Egyébként tizenkét ízből lehetett választani:
- Amarettos kakakópor
- Fehércsokoládé ízesítésű
- Vajkaramella ízesítésű
- Karamella ízesítésű
- Vanília ízesítésű
- Fahéj ízesítésű
- Mogyorós
- Irish cream
- Menta
- Kávés
- Málnás
- Klasszikus
Monday, December 13, 2010
Kekszízű kakaó
Belefutottam egy bögrére csomagolt kakaóporokba, mindegyik más ízesítésű, vettem hármat. A legjobban a chocolate graham, azaz a kekszízű kakaó ízlett nekünk. A málnás is nagyon finom.
Egyébként tizenkét ízből lehetett választani:
Egyébként tizenkét ízből lehetett választani:
Holiday ringers
Ma olyat láttam, amit még sohasem! Elvittem a gyereket az óvoda templomába, ahol karácsonyi koncertet és bábshowt ígértek.
A koncert valójában, akár a videón is látható, csengőszólamokból állt, gyönyörűen szólt! A szépséges csengődallamok után pedig bábok énekeltek, nagyon tetszett, hogy a templom nem veszi magát túl komolyan, nehezen tudtam volna ezt elképzelni egy magyar katolikus templomban, ahol minden régi és szomorú. Az öröm nem idegen az amerikai gyülekezetektől, ahol egyébként egyből kiszúrják az újonan érkezőt, és többen kedvesen bemutatkoztak, és örömüket fejezték ki, hogy mi is csatlakoztunk.
A koncert után "International Christmas Dinner" volt, aminek internacionális jellegét az amerikai mellett felsorakoztatott dél-amerikai meleg ételek adták. Kissé szégyelltem magam, hogy bemegyek enni is, de mindenki kedvesen invitált, és vacsoraidő volt, a gyerekem sem bánt egy csirkecombot. Gondolatban megveregettem a vállam, Phoebe, te a mérhetetlen kiváncsiságoddal fogod még vinni valamire. Húsz perc múlva lelkesen segédkeztem a tányérok eltakarításában, és nagyon meg voltam dícsérve, hogy segítek, hamarosan a pap hölgy is bemutatkozott. Amúgy ketten paposkodtak, a főnök amerikai volt, és a fordítója dél-amerikai, de ő is pap. A gyülekezet nagy része amúgy spanyol ajkú, így nem csoda, hogy nem tudtunk a szőke fejünkkel észrevétlenek maradni.
A vacsora után kézműveskedés következett, amit véletlen sem hagyott volna ki egyikünk sem, mézeskalács házikókat lehetett dekorálni, és persze villámsebességgel elfogyasztani, (annyira isteni volt a tésztája, hogy csakhamar kiderült, a félkész ételek hazájában is vannak süteménykészítő mágusok,) meg kis papírdíszeket lehetett csinálni.
A spanyol gyerekek játszottak, a szülők beszélgettek, jókedv volt, együtt a családok, értelmes tevékenységgel, a gyerekek közül sokan a zenélésben is részt vettek. A lányomat csak úgy tudtam indulásra bírni, hogy megígértem neki egy kis esti fénynéző túrát, hiszen nem lenne karácsonyi szezon, ha a kertes házak előtt a szerény kivilágítástól kezdve a legvadabb giccsig nem fordulna elő minden.
Néha sajnálom, hogy nem vagyok vallásos, az amerikaiaknak a saját gyülekezetük a szociális életük fontos része, és tényleg látszik még így kivülállóként is az összetartásuk.
A koncert valójában, akár a videón is látható, csengőszólamokból állt, gyönyörűen szólt! A szépséges csengődallamok után pedig bábok énekeltek, nagyon tetszett, hogy a templom nem veszi magát túl komolyan, nehezen tudtam volna ezt elképzelni egy magyar katolikus templomban, ahol minden régi és szomorú. Az öröm nem idegen az amerikai gyülekezetektől, ahol egyébként egyből kiszúrják az újonan érkezőt, és többen kedvesen bemutatkoztak, és örömüket fejezték ki, hogy mi is csatlakoztunk.
A koncert után "International Christmas Dinner" volt, aminek internacionális jellegét az amerikai mellett felsorakoztatott dél-amerikai meleg ételek adták. Kissé szégyelltem magam, hogy bemegyek enni is, de mindenki kedvesen invitált, és vacsoraidő volt, a gyerekem sem bánt egy csirkecombot. Gondolatban megveregettem a vállam, Phoebe, te a mérhetetlen kiváncsiságoddal fogod még vinni valamire. Húsz perc múlva lelkesen segédkeztem a tányérok eltakarításában, és nagyon meg voltam dícsérve, hogy segítek, hamarosan a pap hölgy is bemutatkozott. Amúgy ketten paposkodtak, a főnök amerikai volt, és a fordítója dél-amerikai, de ő is pap. A gyülekezet nagy része amúgy spanyol ajkú, így nem csoda, hogy nem tudtunk a szőke fejünkkel észrevétlenek maradni.
A vacsora után kézműveskedés következett, amit véletlen sem hagyott volna ki egyikünk sem, mézeskalács házikókat lehetett dekorálni, és persze villámsebességgel elfogyasztani, (annyira isteni volt a tésztája, hogy csakhamar kiderült, a félkész ételek hazájában is vannak süteménykészítő mágusok,) meg kis papírdíszeket lehetett csinálni.
A spanyol gyerekek játszottak, a szülők beszélgettek, jókedv volt, együtt a családok, értelmes tevékenységgel, a gyerekek közül sokan a zenélésben is részt vettek. A lányomat csak úgy tudtam indulásra bírni, hogy megígértem neki egy kis esti fénynéző túrát, hiszen nem lenne karácsonyi szezon, ha a kertes házak előtt a szerény kivilágítástól kezdve a legvadabb giccsig nem fordulna elő minden.
Néha sajnálom, hogy nem vagyok vallásos, az amerikaiaknak a saját gyülekezetük a szociális életük fontos része, és tényleg látszik még így kivülállóként is az összetartásuk.
Friday, December 10, 2010
A Télapó neje
Címkék: karacsony, szimbolum
Már kezdtem elszégyellni magam, amikor a gyerekem karácsonyi könyveiben sorban szerepelt Mrs. Claus, hogy én miért nem hallottam még a Télapó feleségéről, amikor elég régóta vagyok már Mikulás-váró korban????....amikor kiderült, hogy a Télapó neje amerikai "találmány". Hát ezért nem hallottam még a hölgyről.
Legelőször szintén amerikai forrásban olvashatunk róla, "A Christmas Legend" (1849), James Rees tollából, aki egy Philadelphiában élő misszionárius volt.
Mrs. Claus alakját egy amerikai dalíró hölgy egyik verse tette népszerűvé, a "Goody Santa Claus on a Sleigh Ride" című, 1889-ben.
Később egyre több mesekönyvben és történetben szerepelt, mint a Mikulás segítője, kissé kerek, fehér hajú, idős hölgy, aki süteményeket süt, és irányítja a krampuszokat (Amerikában manókat). A lánykori neve talán Mary Christmas.
A televíziózás elterjedésével már TV-ben is rendszeresen megjelent, és mozifilmekben is szerepelt, képeslapokon, díszként, és mindenféle karácsonyi marketingtárgyon, mintegy Télapó jobbkezeként.
Általában ilyennek ábrázolják:
De sokan szeretnék ilyennek látni:
Mivel a Télapót eddig amolyan magányos farkasnak képzeltem, kicsit megnyugodtam, hogy mégsem egyedül viseli ezt a nagy ajándékozási macerát a vállán. Jó, hogy a manói, és a szarvasai mellett még egy takaros felesége is van.:D
Már kezdtem elszégyellni magam, amikor a gyerekem karácsonyi könyveiben sorban szerepelt Mrs. Claus, hogy én miért nem hallottam még a Télapó feleségéről, amikor elég régóta vagyok már Mikulás-váró korban????....amikor kiderült, hogy a Télapó neje amerikai "találmány". Hát ezért nem hallottam még a hölgyről.
Legelőször szintén amerikai forrásban olvashatunk róla, "A Christmas Legend" (1849), James Rees tollából, aki egy Philadelphiában élő misszionárius volt.
Mrs. Claus alakját egy amerikai dalíró hölgy egyik verse tette népszerűvé, a "Goody Santa Claus on a Sleigh Ride" című, 1889-ben.
Később egyre több mesekönyvben és történetben szerepelt, mint a Mikulás segítője, kissé kerek, fehér hajú, idős hölgy, aki süteményeket süt, és irányítja a krampuszokat (Amerikában manókat). A lánykori neve talán Mary Christmas.
A televíziózás elterjedésével már TV-ben is rendszeresen megjelent, és mozifilmekben is szerepelt, képeslapokon, díszként, és mindenféle karácsonyi marketingtárgyon, mintegy Télapó jobbkezeként.
Általában ilyennek ábrázolják:
De sokan szeretnék ilyennek látni:
Mivel a Télapót eddig amolyan magányos farkasnak képzeltem, kicsit megnyugodtam, hogy mégsem egyedül viseli ezt a nagy ajándékozási macerát a vállán. Jó, hogy a manói, és a szarvasai mellett még egy takaros felesége is van.:D
Wednesday, December 8, 2010
A diótörő hagyománya az Államokban
A karácsony közeledtével a boltokban furcsa figurák sorjáznak, ezek a Nutcrackerök, azaz diótörők...
(Kurt S Adler Nutcrackers)
Diótörő...Nos Csajkovszkij darabját mindenki ismeri, és a legtöbben azt is tudják, hogy Hoffmannak köszönhetjük a Diótörő történetét, egy kislány karácsonyi álmát, azután, hogy ajándékba kapja ezt a furcsa fababát...
De mi köze az amerikaiaknak egy európai irodalmi műhöz, és miért annyira népszerű a Diótörő balett ilyenkor karácsonykor az USA-ban?
Ez a kérdés bennem is felmerült, miután éveken keresztül nézegettem a boltokban a kissé ijesztő katonaszerű figurákat, és miután se szeri-se száma az ilyenkor kínált Diótörő előadásoknak, elkezdett a dolog nagyon érdekelni...
Ebben az esetben a fababák ihlették a művészeket, és nem meglepően a játékgyártásban világelső Németországban születtek meg az első diótörők. A diótörőket a német néphagyományok szerint akkor adják ajándékba, ha az ajándékozott házának védelmét, és családjának szerencséjét akarják kívánni. A diótörő, mint egy jó házörző kutya, kimutatja a fogait, de kizárólag a rossz szellemek elijesztése érdekében.
A diótörők hagyománya ihlette meg aztán E.T. A. Hoffmant, amikor megírta a Diótörő és egérkirály művét 1816-ban, mely Csajkovszkij szerzeményének lett alapja, 1892-ben. A Szentpétervárott bemutatott balett aztán világszerte karácsonyi hagyomány lett, mégis, elsősorban az USA hagyományaként tartjuk számon.
A Németországban népszerű diótörő figurák az 50-es években kerültek Amerikába, amikor a második világháborúból hazatérő katonák magukkal hozták az első fababákat. Szerették volna a szomorú évek után saját családjaikat is megóvni, és a babák hagyományával is megerősíteni ezen kívánságukat. Csajkovszkij balettje ekkor soha nem látott népszerűségnek kezdett örvendeni az USA-ban, és a babák hamarosan egyre többféle formában, színben, ruhában jelentek meg a boltokban, csakhamar collectible, azaz gyűjthetővé váltak.
A német Steinbach család nevéhez fűződik a diótörők gyűjthető kollekcióvá fejlesztése. A babák megalkotása 130 mozzanatból áll.
Manapság a diótörő elsősorban karácsonyi dekorációként funkcionál az amerikai családokban. Karácsony táján a babák széles választéka kapható az üzletekben, képeskönyvek százai mesélik el a gyerekeknek a Diótörő egyszerűsített verzióját, és családok ezrei tekintik meg különféle előadásokban a balettet.
(Kurt S Adler Nutcrackers)
Diótörő...Nos Csajkovszkij darabját mindenki ismeri, és a legtöbben azt is tudják, hogy Hoffmannak köszönhetjük a Diótörő történetét, egy kislány karácsonyi álmát, azután, hogy ajándékba kapja ezt a furcsa fababát...
De mi köze az amerikaiaknak egy európai irodalmi műhöz, és miért annyira népszerű a Diótörő balett ilyenkor karácsonykor az USA-ban?
Ez a kérdés bennem is felmerült, miután éveken keresztül nézegettem a boltokban a kissé ijesztő katonaszerű figurákat, és miután se szeri-se száma az ilyenkor kínált Diótörő előadásoknak, elkezdett a dolog nagyon érdekelni...
Ebben az esetben a fababák ihlették a művészeket, és nem meglepően a játékgyártásban világelső Németországban születtek meg az első diótörők. A diótörőket a német néphagyományok szerint akkor adják ajándékba, ha az ajándékozott házának védelmét, és családjának szerencséjét akarják kívánni. A diótörő, mint egy jó házörző kutya, kimutatja a fogait, de kizárólag a rossz szellemek elijesztése érdekében.
A diótörők hagyománya ihlette meg aztán E.T. A. Hoffmant, amikor megírta a Diótörő és egérkirály művét 1816-ban, mely Csajkovszkij szerzeményének lett alapja, 1892-ben. A Szentpétervárott bemutatott balett aztán világszerte karácsonyi hagyomány lett, mégis, elsősorban az USA hagyományaként tartjuk számon.
A Németországban népszerű diótörő figurák az 50-es években kerültek Amerikába, amikor a második világháborúból hazatérő katonák magukkal hozták az első fababákat. Szerették volna a szomorú évek után saját családjaikat is megóvni, és a babák hagyományával is megerősíteni ezen kívánságukat. Csajkovszkij balettje ekkor soha nem látott népszerűségnek kezdett örvendeni az USA-ban, és a babák hamarosan egyre többféle formában, színben, ruhában jelentek meg a boltokban, csakhamar collectible, azaz gyűjthetővé váltak.
A német Steinbach család nevéhez fűződik a diótörők gyűjthető kollekcióvá fejlesztése. A babák megalkotása 130 mozzanatból áll.
Manapság a diótörő elsősorban karácsonyi dekorációként funkcionál az amerikai családokban. Karácsony táján a babák széles választéka kapható az üzletekben, képeskönyvek százai mesélik el a gyerekeknek a Diótörő egyszerűsített verzióját, és családok ezrei tekintik meg különféle előadásokban a balettet.
Monday, December 6, 2010
Termésekből alkotott világhíres épületek
Címkék: DC, látnivalók
Érdekes kiállításon jártunk a hétvégén. Az USA Botanic Garden, amely a Smithsonian múzeumokhoz tartozik, legközelebb esik a Capitolhoz, minden évben valamilyen szépséges kiállítással ünnepli a decembert és a közelgő karácsonyt.
Általában megtekinthetőek DC legnépszerűbb épületei - termésekből újraalkotva. Idén ennél is tovább mentek, Dél-Amerika, Európa és Ázsia híres épületei lettek megalkotva termésekből, közöttük villanyvasúton szaladgáltak a kis Thomas-vonatok, a kiállítást meglátogató ovisok nagy örömére. Felnőttnek is lenyűgöző volt látni a Taj Mahal-t, vagy az Eiffel-tornyot, a Kínai Nagyfalat, a Tikalt, vagy a Machu Picchu-t, vagy a Schloss Neuschwansteint, a Gizai Piramist stb.
A termésépületek hűen tükrözik a turizmus áhított csodáit, mind méretarányban, mind részletességben. Nem beszélve a project ötletességéről, arról a kreativitásról, ami kellett az egyes építmények megalkotásához, és az összehangoláshoz.
A kedvenceim mégsem az épületek, vagy a kis, bőszen rohangáló villanyvonatok voltak, hanem három kis terményekből kialakított szobácska. Úgy tetszett, aki oda belép (csak valami bogárméretű lény lehet), az már közel van ahhoz, hogy a Narnia titkos bejárata kinyíljon előtte.
A karácsonyi dekor sem maradhatott el, sok család errefele fényképből készített képeslapot küld a szeretteinek, így aztán hemzsegett az előtér fodros ruhácskákba bújtatott, valószínűleg a tüdőgyulladásukat akkor beszerző gyerekektől, akik korán idomítva vannak, hogy cheeeeese jelszóra úgy széthúzzák a szájukat, hogy hátul is körbeérjen. Ugyanis egy hatalmas fenyő volt feldíszítve az előtérben, a fotózó szülők nagy örömére, de sokan valamelyik impozáns amerikai termésépületet választották háttérnek.
A farkasordító hidegben az sem volt hátrány, hogy a DC-tél rettenetes szárazságát a pálmaház párájára és melegére lehetett cserélni, hacsak egy órára is. A hidegért kárpótolt az esti kivilágítás.
Aki még több képre vágyik, az tegyen fel egy fazék vizet párologni, készítsen egy bögre forró citromos teát, és élvezze a slideshow!
Érdekes kiállításon jártunk a hétvégén. Az USA Botanic Garden, amely a Smithsonian múzeumokhoz tartozik, legközelebb esik a Capitolhoz, minden évben valamilyen szépséges kiállítással ünnepli a decembert és a közelgő karácsonyt.
Általában megtekinthetőek DC legnépszerűbb épületei - termésekből újraalkotva. Idén ennél is tovább mentek, Dél-Amerika, Európa és Ázsia híres épületei lettek megalkotva termésekből, közöttük villanyvasúton szaladgáltak a kis Thomas-vonatok, a kiállítást meglátogató ovisok nagy örömére. Felnőttnek is lenyűgöző volt látni a Taj Mahal-t, vagy az Eiffel-tornyot, a Kínai Nagyfalat, a Tikalt, vagy a Machu Picchu-t, vagy a Schloss Neuschwansteint, a Gizai Piramist stb.
A termésépületek hűen tükrözik a turizmus áhított csodáit, mind méretarányban, mind részletességben. Nem beszélve a project ötletességéről, arról a kreativitásról, ami kellett az egyes építmények megalkotásához, és az összehangoláshoz.
A kedvenceim mégsem az épületek, vagy a kis, bőszen rohangáló villanyvonatok voltak, hanem három kis terményekből kialakított szobácska. Úgy tetszett, aki oda belép (csak valami bogárméretű lény lehet), az már közel van ahhoz, hogy a Narnia titkos bejárata kinyíljon előtte.
A karácsonyi dekor sem maradhatott el, sok család errefele fényképből készített képeslapot küld a szeretteinek, így aztán hemzsegett az előtér fodros ruhácskákba bújtatott, valószínűleg a tüdőgyulladásukat akkor beszerző gyerekektől, akik korán idomítva vannak, hogy cheeeeese jelszóra úgy széthúzzák a szájukat, hogy hátul is körbeérjen. Ugyanis egy hatalmas fenyő volt feldíszítve az előtérben, a fotózó szülők nagy örömére, de sokan valamelyik impozáns amerikai termésépületet választották háttérnek.
A farkasordító hidegben az sem volt hátrány, hogy a DC-tél rettenetes szárazságát a pálmaház párájára és melegére lehetett cserélni, hacsak egy órára is. A hidegért kárpótolt az esti kivilágítás.
Aki még több képre vágyik, az tegyen fel egy fazék vizet párologni, készítsen egy bögre forró citromos teát, és élvezze a slideshow!
Virgács helyett szén?
Megdöbbenve láttam pár hete, ahogy a boltok elkezdtek a karácsonyra készülni, két kis széndarabot, mellette egy bársony tasakkal,"For the Naughty" - a Rosszcsontnak - felirattal.
Persze, mert a magyar gyerek virgácsot kap, az amerikai meg széndarabot, ha rosszalkodik. Illetve ez nem egészen igaz, seprűféle ágakat is kaphat a rosszalkodó amerikai gyerek, de a köztudatban leginkább a szén elterjedt. Hasztalan próbálok egyértelmű "tudományos" magyarázatot találni a dologra.
Egyesek szerint azért szenet hoz, mert ahogy a kéményen leereszkedik, és látja, hogy a házban rossz gyerek lakik, akkor egyszerűen csak felnyúl a kéménybe, és egy darab kormot hagy ott a gyereknek ajándék helyett. Más magyarázat szerint azért szenet hoz, mert azt nem lehet megenni. Megint más elmélet szerint azzal lehet fűteni, azaz mégsem teljesen nagy kitolás a rossz gyerekkel, mert a hideg téli estéken melegen tarthatja magát, ha befűt a szénnel.
Az amerikai Télapót, -Santa Claust- hiába is várnám december hatodikán, nem is tudja, hogy a magyar naptár szerint névnapja van, erre nincsenek névnapok. Itt a Télapó karácsonykor ereszkedik le a kéményen, 24-én este a gyerekek kirakják a nagy zoknikat, amibe várják az ajándékokat, és 25-én reggel pedig megtalálják őket megtömve, ajándékokkal, vagy szénnel...Éjjel ugyanis a Télapó a rénszarvasaival a hatalmas szánján körberepült, és kiosztotta az ajándékokat. Így kapcsolódik össze a Karácsony ünnepe itt a Télapóval.
Visszatérve a szénre, egész iparág épült a szén modernkori ajándékká avanzsálására, lehet kapni szénrágógumit:
De szénszappannal is tisztálkodhatunk:
Sunday, December 5, 2010
Meaning of important Christmas Ornaments
The Star: A heavenly sign of prophecy fulfilled long, long ago- The shining hope of mankind.
The Color Red: The first color of Christmas, symbolizing that Savior's sacrifice for all.
The Fir Tree: Evergreen- the second color of Christmas shows everlasting light and life. The needles point up to heaven.
The Bell: Rings out to guide lost sheep back to the fold, signifying that all are precious in His eyes.
The Candle: A mirror of starlight, reflecting our thanks for the star of Bethlehem.
The Gift Bow: Tied as we should all be tied together in bonds of goodwill forever.
The Candy Cane: Represents the shape of the shepherd's crook, used to bring lost lambs back to the fold.
The Wreath: A symbol of the never ending eternal value of love… having no end
![]()
The Color Red: The first color of Christmas, symbolizing that Savior's sacrifice for all.
The Fir Tree: Evergreen- the second color of Christmas shows everlasting light and life. The needles point up to heaven.
The Bell: Rings out to guide lost sheep back to the fold, signifying that all are precious in His eyes.
The Candle: A mirror of starlight, reflecting our thanks for the star of Bethlehem.
The Gift Bow: Tied as we should all be tied together in bonds of goodwill forever.
The Candy Cane: Represents the shape of the shepherd's crook, used to bring lost lambs back to the fold.
The Wreath: A symbol of the never ending eternal value of love… having no end
Subscribe to:
Posts (Atom)