Amerikai magyarok

Egyszer régen, még a másik blogon én is írtam erről a furcsa jelenségről, ahogy az emberek, akik elhagyták az országot bizonyos, az elhagyás pillanatában rögzített állapotban látják évtizedekkel később is.

Különös és bizarr volt számunkra mindig a Magyar Piknik, vagy a karácsonyi magyar vásár, ahogy a kint született, másodgenerációs magyarok, akiknek csak a szüleik által elmeséltek alapján állt össze a fejükben egy távoli, a valósághoz alig hasonlító Magyarország, beszéltek az országról, vagy lelkesen öltöztek népviseletbe és néptáncoltak, ami inkább "magyarkodásnak" tűnt, mint bármiféle reális tudásnak.
Én akkor különösen az 56-ban kivándoroltakon éreztem ezt a furcsa viselkedést, de Halász Péter könyvében ő a másodgenerációs, Magyarországot soha nem látott Veronról ír a következőképpen:

"Veron olyan volt, mintha egy olyan Magyarországról jött volna ide, amilyen Magyarország nincs a világon....tudom, nehéz ezt megérteni....ezekben az itt született magyarokban, a másodgenerációsokban, akik sohasem jutottak el Magyarországra, él valamiféle elképzelés...azt mondják, óhaza, és megjelenik előtük valami olyan, ami a valóságban nincs.
 Az emberek magyar nótákat énkelnek az utcán. Gémeskutak mindenfele. Hogy is mondjam neked?Egy olyan olajnyomat-Magyarország...tánclépésben....csárdásozva...Veron is tagja volt egy magyar tánccsoportnak...láttam is egyszer-másszor táncolni Bridgeporton...nincs olyan magyar tánc a világon, amit ők jártak....Itt született lányok, az amerikai nyelvet beszélik, azon álmodnak, de van valami homályos sejtés bennük egy országról...de egy olyanról, ami nincs a voilágon.
Veron beszélt magyarul. De nem azt a magyart, amit Magyarországon beszélnek...hat éves koráig, amíg iskolába nem ment, csakis magyarul beszélt, ahogyan otthon vitték a szót, Tokár Benjámin házában....Később már az angol lett a nyelve, de velem igyekezett azt a magyar-amerikait beszélni...Ilyen is maradt szegény Veron egész életében...Az "óhaza"mondta, és csillogott a szeme, de nem tudott róla semmit. Tokár Benjámin házában volt egy nyomat, valami ügynök sózta rá, "Petőfi halálát leli a segesvári réten".Veronnak szegénynek, egész Magyarország olyan volt, a segesvári rét, daliás emberek, magasra tartott zászlóval elhullanak a csatában... Bennel is talán ez volt az egyik baj, soha nem értette az anyját. Tudta róla, hogy itt született már, hát akkor miért nem olyan, mint a többi "mom"?Veron próbálta magyarra tanítani. Az "óhaza" mondta neki. Mit kezdesz egy gyerekkel, aki már harmadgenerációs, az anyja is itt születet és sohse járt abban  az országban...Ben eleinte a vállát vonogatta, aztán türelmetlen lett."

Szóról szóra így van, ahogy Halász Péter a Második Avenue-ban leírta. A harmadik generációt már egyáltalán nem érinti meg az, hogy a szülei honnan jönnek, legfeljebb tények szintjén.
Mi azt tapasztaltuk, hogy a később érkezők, akik nem menekültek, hanem tudatosan döntöttek Amerika mellett, már egyáltalán nem töltötték meg a gyerekeik fejét mindenféle furcsa elképzeléssel, vagy a gyerekeknek is volt lehetőségük nyaranta visszamenni Magyarországra. Ott már a második generáció jobban hasonlított Benhez, Veron fiához, (a könyvben ő már harmadik generáció) akit már ez a sztori nem érdekelt. Jó eltölteni pár hetet Magyarországon, de ezek a gyerekek már annyi minden mást is látnak a világból, hogy csupán egy kis szelet az életükben az a pár hét.
Míg a korábbi generációk gyermekei, akiknek szülei nem szabad akaratukból, hanem üldözés, rossz körülmények miatt távoztak, jobban rá lettek nevelve a magyar identitásra, már ha mindez kimerül a néptáncban és a népi öltözködésben, addig az elmúlt húsz évben távozottak gyerekei már kevésbé.

Persze ez nagyban függ a szülők vélekedéséről, és kötődéséről. Ma is léteznek vasárnapi iskolák, ma is van magyar nyelvű foglalkozás a gyerekeknek, és vannak, akik minderre viszik a gyerekeket és fontosnak tartják, hogy a gyerek beszélje a nyelvet, és az ottani helyi közösség magyar felnőttjei által összeszedett tudást átadják nekik Magyarországról (ne felejtsük, ez nem a valóság, csak az egyes fejekben leképzett elképzelés és tudás).
Mások inkább úgy gondolkodnak, hogy a gyerekük inkább illeszkedjen be a lehető leggyorsabban az amerikai társadalomba, és legfeljebb otthoni nyelv szintjén marad a magyar. A gyerekek pedig bizonyos kor után már nem kötelezhetőek vasárnapi iskolai foglalkozásokra, addigra vagy kialakul bennük valamiféle kötődés, és maguktól mennek, vagy elhalványul a magyar eredet, ahogy a könyvbéli Bennel is történt. Nagyon gyakori, hogy mihelyt bekerülnek az iskolába, a gyerekek már angolul beszélnek egymás között, és egyre nehezebben fejezik ki magukat magyarul. A szülőknek két választása van, vagy hagyják ezt a folyamatot kiteljesedni, vagy rendelik otthonról a könyveket, tanárt fogadnak a gyerekek mellé, stb.
Azt mindenki érzi, hogy a nyelv elsorvadásával az identitás is elsorvad. De megeshet ez fordítva is, amikor tökéletes magyar beszéd mellett egy ember inkább kötődik már az új hazájához, ha abban megtalálta a számítását és boldogan, elégedetten él. A kutatások szerint öt év külföldi tartózkodás után ez nagyon gyakran megtörténik, a visszatérések száma erőteljesen csökken.