A minap a reggeli kávémat akartam megvenni a suliba menet, és a kávéház előtt már tudtam, hogy a pénztárcámmal együtt minden iratom és bankkártyám otthon maradt, készpénzem sincs, csak egy véletlenül nálam maradt csekkfüzet.Gondoltam, megér egy próbát, hátha tudok csekkel fizetni a kávémért, mondtam, hogy elfogadnak-e csekket, mert most más nincs nálam.
Rámnéz a nagydarab fekete fiú, azt mondja, ne is törődjél vele, a white chocolate mochat kéred, amit szoktál?Mondom, igen, azt kérném, de nincs nálam pénz.Erre már intett is a kollégájának, hogy készítse a kedvencemet.Alig hittem, hogy ilyen megtörténhetik, emlékszem, a magyar főiskola büféjében annak idején, hiába látta a nő az arcod mindennap, és fogadkoztál, hogy de egy óra múlva kölcsönkérsz, és hozod, esze ágában sem lett volna adni valamit is pénz nélkül.
Boldogan elvitorláztam a kávémmal, majd akkurátusan figyeltem a nagydarab barátom, hogy melyik reggel tudom megadni a pénzt.Ma reggel ott volt, már mire sorra kerültem ott volt a kávém is, és amikor mondtam, hogy akkor kettőt számoljon, akkor azt hitte, hogy hülyéskedek.De mondom, a múltkori, azt mondja, azzal én ne foglalkozzak.
