A legfontosabb amerikai értékek

Menetrendszerűen megérkezett az ősz, és elsők közt sikerült megint lebetegedni, aminek pusztán egy előnye van, az ágyban fekvés valami jó könyvvel. A sok hazahozott könyv közül elővettem egy már régebben olvasottat, Kendall: Sociology in our times címűjét, ami amúgy is szükséges a tanulmányaimhoz (miközben rájöttem, pályát tévesztettem, és mindig is szociológus akartam lenni, ugyanígy vagyok a pszichológiával is, és a szociálpszichológiával.Ok, too much information.)

Ebben sok engem érdeklő rész között találtam valamit, ami talán a blogolvasókat is érdekelheti, Robin M. Williams 197o-ben készített egy kutatást az amerikaiak által legfontosabbnak tartott értékekről. Javaslom, mielőtt végigolvassátok, készítsetek egy saját, magyar listát az értékrendetekről. Érdemes összevetni, miben más, miben hasonló, és mi hol szerepel a két listán.


Az amerikaiak listája:
1. Első helyen az individualizmus szerepel, ami annyit tesz, hogy az emberek felelősek saját sikerességükért és sikertelenségükért, kulcsfontosságú a komoly munkára való képesség. A sikertelen emberek csak magukat okolhatják a sikertelenségükért.
Ez első hallásra elég meredeknek hathat, mivel Magyarországon évszázados hagyománya van a más okolásának, a törökök, az osztrákok, az oroszok, az elmúlt húsz év, a szomszéd, a munkahely, a főnök.... Ennek természetesen történelmi okai is vannak. Az amerikaiak ezzel szemben magukba néznek, és a sikert is maguknak tulajdonítják, nem a jó istennek, vagy a szerencsének.

2. Teljesítmény és siker: ennek alapja a sikeres verseny, eredménye a presztizs, a gazdagság, és a hatalom. Az anyagi javak a személyes teljesítménynek köszönhetőek.
Megint csak szemléletbeli eltérés, legalábbis, és itt húzzunk egy határt a mai fiatalok, és a mai harminc felettiek között.A mai fiatalok talán már hasonlóan gondolkodnak, ugyanakkor elkeserítő látniuk, hogy az anyagi javak sajnos nem a személyes teljesítménynek köszönhetők, és Európában sohasem volt így, gyakran beleszületett valaki a jóba, és még mindig ez a jellemző.A mai harminc felettieket pedig nem nevelték a sikerre: "simulj bele a társadalomba, érd be kevéssel, a pénz nem boldogít....".

3.Aktív élet és munka, erről jut eszembe egy jó összehasonlítás, a magyar ember számára kikapcsolódás egy parkban ülni és nézegetni körbe, egy amerikai számára időpocsékolás. Egy magyar ember számára öröm a közös evés-ivás a családdal, egy amerikai ezt nem tudja mire vélni, miért nem mozdulnak ki és csinálnak valamit?

4. Technológia és tudomány e kettőben feltétlenül nagy a bizalom, és a remény, hogy kontrollálni lehet velük akár az öregedést, betegségeket, vagy a halált is.
Ha eszembe jut a magyar sztk-ellátás és a bioboltok egyre népszerűbb és növekvő száma, nos nem vagyok meggyőződbve arról, hogy a magyarok nagyon bíznának a tudományban....

5. Fejlődés és anyagi kényelem. Szó szerint idézem-fordítom: az anyagi komfort nemcsak az alapszükségleteket jelenti (mint lakhatás, étel, betegség esetén orvosi ellátás), hanem azokat a javakat és szolgáltatásokat, amelyek az életet könnyebbé és élvezetessebbé teszik.
Hát kérem, hosszan lehetne sorolni a magyar közgondolkodás ellenpéldáit, "örülj, hogy tető van a fejed felett", " az a tied, amit megeszel", "örülj, hogy luk van a seggeden" stb. Mi pontosan arra lettünk szocializálva, hogy örüljünk az alapoknak, és ne legyenek túl nagy elvárásaink a könnyebb és élvezetesebb élet irányába.Mert aki ezeket elvárja, az már kékvér, úri gyerek stb.Újabb gondolkozásbeli fricska, történelmileg nem azé a kényelem, aki megdolgozott érte, hanem aki beleszületett.

6. Hatékonyság és praktikusság, legyen minden nagyobb, jobb, gyorsabb.A fogyasztói társadalom alapja.
Ez a magyarokra is jellemző, azt hiszem.

7. Egyenlőség, Williams egyből hozzáteszi, az egyenlőség a lehetőségek egyenlőségét jelenti, nem a  végeredmény (szocialista) egyenlőséget.

8. Erkölcs és emberség. Ott, ahol a természeti katasztrófák gyakoriak, egymás megsegítése elengedhetetlen. Az erős vallásosság, noha sokféle egyház van, ezt  vonalat tovább erősíti. szinte mindenki végez önkéntes munkát.
Magyarországon a társadalmi munka szóra az idősebbeket kirázza a hideg. A kötelezővé tétellel sajnos hosszú időre fekete báránnyá tette az ingyen munkát, amit odakint önként és dalolva a közért végeznek az emberek, a maguk örömére is.

9. Szabadság. Az amerikai szabadságképbe a személyes szabadságon túl beletartozik a magántulajdon szabadsága, a szabad sajtó, a szabad vállalkozás indítás.

1o. Nacionalizmus, ez kb annyit jelent, hogy az amerikaiak meg vannak győződve róla, hogy az amerikai életmód a legjobb (ebben azért vastagon benne, van, hogy az első öt pontban szereplő értékek teljesülnek is.) Büszkék magukra és összetartóak.
Hogy az amerikai életmód-e a legjobb, ehhez kéne látnom még pár alternatívát a magyaron kívül. Az biztos, hogy nagyon jó életem volt kint, és mindenem megvolt amiben hiányt szenvedtem-szenvedek Magyarországon: nyugalom, kedvesség, kényelem, lehetőségek, előrejutás, anyagi biztonság stb.

Mit gondoltok a listáról?

One Size Fits Most

A Halloweenre gyakorlatilag szeptember eleje óta lehet lelkesen készülni. Legalábbis az üzletek mindent megtesznek a forgalom érdekében.

Most az ideiek közül három igazán röhejes jelmezt szeretnék megosztani veletek:

Íme a baconszalonna-jelmezek. A női variáció még hagyján, de a férfi szalonna a fejrésszel nekem már sok.:) A jelmezek 29 és 59 dollárba kerülnek.

Aki nem akar szalonna lenni, az öltözhet más gasztrocsemegének is, például homárnak, ez a jelmez már majdnem 70 dollár:

Érdekes társaságot alkothat a hármas egy szakácsjelmezessel, aki esetleg hatalmas késekkel egészíti ki a jelmezét...:)

Vicces dolgok az osztályteremben

Ahogy beköszöntött az iskolai szezon, tanárszívem bizony erősen húzott affele, hogy legalább távolról elgyöngyörködjek az egy dolláros osztálytermi dekorokban.
Mert Amerikában nemcsak beszélnek a vizuális segédeszközök használatáról, hanem igencsak komolyan teszik is ezt.
Megtehetik, ide nézzetek, mi mindent lehet az egy dolláros boltból beszerezni.Külön van olyan szekció a boltokban, hogy Classroom Decoration.


Top tíz idei kedvenc:

1.

Kiabálás helyett. Torokkímélő megoldások a nebulók megregulázására. És jópofák is.

2.

A motivational reward scone névre hallgató segédeszközt nagyon szorgalmaznám Magyarországon is, az amerikai oktatás alapja a pozitív megerősítés. Ennek aztán millió formája létezik. Amikor a lányom ovis lett, akkor égett az agyamba örökre a good job kifejezés, ami kb annyit tesz magyarul, ügyes vagy.

3.

Az előbbinek egy kisebb, füzetbe ragasztható változata a motivational sticker, ilyesmi célja volt a nyolcvanas évek elején a tanítónénim nyomdás macijának. Ez is, az is jó módszer a motiváció ébren tartására, nemcsak gyerekeknél.

4.

Még mindig jutalmazás:kellemest a hasznossal: motiváló radírok. Ez azért is klassz, mert akárhányszor radíroz a gyerek egy hibát, csak eszébe jut, hogy ennek ellenére ő nagyon jól is tud teljesíteni.

 

5.

Az amerikai oktatás elengedhetetlen, a kártyamódszer egyik alapkelléke, a flashcard. Ennek az a lényege, hogy a már megtanult anyagot begyakororoltassa úgy, hogy csak és kizárólag azt gyakoroltassa sallangok nélkül, kép és tevékenység bekapcsolásával. Mennyivel érdekesebb egy kisgyereknek a kártyát forgatni, mint végtelen sorokat írni a füzetébe. Megfogja a kártyát, megnézi a feladványt, kimondja az eredményt, megfordítja a kártyát, ellenőrzi a válaszát a túloldalon. A felnőtt diákjaim is ugyanígy tanultak.

6.

A kártyamódszer másik alapkelléke az index card. Ez gyakorlatilag arra szolgál, hogy bármilyen tárgy tanulásánál a diák maga készíthesse el a flashcardjait. Tipikusan így tanulnak idegen nyelvet, szavakat. Soha nem felejtem el, amikor először kezdtem tanítani odakint, és a szótárfüzetet próbáltam erőltetni, mint egyetlen, számomra addig ismert szóeltároló eszközt. Egyrészt nem is kapni, másrészt az amerikaiak nem arra szocializálódtak. Ha kell, százasával hordják maguknál az indexkártyáikat kis befőttes gumival átkötve, de ők ezt szokták meg, és tartják hatékonynak.

7.

A hittant sem kell feltétlenül kenetteljesen, és kisdiák számára unalmas módon eladni. A hívő Amerikában a bibliaismeretet is játékosan oktatják, itt van egy bibletrivia kicsiknek és nagyoknak.

8.

Homework Helper néven kapható ez a sorozat. Ilyen foglalkoztató füzetekből Magyarországon sincs hiány, a különbség csupán az árban van, a fenti képen látható füzetek egy dollárért megvehetőek, és színesek, jó minőségű lapra nyomtatottak, így a szegényebb családok számára is elérhetőek. Magyar társaik elég drágák, és olcsóbban a rossz minőségű papírra nyomtatott fekete-fehér füzetek vásárolhatóak meg, de azoknak az ára is bőven több egy dollárnál. (Nesze neked esélyegyenlőség.)

9.

Az amerikai alsósoknak nincsenek füzeteik. A tanítónők nem töltenek délutánokat füzetek előírásával. A gyerekek mappákba gyűjtik az otthon és az iskolában megoldandó feladatokat. Ezeket pedig készen lehet kapni, amint látjátok, 38 féle feladat áll a tanítónő rendelkezésére egy csomagban. Ezeket egyszerűen kiemeli a kiadványból, mivel másolhatóak, és készít annyi fénymásolatot, ahány gyerek van az osztályban.

10.

Míg Magyarországon, Rubik szülőhazájában a bűvös kocka egy divathullámként lecsengett, játékboltokban ezerötszáz és kétezer ötszáz forintos árskálán még megtalálható, addig Amerikában, Rubik választott hazájában a kocka a legutolsó kis dollárboltban is kapható.Ez a változat hologramos,és persze ára egy dollár.





 



 

Két év

Október első napjaiban letelik a két év. Az időszámításom ma már ilyen: Amerika előtt, Amerikában, Amerika után. Szóval letelik a két év, Amerika után.

Két év hosszú idő, és azt hittem, őszintén, hogy már újra Amerikában leszek ennyi idő után, de nem így alakult. Két év hosszú idő, mondhatjátok, ennyi idő alatt illik és kell visszarázódni.Aki régóta követi a blogot, még a freeblogos időszakból, az tudja, milyen szakaszokat éltem át a visszatérés után. A két év is csak egy szakasz az Amerika utáni időszámításban. De még mindig nem a vége, nem a vége az útnak, aminek talán soha nem lesz olyan megnyugtató vége, amilyenre egyszer talán számítottam.

Néhány hónapja nyolc órában dolgozom, eközben lassan a szakdolgozatom előkészületein morfondírozom, szombatonként az egyetemen ülök, mert jövőre másoddiplomázom. Mondhatnátok, igazán nem vesztegettem az időmet. Bizonyos szempontból valóban nem, más szempontkból meg igen.Sokszor érzem, hogy egy helyben topogok, az életem pedig nem ott tart és nem arra halad, ahogy szeretném.

Még mindig két világban élek, naponta ötvenszer úsznak be az automatikus, megnyugtató képek a kinti életemről, ugyanakkor kénytelen vagyok itt lenni a jelenben, és élni tovább. Ami elképesztően furcsa, az a következő érzés: még mindig teljesen kívülállónak érzem magam mindenhol, és a helyzetemet valamiféle átmenetnek érzem. Ez igazából nem baj, sok mindentől megvédem magam azzal, hogy így érzek, nyilván nem direkt érzek így, érezni nem lehet direkt vagy indirekt. Mondok egy példát: a munkahelyemen a kívülállók nyugalmával figyelem mások kis alattomos húzásait, mondhatni még el is nevetgélek rajta, mintha engem nem érintene. Kicsit kevésbé tudok kívülálló lenni, ha a politikáról van szó, de a régi önmagamhoz képest kb. negyedannyira érdekel a dolog. Valahogy képtelen vagyok elképzelni, hogy tíz év múlva is itt legyek és ezt csináljam, amit most. Pedig az esélyeim minimum 90 százalékosak, hogy itt leszek, és nem másutt. De hiába a hideg logika, nem így érzek.

A mély depresszió, ami néhány hónapja is jellemzett, már a múlté, ebben sokat segített a nyolc órás munkavállalás, azt hiszem, egész kellemesen tűröm a mindennapokat. De valahogy nem kívánok bennük részt venni. Nem érdekelnek az események, a saját kis dolgaim köré építem a napok nagy részét, ha van időm és lehetőségem akkor angol nyelvű cikkeket olvasok Amerikáról, vagy filmet nézek, rengeteget olvasok magyar kortársakat, és persze lótok-futok, mint más családanya. Egy a különbség, valahogy nem vagyok jelen.Én sem értem, hogy miért, de kiváncsian várom, hogy ez az állapot is átforduljon valami másba, ha ugyan átfordul valaha. Időnként éreztem úgy az elmúlt két év érzelmi hullámvasútjában, hogy egy-egy szakasz soha nem ér véget, és mégis átfordult valami másba, talán most is lesz.

Egy biztos, az enyém a legjobban ledokumentált visszailleszkedési folyamat itt Magyarországon.:)

Who knew?

Újabb szuper rövid epizódokból álló videósorozatot ajánlok a nyelvtanulók figyelmébe!
A yahoo Who knew? sorozata egyrészt két perces egységekből áll, így aztán tényleg nem kell attól tartani, hogy időrabló lenne, ha háromszor hallgatod végig, akkor is bőven tíz percen belül vagy.

Ez még nem minden. A mondanivalót fantasztikus módon alátámasztja a videóképekkel, a számokat, adatokat kiírja, és a legfrissebb amerikai hírekről, tendenciákról fog tájékoztatni egyszerűen és velősen.

Ééééés.... a videók végén van négy kvízkérdés, hogy ellenőrizhesd, megértettél-e mindent.

(+Minden egyes epizód elején meg lehet hallgatni a Toyota szó amerikai hangsúlyozását, mivel a cég szponzorálja a videókat.)

Kell ennél több?:)

Idioms.:37.

Ma kivételesen nem a Friends lesz az idiómák nagy lelőhelye, teljesen véletlenül hallottam egy számomra is újat az "A lot like love"-ban.

Ez az a film amikor Ashton Kutcher és Amanda Peet évekig kerülgetik egymást, aztán mielőtt túl késő lenne, időben kapcsolnak, hogy nekik mégiscsak együtt kellene megöregedni.



Még a film legelején beszélget a két főhős a "kacsáikról", persze nem nehéz kitalálni, hogy nem a kacsák sorbarakásáról van szó, hanem a dolgok egymás utáni megszervezéséről.



Have ducks in a row/get ducks in a row: idióma jelentése tehát a dolgok sorrendbe szervezése és megvalósítása

A filmben nagyon fontos szerepet kap ez az idióma, a fiú úgy képzeli, hogy először szépen önmegvalósít, sikeres lesz a munkájában, majd saját cége lesz, háza, autója és szép családja, mindezt hat év alatt. Hat év után totál leégve, az üzletét elvesztve jelentkezik a lánynál. Az élet időnként felülírja a "kacsarendezési" projekteket.

Take the day off, this is Labor Day!

Amíg Magyarországon szeptember első hétfője általában a tanévnyitók ideje, és kezdődik a nyári szabadságok után a munka megint, az ősz lélekben, addig az USA-ban ez a hétfő a munka ünnepe, és általában még egy utolsó, nagy, hosszúhétvégés kiruccanásnak használják fel a családok, vagy egyszerűen a Labor Day salekben rejlő kiváló lehetőségeket arra, hogy olcsóbban vásároljanak (még többet.)

A Labor Day leárazások azért már a back-to -school-ra építenek, vagyis a tanévkezdésre. Ilyenkor érdemes beruházni az új grillsütőre és a következő év kerti bútoraira, mindig nagyon jó áron lehet hozzájutni (Home Depot, Target, Lowe's, Sears, Kohl's). Érdemes matracot cserélni (ha nem tettük július 4-én vagy Memorial Day-kor, (US-Mattress, Sears), high-end brands, azaz magas minőségű márkák is le vannak ilyenkor értékelve kb 50%-kal. Aki valamiről lemarad, annak nem kell már sokat várnia, hiszen nemsokára jön a minden eddiginél nagyobb vásárlási őrület (ó, hogy imádtam!), a novemberi Black Friday.

Nagy fellendülést várnak a benzinkutak, a hotelek, és az éttermek is.Noha nagyon kevesen nem rendelkeznek saját kocsival, bizonyos távolságok megtételére mégis ajánlatos bérelni autót, ugyanis ha az lerobban valahol, az autóbérléssel foglalkozó cég azonnal biztosít másik autót, míg saját auto esetén tönkreteheti a nyaralást a javíttatás, elvontatás. A Starbucks ilyenkor mindig jól jár, mert ha egy amerikai 2-300 miles megtételére vállalkozik, akkor bizony  kedvenc kávéja egészen biztosan a gyomrában landol, hogy el ne aludjon vezetés közben. Az AAA (American Automobile Association, köznyelvben Triple A), -a Magyar Autóklub kinti változata- szerint a recesszió bekövetkezése óta ez az év a nagy fellendülés időszaka, közel 34.1 millióan lesznek az utakon az ünnepek alatt, azaz az embereknek van pénze utazni. Labor Day  időszakában egy kicsit a repülőtársaságok forgalma is mindig fellendül.

Akik biztosan dolgoznak ezen a hétvégén: majdnem 4 és fél millió eladó, három és fél millió pénztáros, három millió éttermi dolgozó, és 2300 000 pincér.

Menjetek az iskolába!

Ellis Island, Bevándorlási Múzeum. (2011)

A magyarság kissé tört.:)

Barátok a tengeren túlról

Jó nyaram volt: három amerikai diákom is jelezte érkezését Magyarországra, és persze a szándékát arra, hogy mindenképpen találkozzunk.
Fantasztikus volt velük összetalálkozni, elbeszélgetni, bár meg kell hogy mondjam, idegenvezetőt egyik esetében sem én játszottam, hanem fordítva.
Meglepő módon sokkal tájékozottabbak nálam sok mindenben, például étteremismeretben, és mindhárom többször járt már Budapesten, így a szokásos turistalátványosságokon már régen túl voltak.
Valahol Budapest azt a fajta eleganciáját, és esszenciáját, amit az itt élő mindennapi ember a szerény fizetéséből  nem engedhet meg magának ők sokkal jobban ismerik, hiszen az ő utikönyveikben olyan helyek szerepelnek, amelyek nekem vagy ismeretlenek, vagy nem megfizethetőek. Így aztán könnyen kialakulhat a hamis kép, hogy olyan a város, mint amilyennek ezek az amúgy csodálatos helyek  láttatják.(Életemben először jártam például a Vár aljában levő Aranyszarvasban most csütörtökön, mondanom sem kell a vendégek 99%-a külföldi, és a számla, amit a barátom fizetett a kettőnk vacsorájáért, a havi fizum minimum ötöde lett volna.)
Na ezt viszont könnyen tudja ellensúlyozni, mármint a hamis illúziók kialakulását egy helyivel való beszélgetés erről-arról.
Amit mind a három megállapított, az arcpirító árakat, az egyiket például egy taxis a Fővám térről, a híd lábától a Gellért térre, a budai oldalra 5 ezer forintért akarta átvinni. Mivel nagyobb társasággal jött, 10 ezer forint lett volna ez a kis út (a srác anyukájának fájt a lába, és nem volt villamosjegyük). Végül gyalog mentek, a taxis pedig epésen megjegyezte nekem, hogy "nehogy már az amerikaiaknak megkottyanjon ez az összeg"...Nos van pénzük, de nem hülyék, válaszoltam neki. Az árak minimum olyanok, mint odaát, csak éppen az itteni bérek a töredékei a kintinek, de ezzel nem mondtam újdonságot, azt hiszem.
Ami szerintem igenis hiányzik a valós kép ismeretéhez, azok a külvárosi kalandozások, de érthető, hogyha valaki ide jön turistáskodni, nem a lerobbant lakótelepeket és a szomorú szemetes képet mutató nyomornegyedeket akarja látni.

Ami nekem furcsa volt, itt találkozni velük, ebben a környezetben, miközben mindhárom ember esetében a fejemben egy kisebb DC-térkép élt, azok a helyek, ahol mindig találkozunk odakint. Kicsit furcsa volt, hogy egy kivételével, aki nagyon jól beszél magyarul, nem a saját környezetükben látom őket, ezért aztán a magabiztosságuk sem ugyanaz, ahogy megszoktam. A jókedvük, a kedvességük, az udvariasságuk és az érdeklődő természetük viszont igen. Mulatságos, ahogy gond nélkül elközlekednek a villamosokon-buszokon, mulattatja őket, hiszen ez egy-két hétre szóló kuriózum számukra, nem mindennapi "élmény". Érdekes velük közlekedni a városban, felhívják a figyelmem egy csomó olyan részletre, ami mellett elmegyek, mert a napi rutinban fel sem tűnik.

Egy dolog feltűnően nem kerek, ha oda-vissza nézem ezt a dolgot. Amerikában turistáskodni is hatalmas élmény, de ott élni még szuperebb. Itt turistáskodni megfelelő anyagiakkal szintén fantasztikus, de....a mondatomat meg mindenki fejezze be maga.