Showing posts with label Black Friday. Show all posts
Showing posts with label Black Friday. Show all posts

Tuesday, December 2, 2014

Black Friday(videó+szöveg)

Text Version:
“Black Friday” as a name for the day after Thanksgiving was coined by police officers in New England. One of the earliest documented references of this was in December of 1961, where Denny Griswold of Public Relations News stated: “in Philadelphia, it became customary for officers to refer to the post-Thanksgiving days as Black Friday and Black Saturday. Hardly a stimulus for good business, the problem was discussed by… merchants with their Deputy City Representative… He recommended adoption of a positive approach which would convert Black Friday and Black Saturday to Big Friday and Big Saturday.” (Referring to the traffic and number of accidents.)
“Big Friday” never caught on, but over the next decade, more and more references can be found in various newspaper archives of this particular Friday being called “Black Friday” for this reason.
In the 1980s as the name’s popularity spread throughout the United States, a new origin theory popped up, often touted by the media, that most retailers operated at a financial loss for the majority of the year and Black Friday was named such because it was the day of the year when the retailers would finally see a profit, moving out of the red and into the black.
This simply isn’t true. While there are some retailers that depend on the Christmas season’s revenue to make a profit for the year, most see profits every quarter based on the quarterly SEC filings of major retailers in the United States. There are also no documented references to this potential origin predating November of 1981.
Another common theory often put forth is that the name came from the famous “Great Depression” stock market crash in 1929. While this does pre-date the “New England police” origin, the problem is that the event in question happened on a Tuesday, not a Friday- also, it was on October 29th, so had nothing to do with the day after Thanksgiving.
The actual “Black Friday” stock market scare happened in 1869, was in September, and had to do with gold prices- so, again, nothing to do with the day after Thanksgiving.
While we’re on the topic of Black Friday myths, it should be noted that Black Friday is not the biggest shopping day of the year. In fact, it’s typically not even in the top five, though has cracked the ranks a few times.
The real biggest shopping day of the year is nearly always the Saturday before Christmas, except when Christmas falls on a weekend day, in which case the biggest shopping day of the year is usually the Thursday or Friday before Christmas. Thus, the procrastinators seem to outnumber the early birds.
(Forrás:todayifoudout.com)

Sunday, November 28, 2010

Miért nevezzük Fekete Pénteknek?

A Hálaadás csütörtökje utáni nagy pénteki vásárlásőrület neve angolul Black Friday, azaz Fekete Péntek. Egyszerű az asszociáció, az emberek addig vásárolnak, míg a lecsupaszított boltok maradnak...Nem ez a név eredete. Igazából több eredetmagyarázatot is találtam.
1. A terminus, Black Friday állítólag 1869. szeptember 24-én született meg, amikor az aranypiacot akarta néhány nagyobb pénzpiaci szereplő megszorongatni, ez sikerült is, a válság pénteki napon tetőzött, ezért a Black Friday név.Létezik Black Tuesday, Fekete Kedd is, ez a nagy gazdasági világválság kezdete 1929. október 29-én, és van Black Monday, Fekete Hétfő is, egy szintén hírhedt tőzsdei bukónap, 1987. október 19.
2. Régen állítólag a könyvelők pirossal írták a hiányokat, és feketével a bevételt, ezért fekete ennek a pénteknek a neve, mert rengeteg a bevétel.
3. Másik nézőpont szerint, ha ez a nap nem sikerül jól, az egész év bukás a cégnek, hasonlóan a történelmi tőzsdebukásokhoz.
4. Egy másik történet szerint egy eladó emlékére nevezzük Black Friday-nak ezt a napot, egy bizonyos Laurence H. Black okán, aki ezen a napon infarktusban meghalt, és ő volt az Osberger Department Store egyik nagyon elhivatott eladója. Az áruház igazgatósága úgy döntött, hogy fekete ruhát fog viselni az egész üzlet Black emlékére minden évben. Ez a hagyomány állítólag több New York-beli üzletben elterjedt.
5. A hatalmas közlekedési dugók és a tömegek miatt kezdték el feketének hívni a karácsonyi időszak hivatalos kezdetét más források szerint.

Saturday, November 27, 2010

Kis pénteki vásárláspszichológia

Mindig lelkiismeret-furdalásom van Fekete Pénteken. Noha sohasem több köbméter megvásárolt holmival térünk haza, és mindig olyat veszünk, amire amúgy is szükség van, mégis esztelennek érzem a költekezést, és elgondolkodom, milyen kis majmokat nevelünk ki, hogy azt látják, simán leakasztható egy téli dzseki a fogasról, és elvihető….12 dollárért (2500 Ft)...
Viccen kívül, a gyerekem odacsapta a téli dzsekijét, - amit ezért a nevetséges összegért adtak, eredeti ára 55 dollár lett volna, - nekem meg kiszaladt a számon: - Na, Te sem a szocializmusban nőttél fel. (Elképzeltem micsoda szentségtörés lett volna annak idején, ha egy új kabátot le mertem volna a földre dobni anyám szeme láttára.) És bármennyire is helyénvaló, hogy nevetséges összegért vagy akár nem nevetséges összegért nem gond megvenni a gyereknek a kabátját, (játékát, bútorát, az adott dolog szabadon behelyettesíthető) mégis úgy érzem, hogy valahogy egy semmirevaló, elkényeztetett generáció fog felnőni ezzel a könnyed vásárlási morállal, akiknek a tárgyak értéke már nem lesz ugyanolyan, mint amit nekem jelent.
Kicsit körbenéztem, és láttam, hogy csak én küzdök ilyen gondolatokkal, az amerikai fiatal szülőknek ilyen meg sem fordul a fejében. 3.99-ért (kb 800 Ft) adták az óvodás korosztály társasjátékait. Egy nagymama és egy anyuka, gyerekek nélkül pakoltak fel vagy hét darabot, és akaratomon kívül is hallottam a párbeszédet. A lényege az volt, hogy a gyerek le akarja cserélni az otthon már meglévő ugyanilyen társasokat újra. Elképedtem.....Eszembe jutottak az otthon őrzött, szépen rendben tartott, ami napig is teljesen szalonképes gyerekkori társasjátékaim, amelyek aztán már a testvérem gyerekeit is kiszolgálták, és most várják, hogy majd az én gyerekem is belenőjön. Mit kell lecserélni egy társason? Maximum a külső doboza tud a sarkoknál tönkremenni, azt egy kis szigszalaggal megragasztjuk, és kész. Ez tényleg nem fordul meg itt senkinek a fejében? Minden bizonnyal nem. Valahogy olyan módon, ahogy otthon is kiment egy idő után a zoknistoppolás a divatból, amikor az emberek már megengedhették maguknak, hogy a lukas zokni helyett egyszerűen újat vegyenek. Itt pedig ez mindenre igaz.
Térülök-fordulok, öt év körüli gyerek áll a Barbie-soron, és hallom ahogy követel:-Ezt meg kell venned,- mutatja az anyjának, -meg ezt is! Anyuka meg pakolja be a holmit a bevásárlókocsiba, egy szó nélkül. Értem én, hogy nem gond megvenni, de akkor sem biztos, hogy rögtön kellene a gyerek minden egyes kívánságát teljesíteni, vagy rosszul gondolom?
Megérkezem a háztartási eszközök sorába. Esztelen pakolás folyik be a bevásárló kocsikba.Nem egyesével, nem átgondolva. Nézek egy negyven körüli párt. Nyilván nem teljesen üres konyhát kell berendezni. Mindenesetre a felpakolt áru mennyiségéből másra nem tudok gondolni. Ekkor hallom a bölcs hölgyet:-Ebből már van otthon három.Na erre akkor nincs szükségünk. Elképesztő logika, hogy nem kell megvenni a negyediket is!Talán a többiből még csak kettő van?Mindenesetre a felpakolt holmikből két közepes nagyságú magyar panelkonyhát be lehetne rendezni.
Kijövök a boltból, a gyerek téli dzsekijével. Nagyon fura mókus lehetek, mások alig bírják tolni maguk előtt az összevásárolt dolgokat.
Ezeknek az embereknek tényleg szükségük van a CNN tanácsaira. Nem tudom, örüljek-e vagy szomorkodjak, hogy nekem nincs.

Wednesday, November 8, 2006

2006-ban történt

avagy néhány bejegyzés egy ősblogról....

Sausage McGriddle


Nem tudom létezik-e a fenti fogalom a magyarországi McDonaldsok listáján, de gyanítom, hogy nem, mert ez nem magyar embernek való kaja.Én még a kóbor kutyának is kelletlenül adnám.

Világvége hangulatom lévén, gondoltam, megreggelizem valahol máshol, mint a négy fal közt, és mivel a Meki osztogatott kuponokat, gondoltam,megnézem már mi az a McGriddle szendvics, ami beszerzéséért ingyen kávét adnak.
Nos először is a méretének szokatlansága ütött meg, mert kb öt harapásnyi, még európai ember számára is.
Aztán rájöttem, ez azért van, hogy ennyi idő alatt nem indul az ember el kihányni.
Ugyanis a dolog a következőképpen fest:két, bucinak álcázott, valójában csokidarabokat tartalmazó waffel közé egy fűszerezett húspogácsát tesznek.
Nyami.



0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Meglátogattuk New Yorkot, pontosabban Manhattant az ünnepek után, mintegy karácsonyi ajándékként.
Már régen megtehettük volna, mert öt óra autóút tőlünk, de a férjemmell elindulni valahova, az mindig hosszas győzködést igényel.

Napok óta gondolkodom a kérdésen, végül tetszett-e nekem a híres New York.
Annyira más, mint az európai nagyvárosok, Prágába, Brüsszelbe és Párizsba volt szerencsém eljutni, és mindig lenyűgöződtem.
New York más, és nem lenyűgöző. Kevés olyan része volt, talán a Soho, ahol el tudtam volna képzelni magam, hogy ott éljek.(Brüsszelnek kevés olyan része volt, ahol nem.)
Leginkább ugyanazt éreztem vele kapcsolatban, amit minden más amerikai dologgal, a hangzatos nevek, az unásig istenített helyek mögött végül várakozáson aluli dologgal szembesültem.Nem csalódás volt ez, inkább csak jellemzően amerikai.
Például a Rockefeller Center az Erzsébet téri Gödör mulatót juttatta eszembe, egy akkora helyen volt egy kis korcsolyapálya, szépen feldíszítve, körülötte nem különösebben impozáns épületekkel. Én meg valami nagyon nagy dolgot vártam.
Egyébként meg vannak New Yorknak kevésbé emlegetett, de nagyon szép régi épületei, amelyek nekem sokkal jobban tetszettek, mint a Times Square-i reklámdíszbe öltöztetett felhőkarcolók. A lakóépületek pedig kifejezetten hangulatosak.
Mégsem éreztem olyat, mint például Brüsszel esetében, hogy akár otthon lehetnék ott is. New York idegen maradt, a mindenhol hömpölygő tömeg arctalan és ugyanakkor magányos.

Azért megérne még egy próbát, nem a double deckerről nézni végig a várost, ahogy most tettem, hanem leszállni néha, és kézzel foghatóvá tenni, talán barátságosabbnak tűnne.



0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Akinek ki vannak az idegei, vagy csak kellemes csöndes kikapcsolódásra vágyik, feltétlenül látogasson el egy zárt botanikai kertbe, üvegházba, azt hiszem ez télen is nyitva van, például a budapesti állatkertben is.

Én a washingtonit láttam tegnap, mert nagyon szeretem az ilyen helyeket, és most téli látványosságként még a Washington DC nagy nevezetes épületeit is megformázták mindenféle terméseikből, fadarabokból, meg volt két nagy villanyvasút is téli tájjal.
Persze nem ezek voltak a lényegesek, hanem a dzsungelkert, meg az orchideakert, a sivatagi kert, az orvosi növények kertje, ahol jó meleg van, finom növényszag, és egy percre újra a természet részének érezheti magát az ember, ha leül egy padra, és csak nézi a sok szépséget.
Mindegyik üvegházi teremben van valami patakféle kialakítva a megfelelő vízellátás végett, ami kellemesen csobog, hogy méginkább elfelejtsük, hogy egy amúgy kipufogó gázoktól büdös város kellős közepén ücsörgünk a növényházban.

Elfelejtjük. Az idegek és a ráncok kisimulnak, megnyugszunk, gyönyörködünk a formák-színek-illatok kavalkádjában. Még az is csak kicsit irritáló, hogy a japán turisták fényképezőgép kattogtatással érzik magukat relaxálva, ahelyett, hogy egy percre nem a későbbi fotóalbumra koncentrálnának.

Az amerikai múzeumok sajátjaként itt is vannak nagyon ötletesen kialakított oktatógalériák, ahol illatokat szagolhatunk, teafőzés csínját-bínját ismerhetjük meg, vagy dióféléket és mogyoróféléket ropogtathatunk, ha kézzel fel tudjuk őket törni... Itt férjem nagy sikert könyvelhetett el, miután a diókat puszta kézzel sorra összeroppantotta, és eleszegettük őket, míg a kattintgatós húzott szemű barátnőink csak lestek, hiába na, ehhez férfierő kell.

Két óra az üvegházban, és a világgal megbékélve indultunk haza...



0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!




0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
 



0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!