Clinton vagy Trump? Szamár vagy elefánt?

Nagyjából a fenti kérdés izgatja már hónapok óta az amerikai népet, és természetesen minket, amerikai eseményeket követő más nemzetek tagjait.
Holnap választ kapunk a kérdésre.
Vajon a Demokraták jelöltje, Hillary Clinton, vagy a Republikánusok jelöltje, Donald Trump lesz a következő elnök?
Jelenleg különböző bejósló eredmények vannak, ezek egymásnak némileg ellentmondanak, ahogy az események haladnak, ahogy egymásnak feszül a két oldal.
Az elmúlt tíz napban a Washington Post/ABC News által készített felmérés szerint a szavazók 47 %-a szavazna Clintonra és 43 %Trumpra, október 30-án ez már 46-45% volt.

Az Investor's Business Daily/ Technometrica Market Intelligence pollja szerint a mai napon, november 7-én Trump 43%-on áll, Clinton 41%-on (Johnson 6.3%, Stein 2.2% és egyéb 2.4%).

Érdekesség, hogy a fekete és hispán lakosság inkább Clintont támogatja 69%-ban. A nőknél nem ekkora nagy az aránykülönbség a rá szavazók 43 %-a nő és 38% férfi. Elég beszédes adat, hogy a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők 50%-a Trumpra szavazna, míg a legelesettebb társadalmi réteg 48% Clintonra. Az iskolai végzettség vizsgálatánál nincs szignifikáns változás, de a városiak 52%-a Clintora adná a voksát, míg a vidék 55%-a Trumpra.

Holnap minden kiderül, mindenesetre nagyon megosztó az idei elnökválasztás. Én személyesen nagyon sajnálom, hogy Obama távozik a posztjáról, és igazából a két esélyes jelölt közül egyikre sem szívesen adnám a voksom. Szerintem Obama intézkedései és gondolkodása pacifikus, humánus és számomra értékkel bíróak voltak, még az amerikaiak által sokat bírált Obamacare-t is hasznosnak tartottam.

Elnökválasztás, 2008

 Tanúja lehettem egy történelmi napnak egy történelmi helyen.
 Ma jó, hogy itt ébredtem, és a Washington Post, az ország vezető lapjának épületével szemben van a munkahelyem, és láthattam a tömegben kígyózó sort, akik egy darab történelmet akartak hazavinni, mielőtt az utcára kerül, és elkapkodják. (Kint volt a TV is, szóval még az is lehet, hogy az esti hírekben is felbukkanok:D.)
Jó volt kézbe fogni a reggeli újságot, első kézből értesülni, jó volt hajnalban nézni az végső hajrás exitpollokat a CNN-en, jó volt tudni, hogy az emberek ünnepelnek, hogy az emberek boldogak, hogy az emberek valóban elhiszik, hogy ez a félvér messiás valami nagyon jót jelent a világnak. És jó azt látni, hogy akárhogy is az ország egy része más elnököt akart, abban a pillanatban, ahogy kiderül a végső eredmény, ez az ország egyként felsorakozik az új elnöke mögött, nincs széthúzás, korrupciógyanú, fenyegetőzés, pitiánerkodás.
 És hadd emlékezzünk meg a vesztes félről, nagy tiszteletben tartom, hogy egy hetvenkét éves, öt év háborús fogságot Hanoiban elszenvedett, családi tragédiákat túlélt ember ringbe szállt, és szépségesen tudott veszíteni: “I urge all Americans who supported me to join me in not just congratulating him(Obama), but offering our next president our good will and earnest effort to find ways to come together.Whatever our differences, we are fellow Americans.And please believe me when I say no association has ever meant more than that.”
 (Minden amerikait, aki engem támogatott felszólítok, hogy csatlakozzon hozzám, nemcsak gratulálni, hanem felajánlani akaratunkat és határozott erőfeszítésünket az új elnöknek, hogy megtaláljuk a közös utat.Bármennyire mások vagyunk is, mindannyian amerikaiak vagyunk.És higgyék el, ha azt mondom, ez a szó még soha nem volt ennyire fontos, mint most.)

 Látva ezt, nagyon sok tanulnivalója van a magyar politikának, és nekünk, magyaroknak is.Mindenkinek kívánok az életében egy külföldi szakaszt, és más látásmódot, egy más életformát. Más példákat. Hogy elhiggyük, olyan is létezik