Mintavároska, hogy mindenkinek legyen otthona

Dallasban, ahol kb. 2000 hajléktalan él, új projektbe kezdtek. 2016 tavaszán adják át a The Cottage at Hickory Crossing nevű mini lakótelepet, sőt, inkább városkának mondanám, majd meglátjátok miért.

A városka a Dallasba vezető két nagy gyorsforgalmi út kereszteződésnél épült meg, és ötven, amerikai szemmel "tiny" (aprócska) 37 nm-s lakást adnak át olyan hajléktalanoknak, illetve súlyos mentális betegséggel küzdőknek, (gyakori a kettő együtt, vagy, hogy az egyik következik a másikból), akik még rendelkeznek valamiféle büntetett előélettel is.Szép kis társaság mondhatnánk, azonban nem lesznek magukra hagyva.
24/7-ben biztosítanak számukra pszichiátert, pszichiátriai ápolót és pszichiátriai ügymenedzsereket, szociális munkásokat, valamint leszokást segítő szakembereket.

A kiválasztott beköltöző ötven lakónak vállalnia kell, hogy bevételei 30%-t a lakhatás költségeire fordítja.
A lakóközösségben szigorú szabályok uralkodnak majd, családok nem, csak egyének költözhetnek be a lakásokba. A lakók dolgozhatnak a közösségi kertekben és fitness-termekben sportolhatnak, és közösségi programokban vehetnek részt. A városkában biciklivel és buszokkal lehet majd közlekedni.

Az ötlet persze nem új, van már ilyen jellegű lakhatási megoldás, New Yorkban a Common Ground amely régi hoteleket alakított át hajléktalanok számára otthonokká.

A dallasi modell 6.8 millió dollárba került, magán-ás állami finanszírozású, melyből Dallas magára válllalt 2.5 millió dollárt. Az apró lakóhelyekkel először a Katrina hurrikán pusztítása után Dallasba kerülő sokaság lakhatási igényeire válaszoltak, amikor gyorsan és sok embernek kellett otthont adni.

A projekt kapcsán eszembe jutott a pesti Dzsumbuj az Illatos út sarkán. Ugyan már rég elbontották, de előtte bizony komolyan igyekeztek ott a Dzsumbuj-Help program keretén belül kitelepített szociálismunkás-irodával. Ott azonban több dolog miatt nem működött a segítség: a lakások nem 37 nm-sek voltak, hanem élhetetlenül kicsik, 30 nm alattiak, komfort nélküliek, közös WC-vel, és egyrakáson éltek bennük a sokszor hat-hét fős családok. Az amerikai modellben a marginalizálódott helyzetű emberek csak egyedül költözhetnek, és normális méretű, egy embernek -főleg európai szemmel- megfelelő élettere van.
A másik, ami fontos, hogy nem csak szociális munkások, hanem orvosok, ápolók és egyéb egészségügyi segítők a nap 24 órájában rendelkezésre állnak. Nem néhányan, hanem sokan. Ha valahogy, így azt hiszem aki akar, talpra tud állni. A magyar modellben hiányzott a pénz és a tér. A jó akarat sajnos kevés.
 A sérült emberek rehabilitációja, visszavezetése a társadalomba gyakran hosszadalmas és kudarcokkal teli út. De egy ilyen közösségben ők is a társadalom hasznos tagjaivá válnak és hosszú távon mindenki nyer azzal, hogy új lehetőséget adnak nekik.

Santa-anarchia

A Santarchy vagy Santacon nem más, mint egy Télapó Flashmob, amikor a sok Santa összegyűlik egy helyen és felvonul. A szó összerántása a Santa és az Anarchy szónak, szóval mi is ez?

Természetesen amerikai kezdeményezés, méghozzá 1994-ből, amikor megjelentek tömegesen az államok területén az olcsó kínai télapóruhák. Innentől bárki lehetett Télapó. És lett is. Nos a jelszó is akkor alakult ki: I am Santa, and I am alchoholic.
Szóval a felvonulók inkább brahiból télapóskodnak, és nem a gyerekszeretet, hanem a közös bulizás vezeti őket. Leginkább a fiatal felnőtt korosztályra jellemző ez a fajta buli, de sok az ötvenes is.

Jelenleg a legtöbb állam nagyvárosaiban de Ausztráliában és az Európában is van ilyen, méghozzá Finnországban, Svédországban és Belgiumban is lehet zülleni.

A helyi oldalak előre meghirdetik az időpontot és a helyszínt, mert a kisgyerekes családok azért szeretnek fényképezkedni a kismillió télapóval, vagy őket fotózni.

Az amerikai fővárosban tegnap volt az éves Télapó-anarchia.

Néhány korábbi kép:

San Farncisco Santa flashmob

Sok Santa a Fehér Ház előtt

Hogyan hatott a globalizáció a Télapóra?

Az amerikanizálódás előtti korszakban egy ellentétes folyamat játszódott le, európai szokások bevitele az új világba. A Télapó esetében is így történt, hogy aztán az amerikai változat visszatérjen Európába, legalábbis bizonyos elemeiben.

(Észak)-Európában hosszú  és depresszáló a tél. Ezért aztán mindenféle mesei alakokat találtak ki, hogy javítsák a saját közérzetüket, az ajándékozás is télen volt jellemző, szintén a jobb hangulat miatt.
Az első Télapó, Sinterklaas, Hollandiából származik, püspöki piros ruhában ábrázolták és a gyerekeknek hozott ajándékot, fehér paripán.

Sinterklaas

Aztán  megjelent Father Christmas Angliában, a zöld ruhás, szakállas manó, aki nem is annyira a gyerekek karaktere volt kezdetben, hanem a kiváló lakomáké. Később azonban neki is lett zsákja.

Father Christmas

Amikor a hódítók elindultak Amerikába, ezeket és más karaktereket is magukkal vitték, ez magyarázza azt, hogy az USA-beli Télapónak több neve is van, mint Santa Claus, Father Christmas, St. Nick, de még a német Kris Kingle is szerepel a repertoárban.

Ma Amerikában legtöbbször a Santa Claus-t használják, vagy simán Santa, ez a holland Sinterklaas amerikanizált változata. Az öreg kontinens különböző karakterváltozatai így olvadtak eggyé.
Sok amerikai mesében Santa a kéményen keresztül érkezik és a kitett zoknikba teszi az ajándékot, éppen ezért aprócska, szánját miniatűr rénszarvasok húzzák.
A neki dolgozó manókat (elf) már az amerikaiak adták a történethez, és Amerikából származik Mrs. Santa, a télapó felesége. 1931-tól iszik a Télapó kólát, amikor a Coca Cola reklámjaiban feltűnt Santa is.

Az amerikai Santa gyermeki arca, sokszor ábrázolják a sapkája nélkül

Ő is megérdemel egy felelséget!

Az Amerikai Santa aztán elterjedt a déli országokban, ahol az ajándékozás azelőtt nem volt szokás, sőt visszatért az Európai kontinensre, a zöld angliai változat már teljesen kikopott a köztudatból, és az amerikai télapót várják ott is.Rudolph, the Rednose Reindeer is amerikai, a piros orrú szarvas Robert L. May 1939-es mesekönyvében jelent meg, majd terjedt el kontinens-szerte. A Rudoph The Rednose Reindeer dalocska nagyon népszerű lett, később Rudoph saját mozifilmet is kapott. Amerikában legalább akkora sztár mint a vele közlekedő Santa.

Rudolph

Az, hogy tulajdonképpen hol lakik, még ma is országonként változó, az amerikaiak Télapója az északi sarkon, Alaskában, meglátogatható játékgyárral. A kanadaiakénak saját irányítószáma van, HOH OHO.

Az alaszkai "főhadiszállás"

Aztán ismerjük Jouluppukkit, a lappföldi télapót Rovaniemiból, akit szintén lehet látogatni és leveleket is fogad. Másik változata Grönlandon él,

Az összes télapó közös tulajdonsága, hogy hosszabb ősz hajuk van, szakálasak és nagy a pocakjuk, és minimum hetven évesek elmúltak.

Azonban míg az európai gyerekek december 6-án, Miklós napon kapnak kis ajándékot tőle, az amerikai gyerekek tőle várják a karácsonyi ajándékokat a kéményen át a zoknikba, nem a Jézuskától a fa alá.
Egyre több nagy méretű díszes zoknit kapni Magyarországon is, ahol korábban kizárólag a piros műanyag csizmákba tette az ajándékot, vagy a kisuvickolt hócipőbe.
A globalizálódás eredményeképpen a sokféleség lassan összeolvad egy karakterré, és ez leginkább az amerikai télapót testesíti meg. Rudolf is megjelent Magyarországon is pár éve, igaz, a télapó felesége még nem népszerű, és a kis zöld manók helyett inkább a krampusz jön még.Na meg a virgács!:)

In memoriam Alison Gertz

Alison Gertz (1966-1992)

Kedden december elseje, az AIDS világnapja.

Néhány napja láttam a Pretty in Pink-et a fiatal Jon Cryerrel, és Molly Ringwalddal, aztán valahogy tovább pörgettem a youtube filmjei között, és beleakadtam egy 1992-es filmbe, az a címe: Fatal Love, azaz végzetes szerelem.

Megnéztem. Engem nagyon megérintett, noha az egyik kedvencem a három részes Angels in America, ahol szintén központi téma az AIDS, de ebben a filmben egy heteroszexuális fiatal lányról derül ki 24 évesen, hogy AIDS-es.
A film természetesen igaz történeten alapul. Alison Gertz AIDS-aktivista története, aki 1992-ben halt meg, amikor a film elkészült.

Elképesztően fájdalmas a folyamat, ahogy a fiatal lány egy furcsa, magas lázzal és hasmenéssel járó, múlni nem akaró vírussal bekerül a kórházba (az is megdöbbentő, hogy milyen modern 1992-ben, azaz 23 évvel ezelőtt az amerikai kórház a 2015-ös magyarhoz képest), és mindent gondolnak, vérvizsgálatok, csontvelővizsgálat, kolonoszkópia, eredmény nélkül, míg végül kiderül az orvos legnagyobb döbbenetére, hogy AIDS-es. Nemcsak HIV-pozitív, hanem már beteg.

A lány és a családja teljes sokkban vannak, és ami utána elkezdődik, az egy nagyon fájdalmas alkalmazkodási folyamat a megváltoztatatlanhoz, hiszen 92-ben ugyan már volt AZT Amerikában, de a betegség kialakult szakaszában pár évnél többre nem lehetett számítani. Ezt mindenki tudta.

A lányt hamarosan elhagyja az akkori élettársa, aki a kórházi kezelés után nem képes hozzáérni, aztán elmegy gondolkodni, majd visszatér, eltölenek egy szerelmes éjszakát, a biztonság kedvéért két kotonnal, a lány az éjszaka közepén arra ébred, hogy a férfi pánikolva súrolja magát a fürdőszobába. A barátok közül szintén sokan fordítanak hátat, pont akkor amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Egyedül Ali meleg barátja marad mellette és támogatja, a sok kórház között egyszer elviszi egy buliba, ahol egy férfi végre észreveszi, és elhívja vacsorázni, annak ellenére, hogy a lány egyből közli, hogy AIDS-es. A lány újra hinni kezd, hogy 24 évesen még kellhet valakinek, még lehet szép az élet, lehet majd saját családja, de aztán amikor szorosabbra fűzné a viszonyt a férfival, az meggondolja magát, szabadkozni kezd, és elmenekül.

A film nemcsak a lány, hanem a szüleinek is a szenvedését bemutatja, egy Upper- Manhattan-i család egyszem, jólétben felnőtt lánya, a szülei szeme fénye. Bizonyos szakaszokban a szülők saját magukat hibáztatják, hogy nem figyeltek eléggé oda, egyszer az anya el is mondja, hogy eszébe sem jutott, hogy a lánynak tanácsolja a koton használatát, csak feliratta neki 15 éves korában a fogamzásgátlót. Merthogy az AIDS annyira nem volt még a köztudatban. A lánynak egyébként mindössze öt szexuális kapcsolata volt, az egyik egy egy éjszakás kaland egy baristával. Ebből a kapcsolatból kapta el az AIDS-et.

Nagyon plasztikusan ábrázolják a fizikai szenvedéseit, azt, hogy a kórháznak ugyan van AIDS-részlege, de eleinte nem oda teszik be, hanem egy izolált szobába, és szinte szkafanderben közelítenek hozzá az egészségügyi dolgozók, kevéssé akarnak segíteni a félelem miatt. Természetesen előkerül, mint minden amerikai filmben az egészségbiztosítóval vívott harc, illetve hogy az mit fizet és mit nem. Szerencsére a lány jómódú családból való, így minden segítséget megkap.

Végül átkerül az AIDs-részlegre, ahol szépen berendezett szobában, magyar viszonylatok közt luxus körülmények közt telnek a napjai. Megismeri az egyik betegtársát Bent, aki egy könyvet ad neki. Ben halála után elolvassa az önsegítő könyvet, és elmegy az író által tartott szemináriumra, a szülei is elkísérik. Ott egy végtelenül elcsigázott, minden reményt feladott rákos nőn tud segíteni azzal, hogy odamegy hozzá, és nem hagyja magát lerázni néhány fájdalmasan elutasító mondat után, hanem próbál a nővel kapcsolatot találni. Az író azt javasolja neki, hogy próbáljon segíteni másokon, mert van rá ereje.

Végül egy újságcikk adja a motivációt, egy újságcikk, ahol az AIDS problémáját megint a melegek, intravénás droghasználók problémájaként említik. Ali anyja beszél az újsággal, fogadják Ali-t. Innentől kezdve iskolákba jár, sőt, a való életben is TV-showkban is szerepel és haláláig aktivistaként dolgozik.

Az alábbi videóban az igazi Alison Gertz beszél a betegségéről:

A film záró jelenetében egy hatalmas nagy teremben középiskolásokhoz beszél, majd a beszéd végén megkérdezi, hogy van-e kérdés. Egy kislány odamegy, és azt mondja, ez nem is egy kérdés, amit fel szeretne tenni, sokkal inkább...megölelhetné-e.

Azt hiszem ezt a filmet mindenkinek érdemes megnéznie, mert sajnos keveset változott a hozzáállás. Ahogy a lány fogalmaz, nem tett semmit rosszat, miért kapta ezt a büntetést?



Alison Gertz halála után szülei megalapították a Love Heals Foundationt, amelynek az lett a célja, hogy az AIDS-ről minél több információt juttassanak el a fiatalokhoz, hogy az ilyen tragédiák ne történhessenek meg.

Miért zöld Yoda?És miért beszél visszafele?

Most, hogy  megint a Star Wars lázában éghetünk, természetesen a lányom is megismerte az amerikai filmgyártás ezen eposzát, és Yoda mestert egyből a szívébe zárta (talán aprócska mérete, vagy a fülei miatt?)

Felmerült a nagy kérdés, hogy Yoda miért zöld?

Nos, ezeket az infókat tudtam meg a Jedik bölcs öregéről:

1.Yoda megalkotója egy brit maszkmester volt, Stuart Freeborn, aki tavaly halt meg. Saját képére formázta Yodát, nézzétek csak:

2. Yoda semmilyen csillagközi fajhoz nem tartozik, azonosíthatatlan.

3. Azért lett zöld, mert ezzel a külsővel emberi bőrszínnel nagyon ijesztő lett volna:

4. Yodának saját szobra is van, San Franciscoban:

5. Számomra, egy nyelvtanár számára mégis a legérdekesebb a "yodic"vagy "yodish" nyelv, yoda ugyanis  fordítva beszél (ezért is kell eredeti nyelven nézni, mert a magyar szinkron ezt nem hozza).

Tárgy-alany és ige ez a sorrendje, míg az angolnak alany-ige-tárgy.

A neten több Yoda beszédgenerátor is van, például ez:

http://www.yodaspeak.co.uk/

A Tomtom GPS-eket van külön Yoda hang, jellegzetes yodaszintaktissal, szóval a you keep right valami ilyesmi:right you  keep.

6. Yodával mindent el lehet adni, a karácsonyi idényből sem hiányozhat:

folyt.köv.:Chewbacca

Dear Abby

Emlékszem, tini koromban leginkább azért vettem meg a Pajtást, aztán mikor az idők szele elfújta, akkor a 100* Szépet, mert volt benne tanácsadó oldal. A pszichológia iránt már akkor is mélységesen rajongó, és egyben kérdésekkel teli tiniként ezek voltak a kedvenc oldalaim. A legnagyobb ökörségeket is nyugodtan válaszolták meg, az egyikre még ma is emlékszem, a kérdező együtt volt a barátjával, természetesen védekezés nélkül, és ugyan a mensese nem jött meg, de az orra vérzett, ő pedig reménykedett benne, hogy "ott jött ki". Képzelem szegény válaszoló hogy röhöghetett kínjában.

Megvallom, nagyon imádnék egy ilyen rovatot vezetni, ha valaki felkérne rá. Valaki?
Nos, amíg a felkérésre várakozom, addig beszámolok nektek minden idők legsikeresebb tanácsadó rovatáról, az amerikai DEAR ABBY-ről.

Photo: http://www.news.com.au/world/

A tanácsadó rovatok rajongói akár a yahoo-n is rendszeresen olvashatnak, hasonlóan bugyuta levelekre is válaszokat, mint a fenti példám volt.

A Dear Abby egyfajta kulturális ikon lett az évtizedek során.
Kezdetben Pauline Phillips vezette, akinek a 14 éves lánya, Jeanne egy kis zsebpénz fejében segített neki a rengeteg tinilevél megválaszolásában, évtizedeken keresztül. Az anyuka 2004-ben elismerte lányát munkatársnak, és egyben átadta a praxist, mert nyugdíjvba vonult.
Az Abby név az Abigail azaz Abigél névből származik, az anyuka Abigail Van Buren írói álnév alatt válaszolgatott a levelekre, a rovaton pedig rajta ragadt Dear Abby megszólítás.
Az egyetlen laikusként kapta meg  a Life consultant tagságot az Amerikai Pszichiáterek Társaságától, de kapott díjat az Amerikai Bőrgyógyászok Akadémiájától, az Anonim Túlevők  csoportjától, hogy csak pár furcsaságot mondjak.

A tanácsadás amúgy családi vonás volt, ugyanis pár hónappal a Dear Abby indulása előtt Pauline ikertestvére lett Ann Landers (szintén írói álnév), és ő vezette az Ask Ann Landers rovatot, a Chicago Sun-Times újságban, ami szintén nagyon ismert Amerikában, 47 évig vezette a rovatot, halála után Annie's Mailbox néven folytatódott, és munkatársai vették át. Az ikertestvérek rivalizálásba kezdtek és elhidegültek egymástól.

1963-tól 1975-ig a CBS rádió műsorán is volt Dear Abby, úgyhogy Pauline Phillips rádiós karriert is magáénak tudhat. Phillips azért is lehetett enyire sikeres, mert ikertestvérétől eltérően nem egy folyóirat rovatvezetőe volt, hanem sok folyóiratban jelent meg a Dear Abby rovat, mint szolgáltatás, összesen 1400 sajtótermékben, ez pedig milliós olvasottságot hozott.
A rovat kapcsán könyvek is születtek, a Dear Abby, Dear Teenager, Dear Abby on marriage, The Dear Abby Wedding Planner, The Best of Dear Abby.
Pauline 2002-től Alzheimer-kórban szenvedett, és 2013-ban halt meg. Lánya azóta is vezeti a rovatot Amerika-szerte.

Photo:www.teenlibrariantoolbox.com

Zöld töklámpás? Fontos szimbólum lett idén!

Tegnap minden amerikai kisebb és nagyobb gyerek a Trick or Treat lázában égett. És tegnap először nemcsak a hagyományos lámpásokat  láthatták a cukorkakéregetők a házak bejáratánál, hanem itt-ott zöldes színben pompázóakat is.

A zöld tököknek sajátos jelentésük van, az idén elindított Teal Pumpkin Projectben azok  a családok, akik vállalták, hogy a betérő allergiás gyerekekre is gondolnak, nem cukrokat, csokikat adnak nekik, hanem valamilyen nem élelmiszer ajándékot. A Zöld Tök kampány része a 2014-ben útjára indított nemzeti kampánynak az ételallergiás gyerekekért.

A legtöbb, Halloween napján osztogatott édességben vannak allergén anyagok, annál is inkább, mert odakint nagyon népszerűek a mogyoróvajas termékek, például a klasszikus Halloween-édességnek számító számító Reese Peanut Butter Cup (nálam az a nemfinom-kategória, mint a halva, hogy nem finom ugyan, de nem lehet abbahagyni:):

Persze nemcsak a mogyoróvaj, hanem a tej, szója, tojás stb. összetevők is gondot okozhatnak az allergiásoknak. Az összetevők figyelése legfeljebb akkor hasznos, ha nem idegeneknek akarunk édességet adni, hanem családok belül pontosan tudjuk, hogy ki mit kerüljön el. Halloween idején pedig a bite size a menő, azaz a kis méretben egyesével csomagolt csokik, amelyek gyakran készülnek a fentebb említett allergénekkel már érintkező gyártósoron.

Így aztán egyszerűbb cukorka és csokoládé mellett más alternatívákkal is készülni, erre az USA-ban a dollárboltok nagy választéka kiváló lehet, például buborékfújóval, pókos karkötővel, slinkyvel. Millió gyurmaféle is van, de azok között is lehet allergén össztevővel ellátott, így nem ajánlják.

De vajon miért lett a tök zöld azoknál a házaknál, ahol vállalják az egyéb treatek beszerzését?A teal amolyan zöldes-szürke szín, és húsz éve az ételallergia-tudatosság hivatalos színe Amerikában.