A popkultúra szépségei

A hosszú hónapok az elzártságban visszahozták a sorozatfüggésemet, és persze az is rásegített, hogy a Netflix, immár online formában elérhető, ráadásul próbahónappal.
A Netflixet én még DVD-küldő időszakából ismerem az USA-ból, mielőtt ez az online formája létrejött levélben lehetett megrendelni a DVD-ket, csekély havidíjért egyszerre hármat lehetett kérni, majd miután megnéztem, visszaküldeni egy válaszborítékban. Milyen bájosan őskorinak tűnik, pedig 15 éve bizony így működött az USA-ban.

A You után (ami szintén komoly addikciót okoz) jött a Riverdale, amit valamiféle kissé uncsi és klisés gimis sorozatnak gondoltam, hát elég nagyot tévedtem. A Riverdale sztárjai a mostani ifjú titánok, Cole Sprouse/Jughead ( A két lépés távolság című filmből már ismerjük, és az ő ikertestvére volt Ross gyereke a Friendsből, most Palvin Barbival kavart) a főhős KJ Apa/ Archie (aki miatt elgondolkodtam, hogy a vörös haj igenis szexi) és Lili Reinheart, azaz Betty az első látásra ártatlan szőke szépség, akiben "sorozatgyilkos gének" vannak.
Szívet tépő, hogy Luke Perry, az én fiatalkorom ikonikus Beverlyhills90210 sorozatának egyik főhőse itt a főhős Archie apja, és a sorozat közben 52 évesen meg is hal. De szerepel Molly Ringwald is a Pretty in Pinkben még kiscsirkeként John Cryerrel (Két pasi Alan Harperje), majd a Secret life of the American Teenagerben ő az anyuka, ahogy itt is, Archie anyukája. Ahogy Alan mondaná a két pasiból, kicsi a világ, icicpici.
A parádés szereposztás mellett a sorozat egyéb karakterei is nagyon érdekesek, és az egész olyan hátborzongató sorozatgyilkosságoktól, horrorisztikus-undorító jelentektől hemzseg, különösen a második évadtól, hogy  eljön az az idő, hogyha negyed óráig nincs új hulla vagy támadás, az ember lánya már ott tart, hogy na jó, de legyen már valami izgalom. Megpakolták rendesen, már-már viccesen sok beteges elemmel, de nyilván ettől is működik.


Ami viszont számomra ennél is érdekesebb, és a popkultúrát múltalansággal vádolók megint akkor szálljanak magukba, hogy a Riverdale egy 1942-ben indult képregénysorozat főhőseit veszi kölcsön, az Archie Comics-ból. Az eredeti Archie comics-ban Archie kisvárosi nőcsábász srác, Jughead leginkább a nagy étvágyáról ismert aszexuális haverja, Betty és Veronica Archie körül legyeskednek, Cheryl is megjelenik a színen, de semmi juharszirup business és pszichopata család meg hullarablás nincs. Viszont feltűnik Kevin is, meleg karakterként már a hatvanas években! Josie és a Vadmacskák szintén szerepelnek az Archie comicsban, sőt Archie el is veszi feleségül Josiet. Az Archie comics képregény papírváltozatából természetesen rajzfilmsorozat is lesz, és rádiósorozat is.

A képregény egyébként, ami több mint hetven éve jelen van a piacon, nyilván folyamatosan megújult és változott, Archie még a Kiss-szel is találkozik az egyik részben, de zombi apoklipszis is van.

Ezek után végülis érthető a Riverdale tematikája is.  Mindig szeretem, hogy minden amerikai történet mögött áll egy másik történet.

Ha már popkultúra, ne feledjétek, hogy a Jóbarátok-generációt már meg lehet vásárolni a könyvesboltokban. Én még nem jutottam hozzá, a könyv leírása szerint a Friends kulisszái mögé láthatunk be, nekem azt hiszem kötelező lesz megvennem :).

6 dolog, amit NEM tudtál a Reszkessetek betörőkről :)

Van olyan? Kérdezed felhúzott szemöldökkel, miután megint túl vagy a három  négy(?) részen...
A brightside össszegyűjtött pár forgatási titkot, én pedig lefordítottam nektek, amit érdekesnek találtam a gyűjtésből, íme:

1. Talán a legemblematikusabb az Angels with Filthy Souls (és későbbi változatai a többi részben) amit Kevin előszeretettel nézett, és használt fel, hogy elkerülje a rossz arcokat, valójában nem film volt, hanem kifejezetten a Reszkessetek betörőknek lett forgatva, felhasználásra. Ez itt a második részből való:



2. Az első részben Párizsba utazó család a párizsi reptéren jön rá, hogy Kevin eltűnt. Valójában a film végig Chicagoban játszódik, és a párizsi reptéri jelenetei is a Chicago O’Hare International Airporton játszódnak. A luxus business class jelenetei pedig egy iskola kosárbadapályáján voltak felvéve, míg az a jelenet, mikor elázott Kevinék pincéje ugyanennek az iskolának az uszodarészében játszódott.

3. Kevinék házának valódi helye Illinois állam, Winnetka városa, címe: 671 Lincoln Avenue. Ma turistaattrakció.

© 20th Century Fox Film Corporation  

4. Harry szerepét (a betörők közül az ötletgyáros, alacsony fickó) eredetileg Robert de Nironak, majd John Jovitznak (Friendsben a marihuanafogyasztó étteremtulaj, Két pasiban reklámdalíró, a Save the Orphans szerzője) ajánlották fel, de visszautasították mindketten.

5. A New York-i kalandot feldolgozó részben, amikor a nagy család Floridába utazott, Kevin pedig rossz repülőre szállt, szerepelt Kevin testvére, méghozzá ő volt az unokatestvére ebben a részben.

© 20th Century Fox Film Corporation  

5. A Talkboy hangfelvevő nem valódi termék volt. Kifejezetten a film kedvéért alkották meg ( ez okozta a galibát a reptéren, elemet kellett benne cserélni, Kevin ezért tévedt el és szállt fel rossz gépre). Mindazonáltal annyira népszerű lett, hogy pár év múlva a rajongók követelésére megjelentek a boltokban ezek a készülékek! Imádom az ilyen sztorikat. Íme a reklámja a kilencvenes évekből:




6. Emlékeztek, az első részben, amikor Kevin felkészül a betörők fogadására? Az ablak alá üveg fenyőfadíszeket tesz, hogy a besurranó jól belelépjen és felsértse a lábát. Ezek a díszek valójában cukorból készültek!Ugyanakkor a Marvot játszó színész speciális "talpalávalót" hordott a mezitlábas jelenetekben, hogy véletlenül se érje baleset.

 (forrás:https://brightside.me/wonder-curiosities/13-secrets-about-the-movie-home-alone-252260/)

Jóska menni Amerika (2008)

A youtube-on lehet elérni a Jóska menni Amerika című örökbecsűt, amely egy 2008-as magyar-amerikai rajzfilm arról, hogyan próbál egy magyar orosz barátjával boldogulni Los Angelesben

Kiváncsiságból belenéztem, aztán meg már arra voltam kíváncsi, hogyan folytatódik...Nem tudom miért, de valahogy nagyon csúnyák benne a figurák, nekem az egésznek a hangulata emiatt olyan nyolckeres. Ugyanakkor Jóska angol hangja Hank Azaria,tudjátok, ő David, the scientist guy a Friendsből!

Picit furcsa volt a magyar-orosz barátság, de tetszett, hogy döntögetik a tabukat. Aztán az is vicces volt, hogy a magyar Jóska egy ideig nem tudni miből élt, míg orosz barátja kb minden aljamunkát elvállalt, hogy Anját, kamaszkorú lányát már taníttatni tudja. Ahogy el is hangzik, ha kemény a munka, bízd az oroszra.
Azzal is indul a film, hogy Take our Daughters and sons to work Day van, és az orosz Vlad szégyenkezik a szarmunkákon, amit végez, de szerencsére a lánya értékeli mindezt.
A két jó barát próbál valamiféle businesst indítani, hátha nekik is bejön az amerikai élet.
Először a tengerparton akarnak borscsot árulni, de valamiért senkinek nem kell a negyven fokban a gőzölgő leves.
Vlad nagyon elszánt és a Glutcoba is beállna dolgozni, ez utóbbi a Costco nevű diszkontlánc paródiája. A Costco lényege az, hogy hatalmasak a kiszerelések mindenből, emiatt nagyon olcsó árak vannak. A Glutcoban Vlad boldogan vesz meg egy egész évre való WC-papírt, és érzekeltetik, hogy a régi Moszkvában mindig hatalmas sor állt mindenért, és most itt egyszerre megvehet mindent több hónapra előre. Jóskával filozófiai vitába keverednek, mert Jóska szerint nem a mammutvállalatok tették naggyá Amerikát, hanem az emberek családi üzletei. Ezért aztán Jóska fogja magát, és kiáll a Clutco elé a Jóska shoppal, ahol kap egy törlésre való WC-papírt, akinek épp rajzol a vége, vagy adag mustárt, akinek csak annyi kell. Jóska nagyon menő lesz, még Christina Aguilera is vesz nála egy bikinit, ami aztán rendőri rajtaütéssel végződik.

A barátok nem adják fel, a Vista del Marban, ahol laknak jó kis bevándorlóközösségben mindenféle jó tanácsot vagy viselkedésmintát leshetnek el. Ott van a pakisztáni atomfizikus, aki éppen idegenvezető-buszvezetőként tevékenykedik, vagy a kínai étteremtulaj, aztán egy mexikói figura, és egy fekete strici.
Jóska egy ideig diszkós kidobóember-karriert fut be, egy magyar diszkótulajnál. Egészen addig, amíg a magyar diszkóban vodkaivó versenyt rendeznek, és Vlad lelkesen gyakorol, hogy megnyerjék a verseny fődíját, 5000 dollárt, a magyar diszkótulaj viszont nem akar fizetni Vladnak, mert "komcsi".Jóska kiáll barátja mellett, mert Amerikában végre mindegy, hogy ki milyen nemzetiségű, a barátság nem az előítéletek függvénye.

A srácok végül leragadnak az étterem gondolatánál, ehhez azonban nem kapnak hitelt, de bevásárolnak egy hatalmas adag húst, amit vissza már nem tudnak vinni, mert a húsüzlet óraüzletté változott egy fél nap leforgása alatt, mutatván, hogy nem olyan könnyű az amerikai álmot megtartani. Szóval nyakukon a rengeteg hússal romkocsmajellegű egy napos éttermet nyitnak a lakóház kertjében, amely majdnem óriási siker, de persze megint történik valami.

A srácok ezután picit félreteszik az egyéni ügyességen múló meggazdagodás koncepcióját, és rástartolnak a zöldkártyára, méghozzá ismerkedéssel próbálkoznak. Nagyon jó rész, és örültem, hogy belekerült, amikor nőt próbálnak szerezni, és rájönnek, hogy a zsíros, egészségtelen kaják, amiknek a szeretetét otthonról hozták, na meg a mértéktelen ivászat nem szimpatikus az itt élőknek, azok ugyanis egészségesen élnek és sportolnak. Végre nem a "hamburgerzabáló kövér amerikaiak " sztereotípia került elő, hanem a valóság egy szelete! Barátaink derekasan próbálkoznak a sportemberré válással, ugyanakkor a másik oldal is kap egy nagy adag kritikát, amikor már minden bio-null kalóriás- fűízű étel, és nincs semmi öröm a nagy egészségben.


A film alapvetően bemutatja a célt, ami minden kiköltöző szeme előtt lebeg, és azt, hogy milyen módokkal próbálkoznak a bevándorlók a beilleszkedésben. Jól látszik azonban, hogy mindenki az marad, aki volt, mindenki hoz egy másik életet, és meg is őriz belőle valamit, ha más nem azt, hogy mit eszik, vagy azt, hogy hogyan gondolkodik, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan formálja őt a környezete, amibe belekerül. Kap kritikát bőven a vágyott világ is, legalább annyira mint a bevándorlók maguk.

A fiúk, teljes elkeseredésben, hogy nem sikerül beilleszkedni és amerikainak lenni, éhségtől és speciális vodka alapú energiaital hatására delíriumba kerülnek és három óriásplakát meséli el nekik, hogy nem kell ennyire erőlködni, jó az egészséges élet (jó az, ha próbálnak alkalmazkodni), de nyugodtan tartsák meg saját szokásaikat, csak mértékkel. Ez talán az a tanács, amit minden kifele igyekvőnek érdemes lenne megfogadni. Így senki nem esne a naponta gulyásleveseket posztolgató magyar vagyok lássátok típusú be nem illeszkedő, magát rosszul érző honfitárs csapdájába, de a másik oldal sem feltétlenül jó, amikor hirtelen elfelejt a  pár hete/hónapja kivándorolt delikvens az anyanyelvén, és már csak kritikán aluli angolja maradt, látványosan azzal kommunikál mindenkivel, mutatván, mennyire amerikai is lett ő.

11.22.63

Egész vasárnap, majdnem egy ülésben néztem végig a 11.22.63-at, a Stephen King regényéből elkészült sci-fi-thriller sorozatot, amely 2016 februárjában  a Hulun mutattak be először a közönségnek. Nyolc részes sorozat. Én itt néztem.(Legutolsó értesüléseim szerint valamelyik magyar csatornán is megy már, és az utolsó rész még várat magára. Aki meg akarja nézni, az ne olvassa el az írásom, mert biztos lelövöm a poént.:)
Jake Epping azaz James Franco (az Annapolis óta toplistán van nálam) egy Maine, Lisbonbeli irodalomtanár kissé monoton életéből 2015-ben egyszerre időutazó lesz James Amberson néven. Igen, baromságnak tűnik, amíg le nem ülünk megnézni az első részt...

avclub.com

Az időkapu, ahogy a Narnia-ban is, egy closetben van, csak itt éppen a barátja Dinerjében nyílik ki, és akárhányszor is halad át rajta, mindig ugyanabban az időben pottyan le, 1960 októberében. Al Templeton, Jake barátja az elmúlt 35 évét azzal töltötte, hogy megpróbálja megakadályozni John F. Kennedy gyilkosságát abban a hitben, hogy akkor, ha ezt az egy történelmi eseményt megakadályozza,sok Amerika és a világ számára rossz esemény nem történik meg. Alnek nem sikerül, minden egyes visszatérésekor valami közbejön, noha éveket tölt a hatvanas években, az csak pár perc kiesést jelent a jelenből.
Al rákos beteg, és miközben beavatja barátját részletekbe menően a Kennedy-gyilkosság feltételezett elkövetői köréről, meghal. Jake egyedül marad a küldetéssel.

moviepilot.com

A Kennedy-ügy azért érdekes, mert  többféle feltételezett konspiráció és elkövető (Castrotól és a KGB-től kezdve a CIA, a Maffia, az alelnök Lyndon B. Johnson és még jó néhány lehetséges elkövető van a listán), a hivatalos Warren-jelentés után is sok megválaszolatlan kérdés maradt fenn, mind a mai napig.
A történet Harryvel (Jake egy felnőtt tanítványával), indul...

avclub.com

 Harry egész életét tönkretette 1960 Halloween éjszakája, Kentuckyban, amikor szadista apja kiirtotta egy baltával két testvérét és az anyját. Ő életben maradt. Jake 1960-ban először a Kentuckybeli Holdenbe látogat (ahol a madár se jár, kitalált helység), hogy megállítsa a mészárlást. Sikerül megállítani a szadista férfit, miközben ő maga is élete első gyilkosságát követi el a szadista családjának megmentése érdekében.
Itt Holdenben "szedi fel" Billt, akinek a nővérét és annak a gyerekét is megölte Harry apja, így Bill számára Jake tettével hősnek látszik. Jake beavatja Billt, és elmeséli neki, hogy a jövőből jött, a fiú pedig társává szeretne szegődni. Unszolásának Jake enged, noha Al többször elmondja Jake-nek, hogy senkit ne avasson a tervébe, és senkivel ne kerüljön közelebbi kapcsolatba, mert ezek mind akadályozzák a misszót.
Bill maga is akadály lesz, mert később beleszeret Oswald Szovjetunióból importált feleségébe, és innentől nem akarja megölni a férfit sem, Jake-nek nincs választása, egy elég etikátlan húzással az elmeosztályra juttatja társát, aki ott aztán hiába meséli, hogy Jake a jövőből jött, és ők meg akarják akadályozni a Kennedy-gyilkosságot....
Az egyszerűség kedvéért King a Lee Harvy Oswald-sztorit választja, Oswald lesz a gyilkos, de még maga Jake is három évet tölt az üggyel, mire Oswald alsó szomszédjaként tonnányi poloskával felvett beszélgetés alapján  Billel arra a következtetésre jutnak, hogy Oswaldot kell megállítani (ki más is lehetne az, mint a Szovjetúnióból visszajött, ijesztően kommunista eszméket hangoztató ex-marine, ha az átlagos amerikai fejével gondolkodunk...).Az Oswaldot játszó színész meglepő hasonlóságot mutat Oswalddal.

Eközben persze Jake beolvad Jodie (nem létező texasi kisváros) életébe, sikerül tanárként elhelyezkednie, és hamarosan találkozik  a könyvtárosnak oda érkező szőke Sadievel, akivel természetesen szerelmesek lesznek egymásba. Hogy ez se legyen egyszerű, Sadie elválófélben levő asszony, az akkori időkben páriaként kezelt nő, egy szexuálisan beteges férjjel....Elég véres a jelenet, amikor Jake leszámol a férjjel.

indiewire.com

 Jake-nek sikerül megállítani Oswaldot, Kennedy életben marad. De az ár nagy, amit Jake fizet: Oswald megállításakor Sadie meghal (nem értettem, hogy miért kell húsz centis sarkú cipőben magával hurcolnia a nőt a küldetéshez). Érdekes rész a filmben, hogy fel van graffitizve az "I am a patsy" szöveg a texasi School Book Depository épületében, ezek voltak a valóságban Oswald utolsó szavai.
Jake küldetését teljesítve, megtörve visszatér a jelenbe, ahol kb a Zongoristában látott pusztulatba érkezik vissza, házak helyett romok és emberek helyett néhány egymást pusztító nyomorék csóró meg egy veszett róka fogadja.
Miután látja, hogy a múlt megváltoztatásával a jelenben rettenetes állapotok urakodnak. Ráadásul a pusztulatban összetalálkozik Harryvel, aki bombázásokról és menekülttáborokról mesél neki,a családja így is meghal, az anyja influenzában, a testvérei közül az egyik eltűnik, a másik a miliciához csatlakozik, és soha nem látja viszont. A férfi családja tehát a szadista apa meggyilkolása ellenére is széthullik.
Jake ekkor úgy dönt még egyszer visszamegy, és "visszacsinálja" a dolgokat, azaz nem csinál semmit. Egy dolgot akar, ez pedig Sadie szerelme.
A sorozatban mindvégig jelen van egy furcsa alak (ha az ő angolját valaki száz százalékig érti, akkor le a kalappal, brutális magas, beteges hangon beszél), a sapkáján egy sárga cetli van, aki folyton megkérdi Jake-et mikor "leesik" 1960-ban, hogy miért van itt?Időnként előkerül, amolyan vészjósló figura. Valójában ő a kulcsa a történetnek.

Add caption

A gyilkosság előtti éjjelen is megjelenik Jake kocsijában (előtte az autórádió adása zavarossá válik és a lámpa is csak pislákol), akkor meséli el, hogy a saját négy éves lánya halálát "jár vissza" megakadályozni de mindig közbejön valami, és neki újra és újra végig kell néznie, ahogy a gyerek meghal. A múlton nem lehet változtatni, az egyfajta hurok, újra és újra ugyanaz fog történni.
Jake persze nem hallgat rá, és később látjuk, hogy Kennedy életben maradása a jelenre nézve rettenetes következményeket generál.
Mikor utoljára visszatér Jake, hogy "ne csináljon semmit", csak Sadiet akarja újra megszerezni, a vészjósló figura újra megjelenik. Ezt a beszélgetést többször is visszajátszottam, mert a vészmadár szövege a hangja miatt alig érthető, de nem egyértelmű, hogy mi az üzenete,
"It ends the same, over and over and over.She'll always die."
Véleményem szerint itt a saját esetéről beszél, a saját kislányáról, de érthető úgy is, hogy Sadie fog meghalni, ha Jake megváltoztatja a múltat (hiszen a jelenben  Sadie egy öregasszony, Jake pedig egy 37 éves férfi).
Nem végződik tehát sziruposan a sztori, Jake "otthagyja" Sadiet a múltban , még férjhez menés előtt álló lányként, majd a jelenben google-n rákeres, és elutazik a Jodie középiskola eseményére, ahol az öreg Sadie-t ünneplik, aki a texasi kormányzat kitüntetettje lett munkássága miatt. Jake meghallgatja az öreg Sadie beszédét, majd felkéri táncolni és megkérdezi, boldog volt-e az élete.

Érdekes kérdés, miért a JFK gyilkosságot választotta megváltoztatandó eseménynek az író. Mindenesetre a visszarepülés a hatvanas évek boldognak tűnő békebeli világába korántsem az. Látjuk, hogy a feketék jogai még erősen korlátozottak, ahogy a nők jogai is, kicsit sok a szadista-beteges hajlamú kisvárosi férfi száma is... Természetesen felmerül mindenkiben kérdésként, jó lenne-e változtatni a múltján, a saját, személyes múltján. A film megnyugtató tanulsága, hogy nem lehet változtatni rajta. Ennek ellenére én biztos változtatnék néhány dolgon, ha lenne egy gardróbszoba, amin keresztül távozni lehet. És ti?

Miért zöld Yoda?És miért beszél visszafele?

Most, hogy  megint a Star Wars lázában éghetünk, természetesen a lányom is megismerte az amerikai filmgyártás ezen eposzát, és Yoda mestert egyből a szívébe zárta (talán aprócska mérete, vagy a fülei miatt?)

Felmerült a nagy kérdés, hogy Yoda miért zöld?

Nos, ezeket az infókat tudtam meg a Jedik bölcs öregéről:

1.Yoda megalkotója egy brit maszkmester volt, Stuart Freeborn, aki tavaly halt meg. Saját képére formázta Yodát, nézzétek csak:

2. Yoda semmilyen csillagközi fajhoz nem tartozik, azonosíthatatlan.

3. Azért lett zöld, mert ezzel a külsővel emberi bőrszínnel nagyon ijesztő lett volna:

4. Yodának saját szobra is van, San Franciscoban:

5. Számomra, egy nyelvtanár számára mégis a legérdekesebb a "yodic"vagy "yodish" nyelv, yoda ugyanis  fordítva beszél (ezért is kell eredeti nyelven nézni, mert a magyar szinkron ezt nem hozza).

Tárgy-alany és ige ez a sorrendje, míg az angolnak alany-ige-tárgy.

A neten több Yoda beszédgenerátor is van, például ez:

http://www.yodaspeak.co.uk/

A Tomtom GPS-eket van külön Yoda hang, jellegzetes yodaszintaktissal, szóval a you keep right valami ilyesmi:right you  keep.

6. Yodával mindent el lehet adni, a karácsonyi idényből sem hiányozhat:

folyt.köv.:Chewbacca

Két pasi-függés

A két pasi és egy kicsit (Two and a half men) csak úgy fáradtságűzőként kezdtem el nézni, aztán valahogy ott ragadtam előtte, (annak ellenére, hogy az M3 olyan idióta módon vetíti, hogy a Charlie Sheen-es részek keverednek az Ashton Kutcheres részekkel, Jake hol tíz éves, hol meg húsz.)

Az amerikai sorozat meglepően élvezhetőnek bizonyult magyarul is. Számomra a show-t azonban nem Charlie Sheen és nem Ashton Kutcher viszi a vállán, hanem Jon Cryer, azaz Alan Harper a főszereplője. De ez talán nem meglepő, a Friendsben is Chandler volt a kedvencem.

A Charliet alakító Charlie Sheen (azaz Carlos Irwin Estevez) szerepe eléggé egyhangú, ő alakítja a nagy nőcsábászt, akinek komoly elköteleződési zavarai vannak. Igazából nem látom, hogy Charlie Sheen mitől is nőcsábász, mert nem jóképű és a fehér zokni makkos cipő rövidnadrág kombó sem teszi vonzóvá (why God why?), viszont elképesztően önző és végtelenül ellenszenves.
Alan figurája sokkal összetettebb és emberibb, na meg annak van valami a fejében is, bátyjával ellentétben. A Sheent követő Walden már sokkal szimpatikusabb, szerethetőbb és életszerűbb figura. Jake egész kellemesen alakítja a hülyegyereket, nem beszélve Bertáról, aki kifejezetten szórakoztató.

A sorozat érdekessége az a háttérsztori, hogy 2011-ben a Warner Bros szerződést bont a ki tudja hányadik rehabon éppen áteső Sheennel, aki nyilvánosan degradáló megjegyzésekkel illeti a show producerét és a Warner Brost. Erre kitiltják a gyártási helyszínről, amire az a válasza, hogy ötven százalékos fizetésemelést kér úgy, hogy ő minden idők legjobban fizetett TV-show szereplője a világon, 1.8 millió dolláros gázsival epizódonként!!! Nos, valahogy nem sikerült megkedvelnem az életben való alakításaiért sem.
A Warner ezután elbocsátó szép üzenetet küld neki, és így jön képbe Kutcher. Sheen ezután továbbra is támad, ezúttal ügyvédekkel felszerelkezve.A totál mentális összeomlás csak ezután jön, amikor ilyeneket nyilatkozik a TV-ben:

Elegem van abból, hogy tetessem, hogy nem vagyok különleges, és hogy nem vagyok egy elképesztően fasza rock sztár a Marsról.

Ezután diagnosztizálták bipoláris betegséggel.
Sheen egyébként a Friendsben is kapott epizódszerepet, ő volt Phoebe tengeralattjáróval közlekedő bárányhimlős pasija.





A showt nemcsak Sheen hagyta el, hanem a Jake-t alakító Angus T. Jones gyerekszínész is,aki közben megkeresztelkedett és vallási buzgalmában és úgy találta, hogy a sorozat maga a mocsok, ő maga pedig egy fizetett álszent.

Egyszóval valóban Cryer vitte el a hátán a show-t, ami 2003 szeptember 22-től 2015 február 15-áig tartott ki, és ő az egyetlen, aki minden részben szerepelt.
Az Alant alakító Jon Cryer az életben is kissé szerencsétlen volt (ha lehet ilyet mondani minden idők harmadik legjobban kereső sorozatsztárjára) mielőtt a sorozatba került volna. sok helyen feltűnt, sok mindenbe  játszott, illetve játszott volna, de valami mindig közbejött. Például majdnem ő lett Chandler Bing a Friendsben, a castingvideója Londonból érkezett volna (akkor éppen ott játszott egy darabban), csak a posta elkeverte...
Jó barátságban volt viszont Sheennel, aki a CBS menedzsmentjének kívánalmai ellenére benyomta a sorozatba. Jól tette, hétszer jelölték Emmyre ezután, ebből kettőt el is vitt.Charlie Sheen is nyert Emmy-t a  sorozat kapcsán.




(Erről nem tud nem ez eszembe jutni.....)



Amennyiben a Két pasit inkább angolul akarjátok inkább nézni, amit melegen ajánlok, akkor itt megtehetitek.

(Forrás: wikieng.)

SpongyaBob

Egy ideje a lányom nagy kedvence a SpongyaBob, és mi tagadás, a család idősebb tagjait is a TV elé szegezi az amerikai szivacs. 

Azon kívül, hogy hatalmas humora van, és időnként kifejezetten agyalágyult megoldásai, egy idő után azon kezdtem gondolkodni, mennyire képezi le az amerikai társadalmat, illetve mi lehet a sztori mögötte... Nos, ennek utána is jártam.
És mint minden amerikai történet, ez is egy klasszikus a lehetőségek országából.

A Spongyabob ötlete egy amerikai tengerbiológusé. Stephen Hillenburg már 1993-ban kiötltötte a sztorit, hogy valahogy közelebb vigye a gyerekekhez a tenger világát. Akkor még SpongeBoy néven kezdett volna hozzá a rajzfilmhez, de ez a név már levédett volt.
Ha már neveknél tartunk, a Krusty Krab (Rozsdás Rákolló), ahol  Spongya dolgozik, azért lett C helyett (Crab- azaz rák) K-val írva, mert egyrészt így alliterál, másrészt visszautal Hillenburg ukrán származására. Az is kiderül, hogy Stephen Hillenburg egyszer egy gyorsétteremben volt húspogácsa-sütő, innen jött Spongyabob munkájának ötlete.

A tengeri szivacs sztoriját végül 1999-ben kezdték sugározni a Nickelodeonon, ahol akkor a Rugrats volt a legnagyobb sztársorozat. Senki nem gondolta volna, hogy pár év alatt a SpongyaBob letaszítja a trónról, és hihetetlenül népszerűvé válik. Éppen ezért még mozifilm is készült belőle, 2004-ben:"The SpongeBob SquarePants Movie".
Azóta is folyik az újabb epizódok gyártása. 2006-ban egy 24 órás marathoni SpongyaBob specialt is leadtak, amelyet 6.7 millió néző látott. Ez vezetett a következő Spongyafilmhez, az "Atlantis Squarepantis"-hez.

Nem is Amerikában lennénk, ha nem merült volna fel SpongyaBob szexuális orientációja, mely egyesek szerint homoszexuális, a Patrickkal való barátsága miatt. Azóta is a homoszexuálisok egyik ikonja lett az Államokban!


Talán emlékeznek a kedves olvasók a Jóbarátok azon részére, amikor Emmát Ross és Rachel meg akarja nevettetni Sir Mix-a-Lot Baby Got Back című rapnótájával, amelyik a nagy női popóról szól. 2009-ben felkérték a rappert egy Burger King reklámhoz dolgozni, és a Baby Got Back-et átírta square butts-ra, utalván ezzel a téglalapfenekű szivacsra. Mert a popkultúrában minden mindennel összefügg.

SpongyaBob formája egy mosogatószivacsé, joggal tesszük fel a kérdést, hogy tengerbiológus atyja miért ilyennek ábrázolja?
A válasz az, hogy a tengeri szivacsok nagyon különös formájúak, és a mosogatószivacs alakja olyan egyszerű és tiszta, mint amilyen ártatlan és egyszerű figura a SpongyaBob.

SpongyaBob otthona egy ananász, amely a polinéz művészetben klasszikus motívum, a sorozatban a hawaii zene is jelentős.Hillenburg hozzátette, szerinte SpongyaBob kedvelné az ananász illatát a valóságban, ugyanis a tengeri állatoknál a szaglás nagyon kifinomult. Tunyacsáp háza szintén a polinéz művészet egyik klasszikus formája.


SpongyaBob cinikus, meg nem értett művészkollégája, Tunyacsáp, -angol nevén Squidward -egy polip, de csak hat lába van, négyet használ lábnak, kettőt kéznek, noha egy rendes polip nyolc lábbal rendelkezik, Hillenburg szerint ez a karakternek már túl sok lett volna, esetlenné vàlt volna tőle.
A titkos recept, mely a Crabby Patty-t, azaz a Herkentyűburgert annyira híressé tette valójában egy vega, húsmentes pogácsa, hiszen ha másképp lenne, akkor a tengerlakók kannibálok lennének.



SpongyaBob figuráját úgy álmodta meg Hillenburg, mint egy örök gyerekét, aki csak a napos oldát látja az életnek, és még a kapzsi főnöke büntetéseit is pozitívumként éli meg, vagy a legrosszabb indulatú figurákban is csak a jót látja meg.
A kulturális utalások (ez sajnos a magyar fordításban sokszor elvész), nemcsak gyerekek közt tette népszerűvé a sorozatot, hanem, mint később kiderült, egyetemi hallgatók közt, és a felnőttek is előszeretettel nézik.

Források:infoplease.com, cartonician.com, nickelodeon.com

NYC modern rabszolgái

Egy antikváriumban akadtam rá Tama Janowitz könyvére, a Slaves of New York-ra. Már maga a borító is megfogott, az a nagyon ízléstelen nyolcvanas évekbeli, semmihez sem fogható borító, beleolvastam, és nem tudtam letenni.
Ezek után a könyv felénél megrendeltem a Netflixről a filmet, ugyanis 89-ben film is készült belőle, amit eredetileg Warhol rendezett volna, de közben meghalt. A filmben szerepel maga az írónő is, mint a főszereplő nő legjobb barátnője. NYC, nyolcvanas évek, fiatal művészek, lepattant negyedek, rettenetes divat, de az emberi problémák akkor is ugyanazok voltak, mint most.
Nem teljesen arra asszociál a könyv címe, mint amire én gondoltam. Nem New York szeretetéről vagy hozzá való ragaszkodásról van itt szó, a rabszolga egészen egyszerűen arra vonatkozik, hogy olyan magasak a lakbérek, hogy egyedül szinte lehetetlen lakást bérelni, azaz a párok közül az, akié a lakás mindig felsőbbrendűbb a kapcsolatban, mint a másik, a "rabszolgája". A főszereplő, Eleanor is egy ilyen kapcsolatban vergődik, Stash-sal, a noname, de magát hatalmas tehetségnek tartó zsarnokkal. Aztán ott van még Marley Montello, és az ő katedrális-obszessziója, amit Rómában fog megalkotni, csak szponzort keres.Marley legjobb barátja is festő. Ez a réteg a galériatulajok rabszolgái, és viszont, egymásból élnek. A galériatulajok viselik a "művészek" allűrjeit, míg az alkotók igyekeznek kissé lejjebb adni az önimádatból, és egy kicsit konformistának lenni, legalább addig, amíg a mindenható galériás rábólint egy mű megvételére diszkontáron.
Stash egyébként egy létező személy, Janowitz barátja, polgári nevén Josh Franklin, amúgy egy valós graffitiművész, aki a nyolvanas években egy egész metrókocsit kipingált húsz óra alatt és soha nem kapták el. Manapság a cipődesignban tevékenykedik, ő tervezte a Nike Air Max 95, Air Force 1, P-Rod, Air Classic BW, Dunk edzőket. Az igazi Stash partiszereplőként több jelentben is szerepel a filmben.
A filmnek happy ending a vége,( a könyvnek még nem tudom, a felénél tartok. )A film szerint Eleanor végül lelép Stash-től, (aki persze az első adódó alkalommal megcsalja,) kibérel egy rettenetes lakást, és a kalapdesigner ambicióit végre komolyan veszi, egy divattervező pedig bemutatja a kalapokat egy divatshow-n.Eleanor élete sínre kerül, és mintha egy normális fiúval is találkozna a film végén.(Ebben a filmben a fekete hosszú hajú machok száma egyébként megdöbbentően magas.)
És mégis, miért New York? Ami a színészeknek Hollywood, az a művészeknek New York, még akkor is, ha a leglepattantabb negyedekben élnek hónapról hónapra, és a nőjüknek úgy szereznek divatkabátot, hogy képet barterolnak a kabátért, vagy a könyv több helyen utal a higiéniás körülmények eléggé megkérdőjelezhető szintjére, a csótánycsordákra, a birkák analógiáján.
Míg a könyv novellák füzére, addig a film mindezt összegyúrja egy kerek egésszé, ahol mindenki ismer mindenkit. A 25-3o éves, gyermek nélküli párok világa, az önmagukat éppen most definiálóké, a párkapcsolati küzdelmek tere is ez. Éppen attól a két ténytől lesz extrémen érdekes, hogy New Yorkban játszódik, és hogy művészek vagy magukat annak képzelők egészen furcsa világában, és a nyolvanas évek reagani Amerikájában.

Singles (1992)

Kerestem a valami könnyedet és nézhetőt a Netflixen, és akkor jött velem szembe a Singles. Huszonévesek, párkeresés  a kilencvenes évek elején Seattle-ben, azaz a mai negyven felettiek huszonévei. Szinte biztos vagyok, hogy később ez adta az ötletet a Beverly Hills 90210-hez, itt is fiatal szomszédok élete a téma.
Érdekes volt az, hogy húsz év alatt milyen hatalmasat változott a világ, pedig nekem 1992 nem tűnik annyira őskornak. A randizás alapkellékei a kazettával működő üzenetrögzítő, a munkahelyeken a klasszikus amerikai cubicle (biztos most is sok helyen létezik, én még nem futottam bele), benne még a fekete képernyős gépek a rettenetes és szemrontó zöld számsorozatokkal, mobiltelefon nincs, de nagy sláger a távirányítós garázsnyitó. Még megtörtént, hogy az emberek egyszerűen csak megjelentek az ajtó előtt és becsöngettek telefon és bejelentés nélkül, ha éppen rájöttek, hogy a másik az igazi....Ugye, milyen furcsa? Az amerikaiak még mosogattak 92-ben, és törölgettek is, amit ma már talán rég elfelejtettek. A terhességi tesztek még sokkal bonyolultabban működtek, kétféle kis kémcső tartalmát kellett összeönteni, és várni a színesedésre. A munkahelyeken leginkább villanyírógépek voltak, a nők kockás inget hordtak, válltömést, de kezdett bejönni a szűk top is. Senki nem szedte a szemöldökét. Sláger volt a fekete fehérnemű. Az autók még Amerikában sem voltak áramvonalasak, és a rózsa ára az egekben volt.
Volt ebben a filmben valami más, amin elnosztalgiáztam, és ez az emberek közötti normális kommunikáció volt. A mobiltelefon, az internet, és a közösségi oldalak előtti szűz időszak. Csak a telefon zavarhatott be, vagy éppen az üzenetrögzítő kazettája, amiben elszakadt a szalag. Nem voltak félreértések, nem kellett szmájlizni, hogy a másik értse, viccből írok valamit, vagy nem, nem csekkolták az emberek egymást, hogy online van-e a másik, és ha igen, miért nem mondja azt, hogy szia, vagy miért nem jelöl be a virtuális valóságban ismerősének. A régi kapcsolatok le voltak zárva, ugyan ott volt a telefon, és az emberek néha felhívták az eggyel előtti exet, de nem tudtak a tíz évvel ezelőttiről semmit. Viszont ahelyett, hogy otthon csücsöltek az okosgépeik előtt, ahogy ma valamennyien tesszük, kimentek az utcára. Összefutottak az újságosnál, a boltban, a koncerten, üldögéltek a kávéházakban, laptop, mobiltelefon nélkül, egyedül, vagy másokkal, és beszélgettek.
Ódivatúnak tűnt. De sokkal emberibbnek. Itt meg kellett volna állni. Bármennyire is szeretek blogolni például, vagy gyakran örülök, hogy a mobillal egy perc alatt megoldhatok egy kérdést, vagy haza tudok telefonálni a neten, vagy érdekes, hogy régi ismerősöket fellelek a közösségi oldalakon, és hogy újakkal online teremtek barátságot, nekem rettenetesen hiányzik az a fajta világ. Mert mindig elképzelem, hogy ez, ami most van fejlődőben, hova vezethet majd egy újabb húsz év múlva. És bár a kényelmünk szintje napról napra nől, nem vagyok optimista.
Hogyan készül el egy hasonló film húsz év múlva? Két kamera lesz ráállítva a randizók laptopjának vagy okostelefonjának a képernyőjére?

Heartrobs are coming not just for Twihards

A heartthrob ismert szó volt előttem abban az értemében, amiben a mai filmkritikák közt szerepelt, de van neki még egy pár jelentése:

1. A pulsation of the heart; a heartbeat.

2.

a. Sentimental or tender emotion.

b. Infatuation.

3.

a. A sweetheart.

b. The object of one's infatuation

 És itt jön az utolsó, általam ismert:

matinee idol, idol - someone who is adored blindly and excessively

Nos, akkor egyesek már sejtik is mi lehet az újonan alkotott szó a Twihard jelentése:Twilight Hard Fan, és persze egy kis mögöttes Die Hard hangzással.:D

A mai újságban igen erősen lehúzzák a New Moon-t, és ebben most a demokrata és republikánus érzelműek is egyetértenek, olyannyira, hogy ugyanaz a kritika található meg mindkettőben, az egyikben erősen rövidítve, gondolom az lopta a másiktól.Sajtószabadság?Miért az erős kritika?Mert állítólag semmi nem történik benne, ismerjük a szereplőket, egy kis agonizálás Bella részéről a kigyúrt vérfarkassal vigasztalódva, mert vámpír szerelme dobta.Bellát egyébként a színészi játéka miatt is kritizálják, miszerint a beszéde lapos és az egész szerepe depis.

Engem mindenesetre nem tántorítottak el.:D