Tegnap is jól szórakoztam az aktuális Két pasi-epizódokon, viszont valahogy a Bölény-lányokat félrefordításnak orrontottam.
Ez nem lenne meglepő, annak ellenére, hogy elég jó a fordítás, időnként oda nem illő mondatokból következtetni lehet arra, hogy valami nem stimmel.
Mivel van Buffalo nevű város New York államban, ezért arra gondoltam, hogy egészen biztosan nem a nőstény bölényekről szól a dal, hanem a buffaloi lányokról.
Utána kerestem a dalnak, egy régi dal, amit valamikor az 1880' -as évek közepén Lubly Fan néven jelentettek meg. Aztán annyira népszerűvé vált, hogy a dalban szereplő lányokhoz kapcsolódó helységnevet változtatgatták aszerint, hogy éppen hol énekelték. A Buffalo után elnevezett verzió lett a legnépszerűbb.
Ezen a videon éppen Bruce Springsteen énekli a nagyközönséggel:
A poén az eredeti angol Két pasiban az, hogy Charlie valóban azt hiszi, hogy egy bölénycsorda ihlette a Buffalo Gals éneket, noha minden néző számára világos, hogy Buffalo városa után nevezték el a dalt. Angolul a kettő ugyanaz. Mivel a magyar fordításban ezzel nem lehet játszani, mert a városra vonatkoztatva buffaloi lányok lenne a helyes fordítás, így maradt benne a bölény-lányok.
Aki a sorozatot nézi és nem tudja, hogy egy ismert amerikai nótáról van szó, átsiklik ezen a részen, és nem veszi ezt a kultúrpoént.
Ez a csavar bizony jól feladja a fordítónak a feladatot, én a helyében mégis úgy fordítottam volna, hogy elmondja a mondókáját a bölényekről, és utána megkérdezi, talán a buffaloi lányok dal is innen ered?Akkor talán a magyar nézőnek is leesik, hogy a buffalo szó magyar megfelelője bölény, és talán van annyi helyismerete, hogy tudja, hogy van ilyen város az USA-ban.
A kultúra ismeretének hiánya miatt egy csomó poén át sem jön ezekben a sorozatokban, főleg, ha a magyar fordítónak sincs háttérismerete.
Ennek ellenére szerintem Alan magyar hangja zseniális!
Tuesday, February 9, 2016
Sunday, February 7, 2016
Guacamole
Két és fél hónapja képtelen vagyok aludni. Egyszercsak elkezdődött és azóta talán párszor sikerült nyolc órát aludni, altatóval. Aztán már az sem használt. Kétségtelenül emócionálisabb és irritáltabb vagyok, mint lenni szoktam, ráadásul ott a nagy kérdőjel: mikor lesz ennek vége?Vége lesz egyáltalán? Soha nem lehet kiszámítani, milyen lesz a másnap. Leginkább halálos, de van, hogy kicsit több alvás ellenére borzalmas, és van, amikor három óra után meglepően normális.
Lassan egy hónapja nem dolgozom, mert tíznél előbb képtelen vagyok felkelni, néha még tovább fetrengek az alvásdeficit elképesztő súlya alatt, és akkor is csak az életben maradáshoz szükséges minimális tevékenységeket tudom ellátni, meg amit a család körül nagyon muszáj. Biztos kihúzom a gyufát a munkahelyemen, de most valahogy ez sem tud érdekelni, éppen eleget idegeskedtem, hogy menjenek bent a dolgok, de mindig úgy tűnt, csak engem érdekel, hogy minden jól haladjon.
Lassan egy hónapja nem dolgozom, mert tíznél előbb képtelen vagyok felkelni, néha még tovább fetrengek az alvásdeficit elképesztő súlya alatt, és akkor is csak az életben maradáshoz szükséges minimális tevékenységeket tudom ellátni, meg amit a család körül nagyon muszáj. Biztos kihúzom a gyufát a munkahelyemen, de most valahogy ez sem tud érdekelni, éppen eleget idegeskedtem, hogy menjenek bent a dolgok, de mindig úgy tűnt, csak engem érdekel, hogy minden jól haladjon.
Olyan tevékenységek, mint a Tescoban való vásárlás is kihívásnak és programnak minősülnek.
Tegnap éppen a Tescoban sétáltam, éppen egy jobb éjszaka után ( a jobb éjszaka az, amikor hajnal egy fele elalszom és felébredek fél óránként fél órákra, a rosszabb az, amikor hajnali négykor is még fent vagyok, és utána alszom be mondjuk két-három órára), szóval ott sétálgattam, és szembejött az avokádó, elérhető áron. Ekkor beugrott a jó öreg amerikai Safeway és a Guacamole-por, az avokádót össze kellett törni és a Guacamole-porral jól összedolgozni, kész volt a Guacamole, finom fűszeres erőteljes ízű sós krém, én kenyérre kenve fogyasztottam, de burgonyachipsszel vagy friss répacsíkokkal sem rossz. Mondhatni kinti hétköznapjaink részének számított, gyorsan kész volt és még egészséges is.
Nagy örömmel vettem a kezembe a gyümölcsöt (igen, az avokádó gyümölcs!), és mentem a fűszeres részre szinte automatikusan, hogy keressem a Guacamole-port. Persze, nem találtam. Megkérdeztem az ott tevékenykedő eladó hölgyet, hogy hol találom a Guacamole-port? Mit? Miről beszélek? Nem is érti ezt a szót...ránéztem.......és rájöttem, felesleges erőlködni. Ő még nem hallott róla. Megkérdeztem, hol vannak a nemzetközi ételek?Két sorral lejjebb, mutatta.
Boldogan szaladtam oda.Taco, Fajitas, igen, Guacamole nem.Elszontyolódtam, mégsem élünk globális világban, Guacamole-port csak az Államokban kapni?Volt ugyan Guacamole konzerv-szósz, de ki akar olyat enni?Azért szétnéztem, mit tart a Tesco a nemzetközi polcsoron.
A Lemon Curd, a Maple syrup és a Maryland cookies láttán már könnyekig meghatódtam, noha a Maryland cookies nem létezik Amerikában, hat év marylandi tartózkodás után se láttam sehol Maryland cookies-t, de mégis meghatott a felirat. Még azt is odaírták rá, hogy the nation's favorite, azaz a nemzet kedvence, ez valóban egy kedvelt reklámfogás volt kint. A tejes pultnál gallonos tej formájú riska családi tejet pillantottam meg, noha csak 2.5 literes volt, nem 3.7 liter, mint a kinti tejek általában.Tekintetemmel végigsimítottam gondolatban.
Hirtelen annyi minden eszembe jutott! A hatalmas kiszerelésű Costco-ban kapható kilós M&Ms, vagy a csokoládé bevonatú mazsolák, szintén kilós kiszerelésben, a lazac, ami napi szintű étkezéseink része volt, most meg jó ha három évben egyszer, karácsonykor egy kis szeletet megvehetünk.
És az utánozhatatlan Trader Joe's Dark Chocolate Pretzels, a sós perec étcsokiba mártva, amiből tonnányi adagot képes voltam elpusztítani.Ha időnként erre jár egy amerikai, és megkérdi mit hozzon, akkor két dolgot szoktam kérni, a Trader Joe's Dark Chocolate Pretzels-t, és a Cleanse More hashajtót :).
És az utánozhatatlan Trader Joe's Dark Chocolate Pretzels, a sós perec étcsokiba mártva, amiből tonnányi adagot képes voltam elpusztítani.Ha időnként erre jár egy amerikai, és megkérdi mit hozzon, akkor két dolgot szoktam kérni, a Trader Joe's Dark Chocolate Pretzels-t, és a Cleanse More hashajtót :).
Eszembe jutott, ahogy odakint a zöldséges pultoknál negyed óránként friss zuhany lepte el a zöldségeket, (és ha nem vigyázott, a vásárlót is,) hogy frissek és üdék maradjanak.
Hirtelen OTT voltam, térben és időben messze, valahol Maryland államban, ugrálva a feltörő emlékek közt. Érzések, ételek, színek, illatok, szokások, apró boldogságok....
Hirtelen OTT voltam, térben és időben messze, valahol Maryland államban, ugrálva a feltörő emlékek közt. Érzések, ételek, színek, illatok, szokások, apró boldogságok....
Aztán hirtelen egy érdes hang felijesztett: Húzza má' beljebb a kosarát nem férek el! Igen, egyből visszatértem oda, ahol álltam, a budaörsi Tesco nemzetközi részlegéhez.
Bizony vannak napok, amikor nagyon-nagyon hiányzik. Hosszú volt kint az idő és sok az emlék. És úgy látszik, a krónikusan kialvatlan agyam mintha erőteljesebben és többszörös mennyiségben produkálná az emlékeket.
Wednesday, January 27, 2016
Megelőző gyógyszer?
San Franciscoban egy éve elindult egy program, ami mára már komoly sikereket tudhat maga mögött. A városban a HIV pozitívok száma nagyon magas volt, így a városvezetőség célul tűzte ki, hogy teljes mértékben megállítsák a folyamatot.
Gyakorlatilag meggyőzték az embereket, hogy akik életmódjukból kifolyólag veszélynek vannak kitéve, mert melegek, vagy HIV pozitív partnerük van, vagy sok partnerrel hálnak, kezdjenek bele egy megelőző kezelésbe.
A megelőző kezelés nem más, mint a Truvada nevű gyógyszer, napi egyszer. Az emberek csak úgy mondják, ha valaki szedi ezt a megelőző gyógyszert, "he is on PreP". A Truvada tulajdonképpen nagyon hasonló ahhoz a gyógyszerhez, amelyyel a HIV-fertőzötteket kezelik, emtritabine és tenofovir kombinációja.
Kutatások szerint 90 százalék az esélye annak, hogy rendszeres használattal a veszélyeztetett csoportok egészségesek maradhatnak úgy is, ha HIV-pozitív személlyel létesítenek szexuális kapcsolatot.
A Truvada gyártója a Gilead Sciences jelentős árkedvezménnyel bocsátja a gyógyszert a San Francisco-beliek számára, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy még inkább tesztelhessék a hatékonyságot. Noha éves költsége 13000 dollár lenne, San Franciscoban ingyen hozzájuthat az, aki úgy dönt szedni kezdi, mert a biztosítók fizetnek a Gileadnak. Az elmúlt két évben nem volt új fertőzés!
Mindez szuper, gondolná az ember, azonban a gyógyszer szedésének van pár hátulütője.... ahhoz hogy tesztelni lehessen a hatékonyságot, a szedője nyilvánvalóan nem használ gumióvszert, így aztán a HIV-en kívül más betegségeket is összeszedhet. Sokan amolyan partydrogként használják, a feketepiacról szerzik be, és a szexuális viselkedés a Truvada jelenléte miatt még szabadossabbá válik, mivel megszűnik a félelem a HIV-fertőzöttségtől.
2012-ben, amikor a Truvada-t engedélyezte az FDA, azt gondolták, hogy majd a háziorvosok is fel fogják írni a pácienseknek. A téma kényes voltából adódóan, azaz a szexuális szokások megtárgyalása a házirovossal, ez nem következett be, az orvosok ráadásul ódzkodnak egészéges emberek számára komoly mellékhatásokkal rendelkező gyógyszereket felírni megelőzésképpen.
San Francsicoban ezért létrejött egy klinika, kifejezetten abból a célból, hogy a HIV pozitív státuszúakat ellássa, illetve partnereik, valamint más érdeklődők számára orvosi ellenőrzés mellett ajánlja a Truvadát.
Ma már kb. 10 ezer San Francisco-i lakos szedi a gyógyszert, de a gyógyszer szedése, körülbelül olyan társadalmilag kényes kérdés egyelőre, mint maga a meleg státusz. Azzal, ha valaki mondjuk Facebook-on nyilvánvalóvá teszi, elismeri egyrészt saját szexuális státuszát, másrészt azt, hogy szexuális viselkedése veszélyeknek teheti ki. A "came out of the closet" kifejezés eredetileg annyit tesz, valaki bevallja, hogy meleg, most már használják a "came out of the PreP closet" kifejezést is arra, hogyha valaki nyilvánvalóvá teszi, hogy szedi a megelőző gyógyszert.
Amikor ilyen történeteket olvasok, sok dolog megfordul a fejemben. Vajon milyen hatása lehet egy ilyen gyógyszernek olyan ember szervezetére, aki egészséges? Ki tudja ezt hosszú távon garantálni a gyógyszerszedőnek, hogy nem megy rá az egészsége?
Az is érdekes, ahogy változik a hozzáállása az embereknek. A városbeliek eleinte furcsának találták, hogy szedjenek valamit olyasmire, ami nincs a szervezetükben, de ma már természetesebb számukra, mert ezzel gondtalanabbul élnek.
Egészen biztos, hogy csökkent a HIV-pozitívokkal szembeni előítélet és a félelem, hiszen az egészségesek így már nem félnek a betegségtől. Ez a már megfertőzöttek számára jó dolog lehet, hiszen nem kezelik őket másképpen, és nekik sem kell félniük attól, hogy fertőznek.
Az egész mögött nyilvánvalóan van egy jó szándék, a fertőzöttség megállítása, ugyanakkor egyfajta kísérlet is ez, hogy működik-e a gyógyszer, azaz tízezer ember mintegy kísérleti nyúlként funkcionál, miközben azt hiszi, él, mint hal a vízben.
Ti mit gondoltok erről?
(A cikk angolul itt olvasható.)
Gyakorlatilag meggyőzték az embereket, hogy akik életmódjukból kifolyólag veszélynek vannak kitéve, mert melegek, vagy HIV pozitív partnerük van, vagy sok partnerrel hálnak, kezdjenek bele egy megelőző kezelésbe.
A megelőző kezelés nem más, mint a Truvada nevű gyógyszer, napi egyszer. Az emberek csak úgy mondják, ha valaki szedi ezt a megelőző gyógyszert, "he is on PreP". A Truvada tulajdonképpen nagyon hasonló ahhoz a gyógyszerhez, amelyyel a HIV-fertőzötteket kezelik, emtritabine és tenofovir kombinációja.
Kutatások szerint 90 százalék az esélye annak, hogy rendszeres használattal a veszélyeztetett csoportok egészségesek maradhatnak úgy is, ha HIV-pozitív személlyel létesítenek szexuális kapcsolatot.
A Truvada gyártója a Gilead Sciences jelentős árkedvezménnyel bocsátja a gyógyszert a San Francisco-beliek számára, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy még inkább tesztelhessék a hatékonyságot. Noha éves költsége 13000 dollár lenne, San Franciscoban ingyen hozzájuthat az, aki úgy dönt szedni kezdi, mert a biztosítók fizetnek a Gileadnak. Az elmúlt két évben nem volt új fertőzés!
Mindez szuper, gondolná az ember, azonban a gyógyszer szedésének van pár hátulütője.... ahhoz hogy tesztelni lehessen a hatékonyságot, a szedője nyilvánvalóan nem használ gumióvszert, így aztán a HIV-en kívül más betegségeket is összeszedhet. Sokan amolyan partydrogként használják, a feketepiacról szerzik be, és a szexuális viselkedés a Truvada jelenléte miatt még szabadossabbá válik, mivel megszűnik a félelem a HIV-fertőzöttségtől.
2012-ben, amikor a Truvada-t engedélyezte az FDA, azt gondolták, hogy majd a háziorvosok is fel fogják írni a pácienseknek. A téma kényes voltából adódóan, azaz a szexuális szokások megtárgyalása a házirovossal, ez nem következett be, az orvosok ráadásul ódzkodnak egészéges emberek számára komoly mellékhatásokkal rendelkező gyógyszereket felírni megelőzésképpen.
San Francsicoban ezért létrejött egy klinika, kifejezetten abból a célból, hogy a HIV pozitív státuszúakat ellássa, illetve partnereik, valamint más érdeklődők számára orvosi ellenőrzés mellett ajánlja a Truvadát.
Ma már kb. 10 ezer San Francisco-i lakos szedi a gyógyszert, de a gyógyszer szedése, körülbelül olyan társadalmilag kényes kérdés egyelőre, mint maga a meleg státusz. Azzal, ha valaki mondjuk Facebook-on nyilvánvalóvá teszi, elismeri egyrészt saját szexuális státuszát, másrészt azt, hogy szexuális viselkedése veszélyeknek teheti ki. A "came out of the closet" kifejezés eredetileg annyit tesz, valaki bevallja, hogy meleg, most már használják a "came out of the PreP closet" kifejezést is arra, hogyha valaki nyilvánvalóvá teszi, hogy szedi a megelőző gyógyszert.
Amikor ilyen történeteket olvasok, sok dolog megfordul a fejemben. Vajon milyen hatása lehet egy ilyen gyógyszernek olyan ember szervezetére, aki egészséges? Ki tudja ezt hosszú távon garantálni a gyógyszerszedőnek, hogy nem megy rá az egészsége?
Az is érdekes, ahogy változik a hozzáállása az embereknek. A városbeliek eleinte furcsának találták, hogy szedjenek valamit olyasmire, ami nincs a szervezetükben, de ma már természetesebb számukra, mert ezzel gondtalanabbul élnek.
Egészen biztos, hogy csökkent a HIV-pozitívokkal szembeni előítélet és a félelem, hiszen az egészségesek így már nem félnek a betegségtől. Ez a már megfertőzöttek számára jó dolog lehet, hiszen nem kezelik őket másképpen, és nekik sem kell félniük attól, hogy fertőznek.
Az egész mögött nyilvánvalóan van egy jó szándék, a fertőzöttség megállítása, ugyanakkor egyfajta kísérlet is ez, hogy működik-e a gyógyszer, azaz tízezer ember mintegy kísérleti nyúlként funkcionál, miközben azt hiszi, él, mint hal a vízben.
Ti mit gondoltok erről?
(A cikk angolul itt olvasható.)
Saturday, January 23, 2016
11 kifejezetten amerikai dolog, amiről az amerikaiak azt hiszik, általános
A brainjet összeszedte, hogy melyek azok a dolgok, amelyekről az amerikaiak nem is tudnak, hogy csak náluk léteznek.Nézzük:
1. Árak: az árcédulán levő árak nem tartalmazzák az adót.
2.Gyógyszerreklámok: ezzel vitatkozom, mert "mindig legyen rapidphen....", szerintem Magyarországon bődületesen sok gyógyszerreklám van.
3."Oh, really?": Ezt a mondatot szimplán érdeklődésük gyanánt mondják, míg az európai utazó arra gondolhat, hogy nem hiszik el, amit mond.
4. Főiskolai/egyetemi sporteredmények: Ha emlékszünk meg Forrest Gumpra, aki nem intelligenciájával, hanem kiváló motorikus képességeivel jutott be a felsőoktatásba, és ott is ünnepelt sztár volt, pusztán emiatt, akkor az nem egy túlzás, a felsőoktatásban Amerikában a sporteredményekkel nagyszerűen lehet előrejutni, akkor is, ha valakinek kevés a tudása. Ez máshol a sportegyetemekre jellemző csak.
5. Fehér kenyér édeskés íze. Nos igen, ehhez hozzá kell szokni, bár ez csak az előre gyártott szendvicskenyerekre igaz.
6.Free refills: Odakint természetes az üdítő italok ingyenes újratöltése az éttermekben, míg máshol fizetsz, mint a katona, ha inni akarsz. (Nagyon rosszul tud esni az embernek, amikor elkerülve Amerikából szembesül ezzel a szomorú ténnyel újra.)
7.Toilette: a brainjet szerint túl alacsonyak a wc-k vagy túl sok víz van bennük, én ezt soha nem tapasztaltam.
8. Borravaló: nekem volt külön borravaló táblázatom, valóban magasabbat illik adni, mint másutt. Általában 15-20%.
9. Zászlók: Amerikában mindig olyan érzésed lehet, mintha nemzeti ünnep lenne, amerikai zászló mindig, minden épületen ékeskedik. Egy idő után az a furcsa, ha nincs! Egyes tájakon (Maryland egy része és Pennsylvania) jellemző még az öt ágú vörös csillag is, de a jelentése egészen más, mint a posztkommunista országok turistái gondolják. A barnstar az amishoknál csupán a jó szerencse jele, illetve a szabadkőművességhez is kötik még a jelentését.
10.Hatalmas ételadagok: Ó igen, pont mint a free refill, gyorsan hozzá lehet szokni, és rettentően rosszul esik utána mondjuk egy magyar étteremben a negyedéért a háromszorosát fizetni...
11. Kredit kártyák biztonsága: Pár éve már van Paypass Magyarországon is, ez Amerikában nagyon régen így van, soha nem kell semmmit aláírni a vásárlónak és pin kódot se kérnek.
1. Árak: az árcédulán levő árak nem tartalmazzák az adót.
2.Gyógyszerreklámok: ezzel vitatkozom, mert "mindig legyen rapidphen....", szerintem Magyarországon bődületesen sok gyógyszerreklám van.
3."Oh, really?": Ezt a mondatot szimplán érdeklődésük gyanánt mondják, míg az európai utazó arra gondolhat, hogy nem hiszik el, amit mond.
4. Főiskolai/egyetemi sporteredmények: Ha emlékszünk meg Forrest Gumpra, aki nem intelligenciájával, hanem kiváló motorikus képességeivel jutott be a felsőoktatásba, és ott is ünnepelt sztár volt, pusztán emiatt, akkor az nem egy túlzás, a felsőoktatásban Amerikában a sporteredményekkel nagyszerűen lehet előrejutni, akkor is, ha valakinek kevés a tudása. Ez máshol a sportegyetemekre jellemző csak.
5. Fehér kenyér édeskés íze. Nos igen, ehhez hozzá kell szokni, bár ez csak az előre gyártott szendvicskenyerekre igaz.
6.Free refills: Odakint természetes az üdítő italok ingyenes újratöltése az éttermekben, míg máshol fizetsz, mint a katona, ha inni akarsz. (Nagyon rosszul tud esni az embernek, amikor elkerülve Amerikából szembesül ezzel a szomorú ténnyel újra.)
7.Toilette: a brainjet szerint túl alacsonyak a wc-k vagy túl sok víz van bennük, én ezt soha nem tapasztaltam.
8. Borravaló: nekem volt külön borravaló táblázatom, valóban magasabbat illik adni, mint másutt. Általában 15-20%.
9. Zászlók: Amerikában mindig olyan érzésed lehet, mintha nemzeti ünnep lenne, amerikai zászló mindig, minden épületen ékeskedik. Egy idő után az a furcsa, ha nincs! Egyes tájakon (Maryland egy része és Pennsylvania) jellemző még az öt ágú vörös csillag is, de a jelentése egészen más, mint a posztkommunista országok turistái gondolják. A barnstar az amishoknál csupán a jó szerencse jele, illetve a szabadkőművességhez is kötik még a jelentését.
10.Hatalmas ételadagok: Ó igen, pont mint a free refill, gyorsan hozzá lehet szokni, és rettentően rosszul esik utána mondjuk egy magyar étteremben a negyedéért a háromszorosát fizetni...
11. Kredit kártyák biztonsága: Pár éve már van Paypass Magyarországon is, ez Amerikában nagyon régen így van, soha nem kell semmmit aláírni a vásárlónak és pin kódot se kérnek.
Thursday, December 17, 2015
Mintavároska, hogy mindenkinek legyen otthona
Dallasban, ahol kb. 2000 hajléktalan él, új projektbe kezdtek. 2016 tavaszán adják át a The Cottage at Hickory Crossing nevű mini lakótelepet, sőt, inkább városkának mondanám, majd meglátjátok miért.
A városka a Dallasba vezető két nagy gyorsforgalmi út kereszteződésnél épült meg, és ötven, amerikai szemmel "tiny" (aprócska) 37 nm-s lakást adnak át olyan hajléktalanoknak, illetve súlyos mentális betegséggel küzdőknek, (gyakori a kettő együtt, vagy, hogy az egyik következik a másikból), akik még rendelkeznek valamiféle büntetett előélettel is.Szép kis társaság mondhatnánk, azonban nem lesznek magukra hagyva.
24/7-ben biztosítanak számukra pszichiátert, pszichiátriai ápolót és pszichiátriai ügymenedzsereket, szociális munkásokat, valamint leszokást segítő szakembereket.
A kiválasztott beköltöző ötven lakónak vállalnia kell, hogy bevételei 30%-t a lakhatás költségeire fordítja.
A lakóközösségben szigorú szabályok uralkodnak majd, családok nem, csak egyének költözhetnek be a lakásokba. A lakók dolgozhatnak a közösségi kertekben és fitness-termekben sportolhatnak, és közösségi programokban vehetnek részt. A városkában biciklivel és buszokkal lehet majd közlekedni.
Az ötlet persze nem új, van már ilyen jellegű lakhatási megoldás, New Yorkban a Common Ground amely régi hoteleket alakított át hajléktalanok számára otthonokká.
A dallasi modell 6.8 millió dollárba került, magán-ás állami finanszírozású, melyből Dallas magára válllalt 2.5 millió dollárt. Az apró lakóhelyekkel először a Katrina hurrikán pusztítása után Dallasba kerülő sokaság lakhatási igényeire válaszoltak, amikor gyorsan és sok embernek kellett otthont adni.
A projekt kapcsán eszembe jutott a pesti Dzsumbuj az Illatos út sarkán. Ugyan már rég elbontották, de előtte bizony komolyan igyekeztek ott a Dzsumbuj-Help program keretén belül kitelepített szociálismunkás-irodával. Ott azonban több dolog miatt nem működött a segítség: a lakások nem 37 nm-sek voltak, hanem élhetetlenül kicsik, 30 nm alattiak, komfort nélküliek, közös WC-vel, és egyrakáson éltek bennük a sokszor hat-hét fős családok. Az amerikai modellben a marginalizálódott helyzetű emberek csak egyedül költözhetnek, és normális méretű, egy embernek -főleg európai szemmel- megfelelő élettere van.
A másik, ami fontos, hogy nem csak szociális munkások, hanem orvosok, ápolók és egyéb egészségügyi segítők a nap 24 órájában rendelkezésre állnak. Nem néhányan, hanem sokan. Ha valahogy, így azt hiszem aki akar, talpra tud állni. A magyar modellben hiányzott a pénz és a tér. A jó akarat sajnos kevés.
A sérült emberek rehabilitációja, visszavezetése a társadalomba gyakran hosszadalmas és kudarcokkal teli út. De egy ilyen közösségben ők is a társadalom hasznos tagjaivá válnak és hosszú távon mindenki nyer azzal, hogy új lehetőséget adnak nekik.
A városka a Dallasba vezető két nagy gyorsforgalmi út kereszteződésnél épült meg, és ötven, amerikai szemmel "tiny" (aprócska) 37 nm-s lakást adnak át olyan hajléktalanoknak, illetve súlyos mentális betegséggel küzdőknek, (gyakori a kettő együtt, vagy, hogy az egyik következik a másikból), akik még rendelkeznek valamiféle büntetett előélettel is.Szép kis társaság mondhatnánk, azonban nem lesznek magukra hagyva.
24/7-ben biztosítanak számukra pszichiátert, pszichiátriai ápolót és pszichiátriai ügymenedzsereket, szociális munkásokat, valamint leszokást segítő szakembereket.
A kiválasztott beköltöző ötven lakónak vállalnia kell, hogy bevételei 30%-t a lakhatás költségeire fordítja.
A lakóközösségben szigorú szabályok uralkodnak majd, családok nem, csak egyének költözhetnek be a lakásokba. A lakók dolgozhatnak a közösségi kertekben és fitness-termekben sportolhatnak, és közösségi programokban vehetnek részt. A városkában biciklivel és buszokkal lehet majd közlekedni.
Az ötlet persze nem új, van már ilyen jellegű lakhatási megoldás, New Yorkban a Common Ground amely régi hoteleket alakított át hajléktalanok számára otthonokká.
A dallasi modell 6.8 millió dollárba került, magán-ás állami finanszírozású, melyből Dallas magára válllalt 2.5 millió dollárt. Az apró lakóhelyekkel először a Katrina hurrikán pusztítása után Dallasba kerülő sokaság lakhatási igényeire válaszoltak, amikor gyorsan és sok embernek kellett otthont adni.
A projekt kapcsán eszembe jutott a pesti Dzsumbuj az Illatos út sarkán. Ugyan már rég elbontották, de előtte bizony komolyan igyekeztek ott a Dzsumbuj-Help program keretén belül kitelepített szociálismunkás-irodával. Ott azonban több dolog miatt nem működött a segítség: a lakások nem 37 nm-sek voltak, hanem élhetetlenül kicsik, 30 nm alattiak, komfort nélküliek, közös WC-vel, és egyrakáson éltek bennük a sokszor hat-hét fős családok. Az amerikai modellben a marginalizálódott helyzetű emberek csak egyedül költözhetnek, és normális méretű, egy embernek -főleg európai szemmel- megfelelő élettere van.
A másik, ami fontos, hogy nem csak szociális munkások, hanem orvosok, ápolók és egyéb egészségügyi segítők a nap 24 órájában rendelkezésre állnak. Nem néhányan, hanem sokan. Ha valahogy, így azt hiszem aki akar, talpra tud állni. A magyar modellben hiányzott a pénz és a tér. A jó akarat sajnos kevés.
A sérült emberek rehabilitációja, visszavezetése a társadalomba gyakran hosszadalmas és kudarcokkal teli út. De egy ilyen közösségben ők is a társadalom hasznos tagjaivá válnak és hosszú távon mindenki nyer azzal, hogy új lehetőséget adnak nekik.
Sunday, December 13, 2015
Santa-anarchia
A Santarchy vagy Santacon nem más, mint egy Télapó Flashmob, amikor a sok Santa összegyűlik egy helyen és felvonul. A szó összerántása a Santa és az Anarchy szónak, szóval mi is ez?
Természetesen amerikai kezdeményezés, méghozzá 1994-ből, amikor megjelentek tömegesen az államok területén az olcsó kínai télapóruhák. Innentől bárki lehetett Télapó. És lett is. Nos a jelszó is akkor alakult ki: I am Santa, and I am alchoholic.
Szóval a felvonulók inkább brahiból télapóskodnak, és nem a gyerekszeretet, hanem a közös bulizás vezeti őket. Leginkább a fiatal felnőtt korosztályra jellemző ez a fajta buli, de sok az ötvenes is.
Jelenleg a legtöbb állam nagyvárosaiban de Ausztráliában és az Európában is van ilyen, méghozzá Finnországban, Svédországban és Belgiumban is lehet zülleni.
A helyi oldalak előre meghirdetik az időpontot és a helyszínt, mert a kisgyerekes családok azért szeretnek fényképezkedni a kismillió télapóval, vagy őket fotózni.
Az amerikai fővárosban tegnap volt az éves Télapó-anarchia.
Néhány korábbi kép:
Természetesen amerikai kezdeményezés, méghozzá 1994-ből, amikor megjelentek tömegesen az államok területén az olcsó kínai télapóruhák. Innentől bárki lehetett Télapó. És lett is. Nos a jelszó is akkor alakult ki: I am Santa, and I am alchoholic.
Szóval a felvonulók inkább brahiból télapóskodnak, és nem a gyerekszeretet, hanem a közös bulizás vezeti őket. Leginkább a fiatal felnőtt korosztályra jellemző ez a fajta buli, de sok az ötvenes is.
Jelenleg a legtöbb állam nagyvárosaiban de Ausztráliában és az Európában is van ilyen, méghozzá Finnországban, Svédországban és Belgiumban is lehet zülleni.
A helyi oldalak előre meghirdetik az időpontot és a helyszínt, mert a kisgyerekes családok azért szeretnek fényképezkedni a kismillió télapóval, vagy őket fotózni.
Az amerikai fővárosban tegnap volt az éves Télapó-anarchia.
Néhány korábbi kép:
 |
| San Farncisco Santa flashmob |
 |
| Sok Santa a Fehér Ház előtt |
Wednesday, December 9, 2015
Hogyan hatott a globalizáció a Télapóra?
Az amerikanizálódás előtti korszakban egy ellentétes folyamat játszódott le, európai szokások bevitele az új világba. A Télapó esetében is így történt, hogy aztán az amerikai változat visszatérjen Európába, legalábbis bizonyos elemeiben.
(Észak)-Európában hosszú és depresszáló a tél. Ezért aztán mindenféle mesei alakokat találtak ki, hogy javítsák a saját közérzetüket, az ajándékozás is télen volt jellemző, szintén a jobb hangulat miatt.
Az első Télapó, Sinterklaas, Hollandiából származik, püspöki piros ruhában ábrázolták és a gyerekeknek hozott ajándékot, fehér paripán.
Aztán megjelent Father Christmas Angliában, a zöld ruhás, szakállas manó, aki nem is annyira a gyerekek karaktere volt kezdetben, hanem a kiváló lakomáké. Később azonban neki is lett zsákja.
Amikor a hódítók elindultak Amerikába, ezeket és más karaktereket is magukkal vitték, ez magyarázza azt, hogy az USA-beli Télapónak több neve is van, mint Santa Claus, Father Christmas, St. Nick, de még a német Kris Kingle is szerepel a repertoárban.
Ma Amerikában legtöbbször a Santa Claus-t használják, vagy simán Santa, ez a holland Sinterklaas amerikanizált változata. Az öreg kontinens különböző karakterváltozatai így olvadtak eggyé.
Sok amerikai mesében Santa a kéményen keresztül érkezik és a kitett zoknikba teszi az ajándékot, éppen ezért aprócska, szánját miniatűr rénszarvasok húzzák.
A neki dolgozó manókat (elf) már az amerikaiak adták a történethez, és Amerikából származik Mrs. Santa, a télapó felesége. 1931-tól iszik a Télapó kólát, amikor a Coca Cola reklámjaiban feltűnt Santa is.
Az Amerikai Santa aztán elterjedt a déli országokban, ahol az ajándékozás azelőtt nem volt szokás, sőt visszatért az Európai kontinensre, a zöld angliai változat már teljesen kikopott a köztudatból, és az amerikai télapót várják ott is.Rudolph, the Rednose Reindeer is amerikai, a piros orrú szarvas Robert L. May 1939-es mesekönyvében jelent meg, majd terjedt el kontinens-szerte. A Rudoph The Rednose Reindeer dalocska nagyon népszerű lett, később Rudoph saját mozifilmet is kapott. Amerikában legalább akkora sztár mint a vele közlekedő Santa.
Az, hogy tulajdonképpen hol lakik, még ma is országonként változó, az amerikaiak Télapója az északi sarkon, Alaskában, meglátogatható játékgyárral. A kanadaiakénak saját irányítószáma van, HOH OHO.
Aztán ismerjük Jouluppukkit, a lappföldi télapót Rovaniemiból, akit szintén lehet látogatni és leveleket is fogad. Másik változata Grönlandon él,
Az összes télapó közös tulajdonsága, hogy hosszabb ősz hajuk van, szakálasak és nagy a pocakjuk, és minimum hetven évesek elmúltak.
Azonban míg az európai gyerekek december 6-án, Miklós napon kapnak kis ajándékot tőle, az amerikai gyerekek tőle várják a karácsonyi ajándékokat a kéményen át a zoknikba, nem a Jézuskától a fa alá.
Egyre több nagy méretű díszes zoknit kapni Magyarországon is, ahol korábban kizárólag a piros műanyag csizmákba tette az ajándékot, vagy a kisuvickolt hócipőbe.
A globalizálódás eredményeképpen a sokféleség lassan összeolvad egy karakterré, és ez leginkább az amerikai télapót testesíti meg. Rudolf is megjelent Magyarországon is pár éve, igaz, a télapó felesége még nem népszerű, és a kis zöld manók helyett inkább a krampusz jön még.Na meg a virgács!:)
(Észak)-Európában hosszú és depresszáló a tél. Ezért aztán mindenféle mesei alakokat találtak ki, hogy javítsák a saját közérzetüket, az ajándékozás is télen volt jellemző, szintén a jobb hangulat miatt.
Az első Télapó, Sinterklaas, Hollandiából származik, püspöki piros ruhában ábrázolták és a gyerekeknek hozott ajándékot, fehér paripán.
 |
| Sinterklaas |
Aztán megjelent Father Christmas Angliában, a zöld ruhás, szakállas manó, aki nem is annyira a gyerekek karaktere volt kezdetben, hanem a kiváló lakomáké. Később azonban neki is lett zsákja.
 |
| Father Christmas |
Amikor a hódítók elindultak Amerikába, ezeket és más karaktereket is magukkal vitték, ez magyarázza azt, hogy az USA-beli Télapónak több neve is van, mint Santa Claus, Father Christmas, St. Nick, de még a német Kris Kingle is szerepel a repertoárban.
Ma Amerikában legtöbbször a Santa Claus-t használják, vagy simán Santa, ez a holland Sinterklaas amerikanizált változata. Az öreg kontinens különböző karakterváltozatai így olvadtak eggyé.
Sok amerikai mesében Santa a kéményen keresztül érkezik és a kitett zoknikba teszi az ajándékot, éppen ezért aprócska, szánját miniatűr rénszarvasok húzzák.
A neki dolgozó manókat (elf) már az amerikaiak adták a történethez, és Amerikából származik Mrs. Santa, a télapó felesége. 1931-tól iszik a Télapó kólát, amikor a Coca Cola reklámjaiban feltűnt Santa is.
 |
| Az amerikai Santa gyermeki arca, sokszor ábrázolják a sapkája nélkül |
 |
| Ő is megérdemel egy felelséget! |
Az Amerikai Santa aztán elterjedt a déli országokban, ahol az ajándékozás azelőtt nem volt szokás, sőt visszatért az Európai kontinensre, a zöld angliai változat már teljesen kikopott a köztudatból, és az amerikai télapót várják ott is.Rudolph, the Rednose Reindeer is amerikai, a piros orrú szarvas Robert L. May 1939-es mesekönyvében jelent meg, majd terjedt el kontinens-szerte. A Rudoph The Rednose Reindeer dalocska nagyon népszerű lett, később Rudoph saját mozifilmet is kapott. Amerikában legalább akkora sztár mint a vele közlekedő Santa.
 |
| Rudolph |
Az, hogy tulajdonképpen hol lakik, még ma is országonként változó, az amerikaiak Télapója az északi sarkon, Alaskában, meglátogatható játékgyárral. A kanadaiakénak saját irányítószáma van, HOH OHO.
 |
| Az alaszkai "főhadiszállás" |
Aztán ismerjük Jouluppukkit, a lappföldi télapót Rovaniemiból, akit szintén lehet látogatni és leveleket is fogad. Másik változata Grönlandon él,
Az összes télapó közös tulajdonsága, hogy hosszabb ősz hajuk van, szakálasak és nagy a pocakjuk, és minimum hetven évesek elmúltak.
Azonban míg az európai gyerekek december 6-án, Miklós napon kapnak kis ajándékot tőle, az amerikai gyerekek tőle várják a karácsonyi ajándékokat a kéményen át a zoknikba, nem a Jézuskától a fa alá.
Egyre több nagy méretű díszes zoknit kapni Magyarországon is, ahol korábban kizárólag a piros műanyag csizmákba tette az ajándékot, vagy a kisuvickolt hócipőbe.
A globalizálódás eredményeképpen a sokféleség lassan összeolvad egy karakterré, és ez leginkább az amerikai télapót testesíti meg. Rudolf is megjelent Magyarországon is pár éve, igaz, a télapó felesége még nem népszerű, és a kis zöld manók helyett inkább a krampusz jön még.Na meg a virgács!:)
Subscribe to:
Posts (Atom)