Peace, love, happiness

Ruhaüzlet, női pólók részlege: kizárólag feliratok, ilyen szövegekkel: follow your dreams (kövesd az álmaid), have a happy life (legyen boldog az életed), love is happiness ( a szeretet boldogság stb.)

Bútorüzlet - párnák, íróasztal, váza, kulcstartó: home is where you are happy ( az otthon ott van, ahol boldog vagy), friendship, peace, love (barátság, béke, szeretet), smile (mosolyogj) stb.

Ajándékbolt - radír, bögre, falmatrica, képtartó: family time (idő a családdal), love your life (szeresd az életed), don' worry, be happy ( ne aggódj, légy boldog) stb.

Emlékszem először, amikor ilyen feliratok szembejöttek velem tizenévvel ezelőtt Amerikában, minden egyes pozitív kicsengésű szótól boldognak éreztem magam, mintha nekem írták volna. Addig ugyanis szinte semmilyen felirattal nem találkoztam, nem volt divat a tárgyakon a felirat még tíz éve Magyarországon, és ami feliratot az utca képviselt az a fasz, geci, rohadék ilyen olyan kormány...nem ragozom.

Egyszóval eleinte boldogan fogadtam ezeket a pozitív kicsengésű szavakat. Mostanság viszont mintha egy kicsit sok lenne. Pedig ez is a pop-kultúrából jön, egyértelműen amerikai hatás.

(Az én esetemben valószínűleg a hedonikus adaptáció, ami eleinte nagy boldogsággal töltött el, azt a sok ismétléssel megszoktam. Ahogy valószínűleg az amerikaiaknak is csak üres reklámfrázisok ezek a szavak, úgy már nekem se hordozzák ezeket az eleinte "komoly" mondanivalójukat. Kb., mint amikor ugyanazt a sütit eszed a cukrászdában hetekig, eleinte nagyon ízlik, aztán ízlik, végül már nem akarsz többet enni olyat.)

Mi a baj vele általában?

A baj az, hogy az élet nemcsak peace, love és happiness. Folyamatosan ordítják bele az arcodba, hogy be happy, love your life, mintegy felszólító módban: légy boldog, szeresd az életet.

Hogy lehet ezt követelni? Az már nem boldogság, ha boldognak kell lenni, nehéz úgy szeretni az életet, ha az kötelező....Ezek az egykor számomra szívmelengető sorok mára egyfajta normává váltak, erről szól minden: Ha nem vagy boldog, nem vagy ember? Ha nincs tele az életed a peacelovehappinessel, akkor ott nagyon nagy a baj!?

Lássuk be, nem lehet mindig minden percben boldognak lenni, és szeretni az életet. Vannak jó napok, és vannak rosszak, ha nem lenne rossz, nem tudnánk, hogy van jó. Szép dolog a szeretet, a szerelem, a barátság, de az emberek gyakran elválnak, magányosak, gyászolnak. Az életnek van olyan oldala is. Ezek a feliratok, az üzenetek ezeket teljesen figyelmen kívül hagyva egyfajta műboldog világba kalauzolnak, ahogy az önmutogató Facebook-posztok is csupa nyaralásról csupa happinessről, sunshineról szólnak. És csodálkoznak a szakemberek, hogy mennyi az önbizalomhiányos, szomorú és magányos fiatal, aki gyakran pont a világhoz egyfajta Facebook-köldökzsinórral kapcsolódva mást se lát, mint a love, happiness, peace posztokat, másoktól. Jó néhány harminc körüli szingli Facebookon szocializálódott ismerősöm van, tudom, miről beszélek.

Aztán az is baj, szerintem, hogy termékké vált a boldogság, a szeretet. Nem az a baj, hogy megjelenik a tárgyakon, hanem az, hogy tömegesen ordít már mindenhonnan, és mindig ugyanaz. Nem különleges többé, hanem kommersz, eladható áru.

Kellő óvatossággal kellene ezt kezelni, beszélni kellene erről a jelenségről. Mert a környezet folyamatosan ömlő ugyanolyan üzenetei bizony akár akarjuk, akár nem, hatnak ránk. Ha mindig ugyanaz az üzenet, és mi ezzel nem tudunk azonosulni, saját magunk értékeibe vetett hitünk rendülhet meg. Szerintem ezalól egyetlen korosztály sem kivétel, de a digitális nemzedék különösen érintett lehet.
Mit gondoltok?