Ígértem ugyan egy bostoni bombázó pszichotérképet, csak az elképesztően hosszú értekezés feldolgozásával igencsak megkéstem, és talán már nagy érdeklődésre sem tartana számot (minden csoda három napig tart.)
Ennél kicsit könnyedebb téma, hogy elkészült egy felmérés hetvenezer 14 éven felüli amerikai bevonásával egy hónapon keresztül, amely végül összesítetten kiadja a legnépszerűbb üzletek nevét a top tízes listán.
Igen érdekesnek találom azt a statisztikát, miszerint márciusban az amerikaiak csak kevesebb, mint 40%-a járt bankban vagy ruhaüzletben, talán a vizsgált minta nagyobb része farmer lenne és tanyán élne? A városi amerikaiak egészen biztosan sűrűn fordulnak meg ezeken a helyeken...Kicsit közelebb áll a valósághoz, hogy a statisztika szerint több mint 60% járt márciusban áruházban és minimum egyszer gyorsétteremben (itt felmerül a kérdés, mi minden számíthat annak a gyorséttermek hazájában).
A népszerűségi lista elején azok az üzletek állnak, ahova vagy a szükségletek miatt járnak gyakran,- azaz éttermek-, vagy pedig olyan szinten elterjedtek Amerikaszerte, hogy az államok nagy részében megtalálhatóak, és ebből azért kevés van!Ilyenek a McDonalds, Taco Bell, Burger King, Subway, ezek teljes lefedettséget élveznek, míg sok üzlet pl a Jack in the Box, csak bizonyos államokban megtalálható.
Íme a tíz legnépszerűbb:
10. Target.
A Targetről már sokszor volt szó a blogon, legutóbb a szandálmarketingje miatt, az egyik legkedveltebb népáruház, én jobban kedveltem a Walmartnál, mert általában kisebb, kevésbé nyomasztó, könnyebben körbejárható, és szerettem a gyógyszertár részét (odakint minden áruházláncban van gyógyszertár).
9. Taco Bell
Dél-amerikai típusú gyorsétterem, nagyon finom és olcsó kis menükkel. Tavaly a Chipotle nevű hasonló ételeket kínáló lánccal volt nagy versenyben, noha a Chipotle szerintem drágább jóval a Taco Bell szerény árainál. Ilyen étteremből nagy kedvencem volt a Qdoba, ami szintén eléggé elterjedt, még Afrikában is van néhány üzlete.
8.CVS
Aki ismeri, rögtön hozzágondolja a pharmacy szót, mert a CVS egy magyar szemmel igen érdekes "gyógyszertár",a rengeteg receptmentes (over-the-counter azaz OTC) gyógyszer mellett vényköteles termékeket is kiadnak, és még van élelmiszer, háztartási felszerelés, szezonális áru, kutyakaja, édesség, eléggé sajátosan tág termékpalettája van. Ők azok, aki telefonálnak neked, ha itt az ideje a gyógyszered kiváltásának, hogy ne felejtsd el. Hasonló üzletlánc a Rite Aid és a Walgreens.
7.Walgreens
Florida tele van vele, DC környékén néhány ilyen üzlet van csak, nagyjából CVS-szintű választékban és árakban is.
6. Wendy's
Talán sokan még emlékeztek az Oktogonon működött egy Wendy's Budapesten egy ideig, aztán kivonult az országból. Amerikában mindenesetre népszerű, beelőzte a Burgert is. Jelenleg új étteremdesign kialakításán fáradozik. (Nekem egy igen rossz emlékű gyömbérsörös-shakes élményem van a kinti Wendy's-ből. Brrr.)
5. Starbucks
Elképesztő számok következnek, 346%-al nőtt az eladások száma az US-ban (azaz ennyi százalékkal többet adtak el 2011 és 2012 közt Starbucks termékekből), és az üzletek száma 196%-al, ezzel a világ első kávéboltja lett. Pedig kint is drágának számít, Magyarországon én csak messziről szemlélem, sajnos, az amerikainál is kb másfélszeresen drágább árai miatt, és azzal vigasztalom magam, hogy több ezer kalóriát és forintot spórolok így.
4. Burger King
A jó öreg Burger King épphogy kiesett a dobogós listából. Azért nem panaszkodhat.
3. Subway
A Magyarországon általában totál üresen kongó szendvicslánc kint igen népszerű, és nem drága, de valamiért én nem szerettem kint sem, itthon pedig meghökkentően drágának találom.
Gyanítom, hogy előbb-utóbb kivonul majd Magyarországról, mert itt biztosan nem number 3 vásárlóerejét nézve.
2.Walmart
Olcsó népáruház nagyon olcsó, viszonylag jó minőségű holmikkal, pl a lányom még mindig hordja a 3 dollár 50-ért vett csinos gyerekfelsőket, amiket semmilyen mosógépprogram nem tud tönkretenni, elnyűhetetlenek. (Ellentétben a Tescoban leakciózott 600 forintos felsővel, ami egy mosás után autórongy kategóriába került.) A Walmartról mindig az jut eszembe, amit nagyon szerettem Amerikában, a kispénzű emberek is meg tudtak venni mindent, viszonylag jó minőségben, mert volt választék az üzletek árkategóriái közt, és az olcsó nem feltétlenül jelentett selejtet, sőt. A Walmart klasszikusan a dolgozó dél-amerikai származású amerikai állapolgárok vásárlóhelye és munkahelye is.
1. McDonald's
A reprezentatív minta mindegy fele járt márciusban a felmérés időpontjában itt, a hajléktalanok melegedőjében, a nyugdíjasok klubjában, a munkásemberek mekkájában.Ez a réteg szereti odakint a leginkább a mekit.
Showing posts with label McDonalds. Show all posts
Showing posts with label McDonalds. Show all posts
Thursday, May 9, 2013
Sunday, January 13, 2013
Igazi botrányételek 2012
A tavalyi év sem telhetett el anélkül, hogy néhány bizarr étel meg ne szülessen a gyorséttermekben. Természetesen ezek Magyarországra soha nem jutnak el, ahogy New York és Chicago style hamburger sem létezik Amerikában, az meg csak itt esszük.
Visszarévedve pár általam is megtapasztalt junk food furcsaságra, íme az elmúlt hét év dobogósai:
Soha nem felejtem, hogy is tehetném az egyik 2006-os furcsaságot, amit a Mcdonalds termelt ki és azóta is vígan eszik a reggeli menüben odaát, ez a Sausage Mcgriddle, a csokidarabkás-fűszeres húspogácsás rettenet. Ráadásul abban az évben voltam állapotos, de ezt még a bizarr dolgok megkívánása sem feledtette velem, és ezt rossz értelemben mondom.
Aztán ott volt, top második nálam a Wendy's Frosty Floatja, ez volt az első és utolsó találkozásom a Dr Pepper jellegű rémség és a vaniliafagylalt összeházasításával. (Bár vannak Dr Pepper rajongók, a Bubble Gum kommentekből kiderül.)
A harmadik érdekesség volt a Lóherés tejturmix Szent Patrick nap tiszteletére, ezt minden évben behozták a McDonaldsba, ahol egyébként kint nincs shake.
Ebben az évben sem volt hiány bizarro ételekből, és bármilyen furcsa is, fogytak.
Ez az év a vanília és a bacon jegyében telt el. Először a Jack in the Box rukkolt elő egy Vanília-bacon shake-kel.
Egyébként az új, kutyás introjuk is haláli, érdemes megnézni. Visszatérve a shake-re sós-karamelles vaniliajégkémből van (ez csak rosszul hangzik, de nagyon finom), ehhez pedig nem igazi bacont adnak, hanem, hogy az állag ne legyen crunchy, baconszirupot....
Természetesen a Burger King sem maradhatott le a versenyben, a vaníliafagyi összeházasítása a bacondarabokkal volt az új termék. A fagyit saját fudge (sűrű csoki) szirupjával lehetett kérni (ennek a neve a Sundae), ahogy eddig is, ehhez jött hozzá a sült bacondarabkás ízesítés.
A fogadtatása elég vegyes volt az étteremkritikusoknál...
(A linkek a régi blogra mutatnak, azoknak, akik nemrég kezdték olvasni ezt, vagy részletesebben kiváncsiak a felsorolt kiválóságokra, érdemes kattintani.)
Visszarévedve pár általam is megtapasztalt junk food furcsaságra, íme az elmúlt hét év dobogósai:
Soha nem felejtem, hogy is tehetném az egyik 2006-os furcsaságot, amit a Mcdonalds termelt ki és azóta is vígan eszik a reggeli menüben odaát, ez a Sausage Mcgriddle, a csokidarabkás-fűszeres húspogácsás rettenet. Ráadásul abban az évben voltam állapotos, de ezt még a bizarr dolgok megkívánása sem feledtette velem, és ezt rossz értelemben mondom.
Aztán ott volt, top második nálam a Wendy's Frosty Floatja, ez volt az első és utolsó találkozásom a Dr Pepper jellegű rémség és a vaniliafagylalt összeházasításával. (Bár vannak Dr Pepper rajongók, a Bubble Gum kommentekből kiderül.)
A harmadik érdekesség volt a Lóherés tejturmix Szent Patrick nap tiszteletére, ezt minden évben behozták a McDonaldsba, ahol egyébként kint nincs shake.
Ebben az évben sem volt hiány bizarro ételekből, és bármilyen furcsa is, fogytak.
Ez az év a vanília és a bacon jegyében telt el. Először a Jack in the Box rukkolt elő egy Vanília-bacon shake-kel.
Egyébként az új, kutyás introjuk is haláli, érdemes megnézni. Visszatérve a shake-re sós-karamelles vaniliajégkémből van (ez csak rosszul hangzik, de nagyon finom), ehhez pedig nem igazi bacont adnak, hanem, hogy az állag ne legyen crunchy, baconszirupot....
Természetesen a Burger King sem maradhatott le a versenyben, a vaníliafagyi összeházasítása a bacondarabokkal volt az új termék. A fagyit saját fudge (sűrű csoki) szirupjával lehetett kérni (ennek a neve a Sundae), ahogy eddig is, ehhez jött hozzá a sült bacondarabkás ízesítés.
A fogadtatása elég vegyes volt az étteremkritikusoknál...
(A linkek a régi blogra mutatnak, azoknak, akik nemrég kezdték olvasni ezt, vagy részletesebben kiváncsiak a felsorolt kiválóságokra, érdemes kattintani.)
Sunday, November 7, 2010
Not so happy anymore
2010. nov. 7. 2:23 - írta Phoebe
San Franciscoban be akarják szüntetni a Happy Mealben található játékokat, ezzel is csökkentve az ijesztően magas arányú gyerekkori elhízást.Ha ugyanis nincsenek a kis játékok, a gyerekek számára sem annyira kivánatos a Happy Meal. Minden Happy Mealben kötelező elemként megjelenne valamilyen zöldség vagy gyümölcs is.
Ha a törvénytervezet túléli Gavin Newsom városvezető vétóját, San Francisco lenne az első nagyváros, amelyik ilyen komoly lépéssel igyekezne a gyerekkori elhízást megakadályozni. A törvény 2011 decemberétől lépne életbe.Hasonló intézkedés már van a kaliforniai Santa Clara megyében.
Az aktivisták reménykednek, hogy a San franciscoi példa ragadós lenne. A McDonalds nem boldog az intézkedéstől, de szerintük könnyen meg lehetne kerülni ezt a törvényt, városon kívül mindenki megkaphatná a hagyományos Happy Mealt.
(forrás:Washington Post's Express, 11.04.10)
San Franciscoban be akarják szüntetni a Happy Mealben található játékokat, ezzel is csökkentve az ijesztően magas arányú gyerekkori elhízást.Ha ugyanis nincsenek a kis játékok, a gyerekek számára sem annyira kivánatos a Happy Meal. Minden Happy Mealben kötelező elemként megjelenne valamilyen zöldség vagy gyümölcs is.
Ha a törvénytervezet túléli Gavin Newsom városvezető vétóját, San Francisco lenne az első nagyváros, amelyik ilyen komoly lépéssel igyekezne a gyerekkori elhízást megakadályozni. A törvény 2011 decemberétől lépne életbe.Hasonló intézkedés már van a kaliforniai Santa Clara megyében.
Az aktivisták reménykednek, hogy a San franciscoi példa ragadós lenne. A McDonalds nem boldog az intézkedéstől, de szerintük könnyen meg lehetne kerülni ezt a törvényt, városon kívül mindenki megkaphatná a hagyományos Happy Mealt.
(forrás:Washington Post's Express, 11.04.10)
Wednesday, November 8, 2006
2006-ban történt
avagy néhány bejegyzés egy ősblogról....
Sausage McGriddle
Nem tudom létezik-e a fenti fogalom a magyarországi McDonaldsok listáján, de gyanítom, hogy nem, mert ez nem magyar embernek való kaja.Én még a kóbor kutyának is kelletlenül adnám.
Világvége hangulatom lévén, gondoltam, megreggelizem valahol máshol, mint a négy fal közt, és mivel a Meki osztogatott kuponokat, gondoltam,megnézem már mi az a McGriddle szendvics, ami beszerzéséért ingyen kávét adnak.
Nos először is a méretének szokatlansága ütött meg, mert kb öt harapásnyi, még európai ember számára is.
Aztán rájöttem, ez azért van, hogy ennyi idő alatt nem indul az ember el kihányni.
Ugyanis a dolog a következőképpen fest:két, bucinak álcázott, valójában csokidarabokat tartalmazó waffel közé egy fűszerezett húspogácsát tesznek.
Nyami.
Meglátogattuk New Yorkot, pontosabban Manhattant az ünnepek után, mintegy karácsonyi ajándékként.
Már régen megtehettük volna, mert öt óra autóút tőlünk, de a férjemmell elindulni valahova, az mindig hosszas győzködést igényel.
Napok óta gondolkodom a kérdésen, végül tetszett-e nekem a híres New York.
Annyira más, mint az európai nagyvárosok, Prágába, Brüsszelbe és Párizsba volt szerencsém eljutni, és mindig lenyűgöződtem.
New York más, és nem lenyűgöző. Kevés olyan része volt, talán a Soho, ahol el tudtam volna képzelni magam, hogy ott éljek.(Brüsszelnek kevés olyan része volt, ahol nem.)
Leginkább ugyanazt éreztem vele kapcsolatban, amit minden más amerikai dologgal, a hangzatos nevek, az unásig istenített helyek mögött végül várakozáson aluli dologgal szembesültem.Nem csalódás volt ez, inkább csak jellemzően amerikai.
Például a Rockefeller Center az Erzsébet téri Gödör mulatót juttatta eszembe, egy akkora helyen volt egy kis korcsolyapálya, szépen feldíszítve, körülötte nem különösebben impozáns épületekkel. Én meg valami nagyon nagy dolgot vártam.
Egyébként meg vannak New Yorknak kevésbé emlegetett, de nagyon szép régi épületei, amelyek nekem sokkal jobban tetszettek, mint a Times Square-i reklámdíszbe öltöztetett felhőkarcolók. A lakóépületek pedig kifejezetten hangulatosak.
Mégsem éreztem olyat, mint például Brüsszel esetében, hogy akár otthon lehetnék ott is. New York idegen maradt, a mindenhol hömpölygő tömeg arctalan és ugyanakkor magányos.
Azért megérne még egy próbát, nem a double deckerről nézni végig a várost, ahogy most tettem, hanem leszállni néha, és kézzel foghatóvá tenni, talán barátságosabbnak tűnne.
Akinek ki vannak az idegei, vagy csak kellemes csöndes kikapcsolódásra vágyik, feltétlenül látogasson el egy zárt botanikai kertbe, üvegházba, azt hiszem ez télen is nyitva van, például a budapesti állatkertben is.
Én a washingtonit láttam tegnap, mert nagyon szeretem az ilyen helyeket, és most téli látványosságként még a Washington DC nagy nevezetes épületeit is megformázták mindenféle terméseikből, fadarabokból, meg volt két nagy villanyvasút is téli tájjal.
Persze nem ezek voltak a lényegesek, hanem a dzsungelkert, meg az orchideakert, a sivatagi kert, az orvosi növények kertje, ahol jó meleg van, finom növényszag, és egy percre újra a természet részének érezheti magát az ember, ha leül egy padra, és csak nézi a sok szépséget.
Mindegyik üvegházi teremben van valami patakféle kialakítva a megfelelő vízellátás végett, ami kellemesen csobog, hogy méginkább elfelejtsük, hogy egy amúgy kipufogó gázoktól büdös város kellős közepén ücsörgünk a növényházban.
Elfelejtjük. Az idegek és a ráncok kisimulnak, megnyugszunk, gyönyörködünk a formák-színek-illatok kavalkádjában. Még az is csak kicsit irritáló, hogy a japán turisták fényképezőgép kattogtatással érzik magukat relaxálva, ahelyett, hogy egy percre nem a későbbi fotóalbumra koncentrálnának.
Az amerikai múzeumok sajátjaként itt is vannak nagyon ötletesen kialakított oktatógalériák, ahol illatokat szagolhatunk, teafőzés csínját-bínját ismerhetjük meg, vagy dióféléket és mogyoróféléket ropogtathatunk, ha kézzel fel tudjuk őket törni... Itt férjem nagy sikert könyvelhetett el, miután a diókat puszta kézzel sorra összeroppantotta, és eleszegettük őket, míg a kattintgatós húzott szemű barátnőink csak lestek, hiába na, ehhez férfierő kell.
Két óra az üvegházban, és a világgal megbékélve indultunk haza...
Subscribe to:
Posts (Atom)