Egy szociológiai tanulmányt olvasok a nők, elsősorban anyák helyzetéről itt Amerikában.
Megdöbbentő módon nagyon hasonló tendencia volt Magyarországon és itt is, miszerint az ötvenes években, ahogy filmekből is láthattuk (pl:Far from Heaven) a nők nagy részének a gyereknevelés volt a fő munkája, fő hangsúllyal a háztartásvezetésen. Az ilyen jellegű női életpálya Magyarországon a világháborúkkal megszűnt, ennek két jelentős oka volt, az egyik, hogy a háborúból sok férfi nem tért haza, a nő lett a kenyérkereső, -gondoljunk a családját maga mögött hagyó József Áronra, és József Attila anyjának megpróbáltatásaira,- másrészt negyvenöt után a kétkeresős családmodell lett a hangsúlyos, legalábbis a városokban, vidéken sok helyen még a háziasszony szerep volt jellemző.
Az amerikai nők még egészen a hetvenes évek végéig gyakorta otthon maradtak a gyerekeikkel, na nem a gyes és a szociális háló miatt, az itt nincs, hanem mert a férfi fizetéséből a család viszonylag normálisan meg tud élni. Az állam semmilyen támogatást nem ad a kisgyerekek otthoni nevelésére.Ugyanakkor a day care, ami a bölcsőde megfelelője horribilis összegekbe kerül, azaz a nők nagy része, hacsak nem olyan karrierje van, amit nem akar feladni, otthon marad a gyerekekkel, mert a bölcsire költött összeg egy kisebb fizetés. Mások hat hét után visszamennek dolgozni, és babysittert fogadnak, vagy a gyerek megy a bölcsődébe. arra a kérdésre, hogy a nők miért maradtak otthon szülés után a leggyakoribb válasz mégis az, hogy így látták a szüleiktől, ez volt a modell ( ne feledjük, a hetvenes évek fiatalasszonyai az ötvenes években születtek, amikor az volt a teljesen elfogadott, hogy a feleség háziasszony.)
A nyolvanas években hirtelen más lett a tendencia, ahogy Magyarországon szocializmusban, itt is a nők visszamentek dolgozni, és sokkal korábban, a bizonyos hat hét után, de nem több, mint fél év után, ez egyéni alku tárgya a munkáltatóval.
Mivel a mai anyák a nyolcvanas években voltak gyerekek, ezért Magyarországon meg sem fordul, vagy csak nagyon kevesek fejében, hogy alternatíva lenne otthon maradni "csak" anyának, hiszen az állam csak három gyerek után biztosít hivatalosan valamilyen összeget, és az egy keresetből, hacsak nem vezérigazgató valaki nehézkesen tudna kijönni egy öttagú család.
Az amerikai anyáknál már nem ilyen egyértelmű, hogy visszamennek, mert anyagiak ugyanúgy beleszólnak a döntésbe (fizetett segítség), mint az, hogy ők hogyan nevelkedtek. Itt szerencsére nem gond a munkaerőpiacra később visszakerülni, akár negyvenöt-ötven évesen is, amikor a gyerekek már középiskolások vagy egyetemisták, a nők gyakran akkor mennek vissza dolgozni. Van itt még valami. Válás esetén a nem dolgozó fél részére jár az asszonytartás, nem kevés pénz, és a nyugdíj is jár a nem dolgozó nőnek a férje fizetése után. Tehát nincs az a rettegés, ami Magyarországon van, hogy mi lesz a jövőben egy háztartásbelivel.
A nők nagy része a gyerekek általános iskolájának befejezéséig otthon marad. Nagyon gyakori az amerikai családokban a három gyerek, ebben a esetben a legkisebb gyerek általános iskolai ballagásáig az anyák otthon vannak, indítják a gyerekeket az iskolába, szoros az együttműködés az iskola és a szülői munkaközösség közt( school board), az asszonyok rengeteget önkénteskednek az iskola keretein belül, délután pedig sofőrökké válnak és viszik a gyerekeket mindenféle foglalkozásra. Ne ritka a home schooling sem, azaz az otthon oktatás, amikor az anya tanítja a gyereket otthon, és az az iskolában évente kétszer vizsgát tesz.
Azért itt is kissé lenézik mostanság az otthon maradt anyukákat, még akkor is, ha itt ez sokkal gyakoribb tendencia, ami nagyon szomorú, hiszen meg kéne becsülni mindenkinek az egyéni döntését, és azt mondom, aki nem próbálta, az ne ítélkezzen.
