Amerika, ahogy nem ismerted

Azt hiszem, elmondhatjuk, akár ennek a blognak az ismeretében is, hogy Amerika örök és kimeríthetetlen téma, és mindig van új és új elcsodálkoznivaló.
Ma például először hallottam a kukoricacsutka dzsemről, amely már inkább az amerikai dédik eledele volt, mint a mostani társadalomé.
Amerikában is felnőtt egy olyan generáció, - a század elején születettek- akiknek az életében a harmincas évek gazdasági válsága, majd a világháború olyan nyomot hagyott, ami igencsak hasonlít a magyarországi hetven körüli nyugdíjasok fiatalkorára. Közös vonás, hogy akkor bizony nagyon kellett spórolni, az az amerikai társadalom még nagyon messze volt a mai instant társadalomtól, ahogy nagyanyáink életstílusa is igen messze van már a plázázó fiatalokétól.

A kukoricacsutka dzsem is ennek a kornak volt az amerikai példája. Egy olyan időszakban, amikor az étel nem a kukában végzete, mert kevés volt belőle, igyekeztek a melléktermékeket, hulladékokat is hasznosítani, mint a kukoricacsutkát, amit ma leginkább kihajítunk a kukába. Legközelebb ne tegyük, érdemes kipróbálni a kukoricacsutka dzsemet, amely leginkább mézre fog hasonlítani ha elkészül.

Íme a recept:
12 kukoricacsutka
egy liter víz
két evőkanál citromlé
egy csomag zselépor
cukor

Az elkészítés nem túl bonyolult, fel kell forralni a vízben a csutkákat, majd forrástól számítva harminc percig főzni.Érdemes fedő nélkül, még koncentráltabb lesz az íze.Ezután ki kell venni a csutkákat, lehet szűrni a levet vagy úgy hagyni. A megmaradt kukoricalevet le kell mérni, és hozzáadni a citromlevet és a zselatinport, majd megint forralni. Eközben a lemért lének megfelelő cukrot lassan hozzáadagolni.Újra kell forralni, majd egy percig keverni forrástól számítva.Ezután lehet levenni a tűzről és még forrón üvegekbe tölteni. Úgy fog kinézni, mint a méz, és állítólag olyan íze is van.

Akinek van kedve, a kukoricaszezonban kipróbálhatja!

Elvileg kapható is, minden bizonnyal igen szűk körben, én hat év alatt nem találkoztam vele, még a Whole Foodsban sem...