Közbiztonság Marylandben

Rendszeresen bemegyek a lakásba, és kint felejtem a lakáskulcsot az ajtóban. Mikor és éppen ki jár erre, a délután folyamán valaki finoman kopogtat.Kinyitom az ajtót, és valamelyik szomszéd figyelmeztet, hogy kívül maradt a kulcsom.
Néha-néha benne felejtem a slusszkulcsot az autóban. Van, hogy fél órára, van, hogy több órára, még soha semmi nem történt, a kulcs ott várt, az autóból pedig semmi sem tűnt el. Az már nem is kérdés, hogy az ablakot is lehúzva szoktam hagyni, ezt mondjuk mindenki csinálja errefele, tövig lehúzott ablak, soha nem volt ebből probléma.
A feledénységem néha extrémbe csap át, mint ma is, amikor kiszálltam a kocsiból, hátra mentem, és előkapartam a csomagtartóból a táskám és a mobilom, majd telefonálni kezdtem, be akartam menni a fodrászhoz, de nem tudtam belefér-e az időmbe, a párom is menni készült valahova.Mikor kedvező hírt kaptam, csapot-papot otthagyva berohantam a fodrászhoz, ahol két és fél órát töltöttem.Mikor új frizurámmal kijövök, leesett állal látom, hogy tárva-nyitva hagytam a nagy sietségben az autó ajtaját, ugyanis amikor hátramentem, hogy kivegyem a telefont a csomagtartóból, nem csuktam be az első ajtót. Az autóból semmi nem hiányzott. El sem hittem, hogy ekkora a szerencsém, hogy tárva-nyitva hagyott ajtó mellett két és fél óráig az autó ugyanúgy maradt, beleértve a GPS-t is a kesztyűtartóban...
Gyakran nyitott táskával közlekedem, mert elfelejtem visszahúzni, senkinek sem jutott még eszébe kiemelni a pénztárcám.
A múltkorában meg az MP3 lejátszóm elemborító részét hagytam a konditeremben.Ma vettem észre, na, gondoltam, arra keresztet vethetek, azért gyorsan végigrohantam a futópadokat, hát ott volt, ahogy pénteken maradt, az egyik futópad tartójában.
Állati nagy szerencsém van, hogy DC elővárosában ennyire szuper a közbiztonság. Ma beleborzongtam a gondolatba, hogyha a budapesti külkerületi panellakótelepen hagytam volna nyitva a kocsim, akkor is így megúsztam volna a szétszórtságomat?Kétlem. Mindenesetre kulcs,-és ajtókezelési feledékenységi bajnokságon, ha lenne ilyen, dobogós helyezést érnék el, sajnos.

Elhagyott kreditkártya

A gyerekkori vonalzókon és kulcson kívül még soha semmim nem hagytam el, noha igen gyakran keresek dolgokat....nem is olyan rég a kocsikulcsom hiába kerestem, annak a sztorinak tudjuk, mi lett a vége. Nyitva hagytam már kocsiajtót és lakásajtót is, itt ezt könnyű következmény nélkül megtenni. Szerencsére.
De a táskámra mindig kínosan ügyelek, mióta Pesten egyszer elemelték, és mindent újra kellett csináltatni, az idegeskedésről nem is beszélve.
Vasárnap kimentünk a fővárosi bolhapiacra kicsit szétnézni, és mikor indultunk volna haza, a gyereknek vettem egy fagyit. Hétfőn nem vásároltam semmit, kedden nem találtam a kártyát, de gondoltam, otthon majd megnézem, szerdán nem használtam, ma viszont már sem a lakásban, sem a táskában, alapos keresés után sem volt meg. Gyors számlaellenőrzés, ugyanis itt a kreditkártyával úgy fizetnek, hogy semmilyen kódot nem kérnek sehol, és személyazonosítást sem, azaz ha valaki megtalálja, bizony szépen költhet vele, sehol nem akadna fent a rendszeren. Nem véletlen ilyen a rendszer...legalábbis a mai eset után így gondolom.
 Semmilyen gyanús aktivitás nem volt a számlán. Felhívtam a fagyizót, mondták, hogy már vártak, ott van, vigyem a személyim, és odaadják. Megérkeztem, az uriember egy kisborítékba tette, és a pénztárgépben tartotta, kérte az ID-mat, majd odaadta a kártyát.
Ennyi volt a történet. Na és ettünk egy finom fagyit, ha már elmetróztunk odáig. Még annyit megjegyeznék, a fagyizó nem a legjobb környéken van, pár megállóra Largotól, ami már veszélyesebb fekete negyed. Végtelenül hálás vagyok. Annak aki megtalálta a fagyizóban, annak aki odaadta a fagyizósnak, annak, akinek nem jutott eszébe zavartalanul felhasználni, majd elhajítani, a fagyizósnak, aki borítékba tette és várta, hogy jelentkezzek érte. Ez nem egy egyszeri szerencse, több ilyen történetem is van, amiből baj lehetett volna, és mások hozzáállása miatt nem lett. Bekopogtak, ha kint hagytam a zárban a kulcsot, utánam jöttek, ha a gyerek elejtett egy macit, segítséget ajánlottak, amikor bajban voltam az autóval, senki nem emelte el az autómat amikor nyitva hagytam az ajtaját két óráig, a GPS is benne maradt..sőt, a minap elkezdett esni az eső, álltam a piros lámpánál a gyerekkel, odajött egy pasi, és fölém tartotta az esernyőjét, hogy amíg átmegyünk a zebrán, ne ázzunk, most pedig a kreditkártyám kaptam vissza sértetlenül négy nap után. A történeteim szereplői egyszerű munkásemberek, fekete eladók, latino szakik, nem gazdag emberek. Emberek. Nagy betűvel. Köszönöm.