Kisgyermek angolra tanítása

Biztosan sokan elgondolkodnak otthon fiatal szülők, hogy a kisebb gyereküket tanítassák-e angolra, vagy várják meg az iskolaérettséget, esetleg hagyományosan, még később, mikor már a magyar nyelvtan szabályaival tisztába kerül?
A helyzet az, hogy Magyarországon nagyon nehéz bármelyiket is igazán jól megvalósítani, ugyanis a végeredmény egy napi szinten nem használt, izolált passzív tudás lesz. A kisgyerekek látszólag gyorsan megtanulnak szavakat, majd el is felejtik. Főleg, ha nem használják, és csak l'art pour l'art módon kapják az ismeretet, márpedig egy mindennapokban magyarul beszélő közösségben nincs jelentősége annak az egy-két órának.
A fenti három lehetőség közül, kisgyerekkel kezdeni, iskolaérettel kezdeni, vagy már a magyart írásban és nyelvtanjában ismerővel kezdeni, a középsőt nem ajánlom. Ha tényleg kitartó a szülő, és leginkább maga is olyan szinten beszéli a nyelvet, hogy naponta egyszerűbb utasítások szintjén autentikusan vissza tudja a gyereknek adni, érdemes kisebb korban kezdeni. A már iskolai szinten tanított angol a felnőttek tanulási modelljére van kiépítve, megérteni szabályokat, megtanulni a szavakat, építeni a nyelvet. Ez is egy lehetőség, és nem is rossz kezdetnek. Butaság azonban valamikor hatévesen elkezdeni a gyerekkel az angolt, amikor a magyar már nagyon erős, a gyerek pedig már nem úgy "szedi fel", mint kisebb korában, még nincsenek meg az eszközei (magyar nyelvtan, kettő összehasonlítása, stb.)
Ha egy szülő elkezd a gyerekkel foglalkozni, akkor csinálja következetesen, mint már említettem, a gyerekek nagyon gyorsan felejtik el ebben a korban az új nyelvet, így rövid kihagyás után is látványos a leépülés. A heti háromszori minimum egy-két óránál kevesebb pedig nem igazán fog látványos eredményt hozni.
Az én háromévesem egy speciális helyzetben van, anyanyelvi környezetben nő, ugyanakkor idejének nagy részét két kizárólag magyarul beszélő szülővel tölti. Nem kívántam magam angolra tanítani, mert bármilyen jól is beszélem a nyelvet, az, aki hat éves kora után tanul egy nyelvet, már akcentussal beszéli, és az akcentus mértéke exponenciálisan emelkedik, minél idősebb az illető.
Az én lányom óvodásként ismerkedik a nyelvvel, és mivel az itteni óvodahelyzet teljesen más, mint az otthoni, így heti kétszer négy órája van, amikor kifejezetten anyanyelvi környezetben van, illetve a mindennapokban megszokta, hogy apán és anyán kívül a boltos nénik-bácsik, a könyvtáros nénik-bácsik, a szomszédok angolul beszélnek. Tehát ahhoz képest, hogy Amerikában él, nagyon keveset talákozik az angollal. Őszintén szólva úgy gondolkodtam, hogyha maradunk, úgyis megtanul, ha haza kell mennünk, akkor meg úgyis el fogja felejteni mire iskolás korba ér azt a keveset, amit itt magára szedett. Magyarországon volt olyan középiskolás diákom, aki Franciaországban járt két osztályt, hazajöttek, eltelt jó pár év, mire középiskolában újra előkerült a francia, és két év anyanyelvi környezet hatása mintha soha nem is létezett volna.
Érdekes, ahogy a lányom tanulja az angolt. Először is, emlékezzünk rá, a kisgyerek a saját anyanyelvét is először érti, sokáig nem beszéli, csak az utasításokat hajtja végre, majd egyszavas, két szavas, végül rövid mondatos a beszéde, majd folyékonyan beszél, de rendre szabályosan alkalmaz mindent, a kivételeket is (fog lenni, nem van, bagolyok), és úgy öt éves korára perfekt a saját anyanyelvéből is. Angolban sincs ez másképp, az utasításokat csinálja, de nem beszél még, illetve amit mond, az kifejezetten emócionálisan megtanult. Nagyon hamar megtanulta, hogy Mommy, Daddy, no, stop, it's mine....Gyakran hallott dolgokat, (hi, bye, thank you, sorry), vagy  amelyek meg vannak erősítve képpel, dallal is hamar megjegyez, (Christmas tree, turkey, Santa, ball). Felismeri, hogyha váltani kell, játszótéren odaköszön a gyerekeknek  angolul, aztán lehet, hogy a másik gyerek kiegészítendő kérdésére is bőszen yes-ezik, mert azért nagyjából fogalma sincs, miről van szó.
 Nyilván már ekkora korban is meghatározó a nyelvérzék, de leginkább az exposure, azaz az idő, amit nyelvi környezetben tölt. Sok hasonló korú gyerek szüleit ismerem, mindenhol más a történet, de ahol a család egyik fele amerikai, ott a gyerek ilyen korára már kétnyelvű, sőt, a magyarja sokkal gyengébb, mint az enyémnek. Ahol a gyerek minden nap egésznapos oviba jár, szinte felejti a magyart, és csak angolul beszél. Gyakori jelenség, a sajátomon is megfigyeltem, hogy a másik nyelv elsajátításának korai szakaszában a gyerek halandzsázik. Már tudja,hogy az a másik nyelv valami furcsa, számára nem érthető és beszélhető teljesen, így gyakran halandzsával váltja fel. Ez lehet teljes halandzsa, vagy az én gyerekemnél részleges, az ismert szavakból alkotott értelmetlen szöveg.