Sunday, October 29, 2017

Kreatív Halloween-party gyerekeknek

A Halloween az az ünnep, amit a legnehezebben zártam a szívembe Amerikában, viszont az üzenete megértése után már egész másképpen tekintek rá, megszerettem. Itt Magyarországon a fiatalok körében a bulizásra egy újabb lehetőség, és leginkább ez a korosztály, és így ünnepli. A "trick or treat", a klasszikus Halloween-járás nem jellemző.
Idén ezért úgy döntöttem, csinálok a lányomnak egy kis bulit a két barátnőjével, igaz, a fogrontó cukorkákat én is kihagytam a partiból. A célom az volt, hogy a Halloween néhány színével, szimbolikus figurájával megismerkedjenek, amellett, hogy persze jól érzik magukat, és kreatív módon szórakoznak.
Az alábbi party-t 8-11 éves lánygyerekekre terveztem, és azt hiszem, hogy igazán jól sikerült!
Programok:
1. Csonti a csontváz
 Kinyomtattam az alábbi csontithárom példányban ("printable skelenton parts" néven több félét guglizhattok):
A lányok először kivágták, majd megbeszéltük milyen csontjai vannak. Ezután bedobtuk a három csontváz darabjait középre, és minden darabhoz hozzárendeltünk egy számot így: Koponya+borda rész 6, combcsont 5, lábszár 4...stb. Egy dobókockával megkezdtük a játékot, akinek először megvolt az összes darabja az nyert, matricát.
Ezután a kép alapján felrajzoltuk a csontvázat egy táblára (van öntapadós táblánk a szekrényen), és bekötöttük a az egyik játékos szemét, a másik két játékos pedig mondta neki, hogy mit próbáljon megtalálni a rajzon. Persze volt nevetés, már a csontváz rajzolása sem volt könnyű feladat.


2. Ezután a lányok papírguriga-figurákat készítettek. Ezekben az a jó, hogy viszonylag könnyen elkészíthetőek és látványosak. Néhány tubus akrilfesték kell hozzá, mozgó szemek, mintás papírdarabok.




3. Már kellősen megéheztünk, hogy a Véres ujjakat és az Undi pudingot megcsináljuk.
A véres ujjakhoz főtt virsli, ketchup és valami körömnek való kell, a legjobb a tökmag, de nekünk tihanyi camembert sajt volt itthon.

Az undi pudinghoz két csomag Aranka azonnal elkészíthető puding kellett, és az Auchan cukorkarészlegén szereztünk be cukorgilisztát, gumicukorpatkányt, vámpírfogat, valamint egy csomag Haribo békacukor volt a dekor. A lányok a pudingkészítésben is segítettek.
Gyorsan elkészíthető mégis látványos(an ronda) gyerekételek ezek.


4. Tele gyomorral folytattuk a Halloween dekorációk készítését, pókokat csináltunk, és a KIK-ben beszerezhető cukor alakú Halloweendobozokba ezek pont el is fértek. Zseníliafonalat az Auchanban vettünk, pompomjaink még kintről voltak, de megteszi a pinponglabda is.

5. Ezután arcfestés, villanyoltás, gyertyagyújtás, és KIK-ben kapható foszforeszkáló rudakkal való hadakozás következett, és rémisztő hangok kiadása. Elég olcsó program :D
Arcfestéshez ezt a mintát ajánlom, a gyerekek még egymásnak is viszonylag könnyen megfestik, szem sarkából kiinduló pókháló, amin egy kis fekete pók lóg (fekete gombóc, nyolc kis lábbal).



6. Végezetül a nagy Halloween-poszter elkészítése. Ehhez szükséges három nagyméretű színes karton, az Auchanban vettem. Kinyomtattam néhány sablont a netről:google-n "Halloween silhouette" kereséssel rengeteget kidob. A kivágott csontvázat is fel lehetett ragasztani, vettünk matricákat, és a Halloween színeiben fekete, narancssárga, és lila akrilfestékeket.


A jól elfáradt három lurkó -akik eredetileg hajnal kettőig kívántak fent lenni-,este 11-kor már elég erősen az alvás fele hajlik. Én is elköszönök tőletek, a szellemektől pedig ne féljetek! Booo!

Saturday, September 16, 2017

Amerika, hol vagy?

2017-ben egy, azaz EGY posztot írtam szeretett blogomba.
Teljesen háttérbe szorult az életemben az Amerika-imádat? Vagy hat év itthon töltött idő elég lett volna elfelejteni azt, milyen volt hat év odakint? Ennyire kiábrándító lenne a Trump által vezetett USA?
Nem, egyik sem. Trump meg úgyis megy, remélem, hamar. Igaz, nem kifejezetten az USA-val, de a külföld pszichológiájával voltam, és vagyok elfoglalva, mióta az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájába járok. Csak ez azzal is jár, hogy a nagyon kevés szabadidő, ami a munka és a doktori között marad, elmegy másra.
És igen, valahol szakadok is el, természetes folyamat, hat év után meg különösen.
Van bennem egyfajta nosztalgia, ha adnátok a bizonyos repjegyet még mindig gondolkodás nélkül mennék el innen, de ez már inkább az itthoni kilátástalanság, és orwelli légkör miatt van...
Őszintén szólva nem a boldog bikulturális állapot ez, mert egyáltalán semmi magyarságtudatom nincs, de természetesen amerikainak sem érzem magam, ha megkérdeznék, ki is vagyok, azt mondanám, európai nő. Ennyi. Szeretnék nyugat-európai lenni, de sajnos kelet-európai vagyok, úgyhogy a keletet el is hagynám, és csak ennyit mondanék. És nem azért, mert Európa különösen jelentene bármit is nekem, de mégiscsak ezen a földrészen élek.
Elsősorban pedig önmagam vagyok, és ez ebben a jelenkorban egész komoly eredmény.

Tuesday, March 14, 2017

Peace, love, happiness

Ruhaüzlet, női pólók részlege: kizárólag feliratok, ilyen szövegekkel: follow your dreams (kövesd az álmaid), have a happy life (legyen boldog az életed), love is happiness ( a szeretet boldogság stb.)
Bútorüzlet - párnák, íróasztal, váza, kulcstartó: home is where you are happy ( az otthon ott van, ahol boldog vagy), friendship, peace, love (barátság, béke, szeretet), smile (mosolyogj) stb.
Ajándékbolt - radír, bögre, falmatrica, képtartó: family time (idő a családdal), love your life (szeresd az életed), don' worry, be happy ( ne aggódj, légy boldog) stb.
Kapcsolódó képKéptalálat a következőre: „love happiness on furniture”

Emlékszem először, amikor ilyen feliratok szembejöttek velem tizenévvel ezelőtt Amerikában, minden egyes pozitív kicsengésű szótól boldognak éreztem magam, mintha nekem írták volna. Addig ugyanis szinte semmilyen felirattal nem találkoztam, nem volt divat a tárgyakon a felirat még tíz éve Magyarországon, és ami feliratot az utca képviselt az a fasz, geci, rohadék ilyen olyan kormány...nem ragozom.

Egyszóval eleinte boldogan fogadtam ezeket a pozitív kicsengésű szavakat. Mostanság viszont mintha egy kicsit sok lenne. Pedig ez is a pop-kultúrából jön, egyértelműen amerikai hatás.

(Az én esetemben valószínűleg a hedonikus adaptáció, ami eleinte nagy boldogsággal töltött el, azt a sok ismétléssel megszoktam. Ahogy valószínűleg az amerikaiaknak is csak üres reklámfrázisok ezek a szavak, úgy már nekem se hordozzák ezeket az eleinte "komoly" mondanivalójukat. Kb., mint amikor ugyanazt a sütit eszed a cukrászdában hetekig, eleinte nagyon ízlik, aztán ízlik, végül már nem akarsz többet enni olyat.)

Mi a baj vele általában?
A baj az, hogy az élet nemcsak peace, love és happiness. Folyamatosan ordítják bele az arcodba, hogy be happy, love your life, mintegy felszólító módban: légy boldog, szeresd az életet.
Hogy lehet ezt követelni? Az már nem boldogság, ha boldognak kell lenni, nehéz úgy szeretni az életet, ha az kötelező....Ezek az egykor számomra szívmelengető sorok mára egyfajta normává váltak, erről szól minden: Ha nem vagy boldog, nem vagy ember? Ha nincs tele az életed a peacelovehappinessel, akkor ott nagyon nagy a baj!?

Lássuk be, nem lehet mindig minden percben boldognak lenni, és szeretni az életet. Vannak jó napok, és vannak rosszak, ha nem lenne rossz, nem tudnánk, hogy van jó. Szép dolog a szeretet, a szerelem, a barátság, de az emberek gyakran elválnak, magányosak, gyászolnak. Az életnek van olyan oldala is. Ezek a feliratok, az üzenetek ezeket teljesen figyelmen kívül hagyva egyfajta műboldog világba kalauzolnak, ahogy az önmutogató Facebook-posztok is csupa nyaralásról csupa happinessről, sunshineról szólnak. És csodálkoznak a szakemberek, hogy mennyi az önbizalomhiányos, szomorú és magányos fiatal, aki gyakran pont a világhoz egyfajta Facebook-köldökzsinórral kapcsolódva mást se lát, mint a love, happiness, peace posztokat, másoktól. Jó néhány harminc körüli szingli Facebookon szocializálódott ismerősöm van, tudom, miről beszélek.

Aztán az is baj, szerintem, hogy termékké vált a boldogság, a szeretet. Nem az a baj, hogy megjelenik a tárgyakon, hanem az, hogy tömegesen ordít már mindenhonnan, és mindig ugyanaz. Nem különleges többé, hanem kommersz, eladható áru.

Kellő óvatossággal kellene ezt kezelni, beszélni kellene erről a jelenségről. Mert a környezet folyamatosan ömlő ugyanolyan üzenetei bizony akár akarjuk, akár nem, hatnak ránk. Ha mindig ugyanaz az üzenet, és mi ezzel nem tudunk azonosulni, saját magunk értékeibe vetett hitünk rendülhet meg. Szerintem ezalól egyetlen korosztály sem kivétel, de a digitális nemzedék különösen érintett lehet.
Mit gondoltok?