Olyan szerencsés lehettem ma, hogy egy nagyon kedves régi diákommal partnerével és a családjával találkozhattam a Centrál Kávéházban,
Washingtonból Belgrádba jöttek egy esküvőre, és így aztán útba ejtették Budapestet is. Még az 1990-es évek elején egyetemi ösztöndíjasként járt itt a diákom, és akkor beleszeretett a városba, időnként visszatér ide.
Nagyon jót beszélgettünk, és hozott nekem egy Charterclubos karperecet a Macy'sből, aztán ahogy hazaértem, elnosztalgiáztam a Macy's oldalán... és akkor láttam, hogy Pride Month van a Macy's-ben, azaz Amerikaszerte a melegek hónapja, rendezvényekkel, illetve emberi jogi kampányokkal.
Ez a Magyarországon igencsak vitatott és sokszor támadott esemény valójában -nem meglepő módon- Amerikából származik, és bizony több évtizedes múltra tekint vissza, talán azért is sokkal toleránsabbak az emberek arrafele.
Mi is a Pride (büszkeség) története?
1961-ben Illinois válik az első állammá, ahol a homoszexualitást dekriminalizálják.
1969-ben New Yorkban a Stonewall Inn-be , egy klasszikusnak számító meleg pubba a rendőrség jogalap nélkül betört, amellyel egyfajta lázadást váltott ki az ott szórakozókból, ez lett a gay pride mozgalom megszületése.
1970-ben a Stonewall incidens első születésnapján San Franciscoban, LA-ban, Chicagoban, New Yorkban melegfelvonulások kezdődtek.
1977-ben Harvey Milk, az első nyíltan meleg amerikai tisztviselőt beválasztják a megyei tanácsba.
1978-ban meggyilkolják Milket. Gilbert Baker indítja útjára a szivárványszínű zászlót a San Francisco-i Gay Pride-on.
1979-ben már 75 ezer ember vesz részt a főváros első Gay Pride-ján.
1980-ban megalapítják a Human Rights Campaign-t a leszbikusok és melegek jogaiért.
1988-ban Robert Eichenberg létrehozza október 11-ei dátummal a National Coming Out napot, amit magyarra igen nehéz lefordítani, a coming out nem más, mint amikor valaki nyíltan felvállalja, hogy más.
1991-ben lesz a piros szalag először a HIV/AIDS szimbóluma.
1993, fontos dátum, bevezetik az amerikai katonaságban a Don't ask don't tell vezérelvet, lehetővé téve a melegek katonasági karrierjét, ugyanakkor megtiltja számukra azt, hogy nyíltan vállalják fel szexuális hovatartozásukat.
1996 a Defense of Marriage Act bevezetése gyakorlatilag annyit jelent, hogy az egyes államok visszautasíthatják az azonos neműek házasságának elfogadását más államokból. Ez egészen az idei évig uralkodott, idén eltörölték.
1998 Létrejön a Trevor Project, azért, hogy 24/7 megakadályozzon öngyilkosságokat a középiskolás meleg diákok körében.
2000-ben Bill Clinton június hónapot a melegek és leszbikusok hónapjának nyilvánítja. Ebben az évben lesz Vermont az első állam, amely elismeri a meleg élettársi kapcsolatokat hivatalos kapcsolatnak.
2008-ban California melegházasságtiltó törvénye alkotmánysértésnek minősül, és Washington, New York, New Hampshire, Massachusetts, Iowa, Connecticut, Oregon, Vermont, Washington D.C, valamit Maryland államokban a melegházasság törvényadta jog lett.
Elképesztő utat tett meg a melegkérdés onnan, hogy a hatvanas évek előtt még bűnnek számító állapottal napjainkban legális, normális életet lehet élni. A diákom is boldogan mesélte, hogy gondolkodnak a házasságon.
Amikor pedig kedvelsz valakit, ugyanúgy örülsz az örömének, hogy egybekelhet a párjával, a pár nemétől függetlenül. Én ma két intelligens, kedves, boldog férfit láttam, akik szuperül illettek egymáshoz, és fantasztikus emberek külön-külön és együtt is. Őszintén szólva fel nem foghatom, hogy kinek van ezzel baja. Ahogy megismeri őket az ember személyesen teljesen természetessé válik a helyzetük. Azt hiszem minden nemű idegenkedés és előítélet csak addig tartja magát, amíg nem szerzünk személyes tapasztalatot valamiről. Amerikában mindenképpen csak veszíthetünk az előítéleteinkből, sztereotípiáinkból.
Showing posts with label mások. Show all posts
Showing posts with label mások. Show all posts
Friday, June 28, 2013
Wednesday, June 5, 2013
Bea története, zárás
Beát tavaly ismertem meg, amikor visszajöttem Magyarországra, megkeresett angoltanulás ügyében. Egy kávézóban dolgozott, nagy gyakorlata van a vendéglátásban, és az angolján igazán minimális volt a csiszolnivaló. Akkor ő a fejébe vette, hogy kimegy Amerikába, mint bébiszitter. Nagyon céltudatos, szorgalmas, vagány lány, így nem is csodálkoztam, hogy alig fél évre rá már kint is volt Amerikában, igaz teljesen egyedi módon, én is meglepődtem a nem mindennapi munkalehetőségen, amit a szakmájában kapott.
Íme az interjú vége, és jó néhány kép!
SAJNOS A BLOGGER NEM ENGED BE A KORÁBBI BEJEGYZÉSEKBE, tudom, nem látszanak a képek a második részben, sajnos nem tudok most belenyúlni, kárpótlásul felpakolok ide néhány másikat, és azokat, amelyek abban a bejegyzésben most nem látszanak!
10. Boldog vagy-e, és mit üzensz a blog olvasóinak?
Őszintén szólva ezt a kérdést tartom a legnehezebbnek az összes közül. Összességében igen boldog vagyok. Leginkább személyiségfejlődésen, változáson mentem keresztül. Sokan irigykednek és féltékenyek rám amiért ott tartok ahol tartok.
Itt hangsúlyozni szeretném, hogy én egy személy miatt jöttem és maradtam itt, ha ő nem lenne az életemben én sem lennék itt.
Amerika egy klassz ország de én az erkölcsi értékeket és emberi kapcsolatokat fontosabbnak tartom, odahúz a szívem ahol fontos valaki, és ahol szeretnek. Képtelen lennék csak azért kiköltözni bárhová, mert több pénzt akarok keresni vagy karriert akarok csinálni, mert ha érzelmileg nehéz időszakon megyek át, ugyan ki segít? Ki less, akit fel tudok hívni és ki less, akire számíthatok? Nekem a család és barátság mindennél fontosabb.
El kellett jönnöm, mert nekem is saját családot kell alapítanom és aki valóban úgymond alkalmas rá, akit a másik felemnek tudok nevezni, ő itt van. Nem azért házasodtam, hogy meglegyen a zöldkártyám, azért lesz zöldkártyám mert csak így tudok legálisan nehézségek és hosszú évek várakozása nélkül együtt lenni azzal, akit szeretek. Ez hatalmas különbség.
Persze nem leszek álszent, és élvezem azt, ami juttatás ezzel együtt jár, ezért megragadom a lehetőséget, hogy tanuljak és az lehessek ami szeretnék, hogy megtaláljam önmagam.
Higgyétek el nem volt könnyű az elmúlt 8 hónap, nem dolgozhattam, nincs saját keresetem se saját autóm. Kiszolgáltatottnak és eltartottnak éreztem magam még akkor is, ha nem az én hibámból alakultak így a dolgok. Érzelmi válságon mentem keresztül, majd hogy nem depresszión, mert nem tudtam azt csinálni, amit szerettem volna, nem volt meg a szabadságom. Úgy éreztem magam, mint egy aranykalitkában, szeretettel körülvéve és mégis. De mint mindenből, ebből is tanultam és most hogy vége a várakozási időnek lendülettel csapok bele a tennivalók végtelen sorába.
Nektek kedves olvasók azt üzenem, tudom, sokan mennyire szeretnétek eljutni talán oda ahol most én tartok de én úgy gondolom, véletlenek nincsenek és minden eleve elvan rendelve. Mindenkinek meg van az ösvény, amin végig kell menni és ha ez nem Amerikába vezet, akkor sajnos el kell fogadni és máshogy kell boldogulni. Ha azt érzitek, hogy az út, ami odavezet tele van akadállyal, mennétek de nem találtok munkát, vagy nem jönnek össze a papírmunkák és minden tele van nehézséggel, az azt jelenti, hogy nektek akármennyire is szeretnétek, nem az usában kell leélnetek az életetek. Lehet, hogy otthon, vagy egy másik országban valami sokkal jobb vár rátok csak figyeljétek a jeleket.
Persze ha tehetitek én azt ajánlom mindenkinek legalább egyszer az életben legalább egy pár hétre érdemes kilátogatni mert ez az ország olyan amit látni, érezni és tapasztalni kell.
Egy idézettel köszönném mindenkinek aki érdeklődve olvasta a beszámolom, és leginkább köszönet Phoebe-nek, a felkérésért.
Sok sikert és még több boldogságot mindannyitoknak.
„Az élet nagy pillanatait nem feltétlen megcselekedjük. Van, hogy egyszerűen csak megtörténnek. Nem azt mondom, hogy nem irányíthatjuk a saját életünket... Kezünkben az irányítás. Legyen is!
De ne feledjük, hogy bármikor megeshet, hogy kilépünk otthonról, és az egész életünk megváltozik. Az univerzumnak terve van velünk. De ez a terv folyton változik. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát és elered az eső. Ijesztő lehet, de csodálatos is. Folyamatosan dolgoznak a gépezet fogaskerekei, hogy te végül pontosan akkor, pontosan ott legyél, ahol lenned kell. Jó helyen, jó időben.”
Íme az interjú vége, és jó néhány kép!
SAJNOS A BLOGGER NEM ENGED BE A KORÁBBI BEJEGYZÉSEKBE, tudom, nem látszanak a képek a második részben, sajnos nem tudok most belenyúlni, kárpótlásul felpakolok ide néhány másikat, és azokat, amelyek abban a bejegyzésben most nem látszanak!
10. Boldog vagy-e, és mit üzensz a blog olvasóinak?
Őszintén szólva ezt a kérdést tartom a legnehezebbnek az összes közül. Összességében igen boldog vagyok. Leginkább személyiségfejlődésen, változáson mentem keresztül. Sokan irigykednek és féltékenyek rám amiért ott tartok ahol tartok.
Itt hangsúlyozni szeretném, hogy én egy személy miatt jöttem és maradtam itt, ha ő nem lenne az életemben én sem lennék itt.
Amerika egy klassz ország de én az erkölcsi értékeket és emberi kapcsolatokat fontosabbnak tartom, odahúz a szívem ahol fontos valaki, és ahol szeretnek. Képtelen lennék csak azért kiköltözni bárhová, mert több pénzt akarok keresni vagy karriert akarok csinálni, mert ha érzelmileg nehéz időszakon megyek át, ugyan ki segít? Ki less, akit fel tudok hívni és ki less, akire számíthatok? Nekem a család és barátság mindennél fontosabb.
 |
| Akiket el kellett hagyni az új életért |
El kellett jönnöm, mert nekem is saját családot kell alapítanom és aki valóban úgymond alkalmas rá, akit a másik felemnek tudok nevezni, ő itt van. Nem azért házasodtam, hogy meglegyen a zöldkártyám, azért lesz zöldkártyám mert csak így tudok legálisan nehézségek és hosszú évek várakozása nélkül együtt lenni azzal, akit szeretek. Ez hatalmas különbség.
Persze nem leszek álszent, és élvezem azt, ami juttatás ezzel együtt jár, ezért megragadom a lehetőséget, hogy tanuljak és az lehessek ami szeretnék, hogy megtaláljam önmagam.
Higgyétek el nem volt könnyű az elmúlt 8 hónap, nem dolgozhattam, nincs saját keresetem se saját autóm. Kiszolgáltatottnak és eltartottnak éreztem magam még akkor is, ha nem az én hibámból alakultak így a dolgok. Érzelmi válságon mentem keresztül, majd hogy nem depresszión, mert nem tudtam azt csinálni, amit szerettem volna, nem volt meg a szabadságom. Úgy éreztem magam, mint egy aranykalitkában, szeretettel körülvéve és mégis. De mint mindenből, ebből is tanultam és most hogy vége a várakozási időnek lendülettel csapok bele a tennivalók végtelen sorába.
Nektek kedves olvasók azt üzenem, tudom, sokan mennyire szeretnétek eljutni talán oda ahol most én tartok de én úgy gondolom, véletlenek nincsenek és minden eleve elvan rendelve. Mindenkinek meg van az ösvény, amin végig kell menni és ha ez nem Amerikába vezet, akkor sajnos el kell fogadni és máshogy kell boldogulni. Ha azt érzitek, hogy az út, ami odavezet tele van akadállyal, mennétek de nem találtok munkát, vagy nem jönnek össze a papírmunkák és minden tele van nehézséggel, az azt jelenti, hogy nektek akármennyire is szeretnétek, nem az usában kell leélnetek az életetek. Lehet, hogy otthon, vagy egy másik országban valami sokkal jobb vár rátok csak figyeljétek a jeleket.
Persze ha tehetitek én azt ajánlom mindenkinek legalább egyszer az életben legalább egy pár hétre érdemes kilátogatni mert ez az ország olyan amit látni, érezni és tapasztalni kell.
Egy idézettel köszönném mindenkinek aki érdeklődve olvasta a beszámolom, és leginkább köszönet Phoebe-nek, a felkérésért.
Sok sikert és még több boldogságot mindannyitoknak.
„Az élet nagy pillanatait nem feltétlen megcselekedjük. Van, hogy egyszerűen csak megtörténnek. Nem azt mondom, hogy nem irányíthatjuk a saját életünket... Kezünkben az irányítás. Legyen is!
De ne feledjük, hogy bármikor megeshet, hogy kilépünk otthonról, és az egész életünk megváltozik. Az univerzumnak terve van velünk. De ez a terv folyton változik. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát és elered az eső. Ijesztő lehet, de csodálatos is. Folyamatosan dolgoznak a gépezet fogaskerekei, hogy te végül pontosan akkor, pontosan ott legyél, ahol lenned kell. Jó helyen, jó időben.”
Subscribe to:
Posts (Atom)