Dallasban, ahol kb. 2000 hajléktalan él, új projektbe kezdtek. 2016 tavaszán adják át a The Cottage at Hickory Crossing nevű mini lakótelepet, sőt, inkább városkának mondanám, majd meglátjátok miért.
A városka a Dallasba vezető két nagy gyorsforgalmi út kereszteződésnél épült meg, és ötven, amerikai szemmel "tiny" (aprócska) 37 nm-s lakást adnak át olyan hajléktalanoknak, illetve súlyos mentális betegséggel küzdőknek, (gyakori a kettő együtt, vagy, hogy az egyik következik a másikból), akik még rendelkeznek valamiféle büntetett előélettel is.Szép kis társaság mondhatnánk, azonban nem lesznek magukra hagyva.
24/7-ben biztosítanak számukra pszichiátert, pszichiátriai ápolót és pszichiátriai ügymenedzsereket, szociális munkásokat, valamint leszokást segítő szakembereket.
A kiválasztott beköltöző ötven lakónak vállalnia kell, hogy bevételei 30%-t a lakhatás költségeire fordítja.
A lakóközösségben szigorú szabályok uralkodnak majd, családok nem, csak egyének költözhetnek be a lakásokba. A lakók dolgozhatnak a közösségi kertekben és fitness-termekben sportolhatnak, és közösségi programokban vehetnek részt. A városkában biciklivel és buszokkal lehet majd közlekedni.
Az ötlet persze nem új, van már ilyen jellegű lakhatási megoldás, New Yorkban a Common Ground amely régi hoteleket alakított át hajléktalanok számára otthonokká.
A dallasi modell 6.8 millió dollárba került, magán-ás állami finanszírozású, melyből Dallas magára válllalt 2.5 millió dollárt. Az apró lakóhelyekkel először a Katrina hurrikán pusztítása után Dallasba kerülő sokaság lakhatási igényeire válaszoltak, amikor gyorsan és sok embernek kellett otthont adni.
A projekt kapcsán eszembe jutott a pesti Dzsumbuj az Illatos út sarkán. Ugyan már rég elbontották, de előtte bizony komolyan igyekeztek ott a Dzsumbuj-Help program keretén belül kitelepített szociálismunkás-irodával. Ott azonban több dolog miatt nem működött a segítség: a lakások nem 37 nm-sek voltak, hanem élhetetlenül kicsik, 30 nm alattiak, komfort nélküliek, közös WC-vel, és egyrakáson éltek bennük a sokszor hat-hét fős családok. Az amerikai modellben a marginalizálódott helyzetű emberek csak egyedül költözhetnek, és normális méretű, egy embernek -főleg európai szemmel- megfelelő élettere van.
A másik, ami fontos, hogy nem csak szociális munkások, hanem orvosok, ápolók és egyéb egészségügyi segítők a nap 24 órájában rendelkezésre állnak. Nem néhányan, hanem sokan. Ha valahogy, így azt hiszem aki akar, talpra tud állni. A magyar modellben hiányzott a pénz és a tér. A jó akarat sajnos kevés.
A sérült emberek rehabilitációja, visszavezetése a társadalomba gyakran hosszadalmas és kudarcokkal teli út. De egy ilyen közösségben ők is a társadalom hasznos tagjaivá válnak és hosszú távon mindenki nyer azzal, hogy új lehetőséget adnak nekik.
Thursday, December 17, 2015
Sunday, December 13, 2015
Santa-anarchia
A Santarchy vagy Santacon nem más, mint egy Télapó Flashmob, amikor a sok Santa összegyűlik egy helyen és felvonul. A szó összerántása a Santa és az Anarchy szónak, szóval mi is ez?
Természetesen amerikai kezdeményezés, méghozzá 1994-ből, amikor megjelentek tömegesen az államok területén az olcsó kínai télapóruhák. Innentől bárki lehetett Télapó. És lett is. Nos a jelszó is akkor alakult ki: I am Santa, and I am alchoholic.
Szóval a felvonulók inkább brahiból télapóskodnak, és nem a gyerekszeretet, hanem a közös bulizás vezeti őket. Leginkább a fiatal felnőtt korosztályra jellemző ez a fajta buli, de sok az ötvenes is.
Jelenleg a legtöbb állam nagyvárosaiban de Ausztráliában és az Európában is van ilyen, méghozzá Finnországban, Svédországban és Belgiumban is lehet zülleni.
A helyi oldalak előre meghirdetik az időpontot és a helyszínt, mert a kisgyerekes családok azért szeretnek fényképezkedni a kismillió télapóval, vagy őket fotózni.
Az amerikai fővárosban tegnap volt az éves Télapó-anarchia.
Néhány korábbi kép:
Természetesen amerikai kezdeményezés, méghozzá 1994-ből, amikor megjelentek tömegesen az államok területén az olcsó kínai télapóruhák. Innentől bárki lehetett Télapó. És lett is. Nos a jelszó is akkor alakult ki: I am Santa, and I am alchoholic.
Szóval a felvonulók inkább brahiból télapóskodnak, és nem a gyerekszeretet, hanem a közös bulizás vezeti őket. Leginkább a fiatal felnőtt korosztályra jellemző ez a fajta buli, de sok az ötvenes is.
Jelenleg a legtöbb állam nagyvárosaiban de Ausztráliában és az Európában is van ilyen, méghozzá Finnországban, Svédországban és Belgiumban is lehet zülleni.
A helyi oldalak előre meghirdetik az időpontot és a helyszínt, mert a kisgyerekes családok azért szeretnek fényképezkedni a kismillió télapóval, vagy őket fotózni.
Az amerikai fővárosban tegnap volt az éves Télapó-anarchia.
Néhány korábbi kép:
 |
| San Farncisco Santa flashmob |
 |
| Sok Santa a Fehér Ház előtt |
Wednesday, December 9, 2015
Hogyan hatott a globalizáció a Télapóra?
Az amerikanizálódás előtti korszakban egy ellentétes folyamat játszódott le, európai szokások bevitele az új világba. A Télapó esetében is így történt, hogy aztán az amerikai változat visszatérjen Európába, legalábbis bizonyos elemeiben.
(Észak)-Európában hosszú és depresszáló a tél. Ezért aztán mindenféle mesei alakokat találtak ki, hogy javítsák a saját közérzetüket, az ajándékozás is télen volt jellemző, szintén a jobb hangulat miatt.
Az első Télapó, Sinterklaas, Hollandiából származik, püspöki piros ruhában ábrázolták és a gyerekeknek hozott ajándékot, fehér paripán.
Aztán megjelent Father Christmas Angliában, a zöld ruhás, szakállas manó, aki nem is annyira a gyerekek karaktere volt kezdetben, hanem a kiváló lakomáké. Később azonban neki is lett zsákja.
Amikor a hódítók elindultak Amerikába, ezeket és más karaktereket is magukkal vitték, ez magyarázza azt, hogy az USA-beli Télapónak több neve is van, mint Santa Claus, Father Christmas, St. Nick, de még a német Kris Kingle is szerepel a repertoárban.
Ma Amerikában legtöbbször a Santa Claus-t használják, vagy simán Santa, ez a holland Sinterklaas amerikanizált változata. Az öreg kontinens különböző karakterváltozatai így olvadtak eggyé.
Sok amerikai mesében Santa a kéményen keresztül érkezik és a kitett zoknikba teszi az ajándékot, éppen ezért aprócska, szánját miniatűr rénszarvasok húzzák.
A neki dolgozó manókat (elf) már az amerikaiak adták a történethez, és Amerikából származik Mrs. Santa, a télapó felesége. 1931-tól iszik a Télapó kólát, amikor a Coca Cola reklámjaiban feltűnt Santa is.
Az Amerikai Santa aztán elterjedt a déli országokban, ahol az ajándékozás azelőtt nem volt szokás, sőt visszatért az Európai kontinensre, a zöld angliai változat már teljesen kikopott a köztudatból, és az amerikai télapót várják ott is.Rudolph, the Rednose Reindeer is amerikai, a piros orrú szarvas Robert L. May 1939-es mesekönyvében jelent meg, majd terjedt el kontinens-szerte. A Rudoph The Rednose Reindeer dalocska nagyon népszerű lett, később Rudoph saját mozifilmet is kapott. Amerikában legalább akkora sztár mint a vele közlekedő Santa.
Az, hogy tulajdonképpen hol lakik, még ma is országonként változó, az amerikaiak Télapója az északi sarkon, Alaskában, meglátogatható játékgyárral. A kanadaiakénak saját irányítószáma van, HOH OHO.
Aztán ismerjük Jouluppukkit, a lappföldi télapót Rovaniemiból, akit szintén lehet látogatni és leveleket is fogad. Másik változata Grönlandon él,
Az összes télapó közös tulajdonsága, hogy hosszabb ősz hajuk van, szakálasak és nagy a pocakjuk, és minimum hetven évesek elmúltak.
Azonban míg az európai gyerekek december 6-án, Miklós napon kapnak kis ajándékot tőle, az amerikai gyerekek tőle várják a karácsonyi ajándékokat a kéményen át a zoknikba, nem a Jézuskától a fa alá.
Egyre több nagy méretű díszes zoknit kapni Magyarországon is, ahol korábban kizárólag a piros műanyag csizmákba tette az ajándékot, vagy a kisuvickolt hócipőbe.
A globalizálódás eredményeképpen a sokféleség lassan összeolvad egy karakterré, és ez leginkább az amerikai télapót testesíti meg. Rudolf is megjelent Magyarországon is pár éve, igaz, a télapó felesége még nem népszerű, és a kis zöld manók helyett inkább a krampusz jön még.Na meg a virgács!:)
(Észak)-Európában hosszú és depresszáló a tél. Ezért aztán mindenféle mesei alakokat találtak ki, hogy javítsák a saját közérzetüket, az ajándékozás is télen volt jellemző, szintén a jobb hangulat miatt.
Az első Télapó, Sinterklaas, Hollandiából származik, püspöki piros ruhában ábrázolták és a gyerekeknek hozott ajándékot, fehér paripán.
 |
| Sinterklaas |
Aztán megjelent Father Christmas Angliában, a zöld ruhás, szakállas manó, aki nem is annyira a gyerekek karaktere volt kezdetben, hanem a kiváló lakomáké. Később azonban neki is lett zsákja.
 |
| Father Christmas |
Amikor a hódítók elindultak Amerikába, ezeket és más karaktereket is magukkal vitték, ez magyarázza azt, hogy az USA-beli Télapónak több neve is van, mint Santa Claus, Father Christmas, St. Nick, de még a német Kris Kingle is szerepel a repertoárban.
Ma Amerikában legtöbbször a Santa Claus-t használják, vagy simán Santa, ez a holland Sinterklaas amerikanizált változata. Az öreg kontinens különböző karakterváltozatai így olvadtak eggyé.
Sok amerikai mesében Santa a kéményen keresztül érkezik és a kitett zoknikba teszi az ajándékot, éppen ezért aprócska, szánját miniatűr rénszarvasok húzzák.
A neki dolgozó manókat (elf) már az amerikaiak adták a történethez, és Amerikából származik Mrs. Santa, a télapó felesége. 1931-tól iszik a Télapó kólát, amikor a Coca Cola reklámjaiban feltűnt Santa is.
 |
| Az amerikai Santa gyermeki arca, sokszor ábrázolják a sapkája nélkül |
 |
| Ő is megérdemel egy felelséget! |
Az Amerikai Santa aztán elterjedt a déli országokban, ahol az ajándékozás azelőtt nem volt szokás, sőt visszatért az Európai kontinensre, a zöld angliai változat már teljesen kikopott a köztudatból, és az amerikai télapót várják ott is.Rudolph, the Rednose Reindeer is amerikai, a piros orrú szarvas Robert L. May 1939-es mesekönyvében jelent meg, majd terjedt el kontinens-szerte. A Rudoph The Rednose Reindeer dalocska nagyon népszerű lett, később Rudoph saját mozifilmet is kapott. Amerikában legalább akkora sztár mint a vele közlekedő Santa.
 |
| Rudolph |
Az, hogy tulajdonképpen hol lakik, még ma is országonként változó, az amerikaiak Télapója az északi sarkon, Alaskában, meglátogatható játékgyárral. A kanadaiakénak saját irányítószáma van, HOH OHO.
 |
| Az alaszkai "főhadiszállás" |
Aztán ismerjük Jouluppukkit, a lappföldi télapót Rovaniemiból, akit szintén lehet látogatni és leveleket is fogad. Másik változata Grönlandon él,
Az összes télapó közös tulajdonsága, hogy hosszabb ősz hajuk van, szakálasak és nagy a pocakjuk, és minimum hetven évesek elmúltak.
Azonban míg az európai gyerekek december 6-án, Miklós napon kapnak kis ajándékot tőle, az amerikai gyerekek tőle várják a karácsonyi ajándékokat a kéményen át a zoknikba, nem a Jézuskától a fa alá.
Egyre több nagy méretű díszes zoknit kapni Magyarországon is, ahol korábban kizárólag a piros műanyag csizmákba tette az ajándékot, vagy a kisuvickolt hócipőbe.
A globalizálódás eredményeképpen a sokféleség lassan összeolvad egy karakterré, és ez leginkább az amerikai télapót testesíti meg. Rudolf is megjelent Magyarországon is pár éve, igaz, a télapó felesége még nem népszerű, és a kis zöld manók helyett inkább a krampusz jön még.Na meg a virgács!:)
Subscribe to:
Posts (Atom)