Amerikai iskola

Nem is írtam még a hétfői élményemről, nyílt napra látogattam be egy általános iskola harmadik és ötödik osztályába.
 Húha, nagyon más, mint otthon. A legszembetűnőbb azonban a szemléltetés teljes előrehaladottsága. Míg otthon a termek falain maximum porosodó költők vannak, meg egy faliújság, addig itt az egész teremben mindenféle színes oktatóábrák, kártyák, rajzok, tegnapi feladatok kifüggesztve, aznapi órarend kifüggesztve, mire lesz képes a gyerek a délelőtti foglakozások után, és mire a délutáni után, az olvasásteremben az abban az évben megértendő szavak listája, ez nekünk fura, de itt mondjuk ötödikes anyag annak a szónak a helyes használata, hogy “opinion”. Lehet, nem ártana otthon sem ilyesmi,mert bődületesen kezd butulni az általános iskolás társadalom.

 A gyerekeknek nincsenek tankönyveik, kizárólag a tanár által adott lapokkal dolgoznak.A tanár a táblát nem írásra használja, hanem mindent színes szemléltetőanyaggal mutat be.Pl matekórán vettek egy egyszerű példát, hogy ki hány kekszet evett meg, majd diagrammal ábrázolták, amit nem felrajzoltak, hanem kis cetlin voltak a gyerekek nevei, a diagrammot színes zsírkrétával egy kockás szemléltető lapra tették fel. Mindent együtt csináltak, ha a gyerekek hülyeséget mondtak, a tanár nem kezdte el az otthon szokásos, na Fiam, már megint nem figyeltél, hanem megkérdezte a többit, hogy biztos ez, vagy figyelmen kívül hagyta a választ. A tanároknak szerintem állati sok melójuk van ezzel, hogy nincs egységes iskolarendszer, ergo nemzeti alaptanterv és könyvek, hanem mindenki az adott szinten, de sajátból dolgozik.Ezért van a neten nagyon sok óratervbank.

A gyerekek figyeltek, nem dumáltak egymással, de folyamatosan zizegtek, ami nálam már biztos egy-két megállást eredményezett volna.Ha azonban önálló munka volt, vagy megakadt az óra mert pl a tanár beszedett valamit, akkor dumáltak, de nem hangosan, de valahogy mindig végig figyeltek a tanárra.
Nem olyan padok vannak, mint otthon, hanem ilyen négyszemélyes sarokpadok, mint irodákba szokott lenni, de nagyon sokszor ülnek körben a földön, ha történetmesélés van, vagy dolgoznak csoportokban.

 Láttam egy olvasásórát is, négy csoport volt, mindenki különböző történetet kapott, és utána cserélgették az embereket.Ilyenen először egy kommunikációs tréningen vettem részt, Magyarországon, felnőttként, ahol a hangsúly nemcsak az egyéni megértésen, hanem a csapatkommunikáción volt.

Nincsenek is igazán órák, nem negyvenöt perces órák és szünet van, hanem szekciók vannak, reggel kilenctől délután fél négyig. Ebben a szekcióban benne van egy egy órás ebédszünet is.Math, Art, Science, Music, ilyen szekciók vannak, és az Art-on belül van az “irodalom” is. Azon mosolygok, hogy ez a rendszer teljesen olyan, mint a magyarországi “alternatív”-ként emlegetett , amit baromi nagy újításnak tituláltak a szaklapok, és nekünk is el kellett látogatnunk oda tanárjelölt korunkban.
Ami otthon alternatív, meg gyerekbarát, az itt teljesen hétköznapi. 
A legfontosabb, hogy a falon a címer helyett a következő üzenettípusok voltak:  I will not give up on you.You can do it.This is important.  Azt hiszem az egész amerikai önbizalomnak ez az alapja.Itt nincs rossz, csak jobb.Talán ettől boldogabbak errefele az emberek?

Talán a középút kellene, az otthoni, meg az itteni valamiféle egyvelege. És az itteni színes gimnáziumi gyönyörűségesen érdekes könyvek, szemléltető anyagok, tanulmányi kirándulások. Szeretném jobban látni ezt a rendszert, és a követelményeket, első látásra ennyi jött le. Az biztos, hogy az iskola sokkal érdekesebb itt, mint otthon. Sokkal gyakorlatiasabb is, itt projekteket kell a gyerekeknek megcsinálni, mondjuk gyűjtőmunkaként utána kell nézni a világító tornyok hasznának, majd csinálni egy minit megadott instrukciók szerint.Se szeri se száma az ilyen dolgoknak errefele.Az egyéni munka helyett gyakoribb a csoportos. Azért az érdekes, hogy reggelente mintegy imaként kötelező elmondani, hogy az Egyesült Államok fiaként mindenki igyekszik a legjobbat kihozni magából.Hogy is volt?Az úttörő úgy él, hogy méltó gyermeke legyen a magyar hazának…