In memoriam Alison Gertz

Alison Gertz (1966-1992)

Kedden december elseje, az AIDS világnapja.

Néhány napja láttam a Pretty in Pink-et a fiatal Jon Cryerrel, és Molly Ringwalddal, aztán valahogy tovább pörgettem a youtube filmjei között, és beleakadtam egy 1992-es filmbe, az a címe: Fatal Love, azaz végzetes szerelem.

Megnéztem. Engem nagyon megérintett, noha az egyik kedvencem a három részes Angels in America, ahol szintén központi téma az AIDS, de ebben a filmben egy heteroszexuális fiatal lányról derül ki 24 évesen, hogy AIDS-es.
A film természetesen igaz történeten alapul. Alison Gertz AIDS-aktivista története, aki 1992-ben halt meg, amikor a film elkészült.

Elképesztően fájdalmas a folyamat, ahogy a fiatal lány egy furcsa, magas lázzal és hasmenéssel járó, múlni nem akaró vírussal bekerül a kórházba (az is megdöbbentő, hogy milyen modern 1992-ben, azaz 23 évvel ezelőtt az amerikai kórház a 2015-ös magyarhoz képest), és mindent gondolnak, vérvizsgálatok, csontvelővizsgálat, kolonoszkópia, eredmény nélkül, míg végül kiderül az orvos legnagyobb döbbenetére, hogy AIDS-es. Nemcsak HIV-pozitív, hanem már beteg.

A lány és a családja teljes sokkban vannak, és ami utána elkezdődik, az egy nagyon fájdalmas alkalmazkodási folyamat a megváltoztatatlanhoz, hiszen 92-ben ugyan már volt AZT Amerikában, de a betegség kialakult szakaszában pár évnél többre nem lehetett számítani. Ezt mindenki tudta.

A lányt hamarosan elhagyja az akkori élettársa, aki a kórházi kezelés után nem képes hozzáérni, aztán elmegy gondolkodni, majd visszatér, eltölenek egy szerelmes éjszakát, a biztonság kedvéért két kotonnal, a lány az éjszaka közepén arra ébred, hogy a férfi pánikolva súrolja magát a fürdőszobába. A barátok közül szintén sokan fordítanak hátat, pont akkor amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Egyedül Ali meleg barátja marad mellette és támogatja, a sok kórház között egyszer elviszi egy buliba, ahol egy férfi végre észreveszi, és elhívja vacsorázni, annak ellenére, hogy a lány egyből közli, hogy AIDS-es. A lány újra hinni kezd, hogy 24 évesen még kellhet valakinek, még lehet szép az élet, lehet majd saját családja, de aztán amikor szorosabbra fűzné a viszonyt a férfival, az meggondolja magát, szabadkozni kezd, és elmenekül.

A film nemcsak a lány, hanem a szüleinek is a szenvedését bemutatja, egy Upper- Manhattan-i család egyszem, jólétben felnőtt lánya, a szülei szeme fénye. Bizonyos szakaszokban a szülők saját magukat hibáztatják, hogy nem figyeltek eléggé oda, egyszer az anya el is mondja, hogy eszébe sem jutott, hogy a lánynak tanácsolja a koton használatát, csak feliratta neki 15 éves korában a fogamzásgátlót. Merthogy az AIDS annyira nem volt még a köztudatban. A lánynak egyébként mindössze öt szexuális kapcsolata volt, az egyik egy egy éjszakás kaland egy baristával. Ebből a kapcsolatból kapta el az AIDS-et.

Nagyon plasztikusan ábrázolják a fizikai szenvedéseit, azt, hogy a kórháznak ugyan van AIDS-részlege, de eleinte nem oda teszik be, hanem egy izolált szobába, és szinte szkafanderben közelítenek hozzá az egészségügyi dolgozók, kevéssé akarnak segíteni a félelem miatt. Természetesen előkerül, mint minden amerikai filmben az egészségbiztosítóval vívott harc, illetve hogy az mit fizet és mit nem. Szerencsére a lány jómódú családból való, így minden segítséget megkap.

Végül átkerül az AIDs-részlegre, ahol szépen berendezett szobában, magyar viszonylatok közt luxus körülmények közt telnek a napjai. Megismeri az egyik betegtársát Bent, aki egy könyvet ad neki. Ben halála után elolvassa az önsegítő könyvet, és elmegy az író által tartott szemináriumra, a szülei is elkísérik. Ott egy végtelenül elcsigázott, minden reményt feladott rákos nőn tud segíteni azzal, hogy odamegy hozzá, és nem hagyja magát lerázni néhány fájdalmasan elutasító mondat után, hanem próbál a nővel kapcsolatot találni. Az író azt javasolja neki, hogy próbáljon segíteni másokon, mert van rá ereje.

Végül egy újságcikk adja a motivációt, egy újságcikk, ahol az AIDS problémáját megint a melegek, intravénás droghasználók problémájaként említik. Ali anyja beszél az újsággal, fogadják Ali-t. Innentől kezdve iskolákba jár, sőt, a való életben is TV-showkban is szerepel és haláláig aktivistaként dolgozik.

Az alábbi videóban az igazi Alison Gertz beszél a betegségéről:

A film záró jelenetében egy hatalmas nagy teremben középiskolásokhoz beszél, majd a beszéd végén megkérdezi, hogy van-e kérdés. Egy kislány odamegy, és azt mondja, ez nem is egy kérdés, amit fel szeretne tenni, sokkal inkább...megölelhetné-e.

Azt hiszem ezt a filmet mindenkinek érdemes megnéznie, mert sajnos keveset változott a hozzáállás. Ahogy a lány fogalmaz, nem tett semmit rosszat, miért kapta ezt a büntetést?



Alison Gertz halála után szülei megalapították a Love Heals Foundationt, amelynek az lett a célja, hogy az AIDS-ről minél több információt juttassanak el a fiatalokhoz, hogy az ilyen tragédiák ne történhessenek meg.