Amerika imádja a Reality Show-kat, és igen jó is abban, hogy fenttartsa az érdeklősét irántuk.Az itteni show-k nagyon változatos megmérettetést adnak a versenyzőknek.Azért persze vannak túlkapásaik.
Egy újabb "nagyon értelmes" showműsort indítottak:TrueBeauty néven.
Kiválasztottak tíz emberkét, akik saját szépségüktől orgazmust kaptak, és összezárták őket egy bigbrother-szerű házba, hogy megnézzék, csak a külső szép vagy az alma belseje is.
Első vizsga: szépségspecialista plasztikai sebész vizsgálta meg őket tudományos módszerekkel, és mindenki kapott egy pontszámot.A fickó gyakorlatilag méregette őket egy vonalzóval, meg mérleggel.Soha nem gondoltam volna, hogy a szépség ilyen egyszerűen detektálható, pontszámozható.Vajon a szépség egyenlő szabályossággal?
Wednesday, August 20, 2008
Nem hiányzik a magyar
Amerikában az is jó, hogy van orosz bolt.Itt megtalálható a magyar savanyúság, meg a gyulai kolbász, karaj, kolozsvári szalonna, jó túró, és a kedvenceim, a szaloncukor méretű orosz töltött csokik, amelyek mellett a Cadbury meg a Lindt elbújhat, mert ezerszer jobbak.És nemcsak hogy jobbak, de ízükkel visszarepítenek a gyerekkorba, mert akkor ettem utoljára nem E222 ízű jó magyar szocialista csokit.
Ezen kívül a Rodman's nevű gourmand bolthálózat tart még magyar dolgokat, illetve a New Jerseyben levő Bende cégnél lehet magyar termékeket venni.Persze, ahol nagyobb magyar közösségek vannak, magyar éttermek, és cukrászdák is megtalálhatók, pl New Yorkban.
Ezen kívül a Rodman's nevű gourmand bolthálózat tart még magyar dolgokat, illetve a New Jerseyben levő Bende cégnél lehet magyar termékeket venni.Persze, ahol nagyobb magyar közösségek vannak, magyar éttermek, és cukrászdák is megtalálhatók, pl New Yorkban.
Pillsbury, te drága!
Hétvégén egy szülinapon voltunk, ahol egy nagyon finom fokhagymás sósrudacska volt, amire esküdtem volna, hogy házi……Igen, a sütő sütötte, de ezen kívül semmi dolga nem volt a háziasszonynak, ugyanis a sós rudacska tésztáját egy hosszúkás konzervdobozban árulják, fel van tekerve a tészta, ki kell tekerni, de még felvágni sem kell, mert vannak rajta kiszaggatott jelek, ahol egyszerűen kézzel le kell választani a csíkokat, be a sütőbe, és 10 perc alatt aranybarnára és ropogósra sülnek.
Soha nem mertem venni konzervsütit, mert azt hittem azzal még valami nagy dolgot kell cselekedni, hogy süti legyen belőle, de mostmár nem fogom vissza magam.Eddig itt szenvedtem, hogy jó lenne valami jót enni, de megsütni sohasem sikerül, na ennek vége. Ezek az amerikaiak gondolnak a gyengébb versenyzőkre is.
Soha nem mertem venni konzervsütit, mert azt hittem azzal még valami nagy dolgot kell cselekedni, hogy süti legyen belőle, de mostmár nem fogom vissza magam.Eddig itt szenvedtem, hogy jó lenne valami jót enni, de megsütni sohasem sikerül, na ennek vége. Ezek az amerikaiak gondolnak a gyengébb versenyzőkre is.
Cloth Drops, Mall vagy pláza?
Azon gondolkodtam, otthon miért nincsenek ilyen “ruhaszemetesek”, ahova a használt és már nem hordott ruhákat ki lehetne tenni. A hajléktalanok legalább ennyivel segítve lennének. Itt minden Plazanal vannak.
A plaza egy nyílt téren levő üzletsor, nem azonos a magyar értelemben vett szóval. A magyar pláza az amerikai Mall. A Cloth Dropsba bedobott ruhákat a szegényebb családoknak az egyházi és állami szervezetek elosztogatják. Itt az emberek a ruhákat egy-két évnél tovább nem is hordják.
A plaza egy nyílt téren levő üzletsor, nem azonos a magyar értelemben vett szóval. A magyar pláza az amerikai Mall. A Cloth Dropsba bedobott ruhákat a szegényebb családoknak az egyházi és állami szervezetek elosztogatják. Itt az emberek a ruhákat egy-két évnél tovább nem is hordják.
Amerikai iskola
Nem is írtam még a hétfői élményemről, nyílt napra látogattam be egy általános iskola harmadik és ötödik osztályába.
Húha, nagyon más, mint otthon. A legszembetűnőbb azonban a szemléltetés teljes előrehaladottsága. Míg otthon a termek falain maximum porosodó költők vannak, meg egy faliújság, addig itt az egész teremben mindenféle színes oktatóábrák, kártyák, rajzok, tegnapi feladatok kifüggesztve, aznapi órarend kifüggesztve, mire lesz képes a gyerek a délelőtti foglakozások után, és mire a délutáni után, az olvasásteremben az abban az évben megértendő szavak listája, ez nekünk fura, de itt mondjuk ötödikes anyag annak a szónak a helyes használata, hogy “opinion”. Lehet, nem ártana otthon sem ilyesmi,mert bődületesen kezd butulni az általános iskolás társadalom.
A gyerekeknek nincsenek tankönyveik, kizárólag a tanár által adott lapokkal dolgoznak.A tanár a táblát nem írásra használja, hanem mindent színes szemléltetőanyaggal mutat be.Pl matekórán vettek egy egyszerű példát, hogy ki hány kekszet evett meg, majd diagrammal ábrázolták, amit nem felrajzoltak, hanem kis cetlin voltak a gyerekek nevei, a diagrammot színes zsírkrétával egy kockás szemléltető lapra tették fel. Mindent együtt csináltak, ha a gyerekek hülyeséget mondtak, a tanár nem kezdte el az otthon szokásos, na Fiam, már megint nem figyeltél, hanem megkérdezte a többit, hogy biztos ez, vagy figyelmen kívül hagyta a választ. A tanároknak szerintem állati sok melójuk van ezzel, hogy nincs egységes iskolarendszer, ergo nemzeti alaptanterv és könyvek, hanem mindenki az adott szinten, de sajátból dolgozik.Ezért van a neten nagyon sok óratervbank.
A gyerekek figyeltek, nem dumáltak egymással, de folyamatosan zizegtek, ami nálam már biztos egy-két megállást eredményezett volna.Ha azonban önálló munka volt, vagy megakadt az óra mert pl a tanár beszedett valamit, akkor dumáltak, de nem hangosan, de valahogy mindig végig figyeltek a tanárra.
Nem olyan padok vannak, mint otthon, hanem ilyen négyszemélyes sarokpadok, mint irodákba szokott lenni, de nagyon sokszor ülnek körben a földön, ha történetmesélés van, vagy dolgoznak csoportokban.
Láttam egy olvasásórát is, négy csoport volt, mindenki különböző történetet kapott, és utána cserélgették az embereket.Ilyenen először egy kommunikációs tréningen vettem részt, Magyarországon, felnőttként, ahol a hangsúly nemcsak az egyéni megértésen, hanem a csapatkommunikáción volt.
Nincsenek is igazán órák, nem negyvenöt perces órák és szünet van, hanem szekciók vannak, reggel kilenctől délután fél négyig. Ebben a szekcióban benne van egy egy órás ebédszünet is.Math, Art, Science, Music, ilyen szekciók vannak, és az Art-on belül van az “irodalom” is. Azon mosolygok, hogy ez a rendszer teljesen olyan, mint a magyarországi “alternatív”-ként emlegetett , amit baromi nagy újításnak tituláltak a szaklapok, és nekünk is el kellett látogatnunk oda tanárjelölt korunkban.
Ami otthon alternatív, meg gyerekbarát, az itt teljesen hétköznapi.
A legfontosabb, hogy a falon a címer helyett a következő üzenettípusok voltak: I will not give up on you.You can do it.This is important. Azt hiszem az egész amerikai önbizalomnak ez az alapja.Itt nincs rossz, csak jobb.Talán ettől boldogabbak errefele az emberek?
Talán a középút kellene, az otthoni, meg az itteni valamiféle egyvelege. És az itteni színes gimnáziumi gyönyörűségesen érdekes könyvek, szemléltető anyagok, tanulmányi kirándulások. Szeretném jobban látni ezt a rendszert, és a követelményeket, első látásra ennyi jött le. Az biztos, hogy az iskola sokkal érdekesebb itt, mint otthon. Sokkal gyakorlatiasabb is, itt projekteket kell a gyerekeknek megcsinálni, mondjuk gyűjtőmunkaként utána kell nézni a világító tornyok hasznának, majd csinálni egy minit megadott instrukciók szerint.Se szeri se száma az ilyen dolgoknak errefele.Az egyéni munka helyett gyakoribb a csoportos. Azért az érdekes, hogy reggelente mintegy imaként kötelező elmondani, hogy az Egyesült Államok fiaként mindenki igyekszik a legjobbat kihozni magából.Hogy is volt?Az úttörő úgy él, hogy méltó gyermeke legyen a magyar hazának…
Húha, nagyon más, mint otthon. A legszembetűnőbb azonban a szemléltetés teljes előrehaladottsága. Míg otthon a termek falain maximum porosodó költők vannak, meg egy faliújság, addig itt az egész teremben mindenféle színes oktatóábrák, kártyák, rajzok, tegnapi feladatok kifüggesztve, aznapi órarend kifüggesztve, mire lesz képes a gyerek a délelőtti foglakozások után, és mire a délutáni után, az olvasásteremben az abban az évben megértendő szavak listája, ez nekünk fura, de itt mondjuk ötödikes anyag annak a szónak a helyes használata, hogy “opinion”. Lehet, nem ártana otthon sem ilyesmi,mert bődületesen kezd butulni az általános iskolás társadalom.
A gyerekeknek nincsenek tankönyveik, kizárólag a tanár által adott lapokkal dolgoznak.A tanár a táblát nem írásra használja, hanem mindent színes szemléltetőanyaggal mutat be.Pl matekórán vettek egy egyszerű példát, hogy ki hány kekszet evett meg, majd diagrammal ábrázolták, amit nem felrajzoltak, hanem kis cetlin voltak a gyerekek nevei, a diagrammot színes zsírkrétával egy kockás szemléltető lapra tették fel. Mindent együtt csináltak, ha a gyerekek hülyeséget mondtak, a tanár nem kezdte el az otthon szokásos, na Fiam, már megint nem figyeltél, hanem megkérdezte a többit, hogy biztos ez, vagy figyelmen kívül hagyta a választ. A tanároknak szerintem állati sok melójuk van ezzel, hogy nincs egységes iskolarendszer, ergo nemzeti alaptanterv és könyvek, hanem mindenki az adott szinten, de sajátból dolgozik.Ezért van a neten nagyon sok óratervbank.
A gyerekek figyeltek, nem dumáltak egymással, de folyamatosan zizegtek, ami nálam már biztos egy-két megállást eredményezett volna.Ha azonban önálló munka volt, vagy megakadt az óra mert pl a tanár beszedett valamit, akkor dumáltak, de nem hangosan, de valahogy mindig végig figyeltek a tanárra.
Nem olyan padok vannak, mint otthon, hanem ilyen négyszemélyes sarokpadok, mint irodákba szokott lenni, de nagyon sokszor ülnek körben a földön, ha történetmesélés van, vagy dolgoznak csoportokban.
Láttam egy olvasásórát is, négy csoport volt, mindenki különböző történetet kapott, és utána cserélgették az embereket.Ilyenen először egy kommunikációs tréningen vettem részt, Magyarországon, felnőttként, ahol a hangsúly nemcsak az egyéni megértésen, hanem a csapatkommunikáción volt.
Nincsenek is igazán órák, nem negyvenöt perces órák és szünet van, hanem szekciók vannak, reggel kilenctől délután fél négyig. Ebben a szekcióban benne van egy egy órás ebédszünet is.Math, Art, Science, Music, ilyen szekciók vannak, és az Art-on belül van az “irodalom” is. Azon mosolygok, hogy ez a rendszer teljesen olyan, mint a magyarországi “alternatív”-ként emlegetett , amit baromi nagy újításnak tituláltak a szaklapok, és nekünk is el kellett látogatnunk oda tanárjelölt korunkban.
Ami otthon alternatív, meg gyerekbarát, az itt teljesen hétköznapi.
A legfontosabb, hogy a falon a címer helyett a következő üzenettípusok voltak: I will not give up on you.You can do it.This is important. Azt hiszem az egész amerikai önbizalomnak ez az alapja.Itt nincs rossz, csak jobb.Talán ettől boldogabbak errefele az emberek?
Talán a középút kellene, az otthoni, meg az itteni valamiféle egyvelege. És az itteni színes gimnáziumi gyönyörűségesen érdekes könyvek, szemléltető anyagok, tanulmányi kirándulások. Szeretném jobban látni ezt a rendszert, és a követelményeket, első látásra ennyi jött le. Az biztos, hogy az iskola sokkal érdekesebb itt, mint otthon. Sokkal gyakorlatiasabb is, itt projekteket kell a gyerekeknek megcsinálni, mondjuk gyűjtőmunkaként utána kell nézni a világító tornyok hasznának, majd csinálni egy minit megadott instrukciók szerint.Se szeri se száma az ilyen dolgoknak errefele.Az egyéni munka helyett gyakoribb a csoportos. Azért az érdekes, hogy reggelente mintegy imaként kötelező elmondani, hogy az Egyesült Államok fiaként mindenki igyekszik a legjobbat kihozni magából.Hogy is volt?Az úttörő úgy él, hogy méltó gyermeke legyen a magyar hazának…
Rugdoctor avagy padlószőnyegmizéria
Ma végre erővel vettem rá a férjem több hónap halasztgatás után, hogy az eredetileg világos bézs szőnyegpadlót, mely az egész lakást fedi, vessük alá egy kis vegyszeres tisztításnak, mert már nemcsak egészínű, de egérszagú is volt. Azt kéne ilyen lakásban lakatni, aki valaha is kitalálta a szőnyegpadlót.De csak miután megfojtottam, és a tetemén ugráltam egy jót.
Ki hallott már olyat, hogy ebédlőhelységbe, vagy bejárati ajtó elé is vastag szőnyegpadlót tegyenek?Még egy egyedülálló munkabuzinál sem maradna tiszta, nemhogy ott, ahol használva is van.
Nem értem az amerikaiakat.A parketta sem kerülne többe, vagy egy műanyagpadló.(Mert azt simán fel lehetne mosni.Nem kellene rá egy iparágat létrehozni, hogy rendben tartható legyen…)Minden lakásban ez az atkatenger van.Kicserélni persze egyrészt nem lehet a bérlő által, másrészt nem erre szeretném költeni a pénzem, hogy egy albérletben kicseréljem a padlót. Így marad az eltűrése ennek az undorító dolognak, és egy évben egyszer hosszú könyörgés után talán rá tudom venni a férjemet, hogy a százkilós RugDoctor nevű szerkezetet kikölcsönözze, vegyen vegyszert, és húzogassa végig a lakáson.Annyira drabális ez a szerkezet, hogy nem női meló a vele való munka. Persze az egésznek akkor van értelme, ha a bútorokat eltoljuk, kivisszük, utána pedig két napig a nedves szőnyegpadlón lehet járni, illetve lehetett, mert a napfényes előző lakásban ennyi volt a száradás, itt lehet hogy előbb lesz penész-szag, mint száraz szőnyeg.
A Rugdoctort amúgy a helyi boltokban mindenhol ki lehet kölcsönözni, de a kölcsönzés úgy éri meg, ha egy másik családdal összefogunk, és felesben viszünk haza egyet.És kell bele a speciális szőnyegmosó folyadék,
Nem értem, hogy egy ilyen gazdag országban a lakhatási egészségi körülmények miért rosszabbak mint egy román faluban?Nulla szigetelés, penészes fürdőszoba, nulla szellőzés, padlószőnyeg, termeszhangyák, legkisebb szélre áramkimaradás, télen fűtésleállás…
Ki hallott már olyat, hogy ebédlőhelységbe, vagy bejárati ajtó elé is vastag szőnyegpadlót tegyenek?Még egy egyedülálló munkabuzinál sem maradna tiszta, nemhogy ott, ahol használva is van.
Nem értem az amerikaiakat.A parketta sem kerülne többe, vagy egy műanyagpadló.(Mert azt simán fel lehetne mosni.Nem kellene rá egy iparágat létrehozni, hogy rendben tartható legyen…)Minden lakásban ez az atkatenger van.Kicserélni persze egyrészt nem lehet a bérlő által, másrészt nem erre szeretném költeni a pénzem, hogy egy albérletben kicseréljem a padlót. Így marad az eltűrése ennek az undorító dolognak, és egy évben egyszer hosszú könyörgés után talán rá tudom venni a férjemet, hogy a százkilós RugDoctor nevű szerkezetet kikölcsönözze, vegyen vegyszert, és húzogassa végig a lakáson.Annyira drabális ez a szerkezet, hogy nem női meló a vele való munka. Persze az egésznek akkor van értelme, ha a bútorokat eltoljuk, kivisszük, utána pedig két napig a nedves szőnyegpadlón lehet járni, illetve lehetett, mert a napfényes előző lakásban ennyi volt a száradás, itt lehet hogy előbb lesz penész-szag, mint száraz szőnyeg.
A Rugdoctort amúgy a helyi boltokban mindenhol ki lehet kölcsönözni, de a kölcsönzés úgy éri meg, ha egy másik családdal összefogunk, és felesben viszünk haza egyet.És kell bele a speciális szőnyegmosó folyadék,
Nem értem, hogy egy ilyen gazdag országban a lakhatási egészségi körülmények miért rosszabbak mint egy román faluban?Nulla szigetelés, penészes fürdőszoba, nulla szellőzés, padlószőnyeg, termeszhangyák, legkisebb szélre áramkimaradás, télen fűtésleállás…
Klíma
DC klímája eleinte nehezen megszokható a magyaroknak.Sokan lesznek allergiásak egy-két éven belül, ahogy ide kerülnek.Sajnos velem is ez történt.Az időjárásról a weather.com-on lehet tájékozódni zip code(irányítószám megadásával). A hurrikánok és tornádók hatása is észlelhető errefele, bár komoly ilyen jellegű élményben szerencsére még nem volt részem eddig.
Ez volt a probléma 2008-ban: Nagy volt az izgalom a Hanna és Ike hurrikánok miatt, de mire Hanna hatása ideért, már csak trópusi esőre degradálták. 28 fok van, hajnali sötét reggel kilenckor, és dézsából öntik, ennyi.Férjem morog, hogy már megint lemaradt valami általa elképzelt eget-földet rengető dologról. Én nem rajongok az ötletért, hogy ilyen hurrikánok és tornádók hatása érinti ezt az amúgy is hülye időjárású helyet. Asszem tavaly előtt volt tornádóveszély, akkora szél volt, hogy azt hittem elviszi az autót, amikor hazafele mentem vele. Remélem ebben a szeptemberben ilyen nem lesz, és jön egy meleg de nem párás hétvégi nap. Nagyon magas a nyár és a koraősz páratartalma errefele.
Ez volt a probléma 2008-ban: Nagy volt az izgalom a Hanna és Ike hurrikánok miatt, de mire Hanna hatása ideért, már csak trópusi esőre degradálták. 28 fok van, hajnali sötét reggel kilenckor, és dézsából öntik, ennyi.Férjem morog, hogy már megint lemaradt valami általa elképzelt eget-földet rengető dologról. Én nem rajongok az ötletért, hogy ilyen hurrikánok és tornádók hatása érinti ezt az amúgy is hülye időjárású helyet. Asszem tavaly előtt volt tornádóveszély, akkora szél volt, hogy azt hittem elviszi az autót, amikor hazafele mentem vele. Remélem ebben a szeptemberben ilyen nem lesz, és jön egy meleg de nem párás hétvégi nap. Nagyon magas a nyár és a koraősz páratartalma errefele.
Children's Museum, Long Island, NY
2008-ban konferencián voltunk a családdal Long Islanden, New Yorktól nem messze.Ekkor látogattunk el a számomra azóta is legkedvesebb múzeumba.
Így írtam róla:
Ma végre eljutottunk az egyik helyre, amire nagyon kiváncsi voltam, a Gyerekmúzeumba.Férjem vezetett, még jó, hogy nem indultam neki egyedül, mert kanyarogni kellett egyik sztrádáról a másikra. Ez a hely telitalálat.Nem értem, miért nincsen ilyen Európában is, egyáltalán, minden muzeológust ide kellene küldeni tanulmányozni, hogyan lehet érdekes, minden korosztályt lenyűgöző tárlatokat létrehozni.Mert nem pénz kérdése, hanem ötletesség kérdése, hogy az amerikai gyerek alig várja, hogy mehessen múzeumba, a magyart meg úgy kell elrugdosni.
Ennek a múzeumnak, vagy inkább interaktív játszóháznak a célja egyszerre szórakoztatni és megismertetni a gyerekeket egy csomó olyan dologgal, amivel a mindennapokban is találkoznak.
Két szintes, az alsó szinten van a nulla-négyéves korosztály paradicsoma, a Sandy Island, a Bubbles, és a School Bus, valamint egy barkácsműhely és két kézműves terem, a felső szinten, ahova fel is lehet mászni a vállalkozó szellemű negyvenkét inchnél magasabb gyerekeknek, vannak a zenetermek, Ezzel kapcsolatban a TV-műsorok felvevőtermének gyerekesített változata, a különböző információátadó eszközök, a csőbeszélőn keresztül a morzegépig, mindet természetesen ki lehet próbálni, valamint időszakos kiállítás, ami bemutatja a fogyatékos emberek mindennapjait, szintén minden kipróbálható, fogyatékos kocsi, Braille-gép, fogyatékos kád,meg olyanok, amikre nem is gondol egy egészséges ember.
A Sandy Island egy kis homokos sziget, szülőknek napágyakkal, babáknak homokozófelszereléseel, nagyobbaknak mindenféle érdekességgel, pl tengerhullámzás szimulátorral.
A Bubbles részről alig lehetett engem elhurcolni, középen egy lapos kádban hatalmas buborékfújók voltak, hogyha kiemelted a vízből, akkor bevásárló szatyor nagyságú buborékokat lehetett fújni belőle, volt mindenféle vicces szerkezet, ahol hatalmasra lehetett nyújtani a szappanbubikat, a lányom ( egy éves) sikongatott örömében.
A Schoolbusba fél órás turnusokba engedtek be, kisközérttől (műanyag kaják, kosarak, pénztárgép) mászókás világítótoronyig minden volt.A lányom tízóraizni sem akart, annyira le volt nyűgözve. A kis műhely is egy hatalmas ötleten és kis költségvetésen alapul.Mindenféle hulladékfákat, anyagokat, kartonokat, papírt és zsírkrétát lehet felhasználni a projektekhez, közben megtanulni az egyes védelmi szabályokat, és kisebb asztalosszerkezetek használatát.A gyerekek imádták.
Én a Patterns nevű termet szerettem a legjobban, ahol mindenféle tükröktől, kaleidoszkópokon keresztül, kicsiknek virágsziromszurkáló játékig, vagy papírtéglarakosgató asztalig, mintagyártó softvereken keresztül minden volt.A legjobb, az egy kis ház volt, aminek a szobáit virtuálisan újra lehetett tervezni mintakészítő szoftverrel.
A gyerek a virágok után leakadt a papírtégláknál, felmászott az asztalra is, onnan dobálta le őket, alig tudtuk elvinni onnét.
A tükrös rész is nagyon király volt.Nem tudom ki élvezte jobban, szülők vagy a gyerekek.
Ugyanilyen osztatlan sikere volt a zenetermeknek, ahol mindenféle dolgot meg lehetett szólaltatni,voltak például nagy fémtálak, amiknek a széléhez gumibotot kellett dörzsölni, és nagyon mély rezonáló hangot adtak. Az akusztikus élmények elvezettek egy régi filmstúdióba, ahol például megtudtuk, hogyan csináltak szélhangot régebben, egy nagy lenvásznat tekertek egy gépen, az adta a hangot, kísérteties volt.
És ez csak egy apró szelete volt annak a sokmindennek, amit elmesélni sem lehet, elsősorban az élményt, amit meg tudtak úgy komponálni, hogy érdekes, informatív, hasznos és mindenki számára szórakoztató legyen.
Minden európainak üzenem, jó lesz eljönni ide, megnézni, mások mit tudnak, megérezni, hogy mások sokkal jobbak, és tanulni egy kis belátást, és alázatot, rájönni arra, hogy a hamburgerevők sok mindenben jók, egy valamihez meg főleg nagyon értenek, ez pedig a szórakoztatás, felsőfokon.
Így írtam róla:
Ma végre eljutottunk az egyik helyre, amire nagyon kiváncsi voltam, a Gyerekmúzeumba.Férjem vezetett, még jó, hogy nem indultam neki egyedül, mert kanyarogni kellett egyik sztrádáról a másikra. Ez a hely telitalálat.Nem értem, miért nincsen ilyen Európában is, egyáltalán, minden muzeológust ide kellene küldeni tanulmányozni, hogyan lehet érdekes, minden korosztályt lenyűgöző tárlatokat létrehozni.Mert nem pénz kérdése, hanem ötletesség kérdése, hogy az amerikai gyerek alig várja, hogy mehessen múzeumba, a magyart meg úgy kell elrugdosni.
Ennek a múzeumnak, vagy inkább interaktív játszóháznak a célja egyszerre szórakoztatni és megismertetni a gyerekeket egy csomó olyan dologgal, amivel a mindennapokban is találkoznak.
Két szintes, az alsó szinten van a nulla-négyéves korosztály paradicsoma, a Sandy Island, a Bubbles, és a School Bus, valamint egy barkácsműhely és két kézműves terem, a felső szinten, ahova fel is lehet mászni a vállalkozó szellemű negyvenkét inchnél magasabb gyerekeknek, vannak a zenetermek, Ezzel kapcsolatban a TV-műsorok felvevőtermének gyerekesített változata, a különböző információátadó eszközök, a csőbeszélőn keresztül a morzegépig, mindet természetesen ki lehet próbálni, valamint időszakos kiállítás, ami bemutatja a fogyatékos emberek mindennapjait, szintén minden kipróbálható, fogyatékos kocsi, Braille-gép, fogyatékos kád,meg olyanok, amikre nem is gondol egy egészséges ember.
A Sandy Island egy kis homokos sziget, szülőknek napágyakkal, babáknak homokozófelszereléseel, nagyobbaknak mindenféle érdekességgel, pl tengerhullámzás szimulátorral.
A Bubbles részről alig lehetett engem elhurcolni, középen egy lapos kádban hatalmas buborékfújók voltak, hogyha kiemelted a vízből, akkor bevásárló szatyor nagyságú buborékokat lehetett fújni belőle, volt mindenféle vicces szerkezet, ahol hatalmasra lehetett nyújtani a szappanbubikat, a lányom ( egy éves) sikongatott örömében.
A Schoolbusba fél órás turnusokba engedtek be, kisközérttől (műanyag kaják, kosarak, pénztárgép) mászókás világítótoronyig minden volt.A lányom tízóraizni sem akart, annyira le volt nyűgözve. A kis műhely is egy hatalmas ötleten és kis költségvetésen alapul.Mindenféle hulladékfákat, anyagokat, kartonokat, papírt és zsírkrétát lehet felhasználni a projektekhez, közben megtanulni az egyes védelmi szabályokat, és kisebb asztalosszerkezetek használatát.A gyerekek imádták.
Én a Patterns nevű termet szerettem a legjobban, ahol mindenféle tükröktől, kaleidoszkópokon keresztül, kicsiknek virágsziromszurkáló játékig, vagy papírtéglarakosgató asztalig, mintagyártó softvereken keresztül minden volt.A legjobb, az egy kis ház volt, aminek a szobáit virtuálisan újra lehetett tervezni mintakészítő szoftverrel.
A gyerek a virágok után leakadt a papírtégláknál, felmászott az asztalra is, onnan dobálta le őket, alig tudtuk elvinni onnét.
Ugyanilyen osztatlan sikere volt a zenetermeknek, ahol mindenféle dolgot meg lehetett szólaltatni,voltak például nagy fémtálak, amiknek a széléhez gumibotot kellett dörzsölni, és nagyon mély rezonáló hangot adtak. Az akusztikus élmények elvezettek egy régi filmstúdióba, ahol például megtudtuk, hogyan csináltak szélhangot régebben, egy nagy lenvásznat tekertek egy gépen, az adta a hangot, kísérteties volt.
És ez csak egy apró szelete volt annak a sokmindennek, amit elmesélni sem lehet, elsősorban az élményt, amit meg tudtak úgy komponálni, hogy érdekes, informatív, hasznos és mindenki számára szórakoztató legyen.
Minden európainak üzenem, jó lesz eljönni ide, megnézni, mások mit tudnak, megérezni, hogy mások sokkal jobbak, és tanulni egy kis belátást, és alázatot, rájönni arra, hogy a hamburgerevők sok mindenben jók, egy valamihez meg főleg nagyon értenek, ez pedig a szórakoztatás, felsőfokon.
DC-metró
Dc-ben a metróhálózat összeköti Marylandet, Virginiával, és a DC elővárosokat a központtal.A hálózatban 2009 elejétől kizárólag smart trip chipes kártyával lehet közlekedni, és parkolni is az állomásokon.A buszvonalak is csak ezt fogadják el.Az óriás távolságok miatt a metró sok ember számára az egyetlen eszköz a munkahelye fele. Sokan autóznak, de a parkolás a metró többszöröse. Magyaroknak jó tudni, hogy kb 20 ezer forintba kerül egy pár havi bérlet ára itt. Lógás nincs, ajtós rendszer van a metró egész területén.
Ez a bejegyzésem 2008-ból származik, amikor Coelho Veronikáját olvastam utazás közben. Ma szokás szerint probléma volt a metróval. Mivel szeretek vagy húsz perccel előbb bent lenni az iskolában, ezért általában nem érint a dolog nagyon.Ma azonban Paranoidcityben füstöt érzékeltek a központi állomáson, ezért egy órát rostokoltam ezredmagammal három megállóra a célállomásomtól, ami bosszantó, mert Pesten még a lesétálható kategória, itt viszont egy megálló sem mindig az. Ezeknek a terroristák fognak az agyukra menni. Mikor még nem pánikoltam azon, hogy el fogok késni és mi lesz, kényelmesen kiolvastam a Veronikát, aki életben maradt, mert a mindenható szerelem ráébresztette, hogy élni érdemes.Kicsit olcsó a befejezés. Az emberek birkatürelemmel vártak körülöttem, és egy pasi kétszer is szó nélkül kölcsönadta a mobilját, amikor az iskolát próbáltam elérni. Elképzeltem, hogy otthon állok ugyanebben a helyzetben a metróperonon, és mindenki morgolódik, és kurvanyázik, bazmegel, és senkitől sem mernék mobilt elkérni minimum egy százas ellenszolgáltatás nélkül, mert megütközve nézne rám, hogy fogyasztom a z egységeit, vagy/és azt hinné, hogy lopni akarok tőle. A BKV és a BKV összes dolgozójának anyja össznépi emlegetésnek lenne kitéve, utána meg egymással kezdenének mérgeskedni az utasok az összeszorult levegő és a helyhiány miatt. Szeretem az itteniek nyugalmát.
Ez a bejegyzésem 2008-ból származik, amikor Coelho Veronikáját olvastam utazás közben. Ma szokás szerint probléma volt a metróval. Mivel szeretek vagy húsz perccel előbb bent lenni az iskolában, ezért általában nem érint a dolog nagyon.Ma azonban Paranoidcityben füstöt érzékeltek a központi állomáson, ezért egy órát rostokoltam ezredmagammal három megállóra a célállomásomtól, ami bosszantó, mert Pesten még a lesétálható kategória, itt viszont egy megálló sem mindig az. Ezeknek a terroristák fognak az agyukra menni. Mikor még nem pánikoltam azon, hogy el fogok késni és mi lesz, kényelmesen kiolvastam a Veronikát, aki életben maradt, mert a mindenható szerelem ráébresztette, hogy élni érdemes.Kicsit olcsó a befejezés. Az emberek birkatürelemmel vártak körülöttem, és egy pasi kétszer is szó nélkül kölcsönadta a mobilját, amikor az iskolát próbáltam elérni. Elképzeltem, hogy otthon állok ugyanebben a helyzetben a metróperonon, és mindenki morgolódik, és kurvanyázik, bazmegel, és senkitől sem mernék mobilt elkérni minimum egy százas ellenszolgáltatás nélkül, mert megütközve nézne rám, hogy fogyasztom a z egységeit, vagy/és azt hinné, hogy lopni akarok tőle. A BKV és a BKV összes dolgozójának anyja össznépi emlegetésnek lenne kitéve, utána meg egymással kezdenének mérgeskedni az utasok az összeszorult levegő és a helyhiány miatt. Szeretem az itteniek nyugalmát.
Használt cikkek Amerikában
Amerikában nagyon érdekes, ahogy az emberek a tárgyaikkal bánnak. Egy olyan országban, ahol nem egy nadrágot vesznek meg egyszerre, hanem tízet,(meg még két tonna egyéb ruhát,) azt gondolná az ember, hogy semmi értéke a tárgyaknak.Ez nem igaz.
Először is,nagyon sokat adakoznak.Itt van például az a baby boutique, ahova én is járok, ahol ingyen lehet beszerezni MINDENt, a kisruhákkal, és a játékokkal, amit kiválasztok, még tápszert, és pelenkát is adnak.Mindezt azért, mert az amerikaiak az elképesztően szép gyerekholmikat odaadják.
Aztán, van egy olyan oldal, ahol folyik a helyi adok-veszek, azon belül van egy rovat, az ingyendolgok. Általában szófákat, ágyakat, szekrényeket, de egy tonna más dolgot is ingyen ad a gazdája, ha épp költözik, ami az amerikaiaknál úgy kétévente megtörténik.A múltkor álmaim fehér komódja volt fent, csak épp messzire kellett volna elmenni, és nem fért volna be a kocsiba.
Ugyanakkor nagy divat a yard sale, vagy garage sale, amikor a csetreszeiket a házigazdák kiárusítják. Leírnak egy napot, és egy időintervallumot, a címet, és lehet menni nézegetni, turkálgatni. Én még soha nem voltam ilyenen, de vannak, akiknek ez a hétvégi programjuk, hogy mások lomjait vásárolgatják.
Van a moving sale, itt aztán még a fél flakon sampont is eladják, bár általában ezek nem amerikaiak, hanem mindenféle népség, aki ideig óráig itt lakik, él, dolgozik.Például a magyarok....
Szóval, egyáltalán nem jellemző a kidobálás, bár azért a kuka mellett is érdemes néha körülnézni, mert az itt dolgozó tömérdek japán csak úgy kihajítja a két éves barcaloungerjét, ami azóta újabb két éve szolgál nálunk....A japánoknak semmi sem érték.
Az amerikaiak amúgy nagyon érdekesek, mert nem szeretnek semmit kidobni.Rendszeresen látok olyat, hogy rossz hajfestéket vett, és ahelyett, hogy visszavinné, kiteszi a netre, hogy valaki ingyen elviheti.Amikor rászánják magukat egy kitakarításra, na akkor tartanak yard sale-t.De általában egy hadseregnyi cuccot beszereznek, és amíg az óriási pincében van hely, addig tárolják.Sokszor a hirdető maga bevallja, hogy ja, ezt a dolgot most találta a pincéjében, jééé.De arra is volt már példa, hogy valaki kidobva talált valamit, és feltette a netre, hogyha valakinek kell, menjen érte.
A dolgok nagy része olyan, amik a magyar átlag panelotthonokban rendes bútordarabnak számítanak.Ócskaság gyakorlatilag nincs. Craigslist nevű oldalon lehet adni-venni, ha valakit érdekel, itt vannak a yard sale-k is.
Először is,nagyon sokat adakoznak.Itt van például az a baby boutique, ahova én is járok, ahol ingyen lehet beszerezni MINDENt, a kisruhákkal, és a játékokkal, amit kiválasztok, még tápszert, és pelenkát is adnak.Mindezt azért, mert az amerikaiak az elképesztően szép gyerekholmikat odaadják.
Aztán, van egy olyan oldal, ahol folyik a helyi adok-veszek, azon belül van egy rovat, az ingyendolgok. Általában szófákat, ágyakat, szekrényeket, de egy tonna más dolgot is ingyen ad a gazdája, ha épp költözik, ami az amerikaiaknál úgy kétévente megtörténik.A múltkor álmaim fehér komódja volt fent, csak épp messzire kellett volna elmenni, és nem fért volna be a kocsiba.
Ugyanakkor nagy divat a yard sale, vagy garage sale, amikor a csetreszeiket a házigazdák kiárusítják. Leírnak egy napot, és egy időintervallumot, a címet, és lehet menni nézegetni, turkálgatni. Én még soha nem voltam ilyenen, de vannak, akiknek ez a hétvégi programjuk, hogy mások lomjait vásárolgatják.
Van a moving sale, itt aztán még a fél flakon sampont is eladják, bár általában ezek nem amerikaiak, hanem mindenféle népség, aki ideig óráig itt lakik, él, dolgozik.Például a magyarok....
Szóval, egyáltalán nem jellemző a kidobálás, bár azért a kuka mellett is érdemes néha körülnézni, mert az itt dolgozó tömérdek japán csak úgy kihajítja a két éves barcaloungerjét, ami azóta újabb két éve szolgál nálunk....A japánoknak semmi sem érték.
Az amerikaiak amúgy nagyon érdekesek, mert nem szeretnek semmit kidobni.Rendszeresen látok olyat, hogy rossz hajfestéket vett, és ahelyett, hogy visszavinné, kiteszi a netre, hogy valaki ingyen elviheti.Amikor rászánják magukat egy kitakarításra, na akkor tartanak yard sale-t.De általában egy hadseregnyi cuccot beszereznek, és amíg az óriási pincében van hely, addig tárolják.Sokszor a hirdető maga bevallja, hogy ja, ezt a dolgot most találta a pincéjében, jééé.De arra is volt már példa, hogy valaki kidobva talált valamit, és feltette a netre, hogyha valakinek kell, menjen érte.
A dolgok nagy része olyan, amik a magyar átlag panelotthonokban rendes bútordarabnak számítanak.Ócskaság gyakorlatilag nincs. Craigslist nevű oldalon lehet adni-venni, ha valakit érdekel, itt vannak a yard sale-k is.
Subscribe to:
Posts (Atom)