A pár napja született döntés, miszerint az Államok területén mindenki számára elérhető a házasságkötés joga, a sok elégedett ember mellett szült persze ellentábort is. Hasonlóan érdekes a hatalmas ellenkampányt szülő magyar kormánypropaganda a bevándorlók befogadásával kapcsolatban.
Vajon mi az oka annak, hogy emberek egy része befogadóbb, mit mások?
Tulajdonképpen mindenki tudja a választ, vagy legalábbis nem szociológusként is érzi, legfeljebb nem tudja, hogy ezt vizsgálják, tanulmányozzák.
Egy általam nemrég olvasott szakirodalmi műben tulajdonképpen a megérzéseire tudományos választ kap az ember.
Amikor megkérdeznek például embereket, hogy bizonyos embercsoportok irányában mennyire befogadóak, akkor egy nagyon kis réteg válaszol teljesen pozitívan, és egy ugyanolyan kis réteg válaszol negatívan. A nagy többség általában a "befogadom, de" kategória.
Ilyenkor kapják elő a szociológusok az ún. Bogardus-skálát, amelynek kérdése valahogy így hangzik: Szeretné-e, ha az adott embercsoport egyik tagja a szomszédjává, munkatársává, vagy családtagjává válna?
Nos erre a válasz a nagy többségtől az, hogy nem, azaz valójában ők is elutasítóak, csak nem extrém mértékben.Ők azok, akiket talán még át lehet billenteni bármelyik oldalra, akár a politikában.
Aztán itt van Allport kontaktus-attitűd elmélete, amely nem mond ki mást, minthogy az előítélet legjobb talaja az, hogy nem ismerjük az egyes embereket, csak csoportként tekintünk rájuk. Mivel nincs személyes kontaktus, könnyebb ítélkezni és a sztereotípiákat ráhúzni a csoport egészére.
A melegekkel kapcsolatban jó húsz éve valahogy úgy vélekedtem, mint a magyar átlag, ne legyen se szomszédom, se barátom, nincs velük bajom de azért mégis. Nagy részben benne volt az AIDS prevenciós magyar kampány, amelyben ekkor még leginkább a melegeket és az intravénás droghasználókat említették fő célcsoportként. Aztán jött egy film, a Fiúk nem sírnak, valamikor az ezredfordulón, és az abban látott útkeresés és fájdalmas identitásbizonygatás annyira megdöbbentett, hogy kezdtem másképp gondolni rájuk. A nagy fordulat pedig, természetesen Amerikában ért, ahol természetes módon sok helyen összefutottam melegekkel. És aztán jött valaki, aki teljesen levett a lábamról az intellektusával, a humorával, az egyik legjobb barátom lett, nos, egyszerre két itthonról hozott rossz kódot is kiütött: ugyanis román és meleg. A magyar-román barátság soha nem volt híres egyik részről sem, mindig mulattunk azon, hogy a nagymamája mit szólna, ha tudná, hogy egy magyarral barátkozik.
Nos nekem egyik tulajdonsága sem okozott problémát, rengeteg volt bennünk a közös, pont azért, mert hasonló időben és és földrajzilag közel nőttünk fel, az meg, hogy neki ki tetszik, nos végre volt kivel rajongani a Bon Jovi koncerten. Nem, egyáltalán nem volt furcsa, mert ő már a barátom, és kész.
Van olyan barátom, akiről egy ideig nem tudtam, hogy meleg, és eszméletlenül jóképű, aztán amikor kiderült, csak a nőket tudtam sajnálni, de amikor megismertem a párját, abszolút természetesnek találtam, hogy ők egy pár. Úgyhogy Allport elmélete teljesen helytálló: abban a pillanatban sokkal elfogadóbbá válik valaki, ha megismer, és, azt hiszem ez is fontos, megkedvel valakit, aki más.
Az elfogadás más tényezőktől is függ:az életkortól, az iskolai végzettségtől, és a településtípustól, ahol az adott ember él.
Az életkor esetén minél fiatalabb valaki, annál rugalmasabb, annál befogadóbb, az életkor előrehaladtával az emberek világnézete megcsontosodik, és nehezen váltanak szemléletet is.
Az iskolai végzettség tekintetében a magas iskolai végzettség egyértelműen jobban befogadóvá tesz, mint az alacsony végzettség.
A településtípus tekintetében minél kisebb településen, minél zártabban él valaki, annál kevésbé befogadó. Nem véletlen, hogy a migránsok igazán a nagyvárosokban érzik jól magukat.
Vannak olyan faktorok is, mint például az egyéni helyzet, az egyéni sikeresség, vagy jólét. Azokban az országokban tud igazán sokféle ember együtt élni, ahol viszonylag jó anyagi biztonságban él a nagy többség, és nem érez fenyegetettséget a bevándorlók kapcsán.
A szélsőséges gondolkodás is általában nehéz időkben lesz erőteljes.
Ahelyett, hogy az emberek egymást osztanák, érdemes lenne olyan olvasmányokat keresni és találni, ahol válaszokat kaphatunk a miértekre.
No comments:
Post a Comment