Magyar Bazár: kik az amerikai magyarok?

A Magyar Bazárt nemcsak Washingtonban, hanem mindenhol Amerikában, ahol van kézzelfogható magyar közösség, és cserkészcsapat megrendezik.Tulajdonképpen a házigazdák a cserkészek, és a pénz az ő támogatásukra folyik a be a kasszába
 New Brunswickben például havonta van, mert ott magyar üzletek, magyar templom, és sok-sok magyar van. Itt csak egy évben egyszer rendeznek ilyet.
Szokott lenni magyar konyha, néptánc, árulnak könyvet, mindenféle csecsebecsét, na nem kell utcahossznyi vásárra gondolni, egy kisebb házban kerül megrendezésre. Őszintén szólva én a kaja meg a könyvek miatt mentem tavaly is.A kaja nagyon jó, csupa magyaros étel, a könyvek meg egy pasi pincéjének elfekvő készletei, amit a cserkészek kiárulnak minden évben. Jó régi könyvek, de azért mindig találni olyat, amit érdemes elhozni. Idén Szabó Magdát, Galgóczy Erzsébetet, Jókai Annát, sőt még Vámost is találtam. De a legjobban Fejes Endrének és O.Nagy Gábornak örültem.Aki olvas, az tudhatja, hogy Fejes Endre könyveit gyűjtöm, A Mi fán terem, O.Nagy Gábor szólásos könyve meg minden általános iskolát végzettnek ismerősen kell, hogy csengjen, én személy szerint nagyon szeretem, de az otthoni bolti ára mindig elriasztott a házi könyvtáramba való beillesztésétől.
Az abszolút unikum, két darab Nők Lapja évkönyv, az 1983-as,és az 1984-es évből.

 Szociológiai szempontból is érdemes körbenézni: a közönség fele angolul beszél. A néptáncos cserkészgyerekek, akik magyar papával és mamával rendelkeznek egymás közt kizárólag angolul beszélnek, és ha magyarul szólnak hozzájuk erősen koncentrálnak, hogy értsék. Aztán itt van a kedvencrétegem, az 56-os szuperhérók.Törve ugyan, de megy nekik a magyar.Mintegy felsőbbrendűen közlekednek, hiába, a hősök azok hősök. Akkor is, ha három évesek voltak az esemény idején, és a szüleik hozták őket ki....
Egy csomó vegyes házaspár is van, általában magyar nő, amerikai pasi, ezeket arról ismerjük fel, hogy a nő erősen faggatja a darlingot, hogy mit akar enni, majd minden fogást próbál elmagyarázni a műanyagkajákon felnőtt darlingnak. Aztán vannak a NIH-esek, vagyis mi, nem is kevesen, akik egy-két-három-öt évre idejöttek, és nem szoktak hozzá a néptáncos magyarsághoz, mert otthon nem sikk magyarnak lenni.Ez most a néptáncosok javára irandó mondat volt. De, mi beszélünk legobban magyarul! És persze nem kevés szerencsét próbálni induló honfitársunk, kétes vízumhelyzettel több éve a "menjek vagy maradjak" állapotban, hiszen, ha egyszer is hazamennek, a határon fény derül a nem jogszerű itt tartózkodásukra, és búcsút inthetnek a visszatérésnek Colombus földjére.

Nyár, klíma, meleg, lakótelep

Washington klímája nem európai embernek való. A nyár rettenetesen fülledt, párás, és meleg.A legrosszabb, hogy mindig fülledt a levegő.
Ezen kívül a cikádák egyfolytában zúgnak.Nem tudom, láttatok-e cikádát valaha, én tavaly igen...ez a zúgás, amit hallatnak nem túl fülbemászó, de nem gondoltam volna, hogy a cikáda Freddy kistestvére az Elm utcából.Egy rémálom, annyira ronda.Amúgy szeptemberig zúgnak, utána elkezdenek leesni a fákról, és akkor szembesül az ember a valósággal, én csak azért imádkoztam, nehogy rajtam landoljon egy, mert meghalok.
Amúgy is nagyon érdekes állatok vannak itt.Ez erdő mellett lakásnak több hátránya van, többek közt a nemkívánt állatsereglet, mint óriáspókok, lombszöcskék, sáskák és egyéb azonosíthatatlan undorító dolgok.Szerencsére őzeket is sűrűn látni, főleg ősszel jönnek be a lakótelepre eszegetni.Nagyon félénkek sajnos. Aztán van itt menyét meg borz is, meg színes madarak.
Mindenhol ezerrel megy a klíma, mert elviselhetetlen a hőség.Persze az se jó, hogy a negyven fokról a húszba megyünk át minden alkalommal. A lakások is klímások, bár én leginkább éjjel kapcsolom be, mert a melegben nem tudok aludni.
Minden lakótelepnek van egy medencéje, ami júniustól szeptember elejéig, Labor Day-ig van nyitva. Nekem nagyon tetszenek az itteni lakótelepek.Köszönőviszonyban sincsenek az otthoni tízemeletes tömbökkel.Nagyon ügyelnek rá, hogy sok növény legyen, mindig gondozzák a növényeket, van medence, és a mienken van egy közösségi ház, ahol szokott lenni néha valami a gyerekeknek, pl Mikulás-ünnepség meg ilyesmi. Ha valami gond van a lakásban, akkor hívni kell a maintenance-teamet, és aznap jönnek megcsinálni(elvileg).Amit nem szeretek, hogy itt laundry van, azaz minden lépcsőházban egy mosókonyha van, egy vagy két mosó-és szárítógéppel.Először elég furcsa elfogadni, hogy más emberek is mosnak abban a gépben, de mindent meg lehet szokni.A szárítógép pedig nagyon jó dolog.Minden mosásért fizetni kell, és minden szárításért is.Viszont mindkét gép óriás, szóval egy héten egyszer-kétszer használjuk.Itt  más az élet.Minden más, az ételek, a lakás, a szokások, az utak, az emberek.Mi is mások lettünk

Elfeledett világ

Hétvégén valami különös világba csöppentem. Pennsylvaniaba, az Amishokhoz mentünk el.Érdekes és elgondolkodtató volt.Ezek a népek a németek és a hollandok leszármazottjai, és nem használnak semmi modern dolgot, beleértve az elektromosságot, a telefont, mosógépet, mosogatógépet, porszívót, hajszárítót stb.
A ruházatuk pedig olyan, mint az 1800-as években, a férfiak házasság után elkezdik növeszteni a szakállukat, amit elvileg nem is vágnak,a nők pedig főkötőt viselnek, aki házas, az fehéret, aki nem az feketét, meg kék ruhába járnak. Baptisták.
Lovaskocsival közlekednek.Ugyan fizetik a public school taxet(kötelező iskolai adót), de ennek ellenére saját iskolájuk van, és nyolc osztályt járnak.A saját iskola  egy osztálytermes, és egyszerre oktatják a kis elsőst meg a kamaszt is.
Csend, nyugalom, méhzümmögés, és kukoricaföld.Tettünk egy lovaskocsis sétát mi is, az amish férfi, aki vezette a kocsit, nagyon közvetlen volt.Szerintem ezek az emberek TV és internet híján még beszélgetnek egymással, és sokat.
Megebédeltünk egy amish étteremben, mióta ezen a földrészen vagyok, ez volt az első normális kaja, amit ettem, és nem volt műízű.Csodajó volt
Elgondolkoztam, hogy vajon tudnék e itt élni ebben a háborítatlan természetben, de az elkényelmesedett civilizált kis nyafka egóm leintett.Mint ahogy otthon falun sem bírnám sokáig, mert mióta az eszemet tudom megszoktam a pesti forgást.Pedig lehet, hogy sokkal boldogabb lennék?

Miért?

 

2009. nov. 8. 11:45 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Címkék: előszó

2005-ben költöztem ki Amerikába, Washington Dc-be.Annak idején semmilyen útmutatóm nem volt, hogy mik a szokások, mit hol találni, milyenek a kommunikációs sémák, és a többi.Azóta blogolok, és sok mindent összegyűjtöttem más nem publikus blogjaimon, ami érdekes, vagy hasznos esetleg szórakoztató lehet másoknak.Ezt a blogot olyanoknak ajánlom, akik hosszabb távra készülnek az amerikai fővárosba, vagy máshova Amerikába(néhány utazás anyaga is megtalálható lesz itt majd), érdeklik őket a mindennapok az amerikai kultúrában, érdekli őket az amerikai angol nyelv, szokások, érdekességek.A blog jó nagy része hamarosan töltődik fel magánblogjaimból, a többi részét pedig majd folyamatosan írom.Természetesen bármilyen kérdésre szívesen válaszolok.