Monday, October 12, 2015

Két pasi-függés

A két pasi és egy kicsit (Two and a half men) csak úgy fáradtságűzőként kezdtem el nézni, aztán valahogy ott ragadtam előtte, (annak ellenére, hogy az M3 olyan idióta módon vetíti, hogy a Charlie Sheen-es részek keverednek az Ashton Kutcheres részekkel, Jake hol tíz éves, hol meg húsz.)

Az amerikai sorozat meglepően élvezhetőnek bizonyult magyarul is. Számomra a show-t azonban nem Charlie Sheen és nem Ashton Kutcher viszi a vállán, hanem Jon Cryer, azaz Alan Harper a főszereplője. De ez talán nem meglepő, a Friendsben is Chandler volt a kedvencem.

A Charliet alakító Charlie Sheen (azaz Carlos Irwin Estevez) szerepe eléggé egyhangú, ő alakítja a nagy nőcsábászt, akinek komoly elköteleződési zavarai vannak. Igazából nem látom, hogy Charlie Sheen mitől is nőcsábász, mert nem jóképű és a fehér zokni makkos cipő rövidnadrág kombó sem teszi vonzóvá (why God why?), viszont elképesztően önző és végtelenül ellenszenves.
Alan figurája sokkal összetettebb és emberibb, na meg annak van valami a fejében is, bátyjával ellentétben. A Sheent követő Walden már sokkal szimpatikusabb, szerethetőbb és életszerűbb figura. Jake egész kellemesen alakítja a hülyegyereket, nem beszélve Bertáról, aki kifejezetten szórakoztató.

A sorozat érdekessége az a háttérsztori, hogy 2011-ben a Warner Bros szerződést bont a ki tudja hányadik rehabon éppen áteső Sheennel, aki nyilvánosan degradáló megjegyzésekkel illeti a show producerét és a Warner Brost. Erre kitiltják a gyártási helyszínről, amire az a válasza, hogy ötven százalékos fizetésemelést kér úgy, hogy ő minden idők legjobban fizetett TV-show szereplője a világon, 1.8 millió dolláros gázsival epizódonként!!! Nos, valahogy nem sikerült megkedvelnem az életben való alakításaiért sem.
A Warner ezután elbocsátó szép üzenetet küld neki, és így jön képbe Kutcher. Sheen ezután továbbra is támad, ezúttal ügyvédekkel felszerelkezve.A totál mentális összeomlás csak ezután jön, amikor ilyeneket nyilatkozik a TV-ben:
Elegem van abból, hogy tetessem, hogy nem vagyok különleges, és hogy nem vagyok egy elképesztően fasza rock sztár a Marsról.
Ezután diagnosztizálták bipoláris betegséggel.
Sheen egyébként a Friendsben is kapott epizódszerepet, ő volt Phoebe tengeralattjáróval közlekedő bárányhimlős pasija.





A showt nemcsak Sheen hagyta el, hanem a Jake-t alakító Angus T. Jones gyerekszínész is,aki közben megkeresztelkedett és vallási buzgalmában és úgy találta, hogy a sorozat maga a mocsok, ő maga pedig egy fizetett álszent.

Egyszóval valóban Cryer vitte el a hátán a show-t, ami 2003 szeptember 22-től 2015 február 15-áig tartott ki, és ő az egyetlen, aki minden részben szerepelt.
Az Alant alakító Jon Cryer az életben is kissé szerencsétlen volt (ha lehet ilyet mondani minden idők harmadik legjobban kereső sorozatsztárjára) mielőtt a sorozatba került volna. sok helyen feltűnt, sok mindenbe  játszott, illetve játszott volna, de valami mindig közbejött. Például majdnem ő lett Chandler Bing a Friendsben, a castingvideója Londonból érkezett volna (akkor éppen ott játszott egy darabban), csak a posta elkeverte...
Jó barátságban volt viszont Sheennel, aki a CBS menedzsmentjének kívánalmai ellenére benyomta a sorozatba. Jól tette, hétszer jelölték Emmyre ezután, ebből kettőt el is vitt.Charlie Sheen is nyert Emmy-t a  sorozat kapcsán.




(Erről nem tud nem ez eszembe jutni.....)



Amennyiben a Két pasit inkább angolul akarjátok inkább nézni, amit melegen ajánlok, akkor itt megtehetitek.

(Forrás: wikieng.)

Sunday, October 11, 2015

Ellis Island


Bejárat az Ellis Islandra, 2011-es fotóm


1892-től 1954-ig egy apró, New York melletti sziget szolgált Amerika első számú bevándorlási központjául, az Ellis Island, ahol a Szabadság-szobrot is találjuk..
62 év alatt 12 millió bevándorlót regisztrált.
Az eredetileg 3.3 hold nagyságú szigetecskét kiszélesítették,méghozzá hulladékalappal, hogy a bevándorlási állomást rá lehessen építeni, így területe megnövekedett több, mint 87 holdnyira.
A hulladék a NYC metró építéséből származik!

Az első évben megnyitása után 450 ezer bevándorlót regisztráltak.
1897. június 15-én egy tűzeset miatt az épület megsemmisült, a bevándorlók adataival együtt, visszamenőleg 1855-ig. Azonnal tervek készültek egy új épület megépítéséhez, méghozzá egy tűzálló szerkezettel. Az új, ma is megtekinthető épület felépítése 1.5 millió dollárba került, és egy pályaudvarra hasonlít leginkább. Belsejében egy poggyásztér, egy étkező, konyha, hatszáz lakóterek, valamint egy kórház kapott helyet. az épületen kívül kellemes park és egy tetőterasz szolgálta az érkezők kényelmét.

A bevándorlók a hajóról leszállás után a hat másodperces orvosi vizsgálaton estek át, amely leginkább a szem állapotából következtetett súlyosabb kórokra. Azoknak, akik itt betegnek bizonyultak egy krétával a ruhájukra írták a lehetséges betegség gyanúját, és tovább küldték őket egyéb vizsgálatokra.

Akik viszont megfeleltek, mehettek elindítani a bevándorlási procedúrát a hatalmas hallban, ahol egy ember 3-4 órát várakozott a regisztráció befejezéséig.
The Great Hall, 2011

29 kérdésre kellett válaszolni, beleértve  a nevet,családi állapotot, és a pénzmennyiséget, amit magával hozott. A státuszt kérőknek mindössze két százalékát nem engedték be betegség, mentális állapot (őrültek) és bűnügyi rekord miatt.
A bevándorlók egyharmada New Yorkban maradt, a többi kétharmad pedig az ország többi részére utazott új életet kezdeni.
1907 volt a csúcsév, akkor a remények és könnyek szigete (az Ellis Island metaforikus neve, ilyen dal is született) 1 004 756 bevándorlót regisztrált.
Néhány később híressé vált utazó: Bob Hope (1908), Bela Lugosi(1921), Irving Berlin (1893), Cary Grandt (1920).

A húszas évekre világossá vált, hogy valamiféle szabályozást kell létrehozni, mert a bevándorlók száma brutális mennyiséget kezdett jelenteni. Ezzel az olvasztótégely időszaka lejárt.
Az Ellis Island szerepe jelentősen csökkent, a második világháborúban fogházként és katonai tréningterepként szolgált.A háború után 1954-ben bezárták.

1976-ban megnyitották a nagyközönség számára, mint múzeumot.
A látogatók több millió bevándorló adatait megnézhetik (online is elérhető).
Körülbelül a mai  amerikaiak 40%-ának van Ellis Islandon regisztrált őse.

A videót megtekinthetitek itt.

Az Ellis Islandon járni nem amerikaiként, de úgy, hogy hat évig otthonom volt az államok (és otthonomnak is éreztem), rendkívül felkavaró érzés volt. Valahogy szinte velünk lélegzett az a sok régen "Amerikába kitántorgott" ember, akik mind az ígéret földjét keresték, akik mind egy új életet akartak felépíteni.

Saturday, October 3, 2015

4 és 10 év

Eltelt négy év, mióta újra Magyarországon élek.
Legutoljára három év négy hónap környékén adtam híradást a visszailleszkedésem folyamatáról.
Amit akkor leírtam, az nem sokban változott meg. Azt lehet mondani, hogy az az állapot stagnál.

Egyértelmű számomra, hogy soha nem leszek már a "régi", ezt kár is várni. Túl hosszú időt töltöttem egy fontos életszakaszomban máshol, más értékek között, amelyek ráadásul rám nagyon hatottak. Ennek következményeképpen valahol amolyan globális polgára lettem a világnak, nem ragaszkodom országhoz és határokhoz. Nincsenek bennem ilyen irányú érzelmek.
Egy picit hasonlóan szemlélek minden mást is, egy lépéssel hátrébb lépek, és szemlélődöm inkább, minthogy bármilyen irányba is rögtön állást foglaljak, vagy aktív részese legyek valaminek. Talán mert tudom, hogy sokféle igazság van, és annyiféle valóság, ahány ember.


A négy év mellett érdemes megemlíteni, hogy 2005. szeptember 26-án mentünk ki! Egy szempillantás alatt pergett le ez az évtized...nézzétek csak:

2005. szeptember 26. Megérkeztünk Amerikába! Halpine View Apartments, MD



2006. április 9, Waikiki, HI



2007. május 5, Shady Grove Hospital, MD


2008. július, Luray Caverns, VA



2009. augusztus 20. Niagara Falls, USA-Canada

2010. május 15. Sesame Place, PA


2011. június 2, Monument Valley, AZ


2012. július 21, Szeged, HU






2013.december 29. Eger, HU
2014. január 1, Budapest, HU

2015. július 17. Lignano, IT