Elhagyott kreditkártya

A gyerekkori vonalzókon és kulcson kívül még soha semmim nem hagytam el, noha igen gyakran keresek dolgokat....nem is olyan rég a kocsikulcsom hiába kerestem, annak a sztorinak tudjuk, mi lett a vége. Nyitva hagytam már kocsiajtót és lakásajtót is, itt ezt könnyű következmény nélkül megtenni. Szerencsére.
De a táskámra mindig kínosan ügyelek, mióta Pesten egyszer elemelték, és mindent újra kellett csináltatni, az idegeskedésről nem is beszélve.
Vasárnap kimentünk a fővárosi bolhapiacra kicsit szétnézni, és mikor indultunk volna haza, a gyereknek vettem egy fagyit. Hétfőn nem vásároltam semmit, kedden nem találtam a kártyát, de gondoltam, otthon majd megnézem, szerdán nem használtam, ma viszont már sem a lakásban, sem a táskában, alapos keresés után sem volt meg. Gyors számlaellenőrzés, ugyanis itt a kreditkártyával úgy fizetnek, hogy semmilyen kódot nem kérnek sehol, és személyazonosítást sem, azaz ha valaki megtalálja, bizony szépen költhet vele, sehol nem akadna fent a rendszeren. Nem véletlen ilyen a rendszer...legalábbis a mai eset után így gondolom.
 Semmilyen gyanús aktivitás nem volt a számlán. Felhívtam a fagyizót, mondták, hogy már vártak, ott van, vigyem a személyim, és odaadják. Megérkeztem, az uriember egy kisborítékba tette, és a pénztárgépben tartotta, kérte az ID-mat, majd odaadta a kártyát.
Ennyi volt a történet. Na és ettünk egy finom fagyit, ha már elmetróztunk odáig. Még annyit megjegyeznék, a fagyizó nem a legjobb környéken van, pár megállóra Largotól, ami már veszélyesebb fekete negyed. Végtelenül hálás vagyok. Annak aki megtalálta a fagyizóban, annak aki odaadta a fagyizósnak, annak, akinek nem jutott eszébe zavartalanul felhasználni, majd elhajítani, a fagyizósnak, aki borítékba tette és várta, hogy jelentkezzek érte. Ez nem egy egyszeri szerencse, több ilyen történetem is van, amiből baj lehetett volna, és mások hozzáállása miatt nem lett. Bekopogtak, ha kint hagytam a zárban a kulcsot, utánam jöttek, ha a gyerek elejtett egy macit, segítséget ajánlottak, amikor bajban voltam az autóval, senki nem emelte el az autómat amikor nyitva hagytam az ajtaját két óráig, a GPS is benne maradt..sőt, a minap elkezdett esni az eső, álltam a piros lámpánál a gyerekkel, odajött egy pasi, és fölém tartotta az esernyőjét, hogy amíg átmegyünk a zebrán, ne ázzunk, most pedig a kreditkártyám kaptam vissza sértetlenül négy nap után. A történeteim szereplői egyszerű munkásemberek, fekete eladók, latino szakik, nem gazdag emberek. Emberek. Nagy betűvel. Köszönöm.