Éppen ma kaptam egy kommentet, hogy sajnos már megint nem lehet olvasni a blog régebbi posztjait, azokat, amelyek aktuálisan Amerikában íródtak.
Igen, sajnos a freeblog nagyon csúnya módon egyszercsak nem kommunikált többet a bloggerjeivel, és ezek után pedig a blogok úgy, ahogy vannak, megszűntek létezni.
Számomra is nagyon elkeserítő, hogy hosszú évek összegyűjtött tapasztalatai, információi zúdulnak a semmibe, figyelmeztetés nélkül!
Szerencsére az internetnek van egy wayback machine nevű szolgáltatása, ez időről időre "ránéz" oldalakra, ha szerencsések vagyunk, egészen sokat elment belőlük.
Ma reggel felmentem erre az oldalra, és szerencsére a 2009-es, 2010-es év bejegyzései majdnem teljesen megvannak, a 2011-es év sajnos erősen hiányos, 2012 bejegyzéseinek egy része is megvan. Mint az őrült, elkezdtem felmásolgatni ide a bejegyzéseket, átállítva a dátumot minden egyes bejegyzésnél. Eddig több, mint nyolcvan bejegyzést mentettem át, az archívumban a 2009 és 2010 alatt megtalálhatjátok.
Rengeteg kép elveszett, ezeket szépen, lassan tudom majd pótolni. Így van rá esély, hogy a blog újra összeálljon, összetoldozom valahogy és megint lehet olvasni régebbi bejegyzéseket! Sajnos a linkek jó része azonban a freeblogos elődblogra fog mutatni, ilyen mennyiségű kézi mentésnél igen sokáig tartan a linkek újra beállítása.
Jó lenne, ha idővel sikerülne az Élet Amerikában két részének egy otthont biztosítani, itt a blogspoton!
Monday, December 30, 2013
Tuesday, December 24, 2013
Merry Xmas!
Ezekkel a saját készítésű amerikai téli képekkel kívánok minden kedves olvasónak boldog karácsonyt!
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Union Station, Dc, 2010, Norvég karácsony
Rockville, Maryland, 2007, telepi télapó
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Rockville, Maryland, 2005, az első amerikai telünk
New York, 2005 karácsony
Miami Florida, 2007
Karácsonyi fények, 2008
Karácsony, 2008
Miami Beach, 2010
Sunday, December 22, 2013
Au-pair in the US avagy kicsiny (blog)kultúra
Nemrég belefutottam néhány au-pair blogba, fiatal magyar lányok beszámolói kinti munkájukról.
Nagy érdeklődéssel kezdtem az olvasásba...
Talán azért, mert ezeknél a leányoknál minimum 15 évvel idősebb vagyok, és egy másik generáció, vagy más oka lehetett, nem tudom, de úgy tűnt számomra, hogy hiába voltak esetleg érdekes helyeken, azokról vajmi keveset tudtak meg, mert a látványon kívül semmi más nem érdekelte őket. Az amerikai életbe nemhogy bele nem kóstolnak ez alatt az idő alatt, egyáltalán semmilyen érdeklődést nem mutatnak iránta. Ami szembejön velük, azt esetleg megkóstolják, kipróbálják, megnézik, de nem néznek a dolgok mögé, nem érdekli őket a "miért?".
Magyarként élnek tovább odakint, és egyszerűen nem tapasztalnak meg többet néhány látványosság külső megfigyelésénél, szigorúan pár kattintás erejéig. Az elképesztően érdekes hátterű helyek így lesznek "cukik, barók, kedvenc hidam (egyből egy)" és társaik. Az egyik blogger lány megjegyzi egy helyen, hogy egy lengyel társa először volt New Yorkban, és egyből elment vásárolni egy diszkontüzletbe, még a város sem érdekelte, mert nem fényképezett. Számomra az is elkeserítő, hogy valakit csak odáig érdekel egy város,-és kivétel nélkül ezt láttam a blogokban,- hogy fényképezzen. Amit szépnek, érdekesnek, cukinak vagy barónak talál, azt sem keresi meg a neten, ahol perceken belül ott a tudnivaló, így marad minden cuki, baró meg kedvenc.
Kicsit olyan ez, mint a Facebook folytatása, kiteszi a menő képeket, de nincs mellettük mondanivaló.
Ami ennél is érdekesebb, ha megemlítenek egy helyet vagy egy tárgyat angolul, nem fűznek hozzá magyarázatot, noha nyilvánvalóan ők is akkor találkoztak először vele, és aki a blogot olvassa mondjuk Magyarországról, annak esetleg fogalma sincsen, mi is lehet az (pl.: shuttlellel mentünk a TJMaxbe -,nekem ez egy értelmes mondat, mert ismerem az üzletet és tudom mi az a shuttle, de aki nem járt odakint, honnan a búbánatból kéne tudnia?)
Ugyanez igaz a nevekre, rengeteg névvel dobálóznak, miközben nem gondolnak arra, hogy az olvasónak fogalma sincsen kik ezek, és talán az események szempontjából lényegtelen is.Meglepően hamar megtalálják egymás a magyar lányok, neten vagy egyéb fórumokon, így az együtt bandázás lehetősége ugyan adott de más kultúrájú emberek megismerése igencsak háttérbe szorul.
Nem lenne ezzel semmi baj, a blog is egy műfaj, meg kell szokni. De ezek a blogok elvileg azért jöttek létre, mert az írójuk közölni akart. A kinti élményeiről. Másoknak. Sem a közlés, sem a kinti élmények nem jönnek át, és nem veszik figyelembe az olvasót sem.
Szomorú, de igaz, hogy nem ők az egyetlenek. Erre fele halad a világ, a felületesség, az instant megoldások fele. Nemrég tapasztaltam ezt az Állatkertben, úgy mennek az emberek oda, hogy odaállnak a majom ketrece elé, mobiltelefonnal a kézben, kettőt kattintanak, a majom ki van pipálva, mehetünk tovább. Kattintgatni már tudó öt éves gyerek is így járja a kertet. Nagyon kevés olyan szülőt láttam, aki el is olvasta volna a gyereknek amit az állatról tudni lehet, esetleg vár öt-tíz percet, hogy megfigyelje a viselkedését, a mozgását.
Pedig megszeretni, megismerni valamit nem lehet két perc alatt, két kattintgatással. Soha nem szerettem volna meg az USA-t annyira, ha nem olvasok annyit azokról a dolgokról, amelyeket egyszer érdekesnek találtam, a mobiltelefonom kamerája nélkül. És egészen biztosan nem kezdek blogírásba sem, ha nincs mondanivalóm az új dolgokról.
Nagy érdeklődéssel kezdtem az olvasásba...
Talán azért, mert ezeknél a leányoknál minimum 15 évvel idősebb vagyok, és egy másik generáció, vagy más oka lehetett, nem tudom, de úgy tűnt számomra, hogy hiába voltak esetleg érdekes helyeken, azokról vajmi keveset tudtak meg, mert a látványon kívül semmi más nem érdekelte őket. Az amerikai életbe nemhogy bele nem kóstolnak ez alatt az idő alatt, egyáltalán semmilyen érdeklődést nem mutatnak iránta. Ami szembejön velük, azt esetleg megkóstolják, kipróbálják, megnézik, de nem néznek a dolgok mögé, nem érdekli őket a "miért?".
Magyarként élnek tovább odakint, és egyszerűen nem tapasztalnak meg többet néhány látványosság külső megfigyelésénél, szigorúan pár kattintás erejéig. Az elképesztően érdekes hátterű helyek így lesznek "cukik, barók, kedvenc hidam (egyből egy)" és társaik. Az egyik blogger lány megjegyzi egy helyen, hogy egy lengyel társa először volt New Yorkban, és egyből elment vásárolni egy diszkontüzletbe, még a város sem érdekelte, mert nem fényképezett. Számomra az is elkeserítő, hogy valakit csak odáig érdekel egy város,-és kivétel nélkül ezt láttam a blogokban,- hogy fényképezzen. Amit szépnek, érdekesnek, cukinak vagy barónak talál, azt sem keresi meg a neten, ahol perceken belül ott a tudnivaló, így marad minden cuki, baró meg kedvenc.
Kicsit olyan ez, mint a Facebook folytatása, kiteszi a menő képeket, de nincs mellettük mondanivaló.
Ami ennél is érdekesebb, ha megemlítenek egy helyet vagy egy tárgyat angolul, nem fűznek hozzá magyarázatot, noha nyilvánvalóan ők is akkor találkoztak először vele, és aki a blogot olvassa mondjuk Magyarországról, annak esetleg fogalma sincsen, mi is lehet az (pl.: shuttlellel mentünk a TJMaxbe -,nekem ez egy értelmes mondat, mert ismerem az üzletet és tudom mi az a shuttle, de aki nem járt odakint, honnan a búbánatból kéne tudnia?)
Ugyanez igaz a nevekre, rengeteg névvel dobálóznak, miközben nem gondolnak arra, hogy az olvasónak fogalma sincsen kik ezek, és talán az események szempontjából lényegtelen is.Meglepően hamar megtalálják egymás a magyar lányok, neten vagy egyéb fórumokon, így az együtt bandázás lehetősége ugyan adott de más kultúrájú emberek megismerése igencsak háttérbe szorul.
Nem lenne ezzel semmi baj, a blog is egy műfaj, meg kell szokni. De ezek a blogok elvileg azért jöttek létre, mert az írójuk közölni akart. A kinti élményeiről. Másoknak. Sem a közlés, sem a kinti élmények nem jönnek át, és nem veszik figyelembe az olvasót sem.
Szomorú, de igaz, hogy nem ők az egyetlenek. Erre fele halad a világ, a felületesség, az instant megoldások fele. Nemrég tapasztaltam ezt az Állatkertben, úgy mennek az emberek oda, hogy odaállnak a majom ketrece elé, mobiltelefonnal a kézben, kettőt kattintanak, a majom ki van pipálva, mehetünk tovább. Kattintgatni már tudó öt éves gyerek is így járja a kertet. Nagyon kevés olyan szülőt láttam, aki el is olvasta volna a gyereknek amit az állatról tudni lehet, esetleg vár öt-tíz percet, hogy megfigyelje a viselkedését, a mozgását.
Pedig megszeretni, megismerni valamit nem lehet két perc alatt, két kattintgatással. Soha nem szerettem volna meg az USA-t annyira, ha nem olvasok annyit azokról a dolgokról, amelyeket egyszer érdekesnek találtam, a mobiltelefonom kamerája nélkül. És egészen biztosan nem kezdek blogírásba sem, ha nincs mondanivalóm az új dolgokról.
Friday, December 20, 2013
Az év angol szava, avagy a hülyeség nem ismer határokat
Az Oxford Dictionnaries minden évben kihirdeti az év szavát, az idén ez a
SELFIE.
(Az "őskorban" még önarcképeket rajzolgattak, festegettek. Ma már csak az óvodás korosztály fordul ehhez a technikához. Remélem, a cinizmus sugárzik minden mondatomból.)
A szót a napokban hallottam a magyar híradóban, amikor az volt a hír, hogy Obama szelfizett Mandela temetésén. Felkaptam a fejem a szóra, egyrészt, mert elképesztően sznobnak tartom a magyar környezetben az angol szavak dobálózását, másrészt, mert röhögnöm kellett, hogy az önfényképezésre már szó is van.
Bizony van, igaz, ebben az évben terjedt el a használata futótűzként. Egyes források szerint már 2003-ban illetve mások szerint 2005-ben született meg a szó, de mire a köztudatba bekerült, széles körben elterjedt, addigra idén év vége lett. Szerintem nem én voltam az egyetlen, aki bután bámult a híradóra, hogy mi a bánat az a szelfi, mert debütálni most debütált Magyarországon először.
A selfie-t,- azaz mobiltelefonnal készített önfotót- megint a közösségi médiának köszönhetjük.
A Facebook előtti érában kezdődött az, hogy kamaszgyerekek milliói tettek fel saját magukról, saját maguk által készített képeket, elsősorban a MySpace-re. Ezeknek Myspace pic volt a nevük egy ideig, utalva a tipikus felülről való felvételre, mely a portréalanyt lányok esetében hatalmas szemű bambinak mutatta be, ehhez szintén lányoknál jellemzően hozzákapcsolódott a csücsörítő száj, hálószobaszem.
Technikailag kevésbé felszereltek pedig a fürdőszobatükörben próbáltak villanófénnyel nehezített képeket készíteni magukról, a Facebookról halászó cikioldalak nem kis örömére. Amikor a Myspace-t kiszorította a Facebook, a Myspace pics-ből lettek a szelfik.
Nemcsak szociológiai , de nyelvészeti háttere is érdekes. Ausztrál angolból származtatják, ott van ugyanis az -ie végződés jellemzően szavak csoportján. Kezdetben a selfy, azaz az -y végződés is elfogadott volt, majd maradt az -ie végződéssel leírt forma.
Már most rengeteg származtatott szót találhatunk a selfie kapcsán:
helfie valaki hajáról készült önfotó
belfie valaki fenekéről készült önfotó
welfie gymben készült önfotó
drelfie részegen készült selfie
Shelfie és bookselfie is van, ezek azonban nem az önmagukat fotózó polcokat és könyvespolcokat jelzik, hanem a használók egyfajta idiotizmusát.
Ennél tovább megyek, a delfie szó esetében nincs konszenzus a jelentésről, jelentése lehet dead self, dog self, dad self, sőt double self is.
A selfie mintájára kezd nagy népszerűségnek örvendeni a legsie szó, ez önfotó kellően kinyújtóztatott szexilábról.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy ennyire irritáló jelenségről, mint a Facebookra készített önfotóról az év szava lesz. Bizonyára öreg vagyok és vaskalapos. Na és mindenképpen digitalis bevándorló.
SELFIE.
A szót a napokban hallottam a magyar híradóban, amikor az volt a hír, hogy Obama szelfizett Mandela temetésén. Felkaptam a fejem a szóra, egyrészt, mert elképesztően sznobnak tartom a magyar környezetben az angol szavak dobálózását, másrészt, mert röhögnöm kellett, hogy az önfényképezésre már szó is van.
Bizony van, igaz, ebben az évben terjedt el a használata futótűzként. Egyes források szerint már 2003-ban illetve mások szerint 2005-ben született meg a szó, de mire a köztudatba bekerült, széles körben elterjedt, addigra idén év vége lett. Szerintem nem én voltam az egyetlen, aki bután bámult a híradóra, hogy mi a bánat az a szelfi, mert debütálni most debütált Magyarországon először.
A selfie-t,- azaz mobiltelefonnal készített önfotót- megint a közösségi médiának köszönhetjük.
A Facebook előtti érában kezdődött az, hogy kamaszgyerekek milliói tettek fel saját magukról, saját maguk által készített képeket, elsősorban a MySpace-re. Ezeknek Myspace pic volt a nevük egy ideig, utalva a tipikus felülről való felvételre, mely a portréalanyt lányok esetében hatalmas szemű bambinak mutatta be, ehhez szintén lányoknál jellemzően hozzákapcsolódott a csücsörítő száj, hálószobaszem.
Technikailag kevésbé felszereltek pedig a fürdőszobatükörben próbáltak villanófénnyel nehezített képeket készíteni magukról, a Facebookról halászó cikioldalak nem kis örömére. Amikor a Myspace-t kiszorította a Facebook, a Myspace pics-ből lettek a szelfik.
Nemcsak szociológiai , de nyelvészeti háttere is érdekes. Ausztrál angolból származtatják, ott van ugyanis az -ie végződés jellemzően szavak csoportján. Kezdetben a selfy, azaz az -y végződés is elfogadott volt, majd maradt az -ie végződéssel leírt forma.
Már most rengeteg származtatott szót találhatunk a selfie kapcsán:
helfie valaki hajáról készült önfotó
belfie valaki fenekéről készült önfotó
welfie gymben készült önfotó
drelfie részegen készült selfie
Shelfie és bookselfie is van, ezek azonban nem az önmagukat fotózó polcokat és könyvespolcokat jelzik, hanem a használók egyfajta idiotizmusát.
Ennél tovább megyek, a delfie szó esetében nincs konszenzus a jelentésről, jelentése lehet dead self, dog self, dad self, sőt double self is.
A selfie mintájára kezd nagy népszerűségnek örvendeni a legsie szó, ez önfotó kellően kinyújtóztatott szexilábról.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy ennyire irritáló jelenségről, mint a Facebookra készített önfotóról az év szava lesz. Bizonyára öreg vagyok és vaskalapos. Na és mindenképpen digitalis bevándorló.
Caramel Brulée Latte
Idén is elérhető az amerikai Starbucksban az egyik nagy kedvencem, a Caramel Brulée Latte, azaz az égetett karamellel készült kávé.Ez azért különleges, mert a karamell a tetején kissé sós!Ettől azonban kap egy nagyon harmonikus ízt.
Szintén nagyon kedvelt az egész téli időszakban az eggnog,- erről az italról szerintem már oldalakat írtam a másik blogon is(ami úgy tűnik, végleg elveszett a freeblog jóvoltából), ez a tejes-tojásos fűszeres ital., amit a boltokban is árulnak kész formában valójában a tojáslikőr alapja, kávéval házasítva isteni.
A harmadik szezonális ital, amit viszont nem sikerült megkedvelnem a Peppermint Mocha, nekem a menta és az édes kávé nem mennek együtt, pedig ez egy nagy kedvenc odakint.
A Starbucks, amelyik híres a jópofa egyéb termékeiről,- ők voltak az elsők, akik az egy időben nagyon népszerű kötött pohármelegítőt árulni kezdték,- idén nem alkotott túl nagyot, a szokásos pohárdíszen kívül kevés a jópofa ajándék. Ez a dísz gyakorlatilag a nagy papírpohár kicsinyített mása, egy függővel, minden évben kapható karácsonykor.
Szintén kissé jellegtelen, és pofátlanul drága a Gold Cupjuk, ami nem más, mint egy kicsit jobb minőségű színtelen műanyag pohár arany színű tetővel, mindez 10 dollárért. Emellett vannak a travel mug kategóriájú, valóban tartósan használható, lezárható példányok, olcsóbban, máshol meg negyed ennyiért.
Említést érdemel még az Iphonera készült hátlapjuk.
Természetesen minden aromájuk elérhető pods, azaz kávékapszulák formájában. Az idei a Starbucks 42. karácsonyi szezonja.
Szintén nagyon kedvelt az egész téli időszakban az eggnog,- erről az italról szerintem már oldalakat írtam a másik blogon is(ami úgy tűnik, végleg elveszett a freeblog jóvoltából), ez a tejes-tojásos fűszeres ital., amit a boltokban is árulnak kész formában valójában a tojáslikőr alapja, kávéval házasítva isteni.
A harmadik szezonális ital, amit viszont nem sikerült megkedvelnem a Peppermint Mocha, nekem a menta és az édes kávé nem mennek együtt, pedig ez egy nagy kedvenc odakint.
A Starbucks, amelyik híres a jópofa egyéb termékeiről,- ők voltak az elsők, akik az egy időben nagyon népszerű kötött pohármelegítőt árulni kezdték,- idén nem alkotott túl nagyot, a szokásos pohárdíszen kívül kevés a jópofa ajándék. Ez a dísz gyakorlatilag a nagy papírpohár kicsinyített mása, egy függővel, minden évben kapható karácsonykor.
Szintén kissé jellegtelen, és pofátlanul drága a Gold Cupjuk, ami nem más, mint egy kicsit jobb minőségű színtelen műanyag pohár arany színű tetővel, mindez 10 dollárért. Emellett vannak a travel mug kategóriájú, valóban tartósan használható, lezárható példányok, olcsóbban, máshol meg negyed ennyiért.
Említést érdemel még az Iphonera készült hátlapjuk.
Természetesen minden aromájuk elérhető pods, azaz kávékapszulák formájában. Az idei a Starbucks 42. karácsonyi szezonja.
Sunday, December 15, 2013
Read to our Dog
Időnként,-önkínzó módon- beírom a keresőbe a kinti kedvenc helyeim webcímét, megnézni, mik az új hírek, vagy éppen elmerengeni egy már jól ismert régi programon, csak egyszerűen megnézni a jól ismert épületet, utcát stb. Mert elképesztő honvágyam támad gyakran visszafele, és marad a virtualitás.
Most is így tettem és egy helyes programra lettem figyelmes a helyi könyvtárban.
Heti szinten, délután négy és öt között egy kutyus várja az olvasni tanuló gyerekeket, várja, hogy meséljenek neki. A kutya egy terápiás dalmata, így valószínűleg végtelenül nyugodtan tűri a gyerekek nyaggatását, és szívesen üldögél, amíg neki betűzik ki az éppen aktuális mesekönyv rövidke meséit. A gyerekek szívesebben olvasnak, mert van közönség, így észrevétlenül gyakorolják akár az aznapi házifeladatot. Meg azt is, hogyan olvassanak, stresszmentesen fel, valakinek. És persze a könyvtár is vonzóbb egy helyes kutyával.Másodikos és harmadikos kisdiákokat várnak.
Nagyon tetszik az ötlet, olyan jellemző ez az amerikaiakra. A dolog persze nem egyedüllálló a helyi (Rockville MD) könyvárra, hanem egy program része, amelyet először 2006-ban Minnesotában kezdtek el.Hét héten keresztül olvasott 14 gyerek egy héten egyszer kutyának fel, és 10 jelentősen javított az olvasási készségein ez idő alatt. Nemcsak könyvtárakban, hanem iskolákban is használják a kutyák terápiás képességeit nehezen lvasó gyerekeknél.A terápiás kutyák sokfélék a Yorkshire terriertől a spánielig, sőt vannak testvérterapeuták is, azaz testvérkutyák.
Akinek felkeltettem az érdeklődését, szeret olvasni, kutyabarát vagy mindkettő, az az amerikai oldalon még több infót talál.
Most is így tettem és egy helyes programra lettem figyelmes a helyi könyvtárban.
Heti szinten, délután négy és öt között egy kutyus várja az olvasni tanuló gyerekeket, várja, hogy meséljenek neki. A kutya egy terápiás dalmata, így valószínűleg végtelenül nyugodtan tűri a gyerekek nyaggatását, és szívesen üldögél, amíg neki betűzik ki az éppen aktuális mesekönyv rövidke meséit. A gyerekek szívesebben olvasnak, mert van közönség, így észrevétlenül gyakorolják akár az aznapi házifeladatot. Meg azt is, hogyan olvassanak, stresszmentesen fel, valakinek. És persze a könyvtár is vonzóbb egy helyes kutyával.Másodikos és harmadikos kisdiákokat várnak.
Nagyon tetszik az ötlet, olyan jellemző ez az amerikaiakra. A dolog persze nem egyedüllálló a helyi (Rockville MD) könyvárra, hanem egy program része, amelyet először 2006-ban Minnesotában kezdtek el.Hét héten keresztül olvasott 14 gyerek egy héten egyszer kutyának fel, és 10 jelentősen javított az olvasási készségein ez idő alatt. Nemcsak könyvtárakban, hanem iskolákban is használják a kutyák terápiás képességeit nehezen lvasó gyerekeknél.A terápiás kutyák sokfélék a Yorkshire terriertől a spánielig, sőt vannak testvérterapeuták is, azaz testvérkutyák.
Akinek felkeltettem az érdeklődését, szeret olvasni, kutyabarát vagy mindkettő, az az amerikai oldalon még több infót talál.
Monday, December 9, 2013
Részeges télapók fesztiválja
New York lelkileg készül már szombatra, amikor ellepik az utcákat a Santacon résztvevői, sok-sok kapatos Mikulás. Igaz, ebben az évben változik az útvonal, mert például a Hell's Kitchen negyed (Manhattan) lakói petícióban fordultak a télapósereg vonulásának szervezőihez, hogy ha lehet, hagyják őket ki, mert tavaly nem egy résztvevő került az ügyeleti detoxba, vagy randalírozott olyan szinten, ami bizony nehezen tolerálható józanul.
A probléma az, hogy ugyan van egy javasolt útvonal, de mintha kezdene szétesni a dolog, bárki felöltözhet télapónak, és elindulhat inni valamelyik bárba, és mostanában, mintha ez történne a Santacon rendezvény résztvevőivel.
Jelenleg 42 országban van Santacon 314 helyszínnel. Az ötlet természetesen Amerikából indult, 1994-ben, San Franciscoban szervezte meg az első felvonulást a San Francisco Kakofónia Társaság. A felvonuláson felnőtteket várnak, és egyszerűen csak a mulatság a közös összekötő erő, illetve az, hogy mindenki télapójelmezben van, vagy esetleg rénszarvas vagy krampuszruhát ölt.
A Santacon viselkedési útmutatója szerint, a télapók a gyerekekre mosolyogjanak, ha felvonuláson találkoznak velük, de legalábbis ne ijesszék meg őket. Felhívják a figyelmet a megfelelő réteges télapóöltözetre a téli klímájú helyszíneken.
Ajándékot is kell vinni, felnőtteknek lehet huncut az ajándék, gyerekeknek viszont kedves.
A bárban a télapók fizessék ki a fogyasztásukat, és adjanak borravalót is.Ne szakadjanak le a csoporttól, és ne hányjanak a sarkon merevrészegen.
Rájuk is érvényes az igyál vagy vezess szabály, javasolják a telekocsizást, legalább egy józan télapó maradjon a kisebb baráti csapatokban, aki a többieket hazafuvarozza.
Mindenki mindenkit télapónak hívjon a vonulók körében, és időnként el kell ereszteni egy Hohohoho-t.
Ezt a dolgot két irányból lehet megközelíteni, egyfelől jó lehetőség egy kötetlen utcabálra, másfelől mint szülő én sem örülnék, ha a környéken vonulnának, és a gyerek megzavarodna a sok kifogásolható viselkedésű télapótól.
Néhány kép kedvcsinálónak itt.
kép:jmag.com
A probléma az, hogy ugyan van egy javasolt útvonal, de mintha kezdene szétesni a dolog, bárki felöltözhet télapónak, és elindulhat inni valamelyik bárba, és mostanában, mintha ez történne a Santacon rendezvény résztvevőivel.
Jelenleg 42 országban van Santacon 314 helyszínnel. Az ötlet természetesen Amerikából indult, 1994-ben, San Franciscoban szervezte meg az első felvonulást a San Francisco Kakofónia Társaság. A felvonuláson felnőtteket várnak, és egyszerűen csak a mulatság a közös összekötő erő, illetve az, hogy mindenki télapójelmezben van, vagy esetleg rénszarvas vagy krampuszruhát ölt.
A Santacon viselkedési útmutatója szerint, a télapók a gyerekekre mosolyogjanak, ha felvonuláson találkoznak velük, de legalábbis ne ijesszék meg őket. Felhívják a figyelmet a megfelelő réteges télapóöltözetre a téli klímájú helyszíneken.
Ajándékot is kell vinni, felnőtteknek lehet huncut az ajándék, gyerekeknek viszont kedves.
A bárban a télapók fizessék ki a fogyasztásukat, és adjanak borravalót is.Ne szakadjanak le a csoporttól, és ne hányjanak a sarkon merevrészegen.
Rájuk is érvényes az igyál vagy vezess szabály, javasolják a telekocsizást, legalább egy józan télapó maradjon a kisebb baráti csapatokban, aki a többieket hazafuvarozza.
Mindenki mindenkit télapónak hívjon a vonulók körében, és időnként el kell ereszteni egy Hohohoho-t.
Ezt a dolgot két irányból lehet megközelíteni, egyfelől jó lehetőség egy kötetlen utcabálra, másfelől mint szülő én sem örülnék, ha a környéken vonulnának, és a gyerek megzavarodna a sok kifogásolható viselkedésű télapótól.
Néhány kép kedvcsinálónak itt.
kép:jmag.com
Sunday, December 1, 2013
Furby
Karácsony közeledtével játékboltokat járok. Bosszankodva a nagy kínálat mellett is kevés értelmes játékon, és felháborodva az árakon (megmaradt az a rossz szokásom, hogy ellenőrzöm az árakat a ToyuRuSban, és mindig az a vége, hogy az amerikai árak a magyarnak minimum felével kevesebbek, de nem ritka a négyszeres ártöbblet a magyarok javára.)
Teljes ledöbbenéssel néztem azegyik nagy magyar játékboltban egy ismerős bagolyszerű jószágot, amelyik leginkább a Szörnyecskékből ismert Guzmira hasonlít, forgatta a szemeit és beszélt, és valami 25 ezer forintba került. Gondoltam, megint ideért egy amerikai sorozatból a plüssbe álmodott főfigura, a sorozat nélkül, ahogy az gyakorta jellemző. Azért kiváncsi lettem, mi kerül arcátlanul sokba ebben a figurában, (odakint kb 8000 Ft lenne átszámolva...)
Kiderült, hogy nem véletlenül találtam ismerősnek, mert Furby 1998-ban debültált először a karácsonyi szezonban, Amerikában, azaz valószínűleg amíg odakint éltem, is észrevehettem talán, igaz, mikor éppen érdekelt lettem a játékvásárlásban, kivonták a forgalomból egy időre, 2oo7 és 2o12 közt nem gyártották. Az idei szezonban indult el megint a Furby-láz, immár Magyarországra is eljutott, bár nem hinném, hogy "must-have" játék lesz a magyar vásárlói árán.
Azért nagyon különleges játék a Furby, mert az első, valódi értelemben vett házi robot, amelyet nagy sikerrel adtak el, csak 1998 és 1999 között majdnem 16 milliót az Államokban. A Furby eleinte furbish nyelven beszélget, de ahogy gazdája egyre többet szól hozzá angolul, a furbish nyelv helyét fokozatosan átvesz az angol, és angolul tud válaszolgatni.Az újabb Furby-k felismerik a hangot és beépített mimikájuk is van. Azaz ezek az első intelligens játékok.
A Marylandbeli Nemzetbiztonsági Hivatal ki is tiltotta, a dolgozói nem tarthattak Furby-t, mert van benne egy olyan chip amely hangfelvételre alkalmas. Akiknek mégis volt otthon Furby-jük, azoknak jelentkezniük kellett egy eligazításért vele kapcsolatban. Azt hiszem, ez tipikusan amerikai biztonságpánik, nagyon jellemző az élet más területein is.
A 2o12-es kiadású Furby már ultramodern, természetesen okostelefonos applikációk is tartoznak hozzá, etetheted a kezedből, de küldhetsz át neki a telefonodról egy falatot, és azt is bekapja, tud táncolni, mert felismeri a zenét, a furbish nyelvet applikáció segítségével lefordíthatod angolra, és természetesen reagál, ha megsimogatod, vagy felveszed, vagy meghúzod a fülét.24 nyelvet tud "megtanulni", azt azonban nem tudom, hogy magyarul beszél-e, mert amelyiket a játékboltban láttam, az csak a szemét forgatta és nevetgélt éppen.
Íme egy friss reklám. Nagyon jópofa:
Remélem idővel elérhető lesz árban Magyarországon is. Nekem mindenesetre ez a kék nagyon tetszik!
Teljes ledöbbenéssel néztem azegyik nagy magyar játékboltban egy ismerős bagolyszerű jószágot, amelyik leginkább a Szörnyecskékből ismert Guzmira hasonlít, forgatta a szemeit és beszélt, és valami 25 ezer forintba került. Gondoltam, megint ideért egy amerikai sorozatból a plüssbe álmodott főfigura, a sorozat nélkül, ahogy az gyakorta jellemző. Azért kiváncsi lettem, mi kerül arcátlanul sokba ebben a figurában, (odakint kb 8000 Ft lenne átszámolva...)
Kiderült, hogy nem véletlenül találtam ismerősnek, mert Furby 1998-ban debültált először a karácsonyi szezonban, Amerikában, azaz valószínűleg amíg odakint éltem, is észrevehettem talán, igaz, mikor éppen érdekelt lettem a játékvásárlásban, kivonták a forgalomból egy időre, 2oo7 és 2o12 közt nem gyártották. Az idei szezonban indult el megint a Furby-láz, immár Magyarországra is eljutott, bár nem hinném, hogy "must-have" játék lesz a magyar vásárlói árán.
Azért nagyon különleges játék a Furby, mert az első, valódi értelemben vett házi robot, amelyet nagy sikerrel adtak el, csak 1998 és 1999 között majdnem 16 milliót az Államokban. A Furby eleinte furbish nyelven beszélget, de ahogy gazdája egyre többet szól hozzá angolul, a furbish nyelv helyét fokozatosan átvesz az angol, és angolul tud válaszolgatni.Az újabb Furby-k felismerik a hangot és beépített mimikájuk is van. Azaz ezek az első intelligens játékok.
A Marylandbeli Nemzetbiztonsági Hivatal ki is tiltotta, a dolgozói nem tarthattak Furby-t, mert van benne egy olyan chip amely hangfelvételre alkalmas. Akiknek mégis volt otthon Furby-jük, azoknak jelentkezniük kellett egy eligazításért vele kapcsolatban. Azt hiszem, ez tipikusan amerikai biztonságpánik, nagyon jellemző az élet más területein is.
A 2o12-es kiadású Furby már ultramodern, természetesen okostelefonos applikációk is tartoznak hozzá, etetheted a kezedből, de küldhetsz át neki a telefonodról egy falatot, és azt is bekapja, tud táncolni, mert felismeri a zenét, a furbish nyelvet applikáció segítségével lefordíthatod angolra, és természetesen reagál, ha megsimogatod, vagy felveszed, vagy meghúzod a fülét.24 nyelvet tud "megtanulni", azt azonban nem tudom, hogy magyarul beszél-e, mert amelyiket a játékboltban láttam, az csak a szemét forgatta és nevetgélt éppen.
Íme egy friss reklám. Nagyon jópofa:
Remélem idővel elérhető lesz árban Magyarországon is. Nekem mindenesetre ez a kék nagyon tetszik!
Subscribe to:
Posts (Atom)