Happy Halloween!

Válás a Fehér Házban?

Az Obama család eddig mindig a legtökéletesebb publikus arcát mutatta, együttműködés a politikában, leánykák nevelése, közös megjelenések a médiában...azonban egy ideje ekezdődtek a pletykák, hogy a szupercsalád mégsem olyan boldog, mint amilyennek tűnik- írja az inquisitr.com.

Állóítólag az elnöknek és a feleségének is van szeretője.

Nyáron jelent meg egy könyv- Blood Freud-, amelynek szerzője azt állította, hogy az elnök házassága csak " sham marriage", azaz érdekeken alapuló hamis házasság. A könyv szerint a feleség azzal gyakorol nyomást a  férjre, hogy állandóan figyelmezteti arra, hogy ő  mindent feláldozott férje politikai karrierjéért. 

Olyan pletykák is járták, hogy állítólag évekkel ezelőtt szétment a pár, csak a politikai érdekek miatt maradtak együtt. A Obama asszony a férje karrierizmusától szenved, míg az elnök a nő hidegségétől és hálátlanságától, egyes források szerint. A válásuk azonban csak 2016 után valósulhat meg, ha elhagyják a Fehér Házat.

Forrás: http://www.inquisitr.com/1563216/obama-divorce-rumors-barack-and-michelle-cant-escape-reports-of-marital-strife/

***

Sajnálnám, ha így lenne, bár kész csoda volna, ha ekkora feszültségben, amiben ez a család él, minden sziruposan csodálatos amerikai álom lenne.

Plüss-Ebola

A Giantmicrobes Inc. egy olyan Connecticut-beli játékkészítő cég, amely a különböző vírusokat, sejteket, gombákat plüssalakú játékként forgalmazza. A játékoknak elsősorban célja a tudatosítás, a tudomány mókássá tétele, gyermekekhez közelebb hozása. A cég két legnagyobb megrendelője az Amerikai Vöröskereszt és a WHO, illetve nagyobb gyógyszergyárak.

A plüssfigurák közé most bekerült az Ebola vírusa is, melyet nagy, kisebb és petricsészés változatban is kapni lehet.Az Ebola legújabb kitörése óta a figurákból jelentős mennyiség fogy, és gyakorlatilag folyamatos az utángyártás.

A teljes kollekció itt tekinthető meg.

SpongyaBob

Egy ideje a lányom nagy kedvence a SpongyaBob, és mi tagadás, a család idősebb tagjait is a TV elé szegezi az amerikai szivacs. 

Azon kívül, hogy hatalmas humora van, és időnként kifejezetten agyalágyult megoldásai, egy idő után azon kezdtem gondolkodni, mennyire képezi le az amerikai társadalmat, illetve mi lehet a sztori mögötte... Nos, ennek utána is jártam.
És mint minden amerikai történet, ez is egy klasszikus a lehetőségek országából.

A Spongyabob ötlete egy amerikai tengerbiológusé. Stephen Hillenburg már 1993-ban kiötltötte a sztorit, hogy valahogy közelebb vigye a gyerekekhez a tenger világát. Akkor még SpongeBoy néven kezdett volna hozzá a rajzfilmhez, de ez a név már levédett volt.
Ha már neveknél tartunk, a Krusty Krab (Rozsdás Rákolló), ahol  Spongya dolgozik, azért lett C helyett (Crab- azaz rák) K-val írva, mert egyrészt így alliterál, másrészt visszautal Hillenburg ukrán származására. Az is kiderül, hogy Stephen Hillenburg egyszer egy gyorsétteremben volt húspogácsa-sütő, innen jött Spongyabob munkájának ötlete.

A tengeri szivacs sztoriját végül 1999-ben kezdték sugározni a Nickelodeonon, ahol akkor a Rugrats volt a legnagyobb sztársorozat. Senki nem gondolta volna, hogy pár év alatt a SpongyaBob letaszítja a trónról, és hihetetlenül népszerűvé válik. Éppen ezért még mozifilm is készült belőle, 2004-ben:"The SpongeBob SquarePants Movie".
Azóta is folyik az újabb epizódok gyártása. 2006-ban egy 24 órás marathoni SpongyaBob specialt is leadtak, amelyet 6.7 millió néző látott. Ez vezetett a következő Spongyafilmhez, az "Atlantis Squarepantis"-hez.

Nem is Amerikában lennénk, ha nem merült volna fel SpongyaBob szexuális orientációja, mely egyesek szerint homoszexuális, a Patrickkal való barátsága miatt. Azóta is a homoszexuálisok egyik ikonja lett az Államokban!


Talán emlékeznek a kedves olvasók a Jóbarátok azon részére, amikor Emmát Ross és Rachel meg akarja nevettetni Sir Mix-a-Lot Baby Got Back című rapnótájával, amelyik a nagy női popóról szól. 2009-ben felkérték a rappert egy Burger King reklámhoz dolgozni, és a Baby Got Back-et átírta square butts-ra, utalván ezzel a téglalapfenekű szivacsra. Mert a popkultúrában minden mindennel összefügg.

SpongyaBob formája egy mosogatószivacsé, joggal tesszük fel a kérdést, hogy tengerbiológus atyja miért ilyennek ábrázolja?
A válasz az, hogy a tengeri szivacsok nagyon különös formájúak, és a mosogatószivacs alakja olyan egyszerű és tiszta, mint amilyen ártatlan és egyszerű figura a SpongyaBob.

SpongyaBob otthona egy ananász, amely a polinéz művészetben klasszikus motívum, a sorozatban a hawaii zene is jelentős.Hillenburg hozzátette, szerinte SpongyaBob kedvelné az ananász illatát a valóságban, ugyanis a tengeri állatoknál a szaglás nagyon kifinomult. Tunyacsáp háza szintén a polinéz művészet egyik klasszikus formája.


SpongyaBob cinikus, meg nem értett művészkollégája, Tunyacsáp, -angol nevén Squidward -egy polip, de csak hat lába van, négyet használ lábnak, kettőt kéznek, noha egy rendes polip nyolc lábbal rendelkezik, Hillenburg szerint ez a karakternek már túl sok lett volna, esetlenné vàlt volna tőle.
A titkos recept, mely a Crabby Patty-t, azaz a Herkentyűburgert annyira híressé tette valójában egy vega, húsmentes pogácsa, hiszen ha másképp lenne, akkor a tengerlakók kannibálok lennének.



SpongyaBob figuráját úgy álmodta meg Hillenburg, mint egy örök gyerekét, aki csak a napos oldát látja az életnek, és még a kapzsi főnöke büntetéseit is pozitívumként éli meg, vagy a legrosszabb indulatú figurákban is csak a jót látja meg.
A kulturális utalások (ez sajnos a magyar fordításban sokszor elvész), nemcsak gyerekek közt tette népszerűvé a sorozatot, hanem, mint később kiderült, egyetemi hallgatók közt, és a felnőttek is előszeretettel nézik.

Források:infoplease.com, cartonician.com, nickelodeon.com

Daily Oddities:virslis muffin és pite

Még két All-American food, amit nem feltétlenül érdemes kipróbálni....
Az előző poszthoz kerestem képeket, akkor jött szembe velem a következő kettő:

photo: temp-tation.com

A temp-tation.com-on ajánlják Apák Napi Corn Dog casserole néven....Virslis pite, na ezt hozzá lehetne csapni a 17 kajához, amit ne kóstolj meg...

photo: pinterest

Van muffin is, virslivel....aki nagyon akar ilyet sütni annak egy receptet is ajánlok innen.

17 kaja, amit NE kóstolj meg, ha Amerikában jársz

Jót mulattam ezen az összeállításon. Egyrészt, mert visszaköszönt pár dolog, ami valóban nagyon pocsék ízű, és én is belefutottam. Másrészt, mert voltak benne kedvenceim!
Ugyanakkor néhány teljesen ismeretlen volt számomra, noha hat évig ettem az amerikai ételeket.

Nézzük a listát, mely szerint a turisták lehetetlennek találnak bizonyos ételeket, a sorrenden és a véleményen is változtattam:

Ezeket kifejezetten kedveltem:
1. Itt van máris a Pop Tart, ha másról nem Nyan Cat-ről mindenkinek beugrik legalább a formája. A Pop Tart az amerikaiak nagy kedvence, ha reggeliről van szó. Két linzerjellegű tészta közé van beépítve a csokis, vagy egyéb töltelék.Reggel be kell dobni a szendvicssütőbe, jól megmelegszik, felpuhul, és a közepén a töltelék elfolyósodik. Nagyon gejl, kettőnél többet még az én Gombóc Artúr gyomrom sem tud bevenni, de mindenesetre nagyon szerettem. Picit olyan, mint az angolszász világ többi édessége, túl édes.


2. Felkerült a listára a gabonapehely, amelynek elsősorban természetellenes színét és édes ízét kifogásolták a turisták. Ez így nem egészen helytálló. Sokféle reggelizőpehely van, engem például az itthon is kapható Cini-minissel lehet kikergetni a világból, annál kevésbé természetellenes íz nem sok van...az amerikai üzletekben is széles a paletta, van a junk-food kategóriájú, és az egészségesebb, nem cukros változat is.

3. Corn dogs- ezzel a kajával itthon is meg lehet ismerkedni, Budapesten, a Budagyöngye bevásárló központ Llouis nevű gyorséttermében. Én utólag, ott próbáltam ki. A corn dogs eredetileg egy virsli valamiféle kukoricalisztből készült, köré sütött tésztaféleséggel, és mustárral, ketchuppel bolondítják, fapálcikáról lehet lerágcsálni.Nem rossz, csak az itthon készített nagyon kicsi és drága.:(



4. Szerepel a turisták által utált kaják közt az egyik kedvencem: a Snow Cones, ezzel Hawaiion találkoztam először, gyakorlatilag egy nagy adag jég, amit fagyis kanállal gömbölyítenek, majd sziruppal leöntenek. A jégkásától abban különbözik, hogy nem annyira folyékony. Nagy melegben viszont kiváló szomjoltó.Nekem bejött, igaz semmi pénzért nem cserélném el egy jó olasz fagyival:).

A következő néhány a semleges kategória nálam:

5.Hershley csokik. Igazi all-American food. Nem rossz csoki, de ennél sokkal jobbak is vannak.

6. Amerikai szalonna. Aki a magyaron szocializálódott, annak semmi baja se lehet az amerikaival. Zsíros és sós.Ennyi.

7. Egyes turisták kifogásolták a meatloaf-ot, a fasírtot is, ez is hasonlít a magyarra, bár az szerintem finomabb, a különbség nem jelentős. Biztos az ázsiai turisták nem értékelték.

8. Szóvá tették, hogy az előre csomagolt kenyérszeletek is vacakok. Első blikkre nekem kicsit édeskésnek tűntek, de szerintem az előre csomagolt kenyerek eleve pocsékok, ezek sem rosszabbak a többinél.

Felsorolnak néhányat, amit csak láttam, vagy nem is láttam és nem hallottam róla:

9. Igen érdekes étel, mindig a pénztárak környékén volt elhelyezve a Beef Jerky. Soha nem volt gusztusom hozzá, hogy kipróbáljam, gyakorlatilag szárított sós marhahúscsík. Yuck!


10. A Red Wines nevű, medvecukorhoz hasonlító gumicukorcsíkokról én nem hallottam még, a turista, akit meginterjúvoltak, úgy nyilatkozott, hogy szappanízű.

11. Twizzlers, ez is medvecukor-féleség, angolul licorice, nem kóstoltam, a turisták szerint vacak. Szerintem a medvecukor eleve az.


12. Hasonlóan az előzőhöz a Velveeta sajt sem mond nekem semmit. Pedig állítólag rossz és műanyagállagú. Mikor hazajöttünk, és évek alatt hozzászoktam a boltokban kapható francia és egyéb jó minőségű sajtokhoz, a trappistát egy évig nem tudtam megenni, olyan műanyagnak éreztem....Kint a sajtokat meg lehet fizetni, így a jó minőségűeket eheted, itthon marad a trappista, ha nem vagy milliomos.

13.Láttam, de nem kóstoltam az Easy Cheese nevű ömlesztett  sajtot, van aki így nyilatkozott róla: "it tastes like plastic and cancer".

Ami valóban rémes:

 14. Grits-- ez a kukoricadara, amit reggeli eledelként szoktak enni. Booorziőőőő!

15. Root Bear float, na ez az, amit egyszer a Wendy'sben vettem meg abban a reményben, hogy finom édesség lesz: ehelyett rettenetes kólaízű sör és vaníliajégkrém keveredett, a tetején tejszínhab......jézus, de rossz volt!


16. Egyes államokban a eat-out breakfast fogalma  hízókúrában merül ki, van nekik egyfajta biscuit and gravy nevű formációjuk. A biscuit az önmagában is egy nagyon vajas termék (talán a KFC-bn itthon is lehet kapni, nem tudom), ehhez a gravy: egy szalonnás-telfölös, zsíros öntet. Próbáltam ilyesmit, a munkahelyemen időnként volt ingyen reggeli a dolgozóknak, szerencsére a választék széles volt, és ezt a szíros-keksz szósz kombót.


17. Casseroles a húsos egytál ételek, amelyeket valamilyen konzerv krémlevessel készítenek el, a tetejére pedig pirított hagyma vagy burgonyachips kerül. Hmmm, köszönöm, nem.

USA vagy Kanada?

Olvastam tegnap egy érdekes összeállítást a vox.com-on, arról, hogy valójában miért jobb Kanada az USA-nál.

Hét ponton bizonyult jobbnak, nézzük, melyek ezek:

1. Tavaly végeztek egy kutatást, 27 ezer ember bevonásával, nemzetközileg, és Kanadának van a világon a legjobb hírneve. Hozzátenném, hogy nagyon szoros versenyben áll mögötte Svédország, dobogós még Németország is, az USA csak a világ hatodik legjobb hírnevű országa.

2.Nemcsak a világ, de a kanadaiak is azt gondolják, hogy Kanadában élni jó. Itt a svédek egy picit megelőzik őket, ezen a listán az elsők a svédek, és a második helyen végeztek a kanadaiak. Meglepő módon Magyarország is benne van az első tízben, előkelő hetedik helyen! Ez az OEDC országok Better Living felmérése volt.

3.Meggyőző lehet, hogy Kanada nagyon biztonságos ország, mögötte második helyezett Japán, a harmadik, minden más híresztelés ellenére az Egyesült Államok.százalékosan mérték, hogy hány bejelentett bűneset volt évente a lakosok által, Kanadában 1.31%, az USA-ban 1.5%.Gondoljunk a két ország méreteire!!!Ehhez képest a negyedik helyen álló 3.41%-os Ausztria annyira nem is jó helyezés. 2011-ben 100 ezer emberre jutó gyilkosságok aránya Kanadában 1.7 volt, az USA-ban 5.2.Ezzel a számaránnyal Kanada a negyedik, az USA a hatodik helyen végzett.

4.A kanadaiak 81 éves korukig élnek átlagosan, míg az amerikaiak "csak" 78.7, gondolom ez férfi-nő összesített szám (és ne feledjük, ezen a blogon többször is téma volt, hogy milyen minőségben!). A kanadaiak egészségügyi rendszere is kicsit jobb szolgáltatás szempontjából, nem beszélve az olcsóságáról.

5. A PISA teszten jobban teljesítenek a kanadaiak mint az amerikaiak a 15 éves korosztályban. A két iskolarendszer egyébként teljesen azonos, és mindkét országban 89%-ban rendelkezik a lakosság érettségi bizonyítvánnyal.

6. Kanada levegője tisztább.

7. A kanadai hockey világszínvonalú. (Ez utóbbi nekem elég gyenge érv)

Nekem egyetlen ellenérvem van: az USA sokkal izgalmasabb, minden szempontból! :)

Anyaszent vagy szingli?

Érdekes gondolatokat olvastam ebben a cikkben, melyekből egy rövid zanzát közreadok.

A "parenthood religion", azaz a gyereknevelés szentségéről szól a cikk, (miközben egy másik, erős tendencia is kialakulóban van: az egyszemélyes háztartások drasztikus növekedése.)

A parenthood religion valamikor az 1980-as évek elején úszott be az amerikai társadalomba, a Baby on Board matricával, amit az autók hátuljára biggyesztettek.Valahogy a babának lett a legnagyobb értéke, senki nem rakna olyat ki a kocsijára, hogy "középkorú könyvelő az autóban", ugye? Miért, arra nem kell annyira vigyázni?Meg sem kérdőjelezzük ennek a fontosságát.
(Talán ebből fejlődött ki a "büszkén viselem az autómon a gyerekem iskolai hovatartozását" címke, és  napjainkban a "hányan vagyunk ebben a családban?" matrica.)

Picture: fromthemom.com

A dolog folytatódott azzal, hogy semmi rosszat nem lehetett mondani a gyernekre: szép, okos és kedves, akkor is ha ronda, buta és elviselhetetlen. Ugyanúgy a gyerekek közt is megvannak ezek a típusok, hiszen belőlük lesznek ezek a felnőttek.
Volt olyan tapasztalatom odakint, hogy a játszótéren amikor rászólt az ember a gyerekekre a fülük botját sem mozgatták, igaz, hazaérve ugyanilyen nagy öntudatú, visszaszájalós kölkökkel találkoztam.

Az anyák csak szentek lehetnek, akik kizárólag a gyermekeik boldogságát tartják szem előtt és a szexre nem gondolnak, hiszen egy anya legnagyobb öröme a gyermek, a gyermeknevelésen kívüli örömök már önzés kategóriájúak.
A nagy baj ezzel az, hogy a mai gyerekek a világ közepének tartva nevelkednek, és ahogy elérkeznek a felnőttlétbe, kellemetlen szembesülni azzal, hogy bizony vége ennek az állapotnak. Azok a párok, akik minden a gyerekük köré építenek, könnyen kiüresedett kapcsolatban találják magukat, ha a gyerek kirepül.


Én azt hiszem, ez a jelenség Magyarországon is ugyanúgy jellemző.

Kevésbé elterjedt az a jelenség, amiről Eric Klinenberg: A magam útján (angol címe: Going solo: The Extraordinary Rise and Surprising Appeal of Living Alone) című, Magyarországon 2013-ban megjelenő művében szó van (szintén a lényegét megragadva a bevezetőnek:)

1950-ben az amerikai felnőttek 22 százaléka volt szingli.Az egyedül élés a nagy területű nyugati államokban, alaszkában, Nevadaban, Montanaban volt jellemző, ide jöttek jobb élet reményében a vándormunkások, először családjuk nélkül, ez az össze háztartás 9%-át jelentette.

Ma az amerikai felnőttek több mint 50%-a szingli.Az egyedül élők az összes amerikai háztartás 28%-át teszik ki, ami azt jelenti, hogy e háztartások a gyermektelen párok csoportjával együtt a legelterjedtebb családi formát alkotják.
Ma főleg nagyvárosokban élnek egyedül, Manhattanben a lakások felében egy emberes háztartás jellemző.
Oknak az időskori egyedülléten kívül (a nők átlagban két-három évtizeddel többet élnek a férfiaknál) , Amerikában a gazdasági okokat nevezi meg. Az emberek megtehetik, hogy egyedül éljenek, kényelmesen.
Ehhez még hozzájárul a nők felemelkedése, a szexuális szabadság, a szülési kor kitolódása, a közösség kultusza helyett az egyén kultusza. Az egyedül élő sokkal aktívabb szociálisan mint a családban élő, és a mai technikai vívmányokkal semmiképpen sem kell remete-életet élni.

Alapvetően azt gondolom, hogy Magyarországon még sokkal erősebb a gazdasági kényszer az együttélésre, a közös boldogulásra, még sokkal erősebb a társadalmi ítélkezés az egyedülállók felett, és kevesen engedhetik meg maguknak ezt az életformát, ezért sem annyira elterjedt.

Ha a két jelenséget összevetem, akkor valahogy érthető, hogy a gyermek szerepe ennyire felértékelődőtt, na és persze a gyermek évszázadának, a reformpedagógiák huszadik századi elterjedésének is nagy szerepe volt abban, hogy a gyerekek, a gyermeknevelés hitvallássá nőtte ki magát.

Három év

Három éve vagyok Magyarországon, és hat évig éltem Amerikában.
A három év sem volt elég ahhoz, hogy itt újra otthon érezzem magam. Amerika még mindig hiányzik, az ottani évek még mindig kiemelkednek a többi közül, és még mindig gondolkodás nélkül repülőre ülnék egy kis kézitáskával, ha egy jó tündér jegyeket osztogatna.

Ami mégis változott, hogy nem a nap minden egyes percében foglalkozom ezzel, hanem leginkább akkor, amikor a reggeli kávémat kevergetve merengek az életem folyásán, vagy akkor, amikor jól felidegesítenek a munkahelyemen, vagy a villamoson, vagy a TV-ből ömlő ostobaságokkal.
Olyankor egy nagyot sóhajtok, és jön a jól ismert lemez, bárcsak ne kellene itt lennem....

Még mindig olvasok amerikai híreket, igyekszem valamelyest szinten tartani az angolt, ami egyre nehezebb, mert már nem tanítom, és nagyon keveset használom.

Feladtam a gondolatot, hogy hamarosan visszatérhetnék, erre nincsen esély. Éppen ezért kicsit jobban foglalkoztat a jövő Magyarországon.

Lélekben amolyan hontalannak érzem magam, ide már nem kötődöm, nem igazán sikerült felvenni a régi fonalat semmilyen szinten, sőt, mindent újra kellett kezdeni. Ott már nem vagyok, az emlékek fakulnak, a kapcsolatok felszámolódnak. Amerika afféle gondolatbeli menedékhellyé változott, ahova- legalábbis fejben- mindig vissza lehet vonulni, ha az, ami körülvesz, nem tesz boldoggá.

Hozzá kell tennem, hogy valószínűleg az, akit a családja támogat, sokkal jobban gyökeret tud újra ereszteni. Engem már sajnos nem tudott támogatni ez a hátország és ez minden bizonnyal erősen befolyásolja a jelenlegi helyzetemet.

Ilyenkor a legjobb minden napot külön egységként kezelni, és ráfeküdni a hullámra, ha jön. Visz az lefele, aztán meg felfele is. Tanulság meg nincs, nyájas olvasó.