Obama, istentelenül népszerű elnökünk

2009 január 20, a beiktatás napja(Inauguration Day).Így emlékszem rá:
 Hahó világ másik fele, akik ezt a blogot olvassátok, reggel háromnegyed nyolc van, MÍNUSZ 8 fok, és tele van Washington közepe, pedig még több mint négy órát kell várni a nagy pillanatra, amikor megjelenik és ráteszi a kezét a Lincoln-bibliára.
 Washington közepén van az egész világ, noha itt az emberek már a plusz öt fokban is fáznak…A lelkesedés fűti őket, a hangulat valami hatalmas, mutattak tegnap templomokat, amik ottalvást biztosítottak, azoknak akik nem akartak reggel attól félni, hogy nem férnek fel a metróra. Vannak babák kint meghülyült szüleikkel, akiket az sem zavar, hogy a gyerek megfagy lassan. Általános iskolások fagynak, hogy lássák a sztárt. Minden államból vannak emberek, és külföldről is. Az eufória óráról óráról fokozódik. A történelem tapintható.De szeretnék egy ilyen hazai politikust…
 Már csak két óra...…és mennybe megyünk.Bekövetkezik a kollektív orgazmus.
Ha így haladunk, mindenképpen. Imádom az amerikaiak fellengzős lelkesedését, most már a weather is wonderful, (jelenleg mínusz 4.8) a riporterek szerint.Gondolkodom, hogy kidugjam az orrom a közeli CVS-be, és vegyek valami obamapoharat, vagy hűtőmágnest, amerikai zászlót, valamit. A gyereknek mondogatjuk, hogy lelkesedjen, ő az amerikai a családban.Bár most én is lennék.Szeretem a tömegpszichózist.Én még életemben nem tartottam ennyire felemelőnek a politikát, elképesztpen új az érzés.
 És megtörtént... Nagyon izgult, a pókerarc ellenére.Rontott kétszer, de ez nem Magyarország, hogy az emberek ezen lovagoljanak.Itt nincs “útelágazás”, csak ünnep.  És le a kalappal, (Utólag a tanítványommal megnéztük még egyszer a videót, és nem ő, hanem az eskető rontott, bázr sok amerikai aki nincs otthon az esküszövegben, hihette, hogy Obama rontott.Én viszont katonákkal dolgozom, ők jól ismerik ezeket.)

Pottery Barn: tökély

Tegnap volt egy pillanatom, amikor úgy éreztem, a tökéletesség megtalált.Vagy én őt?
Mindez akkor történt, amikor bemerészkedtem a Friendsben annyit emlegetett Pottery Barnba, annak is a Kids üzletébe.A gyerekszobák komplex berendezését nyújtja, az ágytól a játékokig.

 Minden sírnivalóan szép, tökéletes, harmónikus és miééértnemvoltneeekemilyen? a boltban.

Az ember csak lerogy egy tökéletesen puha rózsaszín pettyes fotelba, és nézi, ahogy a szépséges gyermeke a szépségesen berendezett gyerekszobában boldogan futkos egyik játékhintalótól a másikig.Miután elrángatja a gyermeket a hintalótól, fából készült minikonyhához érkeznek, gyerek megörül, és játszani kezd, anya hüledezik, hogy milyen szuper, és milyen jó lenne játszani egyet a minikonyhával a kétévesek közt, ehelyett egy másik tökéletesen kényelmes fotelba huppan, és látóterébe kerül álmai babaháza, amilyenről kislányként mégcsak nem is álmodott, mert a szocialista képzeletet felülmúlja a háromemeletes, ötéves gyerek nagyságú csodaház.  Mint egy habostorta közepén, olyan érzése van az embernek.A hangok távolról érkeznek, új szférák nyílnak,  a távoli és a megjelenített gyerekkor egybemosódva libeg képekben, hangokban, illatokban. És ülök a közepén, az eladók nem kis mulatságára egy rongybabát lelkesen szorítva magamhoz, én, a kislány, egy gyerek anyja.