Vajon min múlik az elfogadás?

A pár napja született döntés, miszerint az Államok területén mindenki számára elérhető a házasságkötés joga, a sok elégedett ember mellett szült persze ellentábort is. Hasonlóan érdekes a hatalmas ellenkampányt szülő magyar kormánypropaganda a bevándorlók befogadásával kapcsolatban.
Vajon mi az oka annak, hogy emberek egy része befogadóbb, mit mások?
Tulajdonképpen mindenki tudja a választ, vagy legalábbis nem szociológusként is érzi, legfeljebb nem tudja, hogy ezt vizsgálják, tanulmányozzák.
Egy általam nemrég olvasott szakirodalmi műben tulajdonképpen a megérzéseire tudományos választ kap az ember.
Amikor megkérdeznek például embereket, hogy bizonyos embercsoportok irányában mennyire befogadóak, akkor egy nagyon kis réteg válaszol teljesen pozitívan, és egy ugyanolyan kis réteg válaszol negatívan. A nagy többség általában a "befogadom, de" kategória.
Ilyenkor kapják elő a szociológusok az ún. Bogardus-skálát, amelynek kérdése valahogy így hangzik: Szeretné-e, ha az adott embercsoport egyik tagja a szomszédjává, munkatársává, vagy családtagjává válna?
Nos erre a válasz a nagy többségtől az, hogy nem, azaz valójában ők is elutasítóak, csak nem extrém mértékben.Ők azok, akiket talán még át lehet billenteni bármelyik oldalra, akár a politikában.

Aztán itt van Allport kontaktus-attitűd elmélete, amely nem mond ki mást, minthogy az előítélet legjobb talaja az, hogy nem ismerjük az egyes embereket, csak csoportként tekintünk rájuk. Mivel nincs személyes kontaktus, könnyebb ítélkezni és a sztereotípiákat ráhúzni a csoport egészére.
A melegekkel kapcsolatban jó húsz éve valahogy úgy vélekedtem, mint a magyar átlag, ne legyen se szomszédom, se barátom, nincs velük bajom de azért mégis. Nagy részben benne volt az AIDS prevenciós magyar kampány, amelyben ekkor még leginkább a melegeket és az intravénás droghasználókat említették fő célcsoportként. Aztán jött egy film, a Fiúk nem sírnak, valamikor az ezredfordulón, és az abban látott útkeresés és fájdalmas identitásbizonygatás annyira megdöbbentett, hogy kezdtem másképp gondolni rájuk. A nagy fordulat pedig, természetesen Amerikában ért, ahol természetes módon sok helyen összefutottam melegekkel. És aztán jött valaki, aki teljesen levett a lábamról az intellektusával, a humorával, az egyik legjobb barátom lett, nos, egyszerre két itthonról hozott rossz kódot is kiütött: ugyanis román és meleg. A magyar-román barátság soha nem volt híres egyik részről sem, mindig mulattunk azon, hogy a nagymamája mit szólna, ha tudná, hogy egy magyarral barátkozik.
Nos nekem egyik tulajdonsága sem okozott problémát, rengeteg volt bennünk a közös, pont azért, mert hasonló időben és és földrajzilag közel nőttünk fel, az meg, hogy neki ki tetszik, nos végre volt kivel rajongani a Bon Jovi koncerten. Nem, egyáltalán nem volt furcsa, mert ő már a barátom, és kész.
Van olyan barátom, akiről egy ideig nem tudtam, hogy meleg, és eszméletlenül jóképű, aztán amikor kiderült, csak a nőket tudtam sajnálni, de amikor megismertem a párját, abszolút természetesnek találtam, hogy ők egy pár. Úgyhogy Allport elmélete teljesen helytálló: abban  a pillanatban sokkal elfogadóbbá válik valaki, ha megismer, és, azt hiszem ez is fontos, megkedvel valakit, aki más.

Az elfogadás más tényezőktől is függ:az életkortól, az iskolai végzettségtől, és a településtípustól, ahol az adott ember él.
Az életkor esetén minél fiatalabb valaki, annál rugalmasabb, annál befogadóbb, az életkor előrehaladtával az emberek világnézete megcsontosodik, és nehezen váltanak szemléletet is.
Az iskolai végzettség tekintetében a magas iskolai végzettség egyértelműen jobban befogadóvá tesz, mint az alacsony végzettség.
A településtípus tekintetében minél kisebb településen, minél zártabban él valaki, annál kevésbé befogadó. Nem véletlen, hogy a migránsok igazán a nagyvárosokban érzik jól magukat.
Vannak olyan faktorok is, mint például az egyéni helyzet, az egyéni sikeresség, vagy jólét. Azokban az országokban tud igazán sokféle ember együtt élni, ahol viszonylag jó anyagi biztonságban él a nagy többség, és nem érez fenyegetettséget a bevándorlók kapcsán.
A szélsőséges gondolkodás is általában nehéz időkben lesz erőteljes.
Ahelyett, hogy az emberek egymást osztanák, érdemes lenne olyan olvasmányokat keresni és találni, ahol válaszokat kaphatunk a miértekre.

Június 26: Történelmi pillanat az amerikai esélyegyenlőségben

Tegnap az Amerikai Legfelsőbb Bíróság olyan határozatot hozott, miszerint nem szabad az egyes államoknak megtiltani az azonos neműek házasságát.

Ez hatalmas lépés a homoszexuális párok legális együttélésében. Noha évek óta újabb és újabb állam "adta be a derekát", és lehetett szabadon házasodni, azért elég színes volt a kép. A tegnapi határozat értelmében az Egyesült Államok egész területén megilletik a házasságjogok szexuális irányultságtól függetlenül az embereket, és ezzel Amerika megint példát mutatott a világnak.
Egy újabb előítéletből táplálkozó tiltó hagyományt töröltek el.
Hatalmas az ünneplés a meleg közösségekben.

A Fehér Ház tegnap szivárvány színekben pompázott,
Obama elnök a következőket mondta az esemény alkalmából ünneplő ezrek tömegének:

"Our nation was founded on a bedrock principle, that we are all created equal. The project of each generation is to bridge the meaning of those founding words with the realities of changing times. Never-ending quest to ensure those words ring true for every single American. Progress on this journey often comes in small increments, sometimes it's two steps forward, one step back, propelled by the persistent effort of dedicated citizens. And then sometimes there are days like this when that slow steady effort is rewarded with justice that arrives like a thunderbolt. This morning the Supreme Court recognized that the Constitution guarantees marriage equality. In doing so they have reaffirmed that all Americans are entitled the equal protection of the law."

Ma már a Facebookon Let's Celebrate Pride néven szivárványszínű profilképet lehet készíteni az ügy támogatóinak. A Fehér Ház profilképe színes lett. Államokszerte szivárványszínű most minden.Ennek a gesztusnak az értéke felbecsülhetetlen.
Egy érintett barátom azt írta, hogy nagyon örül, hogy azok a gyerekek, akik esetleg mostanság döbbennek rá másságukra érezhetik a támogatást és nem kell többé rettegniük a kirekesztettségtől.

Óriási győzelem ez az előítéletek felett, legalább akkora, mint amikor Rosa Parks fogta magát, és nem volt többé hajlandó a bőrszíne miatt a busz hátuljában utazni.

Junk-food újdonságok 2015

Természetesen az idei év sem marad érintetlen az amerikai gyorséttermek újításaitól, amelyek valljuk be, időnként túllőnek a célon. Ami még érdekes, hogy hiába az államokon átívelő gyorsétterem-láncok, nem minden "finomság" jelenik meg minden államban. Ennek oka számomra egyelőre nem ismert (mert marketingszempontból nem annyira heterogén a piac).

Number 5.

Az amerikai Pizza Hut június 18-án dobta piacra a Hot-dog pizzáját. A képen látható pizza széle nem más, mint sok-sok kis hot-dog. Szám szerint 28. A kalóriaszámáról nem tudok nyilatkozni, de nekem a képtől is felfordul a gyomrom.
De itt legalább a sós és az édes nem keveredik oly módon, mint az alábbiakban:

Number 4.

Csöröge-fánk burger. Tetején porcukorral. Funnel Cake Burgernek hívják ezt a rémséget, ami a Florida State Fair-en tűnt fel. Biztos ami biztos, a hányós vödröt ide készítem a poszt további írásához. Elképzelem azt az olaj és zsírmennyiséget...és az édes meg a sós keveredését.Ki volt ez az agyament?

Number 3.
Krispy Kreme Burger

A Krispy Kreme önmagában is rettenetes cukormázas fánkokat kínál, és nekem mindig az én Chet barátomat juttatja eszembe, aki minimum hármat meg tudott ezekből enni egyszerre, és mégsem hízott egy dekát sem.Kizárólag vele és miatta látogattam a főváros Dupont Circle Krispy Kreme boltját, (na jó, egy kicsit azért is, mert egy Green Peace aktivista is álldogált ott pár hétig, aki tiszta Sandokan volt).
De még Chet vagy a szép Sandokan miatt sem tudtam volna legyűrni a képen látható rémséget.

Number 2.

Taco Bell's Biscuit Taco. Mint reggeli. A biscuit nem az, aminek tanítják/fordítják azok, akik soha nem jártak még Amerikában, nem kemény kekszféle (household biscuit muhahaha), hanem sós-zsíros pogácsaszerűség, amiből mondjuk egyet tudok megenni. Na most ezt cserélték fel a taco tésztával, ebbe teszik a szintén kisütött olajos húspogit.
Ez váltotta fel a tavaly nagy figyelmet kapó gofris tacot, amikor a taco tészta helyett édes gofriba tették a húst, amit aztán cukorsziruppal öntözgettek le.Hát nem tudom. (A Taco Bell eddig se volt a kedvenceim egyike, ráadásul a terhességi hányinger jut eszembe róla, mert közvetlenül a nőgyógyászom rendelője mellett volt a Taco Bell.)

Number 1.
Oreo Burger a Carousel's-től:
Aszongya: deep fried burger in oreo batter, Na most ezt nehezen képzelem el kipróbálás nélkül, de valahogy nem bánom a szegényes fantáziámat.
Az oreo egyébként az, ami önmagában is utálok.
Oreo Shake is van most a kinti Burgerben. Az azért talán finomabb, mint az Oreo Burger.

Úgy érzem, kiváló volt ez az írásgyakorlat arra, hogy  a vacsorát ma kihagyjam. Elég a csörögefánkos burgerre gondolnom. Szabadalmaztatom, mint fogyókúrás módszert!:)

Contact your government!

Elmosolyodtam azon a hétköznapi egyszerűségen, ahogy az usa.gov oldalon a hétköznapi embereknek, a bevándorlókat, az USA-ról még keveset tudókat is beleértve egyszerűen, logikusan és ábrákkal megvilágítva magyaráznak meg dolgokat.
A kormányzattal is pár kattintás után kapcsolatba lehet lépni Obamának vagy Joe Bidennek egy online felületen keresztül lehet levelet küldeni (nyilván nem személyesen válaszolnak, de a kisember számára megnyugtató lehet, hogy két kattintással elérhetőek, az információk rendszere egyszerűen és könnyen visz tovább, amúgy pedig minden Amerikáról az usa.gov oldalról elérhető).
 Ami még érdekesebb a kormányzati referenciáknál a federal, azaz az összes államra kiterjedő, a state és local, azaz a helyi önkormányzatoknak, államoknak megfelelő kormányzati szerveken kívül a tribal, azaz a törzsi kormányzatok is helyet kaptak.

photo credit:OLDPICTURE:COM

Az indián törzsekre valahogy nem gondoltam úgy, mint akiknek komoly internetes oldalaik vannak, hát nagyot tévedtem.Az egyes törzsek, szám szerint 566 helyi kormányzati képviselőin kívül néhány kattintással komoyan bele lehet mélyedni a törzsi weblapokba, de elérhetőek a federal government indiánok tanulására, művelődésre, állástalálására szakosodott oldalai, kétoldalú szerződések, programok százai.
A törzsek teljesen önálló entitásként működnek, és együttműködnek a federal governmenttel. A törzsi és állami kormányzat az alkotmányban lefektetett módon működik együtt. A federal government biztosítja a törzsek számára az egészségügyi és egyéb szolgáltatásokat, ami például az egészségügyet illeti 35 államban 1.9 milló ember számára 31 kórház 52 egészségközpont, 31 egészségügyi állomás, két iskolaegészségügyi állomás működik az állam pénzén, ezen felül az indiánok még további 282 törzsi egészségközpontot is működtetnek (érdemes összeszámolni, hogy Magyarországon 10 millió emberre hány kórház és sztk jut...)2010-ben 334 indián rezervátumot számot az USA 34 államban. Az indián népesség viszonylag fiatal átlagéletkorú. 26 éves, míg az összpopuláció az USA-ban 37 éves átlagéletkorú. Aki egy törzs tagja, az egy állam tagja is és persze amerikai állampolgár is.

Végezetül egy színes-szagos szuperösszefoglaló az amerikai törzsekről ITT

Frankie say relax - avagy mit tanulhatunk egy póló feliratából a pop-kultúráról?

Ki az a Frankie és miért mondja, hogy relax?

Frankie a Frankie goes to Hollywood banda, és az ő 1984-es igen népszerű számuk a Relax. A pólók egy részének hátuljára még a don't do it is rá van írva, a relax után következő szakasz a dalban.

De miért say is miért nem says?

Erre vonatozóan évek óta keresem a magyarázatot. Máskor is elhagyják az egyes szám harmadik személyt jelző s-et, mint például a New York never sleep pólófelirat esetén.

Az angolban akkor elfogadható a harmadik személy jelének elhagyása, ha az úgynevezett subjunctive módot használjuk, ez rendre bekövetkezik, ha a főmondat igéje valamilyen kívánságot, akaratot, parancsot fejez ki, akkor a mellékmondatban subjunctive mód lesz. Ez a francia nyelvben is hasonlóan van (mellesleg az amerikaiaknak fogalma sincs erről, soha nem felejtem el, amikor én korrepetáltam egy anyanyelvit ebből a TESOL képzésen, nekem a francia miatt  könnyebb volt.)

Példamondat lehet:
I suggest that he go to the doctor.
She demands that he leave the house.

Viszont sem Frankie sem New York esetén nincsen subjunkctive!

Ami a relax pólókat illeti nagy számban lehetett őket kapni a nyolcvanas években (Ross pólója is azért kicsi, mert középiskola elején kapta, a nyolcvanas években). A New York never sleep pólót most is lehet kapni pl a C&A-ban, ennek is van háttere a pop-kultúrában, méghozzá egy 1924-es némafilm, a The City that never sleeps (igen sleeps!), később pedig Frank Sinatra dala, az 1977-es Theme from New York, New York.

És visszatérve arra, hogy miért hagyják el az s-et, őszintén, nagyon várom a választ rá valakitől!
Elképzelhető, hogy feliratokban elhagyható, de akkor filmcímekben miért marad benne?