Tuesday, July 8, 2014

Food stamps-story avagy hogyan csúszunk le villámsebességgel bárhol a világon

A jó öreg Washington Post.
Ott olvastam a friss történetet, ami megdöbbentő és elkeserítő és sajnos a válság óta az álmok országában is megtörténhet.
Egy biológia-újságírás diplomát szerzett hölgy meséli el, hogy milyen szuperül sikerült elhelyezkednie a diplomája után, majd úgy munkahelyeket váltania, hogy egyre komolyabb pozíciókba és egyre több pénzért dolgozhasson. Végül producere volt például a "Good Morning San Diego"-nak is. A leendő, szintén értelmiségi férje is a médiában dolgozott, hasonlóan jó fizetésért.
A férfi 2003-ban vett egy Mercedes Kompressort, az amerikai középosztály egy státusz szimbólumát. Minden meseszép volt.
A nő 2008 februárjában rájött, hogy terhes.Kiderült, hogy ráadásul ikrekkel. Semmi gond, mindketten jól kerestek, és vásároltak is egy házat a leendő családnak.


Aztán három hét alatt, a 240 ezer dolláros házuk már csak 150 ezret ért, ahogy a válság betört az USÁ-ba, de a hitelt ugyanúgy fizetni kellett. Ekkor is megrázták magukat, hiszen mindketten állásban voltak, és igyekeztek fizetni a hitelt, ahogy kell.
Mielőtt a gyerekek megszülettek volna, a férfi elvesztette az állását. Teltek a napok, a hetek, sőt, évek is, nem sikerült munkát kapnia.


Az ikrek idő előtt érkeztek, kis súllyal és problémákkal, és bizony nagyon sokba került az elátásuk. Két hónap alatt a pár 120 ezres évi jövedelme 25 ezer dollárra csökkent, felélték a megtakarításaikat is, és eljött a pillanat, amikor már csak szociális háló fel őket, ételjegyre (food stamps) szorultak.
Nagyon nehezen élték meg a bürokratikus utat, a rengeteg kérdést, és azt a megalázó érzést, hogy két fényes karrier lett a múlté, és egy hajóban eveznek tanulatlan szegény emberekkel.
Egyszer például a pénztárban a mögöttük álló nő beszólt, hogy ne root beer-t vegyenek (ami akkor akciós volt), hanem juice-t, mert az van ételjegyre az ilyen embereknek mint ők...
A Mercedes is hamar beszólás tárgya lett, még a család és a barátok is közölték, hogy adják el (pedig a kocsi akkor már öt éves volt, ez amerikai viszonylatban már réginek számít), nem beszélve a pillantásokról, amit a Social Service előtt kaptak, amikor az ételjegyért álltak sorba, és megérkeztek a kocsijukkal.Pedig akkorra már semmijük nem maradt jóformán a régi életükből, csak ez a Mercedes. (Meg a nő Hondája, de a "mamakocsi" természetes jelenség odakint.)
A házukat sikerült eladni, és az Obama által bevezetett adómentes ingatlan gyorseladásnak köszönhetően egész jól jöttek ki a kátyúból. A férj végül kapott munkát, és kikecmeregtek a szociális ellátottak köréből, de amit megéltek, átgondoltak és megtanultak ezekből az évekből egészen más emberré tette őket.
A történet itt olvasható részleteiben.
Tanulság nincsen.

No comments:

Post a Comment