Showing posts with label popkultura. Show all posts
Showing posts with label popkultura. Show all posts

Saturday, June 13, 2020

A popkultúra szépségei

A hosszú hónapok az elzártságban visszahozták a sorozatfüggésemet, és persze az is rásegített, hogy a Netflix, immár online formában elérhető, ráadásul próbahónappal.
A Netflixet én még DVD-küldő időszakából ismerem az USA-ból, mielőtt ez az online formája létrejött levélben lehetett megrendelni a DVD-ket, csekély havidíjért egyszerre hármat lehetett kérni, majd miután megnéztem, visszaküldeni egy válaszborítékban. Milyen bájosan őskorinak tűnik, pedig 15 éve bizony így működött az USA-ban.

A You után (ami szintén komoly addikciót okoz) jött a Riverdale, amit valamiféle kissé uncsi és klisés gimis sorozatnak gondoltam, hát elég nagyot tévedtem. A Riverdale sztárjai a mostani ifjú titánok, Cole Sprouse/Jughead ( A két lépés távolság című filmből már ismerjük, és az ő ikertestvére volt Ross gyereke a Friendsből, most Palvin Barbival kavart) a főhős KJ Apa/ Archie (aki miatt elgondolkodtam, hogy a vörös haj igenis szexi) és Lili Reinheart, azaz Betty az első látásra ártatlan szőke szépség, akiben "sorozatgyilkos gének" vannak.
Szívet tépő, hogy Luke Perry, az én fiatalkorom ikonikus Beverlyhills90210 sorozatának egyik főhőse itt a főhős Archie apja, és a sorozat közben 52 évesen meg is hal. De szerepel Molly Ringwald is a Pretty in Pinkben még kiscsirkeként John Cryerrel (Két pasi Alan Harperje), majd a Secret life of the American Teenagerben ő az anyuka, ahogy itt is, Archie anyukája. Ahogy Alan mondaná a két pasiból, kicsi a világ, icicpici.
A parádés szereposztás mellett a sorozat egyéb karakterei is nagyon érdekesek, és az egész olyan hátborzongató sorozatgyilkosságoktól, horrorisztikus-undorító jelentektől hemzseg, különösen a második évadtól, hogy  eljön az az idő, hogyha negyed óráig nincs új hulla vagy támadás, az ember lánya már ott tart, hogy na jó, de legyen már valami izgalom. Megpakolták rendesen, már-már viccesen sok beteges elemmel, de nyilván ettől is működik.

Archie Comics Double Digest #271 by Archie Superstars | NOOK Book ...
Ami viszont számomra ennél is érdekesebb, és a popkultúrát múltalansággal vádolók megint akkor szálljanak magukba, hogy a Riverdale egy 1942-ben indult képregénysorozat főhőseit veszi kölcsön, az Archie Comics-ból. Az eredeti Archie comics-ban Archie kisvárosi nőcsábász srác, Jughead leginkább a nagy étvágyáról ismert aszexuális haverja, Betty és Veronica Archie körül legyeskednek, Cheryl is megjelenik a színen, de semmi juharszirup business és pszichopata család meg hullarablás nincs. Viszont feltűnik Kevin is, meleg karakterként már a hatvanas években! Josie és a Vadmacskák szintén szerepelnek az Archie comicsban, sőt Archie el is veszi feleségül Josiet. Az Archie comics képregény papírváltozatából természetesen rajzfilmsorozat is lesz, és rádiósorozat is.

A képregény egyébként, ami több mint hetven éve jelen van a piacon, nyilván folyamatosan megújult és változott, Archie még a Kiss-szel is találkozik az egyik részben, de zombi apoklipszis is van.
Archie Meets KISS Comic Issue 628
Afterlife With Archie: The 13 Scariest Moments | Den of Geek




Ezek után végülis érthető a Riverdale tematikája is.  Mindig szeretem, hogy minden amerikai történet mögött áll egy másik történet.

Ha már popkultúra, ne feledjétek, hogy a Jóbarátok-generációt már meg lehet vásárolni a könyvesboltokban. Én még nem jutottam hozzá, a könyv leírása szerint a Friends kulisszái mögé láthatunk be, nekem azt hiszem kötelező lesz megvennem :).

Saturday, June 6, 2015

Frankie say relax - avagy mit tanulhatunk egy póló feliratából a pop-kultúráról?




Ki az a Frankie és miért mondja, hogy relax?

Frankie a Frankie goes to Hollywood banda, és az ő 1984-es igen népszerű számuk a Relax. A pólók egy részének hátuljára még a don't do it is rá van írva, a relax után következő szakasz a dalban.

De miért say is miért nem says?

Erre vonatozóan évek óta keresem a magyarázatot. Máskor is elhagyják az egyes szám harmadik személyt jelző s-et, mint például a New York never sleep pólófelirat esetén.

Az angolban akkor elfogadható a harmadik személy jelének elhagyása, ha az úgynevezett subjunctive módot használjuk, ez rendre bekövetkezik, ha a főmondat igéje valamilyen kívánságot, akaratot, parancsot fejez ki, akkor a mellékmondatban subjunctive mód lesz. Ez a francia nyelvben is hasonlóan van (mellesleg az amerikaiaknak fogalma sincs erről, soha nem felejtem el, amikor én korrepetáltam egy anyanyelvit ebből a TESOL képzésen, nekem a francia miatt  könnyebb volt.)

Példamondat lehet:
I suggest that he go to the doctor.
She demands that he leave the house.

Viszont sem Frankie sem New York esetén nincsen subjunkctive!

Ami a relax pólókat illeti nagy számban lehetett őket kapni a nyolcvanas években (Ross pólója is azért kicsi, mert középiskola elején kapta, a nyolcvanas években). A New York never sleep pólót most is lehet kapni pl a C&A-ban, ennek is van háttere a pop-kultúrában, méghozzá egy 1924-es némafilm, a The City that never sleeps (igen sleeps!), később pedig Frank Sinatra dala, az 1977-es Theme from New York, New York.

És visszatérve arra, hogy miért hagyják el az s-et, őszintén, nagyon várom a választ rá valakitől!
Elképzelhető, hogy feliratokban elhagyható, de akkor filmcímekben miért marad benne?

Image result for frankie say relax ross

Sunday, October 19, 2014

SpongyaBob

Egy ideje a lányom nagy kedvence a SpongyaBob, és mi tagadás, a család idősebb tagjait is a TV elé szegezi az amerikai szivacs. 
Azon kívül, hogy hatalmas humora van, és időnként kifejezetten agyalágyult megoldásai, egy idő után azon kezdtem gondolkodni, mennyire képezi le az amerikai társadalmat, illetve mi lehet a sztori mögötte... Nos, ennek utána is jártam.
És mint minden amerikai történet, ez is egy klasszikus a lehetőségek országából.

A Spongyabob ötlete egy amerikai tengerbiológusé. Stephen Hillenburg már 1993-ban kiötltötte a sztorit, hogy valahogy közelebb vigye a gyerekekhez a tenger világát. Akkor még SpongeBoy néven kezdett volna hozzá a rajzfilmhez, de ez a név már levédett volt.
Ha már neveknél tartunk, a Krusty Krab (Rozsdás Rákolló), ahol  Spongya dolgozik, azért lett C helyett (Crab- azaz rák) K-val írva, mert egyrészt így alliterál, másrészt visszautal Hillenburg ukrán származására. Az is kiderül, hogy Stephen Hillenburg egyszer egy gyorsétteremben volt húspogácsa-sütő, innen jött Spongyabob munkájának ötlete.

A tengeri szivacs sztoriját végül 1999-ben kezdték sugározni a Nickelodeonon, ahol akkor a Rugrats volt a legnagyobb sztársorozat. Senki nem gondolta volna, hogy pár év alatt a SpongyaBob letaszítja a trónról, és hihetetlenül népszerűvé válik. Éppen ezért még mozifilm is készült belőle, 2004-ben:"The SpongeBob SquarePants Movie".
Azóta is folyik az újabb epizódok gyártása. 2006-ban egy 24 órás marathoni SpongyaBob specialt is leadtak, amelyet 6.7 millió néző látott. Ez vezetett a következő Spongyafilmhez, az "Atlantis Squarepantis"-hez.

Nem is Amerikában lennénk, ha nem merült volna fel SpongyaBob szexuális orientációja, mely egyesek szerint homoszexuális, a Patrickkal való barátsága miatt. Azóta is a homoszexuálisok egyik ikonja lett az Államokban!


Talán emlékeznek a kedves olvasók a Jóbarátok azon részére, amikor Emmát Ross és Rachel meg akarja nevettetni Sir Mix-a-Lot Baby Got Back című rapnótájával, amelyik a nagy női popóról szól. 2009-ben felkérték a rappert egy Burger King reklámhoz dolgozni, és a Baby Got Back-et átírta square butts-ra, utalván ezzel a téglalapfenekű szivacsra. Mert a popkultúrában minden mindennel összefügg.

SpongyaBob formája egy mosogatószivacsé, joggal tesszük fel a kérdést, hogy tengerbiológus atyja miért ilyennek ábrázolja?
A válasz az, hogy a tengeri szivacsok nagyon különös formájúak, és a mosogatószivacs alakja olyan egyszerű és tiszta, mint amilyen ártatlan és egyszerű figura a SpongyaBob.

SpongyaBob otthona egy ananász, amely a polinéz művészetben klasszikus motívum, a sorozatban a hawaii zene is jelentős.Hillenburg hozzátette, szerinte SpongyaBob kedvelné az ananász illatát a valóságban, ugyanis a tengeri állatoknál a szaglás nagyon kifinomult. Tunyacsáp háza szintén a polinéz művészet egyik klasszikus formája.


SpongyaBob cinikus, meg nem értett művészkollégája, Tunyacsáp, -angol nevén Squidward -egy polip, de csak hat lába van, négyet használ lábnak, kettőt kéznek, noha egy rendes polip nyolc lábbal rendelkezik, Hillenburg szerint ez a karakternek már túl sok lett volna, esetlenné vàlt volna tőle.
A titkos recept, mely a Crabby Patty-t, azaz a Herkentyűburgert annyira híressé tette valójában egy vega, húsmentes pogácsa, hiszen ha másképp lenne, akkor a tengerlakók kannibálok lennének.



SpongyaBob figuráját úgy álmodta meg Hillenburg, mint egy örök gyerekét, aki csak a napos oldát látja az életnek, és még a kapzsi főnöke büntetéseit is pozitívumként éli meg, vagy a legrosszabb indulatú figurákban is csak a jót látja meg.
A kulturális utalások (ez sajnos a magyar fordításban sokszor elvész), nemcsak gyerekek közt tette népszerűvé a sorozatot, hanem, mint később kiderült, egyetemi hallgatók közt, és a felnőttek is előszeretettel nézik.

Források:infoplease.com, cartonician.com, nickelodeon.com

Tuesday, June 4, 2013

Sokkal több: minden

Jól emlékszem arra a napra, amikor 1995-ben megnéztük középiskolásként a Forrest Gumpot a Flórián moziban. Természetesen sikerült végigbőgni, hiszen olyan megható, hogy egy alacsony IQ-jú fiú ilyen sokra viszi, mint egy mese, aztán ott volt a szerelmi szál, meg a kedves mama alakja, és persze mellesleg Amerikában játszódott. Fogalmam sem volt arról, hogy szinte az egész második világháború utáni amerikai történelmen végighalad, hogy megmutatja az összes híres várost, nemzeti parkot, fel sem tűnt, hogy a beszédét DC-ben mondja, és voltak dolgok, amiket nem is értettem, egy üdítőitalról (Dr Pepper). Elvist felismertem, de az amerikai marketing működésére süketen mosolyogtam egyes jelenteken.

 A minap újra megnéztem a kilencvenes évek nagy sikerfilmjét. A Forrest Gump minden egyes perce sokkal több egy szirupos amerikai mozinál: minden, amit be lehet mutatni Amerikáról.


A történet ott kezdődik, hogy megtudjuk, Gump mama egyedül neveli egyszem kisfiát, aki "más" mint a többi gyerek, ahogy az iskolaigazgató megmutatja az elején egy ábrán, az IQ-ja jóval elmarad a normálistól. De a mama hisz a fiában, és machiavellista eszközökkel ugyan, de a normál iskolába kezdi járatni. Az, ahogy a kisfiúhoz beszél, nagyon tipikus az amerikai iskolában. Az átlaggyereknek a can-do attitűdöt nevelik a fejébe, azaz egy igen egészséges öntudatot, itt Forrest esetében azt tudatosítja a mama, hogy ő is ugyanolyan, mint a többi gyermek, azaz ugyanúgy képes lehet bármire.

És ahogy az sokszor előfordul, a gyenge szellemi teljesítmény kompenzálhatja egy kiugró tehetség, a főszereplő esetében a futás tehetsége. A magyarországi iskolarendszer  soha nem értékelte a sportban, vagy rajztehetségben, illetve más, "készségtárgyakban" való tehetséget, noha akkor nem lennének kiváló sportolók, festőművészek, vagy zenészek, Amerikában viszont az ezekben nyújtott kiemelkedő tehetség igenis előrevihet egy akár butább gyereket is. Tehát nem szirupos mese volt, hogy Forrest Gumpnak felajánlottak egy egyetemi helyet a focicsapatban egészen biztosan várható átlagon felüli teljesítményéért, hanem így működik az iskolarendszer odaát. Nem kell mindenkinek IQ-bajnoknak lenni, ahhoz hogy sikeres legyen.



Az egyetemi focicsapatból egyenes út vezetett a katonaságba- ez is jellemző, hogy a toborzók meglátogatják az intézményeket, és a valamiért tehetséges fiatalokat kiemelik. Ez már középiskolában elindul, sokan a katonaság ösztöndíján járnak egyetemre, és lesznek tisztek, akár egy történelem szakos végzettséggel is.

A hadseregben közlegényként kedvelik, hiszen nem kérdez, utasításra viszont tökéletes munkát végez, gyorsan összeállítja a puskáját, tudja kezelni a gépeket, gyors és erős, és talán éppen a bárgyúsága miatt van bátorsága Vietnamban megmenteni sok-sok társát. Valaki megmutatja neki a pingpongozást, és mivel a motoros képességei nagyon magas szintűek, hamar bekerül a nemzeti pingpongválogatottba. Teljesen elképzelhető karrier egy ilyen típusú tehetségnek.

Miután leszerel a seregtől -ekkor látogatja meg a Nation's Capitalt-, a film legszebb jelenete is itt játszódik.



Szerencsét próbál shrimphalászként, egyetlen kedves barátja, a háborúban meghalt Bobnak tett ígérete miatt. Eleinte jó ideig semmit sem fog, aztán egy hurrikán miatt a hajók nagy része odalesz a környéken, ő viszont jól behajózik, és megússza a rombolást, így már könnyű szerencsésnek lenni, hogy nincs versenytárs, elindul az üzlet.
Ahogy az életben lenni szokott, lesz egy üzlettársa, mellé szegődik egy okos valaki, aki még a pénz forgatásához is ért, katonai felettese, akit a háborúban ő ment meg a haláltól, a felettes azonban nagy árat fizet az életéért, amputálni kell mind a két lábát. Egy szelete a veteránok szomorú sorsának ez, a nagyon tipikus amerikai jelenségnek. A megkeresett pénzt az Apple részvényeibe fektetik, amiről Forrest azt gondolja, hogy egy gyümölcskereskedés (1995-ben fel sem tűnt nekem ez a poén, hol volt még akkor a magyar köztudatban az Apple.)
Könnyen lehet valaki Amerikában jómódú, igen hasonlóan, mint ahogy a főszereplő sorsa is alakult.


Gyerekkorától hű kísérőtársa Jenny a szomszéd farmer lánya, időnként felbukkan a felnőtt Forrest életében, a nő sorsa jól bemutatja hogyan lehet elkallódni a hatvanas évek Amerikájában, a hippikommunáktól, a különböző politikai csoportulásokon keresztül a drogozás, éjszakai élet világát. A filmen nemcsak az összes politikus és elnök feltűnik és letűnik( sokakat lelőnek), a 45. alabamai kormányzó, Wallacetől kezdve a Kennedyeken keresztül, társadalmi problémák mint a feketekérdés és szegregáció, majd a deszegregáció.  Különböző amerikai vonatkozású hírességek, mint John Lennon, ráadásul nagyon vicces módon, Elvis, a hidegháború a Japánban való pingpongmeccsek kapcsán, ha jól figyelünk, szinte minden jelentős eseményt láthatunk Forrest szemüvegén keresztül.

Nemcsak eseményeket, helyszíneket is, a három évig tartó futása is egy klasszikus amerikai történet.


 Ő maga csak bánatától hajtva az anyja halála után, és Jenny iránt érzett reménytelen szerelme miatt elkezd futni. Látjuk Arizonát, Utahot, Alabamat, Santa Monica Beachet , Monument Valley-t, és még rengeteg híres helyet ahol fut, (már ha felismerjük, annak idején nekem nem mondtak a képek semmit, csak most, hogy magma is jártam arra).
Tipikus az a marketinghype, ami  egy ilyen esemény köré szerveződik. Eleinte csak felfigyelnek rá, hogy van egy ember aki huzamosabb ideje futkározik Amerikaszerte. Majd követői lesznek, és mivel nem beszél, valami komoly szellemi vezetőnek gondolják. Ezért mozgalom lesz a futásból, többen csatlakoznak hozzá. Például vele fut egy sárvédőmatricákra szakosodott vállakozó, aki valami inspirációt keres, mi legyen a következő eladható matrica, és mondja neki, hogy belefutott egy nagyadag kutyaszarba, erre Forrest csak annyit válaszol, ez megtörténik. Mi történik?-kérdezi a vállalkozó, Forrest azt válaszolja, a szar, az történik. A vállalkozó befut a shit happens matricájával.
A film a smile jelet és Elvis sajátos táncát is Forrestnek tulajdonítja. Ha végignézünk a marketingtörténelmen, csak ennek a blognak a bejegyzései közt láthatunk hasonlóan véletlenszerűen inspirált, mára hatalmas hírnévnek örvendő márkátat.

 

A filmben megjelenik az amerikai patriotizmus, a földhöz ragaszkodás, nagyvárosok vonulnak végig a szemünk előtt, látjunk a taxikkal teli New Yorkot, San Franciscot, Hollywoodot, sőt igen sok slágert is összegyűjtöttek.

A befejezés keserédes, Jenny visszatér Forresthez, mikor kiderül, hogy egy furcsa vírus emészti a szervezetét (nyolcvanas évek eleje, HIV?), és kiderül, hogy egy egyéjszakás együttlétükből született egy gyerekük.



Forrest álma teljesül, Jenny hozzámegy feleségül, de hamarosan meghal. Forrest élete viszont új értelmet kap, fel kell nevelni a fiát.

A Forrest Gumpot online eléritek a tubepluson például, érdemes angolul megnzéni, lassú beszéde miatt már középfok felett is érthető lehet. Számomra egészen mást jelentett most, mint 17 éve, teljesen a világtól, internettől elzártan, úgy, hogy akkor még külföldön soha nem jártam. A kinti évek után újra megnézett filmek  értelmezése megdöbbentően más már.

Monday, February 25, 2013

Who are you wearing?

Ez az a kérdés, ami a legtöbbször elhangzott a mostani Oscaron, és a többi hasonló díjáatadón, amikor a sztárok egyenként lejtenek végig a vörös szőnyegen.
Miért olyan lényeges, hogy a világsztárok melyik divattervezőt részesítik előnyben, mire gondolnak úgy, hogy ez megfelelő lesz az Oscarra, az Emmyre stb.?
Ez éppen úgy valamiféle csendes közmegállapodás, mint az, hogy a szőnyegnek vörösnek kell lennie. Az miért olyan fontos?
A ruha megválasztása és viselése legalább olyan lényeges, mint az eseményen történtek. Hetekig mehet a cikkezés egy jól vagy rosszul megválasztott ruháról. Ez tartja a divatot mozgásban, ez az, ami inspirálhatja a középosztály számára készülő elegánsabb darabokat, a z aktuális vásárlást, ez az, ami egy divattervezőt égbe emelhet vagy sárba tiporhat, ez az, ami a hírességekről a pletykaújságoknak témát adhat...

Hogy ez szánalmas? Lényegtelen? Röhejes?
Mondhatnám, hogy igen, ahogyan a lestapált tréningnadrágomban dagonyázom a könyvtár fele, miközben egy közelítő autó még rámfecccsent egy adag saras vizet...
De ha belegondolunk, a hétköznapi embert is igencsak irányítja a divat, az elhanyagolt ruhát, régi holmit mindenki szúrós szemmel nézi, a csilivili divatmajmot a tűsarkúban szintén, érezzük, hogy az már sok. Egyszóval a hétköznapi ember életében ugyanolyan fontos az öltözködés, az ápoltság, sőt, mi is megkérdezzük a másiktól egy csinosabb darab kapcsán, hogy hol vette azt.
 És már el is jutottunk a klasszikus díjátadós kérdéshez: Who are you wearing? Azaz, kinek a ruhakölteményét viseled? Nyilvánvalóan abban a körben már sokkal inkább a divattervező személye és a ruha ára meghatározó, ezért a who kérdés.
Jennifer Aniston idei ruhájában, amit többek közt azért választott, mert könnyű benne elmenni pisilni

Hogy mennyire komoly ipar épül erre a mindenkinek más lényeggel vagy lényegtelenséggel bíró jelenségre, az inkább érdekes.
Az különböző díjátadók ruháit évekre viszamenőleg, hírességekre lebontva meg lehet vásárolni replica formájában, az az a ruháról készült tökéletes ruhamásolat formájában, különböző árakon.
Az árak 300-500 dollár körül mozognak ruhánként, de természetesen nagy az árleszállítás (Amerika egyik legszeretnivalóbb sajátossága), mint mindig, így már 100-150 dollárért is meg lehet venni a státuszszimbólum-másolatokat, ha valakinek ez fontos.(Íme a link, amin megtekinthető.)
Kevésbé elegáns, de olcsóbb megoldást kínál egy másik online üzlet, ahol Oscar átadókon viselt ruhák által inspirált estélyiket lehet megvenni, azaz nem pontos másolatokat, hanem az eredetihez hasonló ruhákat, az árak 100 és 200 dollár közt mozognak.

Akárhogy nézem, a díjátadókon viselt ruhák a divattal foglalkozó iparágaknak, divattervezőknek, divattörténészeknek komoly jelentőséggel bírnak. Bizonyosan lényeges kérdés lehet az amerikai felső-középosztálynak, a bálokon résztvevő rétegnek. A többi ember számára pedig egy nap az évben, amikor lehet egy kicsit kritizálni az ünnepelt sztárokat, ha máshogy nem, egy rosszul sikerült ruha, vagy egy előnytelen hajköltemény kapcsán. Máris ki lehet alóluk rántani a vörös szőnyeget, (és rájuk húzni a vizes lepedőt), hogy lám az ő ízlésük is lehet pocsék, nekik is lehet bad hair day-ük, ők is járnak pisilni a ruhában, és szempont, hogy utána ne kelljen tíz öltöztetőnő a visszabújáshoz, máris közelebb kerülnek az átlagemberhez, aki el sem tudná képzelni az Oscar-átadót tréningruhás sztárokkal.
Naugye.

Sunday, January 8, 2012

Ki volt Cotton-Eyed Joe?

Ki ne emlékezne a Rednex Cotton Eye Joe dalára? 
Azon kívül. hogy jó bulidal, soha nem gondolkodtam el rajta, hogy ki az a Cotton-Eye(d) Joe, és miért Rednex az együttes neve?
Aztán valamelyik nap megnéztem a dalt, és az együttes, akik egyébként svédek, kiválóan utánozta azt a "kiáll a kapanyél a szájából" farmer-típust, akinél nem tudtam másra gondolni, minthogy "Redneck", azaz egy műveletlen, paraszti életmódot folytató ember a US déli részéről. A Wiki megerősített ebben a hitemben, a svéd zenekar a redneck többes számát, a rednecks-et művészien félrefordította, így született a Rednex.
És hogy kapcsolódik mindehhez Cotton-Eyed Joe? Cotton-Eyed Joe egy amerikai folk figura, a country dal pedig milliószor meg lett énekelve, mielőtt a Rednex elhozta volna Európába és itt is népszerűvé vált 1995-ben.
Cotton-Eyed Joeról a dalból is megtudjuk, hogy szívrabló, házasság-tönkretevő figura. Olvastam egy érdekes magyarázatot a Cotton-Eyed jelzőről. Az egyik forrás szerint szó szerinti angol átfordítása ez lenne:Joe's taking a liking to look - azaz Joe szeret megnézni (és elszeretni nőket). De mi köze ehhez a cottonnak(gyapot, pamut)?
Sokkal több, mint gondolnánk, de ehhez ismerni kell a déli nyelvi fordulatokat, és a "cotton to" igét, amit kifejezetten ebben a régióban használnak, szlengszinten. Nem jelent mást, minthogy "agreement with or strong liking to", azaz egyetért vkivel vagy nagyon szeret valamit. Így jelentheti, a szemmel összekötött melléknévi formájában a megnézni szeretést jelent, ami aztán elszeretéssel is járt...:D
Egyéb magyarázatokat is találtam, de kevésbé tűnik hitelesnek pl az, amit a wikin írnak, hogy Joe esetleg glaucomában, szifiliszben, bakteriális fertőzésben szenvedett, esetleg vak volt, vagy feketebőrű, és emiatt volt nagyon fehér, mint a gyapot a szeme.Nem gondolom, hogy nagy hatással lehetett a nőkre egy vak, vagy beteg pasas.
 A dalhoz egyébként egy tánc is kapcsolódik, mely kirúgás-kiáltás(Ew-hoo) majd lépegetések kombinációja. A Cotton-Eyed Joe eredete az 186o-as évekre nyúlik vissza.Számtalan megénekelt variánsa létezik.

Monday, December 27, 2010

Singles (1992)

Kerestem a valami könnyedet és nézhetőt a Netflixen, és akkor jött velem szembe a Singles. Huszonévesek, párkeresés  a kilencvenes évek elején Seattle-ben, azaz a mai negyven felettiek huszonévei. Szinte biztos vagyok, hogy később ez adta az ötletet a Beverly Hills 90210-hez, itt is fiatal szomszédok élete a téma.
Érdekes volt az, hogy húsz év alatt milyen hatalmasat változott a világ, pedig nekem 1992 nem tűnik annyira őskornak. A randizás alapkellékei a kazettával működő üzenetrögzítő, a munkahelyeken a klasszikus amerikai cubicle (biztos most is sok helyen létezik, én még nem futottam bele), benne még a fekete képernyős gépek a rettenetes és szemrontó zöld számsorozatokkal, mobiltelefon nincs, de nagy sláger a távirányítós garázsnyitó. Még megtörtént, hogy az emberek egyszerűen csak megjelentek az ajtó előtt és becsöngettek telefon és bejelentés nélkül, ha éppen rájöttek, hogy a másik az igazi....Ugye, milyen furcsa? Az amerikaiak még mosogattak 92-ben, és törölgettek is, amit ma már talán rég elfelejtettek. A terhességi tesztek még sokkal bonyolultabban működtek, kétféle kis kémcső tartalmát kellett összeönteni, és várni a színesedésre. A munkahelyeken leginkább villanyírógépek voltak, a nők kockás inget hordtak, válltömést, de kezdett bejönni a szűk top is. Senki nem szedte a szemöldökét. Sláger volt a fekete fehérnemű. Az autók még Amerikában sem voltak áramvonalasak, és a rózsa ára az egekben volt.
Volt ebben a filmben valami más, amin elnosztalgiáztam, és ez az emberek közötti normális kommunikáció volt. A mobiltelefon, az internet, és a közösségi oldalak előtti szűz időszak. Csak a telefon zavarhatott be, vagy éppen az üzenetrögzítő kazettája, amiben elszakadt a szalag. Nem voltak félreértések, nem kellett szmájlizni, hogy a másik értse, viccből írok valamit, vagy nem, nem csekkolták az emberek egymást, hogy online van-e a másik, és ha igen, miért nem mondja azt, hogy szia, vagy miért nem jelöl be a virtuális valóságban ismerősének. A régi kapcsolatok le voltak zárva, ugyan ott volt a telefon, és az emberek néha felhívták az eggyel előtti exet, de nem tudtak a tíz évvel ezelőttiről semmit. Viszont ahelyett, hogy otthon csücsöltek az okosgépeik előtt, ahogy ma valamennyien tesszük, kimentek az utcára. Összefutottak az újságosnál, a boltban, a koncerten, üldögéltek a kávéházakban, laptop, mobiltelefon nélkül, egyedül, vagy másokkal, és beszélgettek.
Ódivatúnak tűnt. De sokkal emberibbnek. Itt meg kellett volna állni. Bármennyire is szeretek blogolni például, vagy gyakran örülök, hogy a mobillal egy perc alatt megoldhatok egy kérdést, vagy haza tudok telefonálni a neten, vagy érdekes, hogy régi ismerősöket fellelek a közösségi oldalakon, és hogy újakkal online teremtek barátságot, nekem rettenetesen hiányzik az a fajta világ. Mert mindig elképzelem, hogy ez, ami most van fejlődőben, hova vezethet majd egy újabb húsz év múlva. És bár a kényelmünk szintje napról napra nől, nem vagyok optimista.
Hogyan készül el egy hasonló film húsz év múlva? Két kamera lesz ráállítva a randizók laptopjának vagy okostelefonjának a képernyőjére?

Friday, December 10, 2010

A Télapó neje

Címkék: karacsony, szimbolum
Már kezdtem elszégyellni magam, amikor a gyerekem karácsonyi könyveiben sorban szerepelt Mrs. Claus, hogy én miért nem hallottam még a Télapó feleségéről, amikor elég régóta vagyok már Mikulás-váró korban????....amikor kiderült, hogy a Télapó neje amerikai "találmány". Hát ezért nem hallottam még a hölgyről.
Legelőször szintén amerikai forrásban olvashatunk róla,  "A Christmas Legend" (1849), James Rees tollából, aki egy Philadelphiában élő misszionárius volt.
Mrs. Claus alakját  egy amerikai dalíró hölgy egyik verse tette népszerűvé, a "Goody Santa Claus on a Sleigh Ride"  című, 1889-ben.
Később egyre több mesekönyvben és történetben szerepelt, mint a Mikulás segítője, kissé kerek, fehér hajú, idős hölgy, aki süteményeket süt, és irányítja a krampuszokat (Amerikában manókat). A lánykori neve talán Mary Christmas.
A televíziózás elterjedésével már TV-ben is rendszeresen megjelent, és mozifilmekben is szerepelt, képeslapokon, díszként, és mindenféle karácsonyi marketingtárgyon, mintegy Télapó jobbkezeként.
Általában ilyennek ábrázolják:
mrs
De sokan szeretnék ilyennek látni:
mrs2
Mivel a Télapót eddig amolyan magányos farkasnak képzeltem, kicsit megnyugodtam, hogy mégsem egyedül viseli ezt a nagy ajándékozási macerát a vállán. Jó, hogy a manói, és a szarvasai mellett még egy takaros felesége is van.:D

Tuesday, November 2, 2010

Dingi-dungi

Kis találgatós, milyen gyerekdalok szerepelnek az alábbi kirakóson?
nursery rhymes
(Megoldás: balról jobbra: Humpty Dumpty, Rub-a-dub-dub, Jack and Jill went up the hill,  alsó sor: Little Miss Mufflet, Little Boy Blue, Hey, diddle, diddle)
Ha nem tudtátok, sebaj, mostanában kicsit mások a népszerűek,(és miért is kéne tudnotok, mi népszerű Amerikában?) ez a kirakós egy őskövület:
1971
Nálunk viszont Humpty Dumpty nagy kedvenc, ő a tojás, aki ül a falon, aztán....
hd
..lepottyan, összetörik, és még a király emberei sem tudják többet összerakni.
A dalocska,(figyelem, ne csodálkozzatok, ha egész nap dúdolgatni fogjátok!) így hangzik:


Azaz:
Humpty Dumty sat on the wall,
Humpty dumpty had a great fall,
All the king' horses and all the king's men
Couldn't put Humpty together again.
Magyarul:
Dingidungi a falra ült,
Dingidungi lependerült.
Jöhet a királytól ló, katona,
nem rakják Dingit össze soha.
Igen, magyarul is létezik, ugyanis Humpty Dumpty, vagyis Dingidungi szerepel Lewis Carrol Alíz Tükörországban című könyvében. (Ez az Alíz Csodaországban második része). Itt lehet magyarul elolvasni, és itt angolul.
De Dingidungi nem Lewis Carrol szüleménye, és engem egyszerűen egy idő után elkezdett érdekelni, minek ül a tojás a falra, ha leesik?Szóval kicsit utána néztem, ki is ez a buta tojás?
Már az 1800-as évek elején szerepel a gyerekek kedves, és ma is újra és újra kiadott mondókás könyvében, a Mother Goose's Melody-ban. A humpty dumpty kifejezés az 19. században jelentett esetlen, ügyetlen embert is, illetve az Oxford szótár szerint egy brandytípus is volt. , ha egy ügyetlen ember felül a falra és leesik, akkor úgy járhat, akár egy tojás, összetörik, és nem lehet többet meggyógyítani, innen Humpty Dumpty tojásként való ábrázolása, és a nyelvészek belenyugvása a tojás sztoriba.
A történészeket is izgatta a versike eredete, hiszen a király lovai és katonái is szerepelnek benne.Megjelent egy olyan teória, hogy Humpty Dumpty valóban egy faltörő kos volt, amelyet sikertelenül alkalmaztak az angol polgárháborúban 1643-ban, David Daube professzor elmélete azonban később erősen vitatottá vált. Egy másik történelemben keresendő magyarázat szerint Dingidungi nem más, mint III. Richárd angol király, és a falról való leesése pedig a bosworthi csatában való vereségét jelenti.
Humpty Dumpty vagy a versikére való utalás később nemcsak Carrol Lewis könyvében, hanem számos más komoly és kevésbé komoly irodalmi műben, és filmben is szerepelt. Az 1976-os Elnök emberei - All the President's Men címe, (Dustin Hoffman és Robert Redford szereplésével) is utalás Dingidungira.
Úgy látszik a furcsa tojásember mások képzeletét is megmozgatta, nemcsak az enyémet.

Friday, September 24, 2010

Ó te drága Klementina

 

2010. szept. 24. 6:02 - írta Phoebe
...csak tudnáááám, hogy merre jársz..... vágja rá egy emberként a nyolcvanas évek elején volt ovis nemzedék, vagyis a mai magyar harmincasok.
Ez volt Foxi Maxi kedvenc dala.És hogy ki volt Foxi Maxi, és Klementina?
Foxi Maxi, avagy Huckleberry Hound egy kék kutya, aki déli akcentussal beszél, és nagyon igyekszik. Amolyan amerikai Mekk Mesterként minden szakmát kipróbál, de magyar társával ellentétben nemtudása előbb-utóbb próbálkozások sorozatával tudássá fejlődik.(Amerikai hozzáállás?) Munkáját mindig kommentálja. Védjegye a hamisan énekelgetett Ó te drága Klementina dal refrénje.
Nevét Mark Twain Huckleberry Finn című munkájából merítette a Hanna-Barbera produkció.Először 1957-ben került a TV-be, a Huckleberry Hound Show keretében, majd a hetvenes években egyéb karakterekkel Yogi Gang (magyarul Yogi Bear: Maci Laci) címen.Ebben szerepel Magilla Gorilla is, akiről szintén minden mai felnőtt tudja, hogy ír, olvas beszél, kész főnyeremééény!:D
 
Az ó Te drága Klementina dal pedig egy régi amerikai western folk ballada, általában Percy Montrose nevéhez kapcsolják, és 1884-re datálják. A kék kutya ugyan mulatságos, ahogy énekelgeti a refrént, a történet viszont szomorú-ironikus, a kaliforniai aranylázban elveszett kedvesét, egy bányász meghalt lányát siratja a dal szerzője.
Megtudjuk, hogy a drága Klementinának az átlagnál nagyobb volt a lába, ugyanis egy heringládát (melynek mérete 3 lábszor 2 láb és egy láb magas, fából készült,) hordott szandálként, a teteje nélkül. (Bár a dal ezen részén még az anyanyelviek is vitáznak, hogy pontosan mit értett alatta a szerző.)
A dal végén, mintha Klementina húgával vigasztalódna, ez a rész gyakran ki van hagyva daloskönyvekből, melyek gyerekeknek szólnak, a megkérdőjelezhető hűségesség miatt.Vannak olyan nézetek is, miszerint a dalt nem Klementina szerelme, hanem apja énekli. Ez utóbbit kétlem a szöveg alapján. (Nyelvtanulóknak érdemes odafigyelni a gyakorta tévesen kiejtett néma g-re a szavak végén, itt jól meg lehet tanulni, hogy nem darling, csak darlin' az ejtés, hasonlóan kell eljárni az -ing végződésű igékkel is. A duckling (kiskacsa) végén levő g-t már le is hagyták, noha írásban jelezni kell.)
Hallgassátok csak:
 
Hát így találkozik egy rajzfilmfigura és egy western ballada a popkultúrában, ahol minden lehetséges.