Nyári képek 6.

KATTINTS a képre, hogy nagyban lásd, Niagara Falls, Canadian Side, 2009



 

Négy éve ilyenkor.... az USA-Kanada határon jártam ki és be, hogy a Niagarát minden oldalról jól megnézhessem. Viccesnek tűnt, hogy a két hatalmas országot egy jelképes kis határ választja el. Én csak "hivatalosító határnak" hívom, nagyon sok munkavízum nélküli babysitter, alkalmi munkás itt szokott kilépni, hogy ne sértse meg a három hónapos tartózkodási időlimitet, majd visszalép, ezzel újabb három hónapra legális a turistavízuma. Kérik az útlevelet, pecsételnek is bele, mégis a két oldal egy nagy egész, nem igazán lehet elválasztani, a Niagara ugyanúgy sajátja az egyik országnak mint a másiknak. Ha átmegyünk, ne felejtsük, hogy ott már a kanadai dollár a fizetőeszköz!

Nyári képek 5.

Florida, Key West, 2010 december (kattints rá)

Út a végtelen nyárba...út az óceánban...vagy Overseas Highway, mindenféle címmel lehet illetni. Vezetni végig ezen az úton páratlan élmény!

A kép jobb oldalán levő, régi, már nem használt összekötő híddal (Seven Mile Bridge) van egy kis probléma, de ez csak később derül ki:

Florida, Key West, Seven Mile Bridge 2010 december

A Seven Mile Bridge érdekessége, hogy eredetileg csak vonatok közlekedtek rajta, majd egy hurrikán következtében felújításra került 1935-ben, hogy autók tudjanak rajta közlekedni, és a vonatsíneket használták fel a külső kerítéshez. Egy másik hurrikán 1960-ban azonban újabb károkat okozott rajta, végül egy modernebb autópálya-hidat építettek a nyolcvanas években, ezt lehet látni az első képen.

Nyári képek 4.

DC Botanical Garden, 2010

A hatalmas fémnövények egy interaktív kiállítás részei voltak, ahol a növények nagy részének közepén szagolgatni lehetett különböző illatozó növények esszenciáit, illetve a nagy napraforgóba épített TV információt szolgáltatott a publikumnak. Mindez nagyszerűen időzítve, a tél közepén valóságos felüdülés volt a Botanical Gardenben. Minden kiállítás úgy van megalkotva, hogy minden korosztály találjon benne neki való információt, szórakozva tanuljon.

Nyári képek 3.

Banyan tree, Hawaii, 2006

A Banyan tree, vagy ahogy én hívom "banyafa" egy hatalmas és furcsa fa, jellemzően az USA egyes területein és Dél-Amerikában nő, illetve Indiában. Valójában egy fügefa-fajta. A képen lehet látni mögötte a normál méretű és törzsű fákat, szinte kis csemetének tűnnek. A "banyafa" érdekessége a törzsén is látszik, valójában a képen nem egy nagy fát látunk, hanem két fát. A banyan ugyanis egy élősködő, ami benövi a gazdafát, abból táplálkozik, és hatalmasra megnő rajta. Egyes fajtáit (Floridában trópusi erdőkben látni) strangler fig-nek azaz fojtó fügének neveznek, hasonlóan egy másik fát zabál fel, de másképp néz ki a végeredmény.

Nyári képek 2.

Merry-go-round a Central Parkban, 2011

Eredetileg 1871-ben nyilt meg a rögtön hatalmas népszerűségnek örvendő körhinta, amire évente kb 25o ezer ember ül fel. Az első körhinta 1924-ig üzemelt a parkban. Ezt két újabb követte, de mindkettőt tűz pusztította el.195o-ben újabb körhinta után nézett a park, és egészen meglepő módon nem készíttettek egyet,hanem találtak egy elhagyottat a Brooklyn Cooney Island egyik végállomásán. 19o8-ban készült, kézzel faragott és festett, termézetesen restaurálták és modernizálták, de azóta is ez az elhagyott és megtalált körhinta működik a parkban.

 

(A képekre kattintva nagy méretben is megtekinthetőek.)

Nyári képek 1.

Sesame Place, Pennsylvania, 2010

A mai napra ezt választottam, egy hatalmas theme park, ezúttal a Sesame Street (Szezám utca) és szereplői minden mennyiségben szórakoztatják a kicsiket és nagyokat. Nyáron is kiváló, tele van vizes programmal, mint a képen látható óriási locsolókanna is.

Hallgatásom okai

Talán észrevettétek,hogy a blog jó ideje már sokkal "szellősebben" frissül, mint régebben megszokhattátok.
Ennek több oka van, a legelső az, hogy sajnos bármennyire is szeretném, nem Amerikában élek, hanem Magyarországon, és a "téma nem hever az utcán", hanem keresni kell. A kereséshez idő kell, a talált anyagok feldolgozásához úgyszintén, a megírásához ihlet kell. Ihlet leginkább személyes tapasztalatok alapján szikrázik fel, amikor lázba hoz valamilyen téma, ez pedig leginkább akkor következik be, ha egy aktuális valamihez a múltban közöm volt, de arról meg lehet hogy már írtam, untatni pedig végképp nem akarnám az olvasót.

Másodszor, sokszor leülnék, és leírnám a véleményem egy magyar jelenség, téma, élmény kapcsán, ezzel viszont igazából felhagytam, mert amikor néhányszor megtettem, akkor jöttek az olyan kommentek, hogy én miért állítom kontrasztba a két helyet úgy, hogy abból mindig az jön, ki, hogy Magyarország maximum a túrórudi kánaánja. Nekem pedig nincs kedvem és energiám olyan emberekkel vitázni, akik a vármegye határain kívül esetleg turistaként jártak, de mégis igen határozott a véleményük mindenféle alap nélkül.Ennek alváltozata, amikor megkapom, hogy ugyan ne legyek ilyen negatív és próbáljak visszailleszkedni. Akkor hát hallgatok, és nincs vita.

Harmadszor, valamelyik nap egy rég nem látott barátnőm, (aki egyébként tíz évet Angliában élt, egy éve Németországban van, és most talákoztunk pár órára), nekem szegezte a kérdést: mesélj Amerikáról, nekem ez az időszakod kimaradt.Mintha ő pontosan nem tudná, hogy ezt a mesét nem lehet csak úgy elkezdeni és befejezni, nem lehet öt percben összefoglalni, amennyire még egy átlagos hallgatóságnak érdekes lehet. Bele sem kezdtem a mesébe. Egyre kevésbé érzem azt, hogy meg lehetne fogalmazni azt az élménykonzervvé összesűrűsödött időszakot, életem egyötödét, amit Amerikában éltem le. Mert a kint tartózkodásnak nemcsak karrier, vagy anyagi, vagy megélhetési, vagy utazási, nyelvi és kultúraszempontjai, folyamatai érdekesek, és órákig lehetne boncolgatni őket, inkább az az érdekes, mennyire mélyen és visszavonhatatlanul megváltoztatott ez az élmény.

Gyakran előveszem a régi képeket (már csak a lányom kiskora miatt is). Sok-sok még a történet, a mondanivaló, ami kimaradt. De nehéz erről írni, úgy, hogy mindez a múlté már, elővenni, feleleveníteni, egyszerűen fájó emlék, hiszen szívem szerint nem a múltam, hanem a jelenem lenne még mindig az a táj, az a város, az a kirándulás stb. Egészen biztosan ez is a reentry culture shock folyamatának egy állomása, biztosan túllépek majd ezen.

Még annyit, hogy hosszú idő után nyolc órában dolgozom újra, így az időm is jelentősen leszűkült.Ugyanakkor mióta Tinkmara blogja elhallgatott, úgy érzem, valakinek mindenképpen hírt kell adni az amerikai életről, hogy ne vesszen kárba az, amiért egykor mindketten elkezdtünk írni.

Az augusztus hátralevő részében igyekszem (ha napi rendszerességgel nem is), de sűrűn jelenkezni, képblog formájában. Nagy kép, kis "rizsa".

Hűvösebb napokat a kedves olvasóknak!