Mindez akkor történt, amikor bemerészkedtem a Friendsben annyit emlegetett Pottery Barnba, annak is a Kids üzletébe.A gyerekszobák komplex berendezését nyújtja, az ágytól a játékokig.
Minden sírnivalóan szép, tökéletes, harmónikus és miééértnemvoltneeekemilyen? a boltban.
Az ember csak lerogy egy tökéletesen puha rózsaszín pettyes fotelba, és nézi, ahogy a szépséges gyermeke a szépségesen berendezett gyerekszobában boldogan futkos egyik játékhintalótól a másikig.Miután elrángatja a gyermeket a hintalótól, fából készült minikonyhához érkeznek, gyerek megörül, és játszani kezd, anya hüledezik, hogy milyen szuper, és milyen jó lenne játszani egyet a minikonyhával a kétévesek közt, ehelyett egy másik tökéletesen kényelmes fotelba huppan, és látóterébe kerül álmai babaháza, amilyenről kislányként mégcsak nem is álmodott, mert a szocialista képzeletet felülmúlja a háromemeletes, ötéves gyerek nagyságú csodaház. Mint egy habostorta közepén, olyan érzése van az embernek.A hangok távolról érkeznek, új szférák nyílnak, a távoli és a megjelenített gyerekkor egybemosódva libeg képekben, hangokban, illatokban. És ülök a közepén, az eladók nem kis mulatságára egy rongybabát lelkesen szorítva magamhoz, én, a kislány, egy gyerek anyja.
No comments:
Post a Comment