Amikor hazaérkeztem, a Bizarre Foods of America adásában egészen másféle befőtteket mutogattak. Mit volt mit tenni, félretettem a barackot és billentyűzetet ragadtam.
Az alaszkaiak azt eszik, amit a természet ad nekik.
Így aztán étrendjük fontos része a fókatepertő, a fókazsír, a frissen szedett, vízbe mártott nyersen fogyasztott tapadócsiga, vagy éppen az ízesített tengeri uborka rostélyos.
A füstölésen kívül ősi módszer a rohasztás is.
A frissen kifogott King lazacot feldarabolják, és a halak fejét zsákba teszik, majd elássák. 10-14 nappal később kiássák egy olyan helyről, amit időnként elönt a sós tengervíz. A halfejekről leválasztják az orrot, amit nyersen esznek meg, a megmaradt részeket megsütik. Hagyományos ételnek számít, még a másféle tartósítási technikák előtti időszakból.
A rohasztással ikrákat is tartósítanak. A friss ikrát vízzel többször átmossák, majd egy kevés szárított ikrát kevernek hozzá, az egészet felöntik vízzel, sót tesznek a tetejáre, majd lezárják a befőttes üveget. 12 nap múlva megrohad, ekkor ehető.Rettenetes szaga miatt leginkább az egyes települések vénei kedvelik, a fiatalok már kevésbé eszik meg. A rohasztott halikrát fókazsírral leöntött krumplival és mindenféle gyümölccsel tálalják.
A tapadócsigát is befőzik időnként, ehhez citromot és szójaolajat tesznek, és így tartósítják.
Birsalmasajt helyett pedig a rá állagban nagyon hasonlító halsajtot készítik el, amikor a füstölt halhúst sóval és cukorral tartósítanak, kekszre kenhető.
Na, akkor megyek, megnézem azt a barackot.:)
Hogy bírjátok a meleget?
