyarországon így is gyakran előfordul, hogy csak idegenek mellett akad hely, míg Amerikában gyakoribbak az üresen ásítozó székek."

Teljesen rossz a fordítása a mozijegyes példának, Magyarországon sincs "helyjegy", hanem leginkább az eladó megmondja, hogy hol van hely és oda ad, míg Amerikában megveszed a jegyet, bemész, és ahol szimpatikus leülsz, azaz pont, hogy a korán érkezők járnak jól, és nem úgy, ahogy a HVG írja.Nekem ez a dolog őszintén fel sem tűnt.

"10. Not asking "How are you?" from everyone.
Hungary is not much about small talk. You don't ask the cashier at a store how is she just to be polite. In fact, you only ask someone about their well-being when you are actually interested in their real answer. In the US "How are you?" is a routine, it is expected, and it certainly has not much meaning behind it. Anything but an, "I'm good, thanks. How are you?" would be an inappropriate answer."

"10. "Közömbösség" mások hogylétével kapcsolatban. Magyarországon nem nagyon divat az üres csevegés, nem szokás például a bolti eladótól udvariasan megkérdezni, hogy van. Itt többnyire csak akkor tesszük fel a kérdést, ha tényleg érdekel a válasz. Az Egyesült Államokban viszont ez annyira formaság, hogy erre a kérdésre kizárólag a "köszi, jól vagyok. És te?" válasz az elfogadható."

Megvan a félreértelmezése az utolsó pontnak is, a How are you?I am good, thanks, and you? típusú udvarias köszönésnek. Ez a magyar újságíró szerint "üres csevegés" egészen másféle napokat tud okozni, és lehet, hogy üres, ahogy ő fogalmaz, de ha napjában tízszer széles mosollyal megkérdezik tőled, az azért sokkal jobban tud esni, mint a mogorva "mivanbazdmeg" tekintet. A small talknak igenis van helye és szerepe, csak más az értelmezése a magyaroknál. A "jópofizást" általában akkor dobják be, ha valakit amúgy a fenébe kívánnak, de muszáj vele valamit beszélgetni. A small talk az USA-ban leginkább akkor jó, ha idegenekkel pár percre meg akarjuk szakítani a csendet, és gyakran pont egy ilyen "üres csevegésből" lesz érdekes beszélgetés.

Nagyon egyet tudok érteni Kat Gal névnapos pontjával, és komoly problémát okoz nekem a névnapozásra való újra odafigyelés. Mivel a lányom is kint született, itthon, évekkel később "tanultam meg" mikor van névnapja, bár nem igazán ünnepeljük. Kénytelen lettem névnap applikációt telepíteni a telefonra, mert annyira elszoktam ettől, ugyanakkor konfliktusba kerültem a családtagokkal, akiknek rosszul esett az, hogy elfelejtettem a névnapjukat.

Az ID-val való közlekedésnek van még egy oka, amit nem ír Kat Gal. Az újságíró tévesen az ID-t személyinek fordítja, pedig az ID egy sokkal szélesebb jelentésű szó és helytelen a személyinek való fordítás, ugyanis lehet bármi, amivel igazolod magad. Az amerikaiaknál  nincs személyi, mert a jogosítvánnyal igazolják magukat. A jogsira egyrészt alkoholvásárláskor valóban szükség van, de minden máshoz is, tekintve, hogy a kocsid nélkül nem mész sehova.

Nekem egész más szokások jutottak eszembe....
Pár hónap kinti munka után megértettem, miért fontos a szóbeli dicséret, hogyan tud szárnyakat adni a dolgozónak, ha megdicsérik és elismerik...
Megtudtam, milyen az, amikor a főnököddel bármikor beszélgethetsz, nem kell "bebocsátást kérned" és attól rettegned, hogy problémás vagy, ha lebetegedtél te vagy a gyereked...
Megtapasztaltam milyen érzés úgy dolgozni járni, hogy nem retteg az ember a késéstől, ha dolga van, elintézheti és senki nem néz rá ferdén, ha a gyerekét nem tudja hova tenni és esetleg beviszi...
Jó érzés, volt, hogy nem kell többet bliccelnem, mert a fizetésem lehetővé teszi, hogy bérletet vegyek, és amúgy meg a bliccelés ismeretlen fogalom odakint, egyszerűen nincs.
Rájöttem, hogy az önkénteskedés nem felesleges és furcsa időpocsékolás, hanem jó érzés.
Megtudtam, milyen az, amikor az orvos emberszámba vesz, milyen az, amikor normális körülmények között szülöm meg a gyerekem és nemhogy nem ordítoznak velem, hogy a kismama miért nem szoptat máááár, hanem kapok segítséget, a gyerekorvos meg rám zúdít öt hónapra elegendő tápszert, pelenkát, meg minden mást az első találkozáskor, és nem frusztrál azzal, hogyha valami nem megy.
Megértettem, hogy vannak szolgáltatások, amelyekért fizetni kell, és nem várhatom, hogy ingyen vigyázzanak a gyerekemre az óvodában, cserébe nagyon kedvesen bántak velem és a gyerekkel is.
Felvettem addig nem létező szokásokat is, például, hogy megvettem egyszerre két pólót is, és nemcsak akkor, ha a többi már kukába való lett, hanem mert megtehettem. Hazaérkezve láttam, hogy közben a "több cuccot veszünk egyszerre" szokás már itt is természetes lett, pedig évekig döbbenten figyeltem, minek vesznek az amerikaiak egyszerre öt farmernadrágot.
Megszoktam, hogy bizonyos dolgok olcsóbbak és jóval egyszerűbbek, ha megveszem, mintha megcsinálom (nem sokat főztem hat évig...)

A sor  végtelen.

Black Friday(videó+szöveg)

Text Version:

“Black Friday” as a name for the day after Thanksgiving was coined by police officers in New England. One of the earliest documented references of this was in December of 1961, where Denny Griswold of Public Relations News stated: “in Philadelphia, it became customary for officers to refer to the post-Thanksgiving days as Black Friday and Black Saturday. Hardly a stimulus for good business, the problem was discussed by… merchants with their Deputy City Representative… He recommended adoption of a positive approach which would convert Black Friday and Black Saturday to Big Friday and Big Saturday.” (Referring to the traffic and number of accidents.)

“Big Friday” never caught on, but over the next decade, more and more references can be found in various newspaper archives of this particular Friday being called “Black Friday” for this reason.
In the 1980s as the name’s popularity spread throughout the United States, a new origin theory popped up, often touted by the media, that most retailers operated at a financial loss for the majority of the year and Black Friday was named such because it was the day of the year when the retailers would finally see a profit, moving out of the red and into the black.

This simply isn’t true. While there are some retailers that depend on the Christmas season’s revenue to make a profit for the year, most see profits every quarter based on the quarterly SEC filings of major retailers in the United States. There are also no documented references to this potential origin predating November of 1981.

Another common theory often put forth is that the name came from the famous “Great Depression” stock market crash in 1929. While this does pre-date the “New England police” origin, the problem is that the event in question happened on a Tuesday, not a Friday- also, it was on October 29th, so had nothing to do with the day after Thanksgiving.

The actual “Black Friday” stock market scare happened in 1869, was in September, and had to do with gold prices- so, again, nothing to do with the day after Thanksgiving.

While we’re on the topic of Black Friday myths, it should be noted that Black Friday is not the biggest shopping day of the year. In fact, it’s typically not even in the top five, though has cracked the ranks a few times.

The real biggest shopping day of the year is nearly always the Saturday before Christmas, except when Christmas falls on a weekend day, in which case the biggest shopping day of the year is usually the Thursday or Friday before Christmas. Thus, the procrastinators seem to outnumber the early birds.

(Forrás:todayifoudout.com)

Hoppin' John

Boldog új évet minden kedves olvasónak!

Az idei első poszt természetesen a a január elsejéhez kötődik. A január elsejei tradicionális étek Amerika-szerte a Hoppin' John, amely egyébként déli eredetű.

A Hoppin' John nem más mint egy babos-rizses étel, black-eyed pea típusú babbal, rizzsel, hagymával és baconnal készül. Persze egyes  receptváltozatokban a kolbász, a paprika is jól megfér ebben az ételben.
A black-eyed pea egyébként beszélő név, lássuk csak:

 

A hagyomány szerint szerencsét hoz és pénzt, hasonlóan a magyar lencséhez. Mindig érdekelnek etimológiai kérdések, de sehol nem kaptam választ, miért Ugráló János az étel neve, valószínűsíthetően a bab miatt.:)


A hosszas receptleírást inkább kihagynám,  jöjjön egy videó az elkészítéséről:

View How to Make Hoppin' John on Howcast

Ha valaki kedvet kapott hozzá, ne habozzon, szerintem a black-eyed pea helyett megfelel a sima tarkabab is.:)

Jancsi és Juliskától a Büdös Sajtemberig

"Mi a fenének vannak már kint a karácsonyi dekorok az üzletekben?" -dohog kedvenc kolléganőm, miközben bevásárolunk a Sparban. Én csak mosolygok, és elnyomom a felkívánkozó mondatom, hogy látnád, Amerikában mi van már ilyenkor, amikor Halloween után befordulunk a Thanksgiving-Christmas szezonba...helyette bölcsen hallgatok, mert pontosan tudom, hogy őt ez a magyar valóságban egyáltalán nem érdekelné, majd megkérdezem, miért zavarja? (Én éppen ellenkezőleg, imádtam odakint a sokkal nagyobb karácsonyi kommersziális felhajtást...)Azt mondja, hogy elunja karácsonyig nézni a sok holmit.

Miközben haladunk a sorral, látom, hogy egyre több süteménykészítő formaszettben van Gingerbread man. Tudjátok, az a klasszikus mézeskalács-figura, akit a magyarok leginkább a Shrekből ismerhettek meg.



Azóta már magyar neve is van, Mézi, nem egy magyar gasztroblogon látom, hogy készülnek ilyenkor a mézik, vagy mézeskalács-emberkék.

Amerikában ennél sokkal régebbi története van, valójában egybe esik az első mézeskalácsházak készítésének idejével. Az első mézeskalácsházak pedig Grimm testvérek Hansel and Gretel, azaz Jancsi és Juliska meséjének hatására kezdtek elterjedni, először természetesen Németországban. Aztán a pennsylvaniai német betelepülők szépen elvitték ezt a szokást magukkal az 1800-as évek elején Amerikába. Európában még Franciaországban lett hagyománya. A mézeskalács-figura  viszont Pennsylvania gyermeke, és eleinte egy láb magas nagyságú (30 cm) nagy figurákat gyerekek vágták ki a mézeskalács tésztából, majd sütés után kiállították őket a ház elé karácsony előtt.

Halloween kosztüm-változat

A Jancsi és Juliska mellett van egy másik, 1875-ös meseforrás, melyhez kötik a Gingerbread man készítésének népszerűségét.
A címe Gingerbread boy, és arról szól, hogy egy idős gyermektelen asszony mézeskalácsból szeretne sütni magának gyermeket. A mézeskalácskisfiú azonban a tepsiből elfut, az asszony és a férje utána. A kisfiú tanyák mellett fut el, és mindenhol egy kis rígmust mond el, végül már sokan kergetik, majd egy róka megeszi. Meglepően sok változata alakult ki, például a Hanukkah kultúrájában ugyanez a mese a krumplilángossal (The Runaway Latkes) 2000-ben jelent meg, de a kínaiaknél van menekülő rizssütemény (Runaway Rice Cake), az oroszoknál ugyanez a mese a gombóccal, (kiugrott a gombóc a fazékból, utána a molnár fazekastul).
Modern mesékben a mézeskalács kisfiú meggyászolása után sütnek a szülők egy mézeskalács kislányt (The Gingerbread Girl, 2006).
Szintén a mézeskalács kisfiú történeke ihlette a Büdös Sajtember posztmodern meséjét, amiben az a különös csavar, hogy ő fut félelmében, hogy megeszik, miközben mindenki kerülni igyekszik a szaga miatt. A mese "elkövetője" Jon Sciezka.
A mézeskalács kisfiúnak van cowboy változatú meséje is.




Sőt, a Vadnyugaton minden bizonnyal ez a verzió kerül a karácsonyfára:














Mindig ámulatba ejt engem a mesék hagyományteremtő ereje. Ne felejsük el a Diótörő is ilyen karácsonyi szimbólum Amerikában.

Midnight drop

New York éjféli ball-drop-ja méltán világhíres. Azt azonban kevesen tudják, hogy nemcsak New Yorkban van meg ez a szokás, hanem Amerika más területein is van ilyen szimbolikus "dobása", vagy inkább leengedése tárgyaknak.
A tárgyak gyakran jelképezik az adott tájegységet. Nézzük, hol mit dobnak le az év utolsó napjának szimbólumaként?
Key Westen, Floridában egy hatalmas női piros cipő esik le nagy ceremóniával. A cipőben igen gyakran ül egy híres drag-queen, Sushi, aki évtizedes múltra tekint vissza az újévköszöntés ilyen módját választva.

Az Észak- karolinai Raleighben egy hatalmas makkot szoktak leengedni ezzel búcsúztatva az óévet.

Ohioban, Port Clintonban egy hatalmas hallal köszöntik az újévet, ő Wylie.

Michigan, Grand Rapidsban egy hatalmas világító gömböt eresztenek le.
Pennsylvaniaban egy uborka-figurát dobnak le:

Memphisben 2009-től lett hagyomány a gitáreresztés, a Hard Rock Café szervezésében.

Nemcsak a Hard Rock Café csinál magának így hagyományt és reklámot, a pennsylvaniai Crayola gyár is hasonló marketingfogást alkalmaz, egy nagy zsírkrétát enged le újévkor, hasonlóan a blogban már szerepelt Hershey csokoládégyárhoz, akik a szimbólumukká vált Hershey Kiss órás makettját engedik le az ünnepen.
Marylandben rákot dobnak, míg Panama City Beachen egy óriási kivilágított strandlabdát, Atlantában pedig egy nagy barackot engednek le.

A legaranyosabb számomra a PEEP drop, a PEEP nem más, mint egy marshmallow-készítő, az ő jóvoltukból van tele a húsvét a PEEP-csirkékkel, a színezett mashmallow-pipikkel. Az ominózus csirkét igen nagyra nagyítva engedik le Betlehemben, Pennsylvaniában.
Azt hiszem, a pennsylvaniaiak minden évben más éfjéli programban vehetnek részt, anélkül, hogy elunnák, ugyanis ebben az államban van a legtöbb éjféli "dobás".

A munka ünnepe divatot is meghatároz

 

2011. szept. 5. 8:46 - írta Phoebe

2 komment
Címkék: divat, szokások, ünnepek

Ma van Amerikában a Labour Day, a munka ünnepe, amely szeptemper első hétfője. Ez a nap egyébként a nyár végének a szimbóluma, rengeteg strand, és nyári szórakozó egység is ekkor zár. A nyári szezont a Memorial Day nyitja, ami május utolsó hétfője, és minden háborúban meghaltra emlékezik ilyenkor az ország, munkaszüneti nap.
A Labour Day szintén munkaszüneti nap. Azt pedig mindenki tudja, hogy Labour Day után nem lehet fehéret viselni, mert elmúlt a nyár, és az őszi gardróbban a fehér már nem szerepelhet. A Navy csodaszép fehér egyenruháit ekkor kötelezően kékre váltja.Ez talán viccesen hangzik, de az itteniek ezt mind tudják, beépült a kultúrába. Persze a rigid szabály sokat vesztett kötelező jellegéből ma már. Azért az emberek többségén tényleg nem látni fehéret szeptember első hétfője után.

(Ezt mától nem lehet hordani:D)

Holiday ringers

Ma olyat láttam, amit még sohasem! Elvittem a gyereket az óvoda templomába, ahol karácsonyi koncertet és bábshowt ígértek.
A koncert valójában, akár a videón is látható, csengőszólamokból állt, gyönyörűen szólt! A szépséges csengődallamok után pedig bábok énekeltek, nagyon tetszett, hogy a templom nem veszi magát túl komolyan, nehezen tudtam volna ezt elképzelni egy magyar katolikus templomban, ahol minden régi és szomorú. Az öröm nem idegen az amerikai gyülekezetektől, ahol egyébként egyből kiszúrják az újonan érkezőt, és többen kedvesen bemutatkoztak, és örömüket fejezték ki, hogy mi is csatlakoztunk.


A koncert után "International Christmas Dinner" volt, aminek internacionális jellegét az amerikai mellett felsorakoztatott dél-amerikai meleg ételek adták. Kissé szégyelltem magam, hogy bemegyek enni is, de mindenki kedvesen invitált, és vacsoraidő volt, a gyerekem sem bánt egy csirkecombot. Gondolatban megveregettem a vállam, Phoebe, te a mérhetetlen kiváncsiságoddal fogod még vinni valamire. Húsz perc múlva lelkesen segédkeztem a tányérok eltakarításában, és nagyon meg voltam dícsérve, hogy segítek, hamarosan a pap hölgy is bemutatkozott. Amúgy ketten paposkodtak, a főnök amerikai volt, és a fordítója dél-amerikai, de ő is pap. A gyülekezet nagy része amúgy spanyol ajkú, így nem csoda, hogy nem tudtunk a szőke fejünkkel észrevétlenek maradni.
A vacsora után kézműveskedés következett, amit véletlen sem hagyott volna ki egyikünk sem, mézeskalács házikókat lehetett dekorálni, és persze villámsebességgel elfogyasztani, (annyira isteni volt a tésztája, hogy csakhamar kiderült, a félkész ételek hazájában is vannak süteménykészítő mágusok,) meg kis papírdíszeket lehetett csinálni.

A spanyol gyerekek játszottak, a szülők beszélgettek, jókedv volt, együtt a családok, értelmes tevékenységgel, a gyerekek közül sokan a zenélésben is részt vettek. A lányomat csak úgy tudtam indulásra bírni, hogy megígértem neki egy kis esti fénynéző túrát, hiszen nem lenne karácsonyi szezon, ha a kertes házak előtt a szerény kivilágítástól kezdve a legvadabb giccsig nem fordulna elő minden.
Néha sajnálom, hogy nem vagyok vallásos, az amerikaiaknak a saját gyülekezetük a szociális életük fontos része, és tényleg látszik még így kivülállóként is az összetartásuk.

A diótörő hagyománya az Államokban

A karácsony közeledtével a boltokban furcsa figurák sorjáznak, ezek a Nutcrackerök, azaz diótörők...

(Kurt S Adler Nutcrackers)
Diótörő...Nos Csajkovszkij darabját mindenki ismeri, és a legtöbben azt is tudják, hogy Hoffmannak köszönhetjük a Diótörő történetét, egy kislány karácsonyi álmát, azután, hogy ajándékba kapja ezt a furcsa fababát...
De mi köze az amerikaiaknak egy európai  irodalmi műhöz, és miért annyira népszerű a Diótörő balett ilyenkor karácsonykor az USA-ban?
Ez a kérdés bennem is felmerült, miután éveken keresztül nézegettem a boltokban a kissé ijesztő katonaszerű figurákat, és miután se szeri-se száma az ilyenkor kínált Diótörő előadásoknak, elkezdett a dolog nagyon érdekelni...
Ebben az esetben a fababák ihlették a művészeket, és nem meglepően a játékgyártásban világelső Németországban születtek meg az első diótörők. A diótörőket a német néphagyományok szerint akkor adják ajándékba, ha az ajándékozott házának védelmét, és családjának szerencséjét akarják kívánni. A diótörő, mint egy jó házörző kutya, kimutatja a fogait, de kizárólag a rossz szellemek elijesztése érdekében.
A diótörők hagyománya ihlette meg aztán E.T. A. Hoffmant, amikor megírta a Diótörő és egérkirály művét 1816-ban, mely Csajkovszkij szerzeményének lett alapja, 1892-ben. A Szentpétervárott bemutatott balett aztán világszerte karácsonyi hagyomány lett, mégis, elsősorban az USA hagyományaként tartjuk számon.
A Németországban népszerű diótörő figurák az 50-es években kerültek Amerikába, amikor a második világháborúból hazatérő katonák magukkal hozták az első fababákat. Szerették volna a szomorú évek után saját családjaikat is megóvni, és a babák hagyományával is megerősíteni ezen kívánságukat. Csajkovszkij balettje ekkor soha nem látott népszerűségnek kezdett örvendeni az USA-ban, és a babák hamarosan egyre többféle formában, színben, ruhában jelentek meg a boltokban, csakhamar collectible, azaz gyűjthetővé váltak.
A német Steinbach család nevéhez fűződik a diótörők gyűjthető kollekcióvá fejlesztése. A babák megalkotása 130 mozzanatból áll.
Manapság a diótörő elsősorban karácsonyi dekorációként funkcionál az amerikai családokban. Karácsony táján a babák széles választéka kapható az üzletekben, képeskönyvek százai mesélik el a gyerekeknek a Diótörő egyszerűsített verzióját, és családok ezrei tekintik meg különféle előadásokban a balettet.

Mutasd az ujjadon!

A mai napra egy egészen jelentéktelen információ jut csak, kedves olvasó, nevetesen az, hogy még a mutogatásunk sem olyan, mint az amerikaiaké.
Rendszeresen járunk különböző könyvtárakba a gyerekkel Story time-ra, ahol kis meséket, dalocskákat adnak elő a könyvtárosok a gyerekseregnek.
Eddig fel sem tűnt, hogy másképpen mutatják a számokat, mint mi.
Igyekeztem a google-n találni egy képes bemutatót, ezt egyszerűbb látni, mint magyarázni.

Azaz a hüvelykujj egy kicsit elhanyagolódik a számok ilyen jellegű kifejezésénél. Az ötöst amúgy még nem láttam az ábrán levő ökölmódszerrel mutatni, az ugyanolyan, mint a magyar ötös.
Ez kis dolog, de néha úgy érzem, a legkisebb dolgok is másképp működnek, mint a dátumozás (hónap/nap/év, ez az, amit rendszeresen elrontok itt magyar módra, otthon meg itteni módra) a nevek (kereszt név, vezetéknév, otthon rendszeresen így írtam alá ), a mértékegységek (inch, feet, lbs, gallon), a hőmérséklet (Fahreinheit), a receptek cupmérője, a címek (házszám, utca neve, lakás száma, város neve, megye neve, irányítószám) a fizetési eszköz (dollár), és a fizetési módozatok, melyben a cash(készpénz) a legutolsó lehetőség, ruhaméreteik, a cipőméretek, az ünnepek, az ajtózárak...a sor végtelen.
DE, a csúnyajelek ugyanúgy mutogatandóak, mint otthon!:D