Mintavároska, hogy mindenkinek legyen otthona

Dallasban, ahol kb. 2000 hajléktalan él, új projektbe kezdtek. 2016 tavaszán adják át a The Cottage at Hickory Crossing nevű mini lakótelepet, sőt, inkább városkának mondanám, majd meglátjátok miért.

A városka a Dallasba vezető két nagy gyorsforgalmi út kereszteződésnél épült meg, és ötven, amerikai szemmel "tiny" (aprócska) 37 nm-s lakást adnak át olyan hajléktalanoknak, illetve súlyos mentális betegséggel küzdőknek, (gyakori a kettő együtt, vagy, hogy az egyik következik a másikból), akik még rendelkeznek valamiféle büntetett előélettel is.Szép kis társaság mondhatnánk, azonban nem lesznek magukra hagyva.
24/7-ben biztosítanak számukra pszichiátert, pszichiátriai ápolót és pszichiátriai ügymenedzsereket, szociális munkásokat, valamint leszokást segítő szakembereket.

A kiválasztott beköltöző ötven lakónak vállalnia kell, hogy bevételei 30%-t a lakhatás költségeire fordítja.
A lakóközösségben szigorú szabályok uralkodnak majd, családok nem, csak egyének költözhetnek be a lakásokba. A lakók dolgozhatnak a közösségi kertekben és fitness-termekben sportolhatnak, és közösségi programokban vehetnek részt. A városkában biciklivel és buszokkal lehet majd közlekedni.

Az ötlet persze nem új, van már ilyen jellegű lakhatási megoldás, New Yorkban a Common Ground amely régi hoteleket alakított át hajléktalanok számára otthonokká.

A dallasi modell 6.8 millió dollárba került, magán-ás állami finanszírozású, melyből Dallas magára válllalt 2.5 millió dollárt. Az apró lakóhelyekkel először a Katrina hurrikán pusztítása után Dallasba kerülő sokaság lakhatási igényeire válaszoltak, amikor gyorsan és sok embernek kellett otthont adni.

A projekt kapcsán eszembe jutott a pesti Dzsumbuj az Illatos út sarkán. Ugyan már rég elbontották, de előtte bizony komolyan igyekeztek ott a Dzsumbuj-Help program keretén belül kitelepített szociálismunkás-irodával. Ott azonban több dolog miatt nem működött a segítség: a lakások nem 37 nm-sek voltak, hanem élhetetlenül kicsik, 30 nm alattiak, komfort nélküliek, közös WC-vel, és egyrakáson éltek bennük a sokszor hat-hét fős családok. Az amerikai modellben a marginalizálódott helyzetű emberek csak egyedül költözhetnek, és normális méretű, egy embernek -főleg európai szemmel- megfelelő élettere van.
A másik, ami fontos, hogy nem csak szociális munkások, hanem orvosok, ápolók és egyéb egészségügyi segítők a nap 24 órájában rendelkezésre állnak. Nem néhányan, hanem sokan. Ha valahogy, így azt hiszem aki akar, talpra tud állni. A magyar modellben hiányzott a pénz és a tér. A jó akarat sajnos kevés.
 A sérült emberek rehabilitációja, visszavezetése a társadalomba gyakran hosszadalmas és kudarcokkal teli út. De egy ilyen közösségben ők is a társadalom hasznos tagjaivá válnak és hosszú távon mindenki nyer azzal, hogy új lehetőséget adnak nekik.

Santa-anarchia

A Santarchy vagy Santacon nem más, mint egy Télapó Flashmob, amikor a sok Santa összegyűlik egy helyen és felvonul. A szó összerántása a Santa és az Anarchy szónak, szóval mi is ez?

Természetesen amerikai kezdeményezés, méghozzá 1994-ből, amikor megjelentek tömegesen az államok területén az olcsó kínai télapóruhák. Innentől bárki lehetett Télapó. És lett is. Nos a jelszó is akkor alakult ki: I am Santa, and I am alchoholic.
Szóval a felvonulók inkább brahiból télapóskodnak, és nem a gyerekszeretet, hanem a közös bulizás vezeti őket. Leginkább a fiatal felnőtt korosztályra jellemző ez a fajta buli, de sok az ötvenes is.

Jelenleg a legtöbb állam nagyvárosaiban de Ausztráliában és az Európában is van ilyen, méghozzá Finnországban, Svédországban és Belgiumban is lehet zülleni.

A helyi oldalak előre meghirdetik az időpontot és a helyszínt, mert a kisgyerekes családok azért szeretnek fényképezkedni a kismillió télapóval, vagy őket fotózni.

Az amerikai fővárosban tegnap volt az éves Télapó-anarchia.

Néhány korábbi kép:

San Farncisco Santa flashmob

Sok Santa a Fehér Ház előtt

Hogyan hatott a globalizáció a Télapóra?

Az amerikanizálódás előtti korszakban egy ellentétes folyamat játszódott le, európai szokások bevitele az új világba. A Télapó esetében is így történt, hogy aztán az amerikai változat visszatérjen Európába, legalábbis bizonyos elemeiben.

(Észak)-Európában hosszú  és depresszáló a tél. Ezért aztán mindenféle mesei alakokat találtak ki, hogy javítsák a saját közérzetüket, az ajándékozás is télen volt jellemző, szintén a jobb hangulat miatt.
Az első Télapó, Sinterklaas, Hollandiából származik, püspöki piros ruhában ábrázolták és a gyerekeknek hozott ajándékot, fehér paripán.

Sinterklaas

Aztán  megjelent Father Christmas Angliában, a zöld ruhás, szakállas manó, aki nem is annyira a gyerekek karaktere volt kezdetben, hanem a kiváló lakomáké. Később azonban neki is lett zsákja.

Father Christmas

Amikor a hódítók elindultak Amerikába, ezeket és más karaktereket is magukkal vitték, ez magyarázza azt, hogy az USA-beli Télapónak több neve is van, mint Santa Claus, Father Christmas, St. Nick, de még a német Kris Kingle is szerepel a repertoárban.

Ma Amerikában legtöbbször a Santa Claus-t használják, vagy simán Santa, ez a holland Sinterklaas amerikanizált változata. Az öreg kontinens különböző karakterváltozatai így olvadtak eggyé.
Sok amerikai mesében Santa a kéményen keresztül érkezik és a kitett zoknikba teszi az ajándékot, éppen ezért aprócska, szánját miniatűr rénszarvasok húzzák.
A neki dolgozó manókat (elf) már az amerikaiak adták a történethez, és Amerikából származik Mrs. Santa, a télapó felesége. 1931-tól iszik a Télapó kólát, amikor a Coca Cola reklámjaiban feltűnt Santa is.

Az amerikai Santa gyermeki arca, sokszor ábrázolják a sapkája nélkül

Ő is megérdemel egy felelséget!

Az Amerikai Santa aztán elterjedt a déli országokban, ahol az ajándékozás azelőtt nem volt szokás, sőt visszatért az Európai kontinensre, a zöld angliai változat már teljesen kikopott a köztudatból, és az amerikai télapót várják ott is.Rudolph, the Rednose Reindeer is amerikai, a piros orrú szarvas Robert L. May 1939-es mesekönyvében jelent meg, majd terjedt el kontinens-szerte. A Rudoph The Rednose Reindeer dalocska nagyon népszerű lett, később Rudoph saját mozifilmet is kapott. Amerikában legalább akkora sztár mint a vele közlekedő Santa.

Rudolph

Az, hogy tulajdonképpen hol lakik, még ma is országonként változó, az amerikaiak Télapója az északi sarkon, Alaskában, meglátogatható játékgyárral. A kanadaiakénak saját irányítószáma van, HOH OHO.

Az alaszkai "főhadiszállás"

Aztán ismerjük Jouluppukkit, a lappföldi télapót Rovaniemiból, akit szintén lehet látogatni és leveleket is fogad. Másik változata Grönlandon él,

Az összes télapó közös tulajdonsága, hogy hosszabb ősz hajuk van, szakálasak és nagy a pocakjuk, és minimum hetven évesek elmúltak.

Azonban míg az európai gyerekek december 6-án, Miklós napon kapnak kis ajándékot tőle, az amerikai gyerekek tőle várják a karácsonyi ajándékokat a kéményen át a zoknikba, nem a Jézuskától a fa alá.
Egyre több nagy méretű díszes zoknit kapni Magyarországon is, ahol korábban kizárólag a piros műanyag csizmákba tette az ajándékot, vagy a kisuvickolt hócipőbe.
A globalizálódás eredményeképpen a sokféleség lassan összeolvad egy karakterré, és ez leginkább az amerikai télapót testesíti meg. Rudolf is megjelent Magyarországon is pár éve, igaz, a télapó felesége még nem népszerű, és a kis zöld manók helyett inkább a krampusz jön még.Na meg a virgács!:)

In memoriam Alison Gertz

Alison Gertz (1966-1992)

Kedden december elseje, az AIDS világnapja.

Néhány napja láttam a Pretty in Pink-et a fiatal Jon Cryerrel, és Molly Ringwalddal, aztán valahogy tovább pörgettem a youtube filmjei között, és beleakadtam egy 1992-es filmbe, az a címe: Fatal Love, azaz végzetes szerelem.

Megnéztem. Engem nagyon megérintett, noha az egyik kedvencem a három részes Angels in America, ahol szintén központi téma az AIDS, de ebben a filmben egy heteroszexuális fiatal lányról derül ki 24 évesen, hogy AIDS-es.
A film természetesen igaz történeten alapul. Alison Gertz AIDS-aktivista története, aki 1992-ben halt meg, amikor a film elkészült.

Elképesztően fájdalmas a folyamat, ahogy a fiatal lány egy furcsa, magas lázzal és hasmenéssel járó, múlni nem akaró vírussal bekerül a kórházba (az is megdöbbentő, hogy milyen modern 1992-ben, azaz 23 évvel ezelőtt az amerikai kórház a 2015-ös magyarhoz képest), és mindent gondolnak, vérvizsgálatok, csontvelővizsgálat, kolonoszkópia, eredmény nélkül, míg végül kiderül az orvos legnagyobb döbbenetére, hogy AIDS-es. Nemcsak HIV-pozitív, hanem már beteg.

A lány és a családja teljes sokkban vannak, és ami utána elkezdődik, az egy nagyon fájdalmas alkalmazkodási folyamat a megváltoztatatlanhoz, hiszen 92-ben ugyan már volt AZT Amerikában, de a betegség kialakult szakaszában pár évnél többre nem lehetett számítani. Ezt mindenki tudta.

A lányt hamarosan elhagyja az akkori élettársa, aki a kórházi kezelés után nem képes hozzáérni, aztán elmegy gondolkodni, majd visszatér, eltölenek egy szerelmes éjszakát, a biztonság kedvéért két kotonnal, a lány az éjszaka közepén arra ébred, hogy a férfi pánikolva súrolja magát a fürdőszobába. A barátok közül szintén sokan fordítanak hátat, pont akkor amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Egyedül Ali meleg barátja marad mellette és támogatja, a sok kórház között egyszer elviszi egy buliba, ahol egy férfi végre észreveszi, és elhívja vacsorázni, annak ellenére, hogy a lány egyből közli, hogy AIDS-es. A lány újra hinni kezd, hogy 24 évesen még kellhet valakinek, még lehet szép az élet, lehet majd saját családja, de aztán amikor szorosabbra fűzné a viszonyt a férfival, az meggondolja magát, szabadkozni kezd, és elmenekül.

A film nemcsak a lány, hanem a szüleinek is a szenvedését bemutatja, egy Upper- Manhattan-i család egyszem, jólétben felnőtt lánya, a szülei szeme fénye. Bizonyos szakaszokban a szülők saját magukat hibáztatják, hogy nem figyeltek eléggé oda, egyszer az anya el is mondja, hogy eszébe sem jutott, hogy a lánynak tanácsolja a koton használatát, csak feliratta neki 15 éves korában a fogamzásgátlót. Merthogy az AIDS annyira nem volt még a köztudatban. A lánynak egyébként mindössze öt szexuális kapcsolata volt, az egyik egy egy éjszakás kaland egy baristával. Ebből a kapcsolatból kapta el az AIDS-et.

Nagyon plasztikusan ábrázolják a fizikai szenvedéseit, azt, hogy a kórháznak ugyan van AIDS-részlege, de eleinte nem oda teszik be, hanem egy izolált szobába, és szinte szkafanderben közelítenek hozzá az egészségügyi dolgozók, kevéssé akarnak segíteni a félelem miatt. Természetesen előkerül, mint minden amerikai filmben az egészségbiztosítóval vívott harc, illetve hogy az mit fizet és mit nem. Szerencsére a lány jómódú családból való, így minden segítséget megkap.

Végül átkerül az AIDs-részlegre, ahol szépen berendezett szobában, magyar viszonylatok közt luxus körülmények közt telnek a napjai. Megismeri az egyik betegtársát Bent, aki egy könyvet ad neki. Ben halála után elolvassa az önsegítő könyvet, és elmegy az író által tartott szemináriumra, a szülei is elkísérik. Ott egy végtelenül elcsigázott, minden reményt feladott rákos nőn tud segíteni azzal, hogy odamegy hozzá, és nem hagyja magát lerázni néhány fájdalmasan elutasító mondat után, hanem próbál a nővel kapcsolatot találni. Az író azt javasolja neki, hogy próbáljon segíteni másokon, mert van rá ereje.

Végül egy újságcikk adja a motivációt, egy újságcikk, ahol az AIDS problémáját megint a melegek, intravénás droghasználók problémájaként említik. Ali anyja beszél az újsággal, fogadják Ali-t. Innentől kezdve iskolákba jár, sőt, a való életben is TV-showkban is szerepel és haláláig aktivistaként dolgozik.

Az alábbi videóban az igazi Alison Gertz beszél a betegségéről:

A film záró jelenetében egy hatalmas nagy teremben középiskolásokhoz beszél, majd a beszéd végén megkérdezi, hogy van-e kérdés. Egy kislány odamegy, és azt mondja, ez nem is egy kérdés, amit fel szeretne tenni, sokkal inkább...megölelhetné-e.

Azt hiszem ezt a filmet mindenkinek érdemes megnéznie, mert sajnos keveset változott a hozzáállás. Ahogy a lány fogalmaz, nem tett semmit rosszat, miért kapta ezt a büntetést?



Alison Gertz halála után szülei megalapították a Love Heals Foundationt, amelynek az lett a célja, hogy az AIDS-ről minél több információt juttassanak el a fiatalokhoz, hogy az ilyen tragédiák ne történhessenek meg.

Miért zöld Yoda?És miért beszél visszafele?

Most, hogy  megint a Star Wars lázában éghetünk, természetesen a lányom is megismerte az amerikai filmgyártás ezen eposzát, és Yoda mestert egyből a szívébe zárta (talán aprócska mérete, vagy a fülei miatt?)

Felmerült a nagy kérdés, hogy Yoda miért zöld?

Nos, ezeket az infókat tudtam meg a Jedik bölcs öregéről:

1.Yoda megalkotója egy brit maszkmester volt, Stuart Freeborn, aki tavaly halt meg. Saját képére formázta Yodát, nézzétek csak:

2. Yoda semmilyen csillagközi fajhoz nem tartozik, azonosíthatatlan.

3. Azért lett zöld, mert ezzel a külsővel emberi bőrszínnel nagyon ijesztő lett volna:

4. Yodának saját szobra is van, San Franciscoban:

5. Számomra, egy nyelvtanár számára mégis a legérdekesebb a "yodic"vagy "yodish" nyelv, yoda ugyanis  fordítva beszél (ezért is kell eredeti nyelven nézni, mert a magyar szinkron ezt nem hozza).

Tárgy-alany és ige ez a sorrendje, míg az angolnak alany-ige-tárgy.

A neten több Yoda beszédgenerátor is van, például ez:

http://www.yodaspeak.co.uk/

A Tomtom GPS-eket van külön Yoda hang, jellegzetes yodaszintaktissal, szóval a you keep right valami ilyesmi:right you  keep.

6. Yodával mindent el lehet adni, a karácsonyi idényből sem hiányozhat:

folyt.köv.:Chewbacca

Dear Abby

Emlékszem, tini koromban leginkább azért vettem meg a Pajtást, aztán mikor az idők szele elfújta, akkor a 100* Szépet, mert volt benne tanácsadó oldal. A pszichológia iránt már akkor is mélységesen rajongó, és egyben kérdésekkel teli tiniként ezek voltak a kedvenc oldalaim. A legnagyobb ökörségeket is nyugodtan válaszolták meg, az egyikre még ma is emlékszem, a kérdező együtt volt a barátjával, természetesen védekezés nélkül, és ugyan a mensese nem jött meg, de az orra vérzett, ő pedig reménykedett benne, hogy "ott jött ki". Képzelem szegény válaszoló hogy röhöghetett kínjában.

Megvallom, nagyon imádnék egy ilyen rovatot vezetni, ha valaki felkérne rá. Valaki?
Nos, amíg a felkérésre várakozom, addig beszámolok nektek minden idők legsikeresebb tanácsadó rovatáról, az amerikai DEAR ABBY-ről.

Photo: http://www.news.com.au/world/

A tanácsadó rovatok rajongói akár a yahoo-n is rendszeresen olvashatnak, hasonlóan bugyuta levelekre is válaszokat, mint a fenti példám volt.

A Dear Abby egyfajta kulturális ikon lett az évtizedek során.
Kezdetben Pauline Phillips vezette, akinek a 14 éves lánya, Jeanne egy kis zsebpénz fejében segített neki a rengeteg tinilevél megválaszolásában, évtizedeken keresztül. Az anyuka 2004-ben elismerte lányát munkatársnak, és egyben átadta a praxist, mert nyugdíjvba vonult.
Az Abby név az Abigail azaz Abigél névből származik, az anyuka Abigail Van Buren írói álnév alatt válaszolgatott a levelekre, a rovaton pedig rajta ragadt Dear Abby megszólítás.
Az egyetlen laikusként kapta meg  a Life consultant tagságot az Amerikai Pszichiáterek Társaságától, de kapott díjat az Amerikai Bőrgyógyászok Akadémiájától, az Anonim Túlevők  csoportjától, hogy csak pár furcsaságot mondjak.

A tanácsadás amúgy családi vonás volt, ugyanis pár hónappal a Dear Abby indulása előtt Pauline ikertestvére lett Ann Landers (szintén írói álnév), és ő vezette az Ask Ann Landers rovatot, a Chicago Sun-Times újságban, ami szintén nagyon ismert Amerikában, 47 évig vezette a rovatot, halála után Annie's Mailbox néven folytatódott, és munkatársai vették át. Az ikertestvérek rivalizálásba kezdtek és elhidegültek egymástól.

1963-tól 1975-ig a CBS rádió műsorán is volt Dear Abby, úgyhogy Pauline Phillips rádiós karriert is magáénak tudhat. Phillips azért is lehetett enyire sikeres, mert ikertestvérétől eltérően nem egy folyóirat rovatvezetőe volt, hanem sok folyóiratban jelent meg a Dear Abby rovat, mint szolgáltatás, összesen 1400 sajtótermékben, ez pedig milliós olvasottságot hozott.
A rovat kapcsán könyvek is születtek, a Dear Abby, Dear Teenager, Dear Abby on marriage, The Dear Abby Wedding Planner, The Best of Dear Abby.
Pauline 2002-től Alzheimer-kórban szenvedett, és 2013-ban halt meg. Lánya azóta is vezeti a rovatot Amerika-szerte.

Photo:www.teenlibrariantoolbox.com

Zöld töklámpás? Fontos szimbólum lett idén!

Tegnap minden amerikai kisebb és nagyobb gyerek a Trick or Treat lázában égett. És tegnap először nemcsak a hagyományos lámpásokat  láthatták a cukorkakéregetők a házak bejáratánál, hanem itt-ott zöldes színben pompázóakat is.

A zöld tököknek sajátos jelentésük van, az idén elindított Teal Pumpkin Projectben azok  a családok, akik vállalták, hogy a betérő allergiás gyerekekre is gondolnak, nem cukrokat, csokikat adnak nekik, hanem valamilyen nem élelmiszer ajándékot. A Zöld Tök kampány része a 2014-ben útjára indított nemzeti kampánynak az ételallergiás gyerekekért.

A legtöbb, Halloween napján osztogatott édességben vannak allergén anyagok, annál is inkább, mert odakint nagyon népszerűek a mogyoróvajas termékek, például a klasszikus Halloween-édességnek számító számító Reese Peanut Butter Cup (nálam az a nemfinom-kategória, mint a halva, hogy nem finom ugyan, de nem lehet abbahagyni:):

Persze nemcsak a mogyoróvaj, hanem a tej, szója, tojás stb. összetevők is gondot okozhatnak az allergiásoknak. Az összetevők figyelése legfeljebb akkor hasznos, ha nem idegeneknek akarunk édességet adni, hanem családok belül pontosan tudjuk, hogy ki mit kerüljön el. Halloween idején pedig a bite size a menő, azaz a kis méretben egyesével csomagolt csokik, amelyek gyakran készülnek a fentebb említett allergénekkel már érintkező gyártósoron.

Így aztán egyszerűbb cukorka és csokoládé mellett más alternatívákkal is készülni, erre az USA-ban a dollárboltok nagy választéka kiváló lehet, például buborékfújóval, pókos karkötővel, slinkyvel. Millió gyurmaféle is van, de azok között is lehet allergén össztevővel ellátott, így nem ajánlják.

De vajon miért lett a tök zöld azoknál a házaknál, ahol vállalják az egyéb treatek beszerzését?A teal amolyan zöldes-szürke szín, és húsz éve az ételallergia-tudatosság hivatalos színe Amerikában.

Két pasi-függés

A két pasi és egy kicsit (Two and a half men) csak úgy fáradtságűzőként kezdtem el nézni, aztán valahogy ott ragadtam előtte, (annak ellenére, hogy az M3 olyan idióta módon vetíti, hogy a Charlie Sheen-es részek keverednek az Ashton Kutcheres részekkel, Jake hol tíz éves, hol meg húsz.)

Az amerikai sorozat meglepően élvezhetőnek bizonyult magyarul is. Számomra a show-t azonban nem Charlie Sheen és nem Ashton Kutcher viszi a vállán, hanem Jon Cryer, azaz Alan Harper a főszereplője. De ez talán nem meglepő, a Friendsben is Chandler volt a kedvencem.

A Charliet alakító Charlie Sheen (azaz Carlos Irwin Estevez) szerepe eléggé egyhangú, ő alakítja a nagy nőcsábászt, akinek komoly elköteleződési zavarai vannak. Igazából nem látom, hogy Charlie Sheen mitől is nőcsábász, mert nem jóképű és a fehér zokni makkos cipő rövidnadrág kombó sem teszi vonzóvá (why God why?), viszont elképesztően önző és végtelenül ellenszenves.
Alan figurája sokkal összetettebb és emberibb, na meg annak van valami a fejében is, bátyjával ellentétben. A Sheent követő Walden már sokkal szimpatikusabb, szerethetőbb és életszerűbb figura. Jake egész kellemesen alakítja a hülyegyereket, nem beszélve Bertáról, aki kifejezetten szórakoztató.

A sorozat érdekessége az a háttérsztori, hogy 2011-ben a Warner Bros szerződést bont a ki tudja hányadik rehabon éppen áteső Sheennel, aki nyilvánosan degradáló megjegyzésekkel illeti a show producerét és a Warner Brost. Erre kitiltják a gyártási helyszínről, amire az a válasza, hogy ötven százalékos fizetésemelést kér úgy, hogy ő minden idők legjobban fizetett TV-show szereplője a világon, 1.8 millió dolláros gázsival epizódonként!!! Nos, valahogy nem sikerült megkedvelnem az életben való alakításaiért sem.
A Warner ezután elbocsátó szép üzenetet küld neki, és így jön képbe Kutcher. Sheen ezután továbbra is támad, ezúttal ügyvédekkel felszerelkezve.A totál mentális összeomlás csak ezután jön, amikor ilyeneket nyilatkozik a TV-ben:

Elegem van abból, hogy tetessem, hogy nem vagyok különleges, és hogy nem vagyok egy elképesztően fasza rock sztár a Marsról.

Ezután diagnosztizálták bipoláris betegséggel.
Sheen egyébként a Friendsben is kapott epizódszerepet, ő volt Phoebe tengeralattjáróval közlekedő bárányhimlős pasija.





A showt nemcsak Sheen hagyta el, hanem a Jake-t alakító Angus T. Jones gyerekszínész is,aki közben megkeresztelkedett és vallási buzgalmában és úgy találta, hogy a sorozat maga a mocsok, ő maga pedig egy fizetett álszent.

Egyszóval valóban Cryer vitte el a hátán a show-t, ami 2003 szeptember 22-től 2015 február 15-áig tartott ki, és ő az egyetlen, aki minden részben szerepelt.
Az Alant alakító Jon Cryer az életben is kissé szerencsétlen volt (ha lehet ilyet mondani minden idők harmadik legjobban kereső sorozatsztárjára) mielőtt a sorozatba került volna. sok helyen feltűnt, sok mindenbe  játszott, illetve játszott volna, de valami mindig közbejött. Például majdnem ő lett Chandler Bing a Friendsben, a castingvideója Londonból érkezett volna (akkor éppen ott játszott egy darabban), csak a posta elkeverte...
Jó barátságban volt viszont Sheennel, aki a CBS menedzsmentjének kívánalmai ellenére benyomta a sorozatba. Jól tette, hétszer jelölték Emmyre ezután, ebből kettőt el is vitt.Charlie Sheen is nyert Emmy-t a  sorozat kapcsán.




(Erről nem tud nem ez eszembe jutni.....)



Amennyiben a Két pasit inkább angolul akarjátok inkább nézni, amit melegen ajánlok, akkor itt megtehetitek.

(Forrás: wikieng.)

Ellis Island

Bejárat az Ellis Islandra, 2011-es fotóm

1892-től 1954-ig egy apró, New York melletti sziget szolgált Amerika első számú bevándorlási központjául, az Ellis Island, ahol a Szabadság-szobrot is találjuk..
62 év alatt 12 millió bevándorlót regisztrált.
Az eredetileg 3.3 hold nagyságú szigetecskét kiszélesítették,méghozzá hulladékalappal, hogy a bevándorlási állomást rá lehessen építeni, így területe megnövekedett több, mint 87 holdnyira.
A hulladék a NYC metró építéséből származik!

Az első évben megnyitása után 450 ezer bevándorlót regisztráltak.
1897. június 15-én egy tűzeset miatt az épület megsemmisült, a bevándorlók adataival együtt, visszamenőleg 1855-ig. Azonnal tervek készültek egy új épület megépítéséhez, méghozzá egy tűzálló szerkezettel. Az új, ma is megtekinthető épület felépítése 1.5 millió dollárba került, és egy pályaudvarra hasonlít leginkább. Belsejében egy poggyásztér, egy étkező, konyha, hatszáz lakóterek, valamint egy kórház kapott helyet. az épületen kívül kellemes park és egy tetőterasz szolgálta az érkezők kényelmét.

A bevándorlók a hajóról leszállás után a hat másodperces orvosi vizsgálaton estek át, amely leginkább a szem állapotából következtetett súlyosabb kórokra. Azoknak, akik itt betegnek bizonyultak egy krétával a ruhájukra írták a lehetséges betegség gyanúját, és tovább küldték őket egyéb vizsgálatokra.

Akik viszont megfeleltek, mehettek elindítani a bevándorlási procedúrát a hatalmas hallban, ahol egy ember 3-4 órát várakozott a regisztráció befejezéséig.

The Great Hall, 2011

29 kérdésre kellett válaszolni, beleértve  a nevet,családi állapotot, és a pénzmennyiséget, amit magával hozott. A státuszt kérőknek mindössze két százalékát nem engedték be betegség, mentális állapot (őrültek) és bűnügyi rekord miatt.
A bevándorlók egyharmada New Yorkban maradt, a többi kétharmad pedig az ország többi részére utazott új életet kezdeni.
1907 volt a csúcsév, akkor a remények és könnyek szigete (az Ellis Island metaforikus neve, ilyen dal is született) 1 004 756 bevándorlót regisztrált.
Néhány később híressé vált utazó: Bob Hope (1908), Bela Lugosi(1921), Irving Berlin (1893), Cary Grandt (1920).

A húszas évekre világossá vált, hogy valamiféle szabályozást kell létrehozni, mert a bevándorlók száma brutális mennyiséget kezdett jelenteni. Ezzel az olvasztótégely időszaka lejárt.
Az Ellis Island szerepe jelentősen csökkent, a második világháborúban fogházként és katonai tréningterepként szolgált.A háború után 1954-ben bezárták.

1976-ban megnyitották a nagyközönség számára, mint múzeumot.
A látogatók több millió bevándorló adatait megnézhetik (online is elérhető).
Körülbelül a mai  amerikaiak 40%-ának van Ellis Islandon regisztrált őse.

A videót megtekinthetitek itt.

Az Ellis Islandon járni nem amerikaiként, de úgy, hogy hat évig otthonom volt az államok (és otthonomnak is éreztem), rendkívül felkavaró érzés volt. Valahogy szinte velünk lélegzett az a sok régen "Amerikába kitántorgott" ember, akik mind az ígéret földjét keresték, akik mind egy új életet akartak felépíteni.

4 és 10 év

Eltelt négy év, mióta újra Magyarországon élek.

Legutoljára három év négy hónap környékén adtam híradást a visszailleszkedésem folyamatáról.
Amit akkor leírtam, az nem sokban változott meg. Azt lehet mondani, hogy az az állapot stagnál.

Egyértelmű számomra, hogy soha nem leszek már a "régi", ezt kár is várni. Túl hosszú időt töltöttem egy fontos életszakaszomban máshol, más értékek között, amelyek ráadásul rám nagyon hatottak. Ennek következményeképpen valahol amolyan globális polgára lettem a világnak, nem ragaszkodom országhoz és határokhoz. Nincsenek bennem ilyen irányú érzelmek.
Egy picit hasonlóan szemlélek minden mást is, egy lépéssel hátrébb lépek, és szemlélődöm inkább, minthogy bármilyen irányba is rögtön állást foglaljak, vagy aktív részese legyek valaminek. Talán mert tudom, hogy sokféle igazság van, és annyiféle valóság, ahány ember.


A négy év mellett érdemes megemlíteni, hogy 2005. szeptember 26-án mentünk ki! Egy szempillantás alatt pergett le ez az évtized...nézzétek csak:

2005. szeptember 26. Megérkeztünk Amerikába! Halpine View Apartments, MD

2006. április 9, Waikiki, HI

2007. május 5, Shady Grove Hospital, MD

2008. július, Luray Caverns, VA

2009. augusztus 20. Niagara Falls, USA-Canada

2010. május 15. Sesame Place, PA

2011. június 2, Monument Valley, AZ

2012. július 21, Szeged, HU

2013.december 29. Eger, HU

2014. január 1, Budapest, HU

2015. július 17. Lignano, IT

Hope

Az amerikai elnökökről jó néhány fontos képzőművészeti alkotás készült, itt van például az alábbi:



Nem ismerős?
 

Most?

Gilbert Stuart 1996-ban készült George Washington képe a leggyakrabban reprodukált mű az amerikai képzőművészetben. Az egy dollároson is az ő képéből készült (csak megfordítva) az ikon.

Van egy másik Washington-ábrázolás is, elég furcsa első látásra:



A címe: George Washington Carver Crossing the Delaware: Page from an American History Textbook

Na de mi van itt?Miért feketebőrű ez a Washington? Azért mert ő Washington Carver, fekete tudós és feltaláló. A kép festője Robert. H. Colescott gyakran eljátszik azzal, hogy interraciális festményeket készít, és ismert történelmi figurákat alakít át valaki mássá.

Kennedyről és készült ismert portré, 1960-61-64-ben készült Rosenquist President Elect képe, amely Kennedy arcát, egy női kezet tortadarabbal és a Chevroletet ábrázol együtt.
A magyarázat egyszerű: az arc Kennedy választási plakátján szereplő portréja, a tortadarab és a Chevrolet pedig olyan, mint az elnök választási ígérete.



Bush elnököt is megörökítették, 2006-ban, a kép festője Peter Saul, a szörny Bush kezében pedig egy iraki katona. A kép egészen biztosan nem rajongói alkotás.



Az utolsó képet mindenki ismeri, az alkotás plakát formájában vonult be a történelembe, de mielőtt az Obama-kampány ikonjává vált volna, 2008-ban Shepard Fairey studiójában született meg, Hope címmel.

Az amerikai Mona Lisa

A blog Facebook oldalának profilképváltása kapcsán elgondolkodtam, hogy soha nem esett még szó ezen blogon az amerikai képzőművészetről. Pedig aki már bepillantott valamelyik Smithsonianba, vagy a Metbe, az tudja, hogy van, sőt, igazán színvonalas is.
No nem valami nagy, körmondatos okfejtésre gondoltam, csak néhány olyan kép és alkotás bemutatására, amelynek egy része már biztosan ismerős, vagy legalábbis dereng, másik része pedig érdekes lehet az olvasóközönség számára.

Mai választottam az amerikai Mona Lisa, aki kicsikét öreg és csúnyácska, de Mr. Bean óta legalább annyira ismert, mint olasz párja.



Ugye?

A kép alkotója  James Abbott McNeill Whistler, aki 1871-ben festette meg saját anyját.Jelenleg a párizsi Musée D'Orsayban tekinthető meg.

Furcsa városnevek - avagy rossz az, aki rosszra gondol?

Amerikában van néhány városnév, ami meglehetősen furcsa, ugyanis köznévként a jelentése....na lássuk, miről is van szó:

Oklahoma egyik városa HOOKER (jelentése kurva a szlengben), és ezt még tetőzi a dolog, hogy a polgármestert Rod Childress-nek hívják....




Pennsylvaniában található INTERCOURSE (azaz Közösülés városa). De nemcsak ott, Alabamában is van egy...



Ha már itt tartunk, talán senki nem csodálkozik CLIMAX városán (climax az orgazmus másik neve angolban), szintén Alabama büszkélkedhet vele.

Minderre csak azt kérdeznénk WHY??? De ne kérdezzük, ilyen város is van, Arizonában, sőt NOTHING (Semmi) is ott található, vajon mennyi turista látogatja? És ha már  az ilyen nyelvi finomságoknál tartunk, van WHYNOT is (miért ne), Mississippiben.


Nos, nem jobb a BOOGERTOWN (Fikaváros) (North Carolina), vagy a FLEATOWN (Bolhaváros) (Ohio) vagy LOONEYVILLE (Idiótaváros) (Texas) sem,



Colorado büszkélkedhet NO NAME (Nevesincs) és HYGIENE (Higénia) településekkel.


Tudtátok, hogy a Pokol Michiganben van?Pedig de.
És ki mondta, hogy a pokol tüzes?Ez a kép 2014 elején készült HELLben.

Oregonban van BORING (Unalmas) városa is, hát nem tudom.

Személyes kedvencem az (Égett Kukorica) BURNT CORN Alabamában, de a (Döglött Ló) DEADHORSE sem rossz Alaskában.



De talán a legjobb az UNALASKA, Alaska, az "un" fosztóképzővel. Pedig Alaskában van, és milyen szépséges!

Unalaska

Vélekedés a menekültkérdésről - az USA óvatos

Az Egyesült Államokra is kihat az a nemzetközi nyomás, ami a menekültek befogadását sürgeti. David Miliband a International Rescue Committee  elnöke, valamint korábbi brit külügyminiszter sürgeti az USA kormányát, hogy a korábbiakhoz hasonlóan segítse a helyzetet.
Az elmúlt években csak 1500 menekültet fogadott be az USA a szíriai helyzet miatt, melyet Miliband nagyon kevésnek tart.
A State Department szóvivője, John Kirby nem régen adott interjújában azonban nem jelezte, hogy az USA komolyabban részt kívánna venni ebben a kérdésben, minthogy 4 ezer millió dolláros segélyt adott már eddig is. Az Obama-kormány biztonsági okokat is szem előtt tart (9/11 óta érthetően nem felejtenek), félnek attól, hogy a menekültekkel együtt terrorista szervezetek tagjai is átjuthatnak az országba.
A másik oldalon ott van az, hogy az USA nem rendelkezett kvótákkal a menekültkérdésben, és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala már így is 16300 menekült letelepítését rendelte el, és még továbbiakat fog küldeni.

A menekültkérdést alapvetően az európaiaknak kell megoldaniuk, ez a jellemző álláspont, természetesen anyagi segítséget nyújtottak és nyújtani is fognak.
Michael Ignatieff, kanadai, jelenleg a Harvardon oktató professzor szerint ez a kérdés igenis az USA, Kanada  és szövetségeseinek közös ügye, mivel a háborúban a szír felkelők mellé álltak anyagilag is. Az európaiakat hibáztatni és olyan ürügyek, mint papírokat számonkérni a menekülteken gusztustalan, nyilatkozta Ignatieff.Szerinte az USA-nak is és Kanadának is egyenként minimum 25000 menekültet kellene befogadni.

(Forrás:http://news.yahoo.com/critics-push-u-help-europe-taking-more-refugees-172623171.html)

Idiómák: 38.

Ó, a drága jó Chandler, ez az idióma még nem volt, pedig könnyen megjegyezhető!


Itt van:
Season 7, The one with Rachel's Book

Mónika  esküvőelképzelései bizony meghaladják a szűkös büdzsét, Chandlernek ugyan van pénze, de nem akarja erre mind elkölteni.
I have to put my foot down - Ekkor "kell letennie a lábát" szó szerint értelmezve, valójában a kifejezés azt jelenti, hogy valaki  egy vitában szigorúan tarja magát az elképzeléseihez.

Chandler: Well, you’re not suggesting that we spend all of the money on the wedding?
Rachel and Monica: Ah, yeah!
Chandler: Well, come on, I’ve been saving this money for six years and I kinda had some of it earmarked for the future, not just for a party.
Phoebe: (reading the slip of paper) Wow! (In a sultry voice) Hello, Mr. Chandler.
Monica: This is the most special day of our lives.
Chandler: No, I realize that honey, but I’m not gonna spend all of the money on one party.
Monica: Honey, umm I-I love you, (laughs) but umm, if you call our wedding a party one more time, you may not get invited. Okay? (Laughs) Listen, we could always earn more money, okay? But uh, we’re only gonna get married once.
Chandler: Look, I understand, but I have to put my foot down. Okay? The answer is no.
Monica: You-you’re gonna have to put your foot down?
Chandler: Yes, I am!

És akkor jön Phoebe egy újabb idiómával:
Phoebe: Wow, money and a firm hand. Finally a Chandler I can get on board with.

I can get on board with somebody a jelentése annyi, hogy egyetértek valakivel, egy a véleményünk.

Megszülte a kicsit?Azonnal készítessen szalonfrizurát!

Fél éves gyerekkel már könnyebb pózolni, ahogy eleink is tették

Új trend terjed Amerikában. Mikor a szülésre készülő kismama becsekkol a kórházba, nemcsak a szülőorvossal és a szülésznővel konzultál. Egyből intéz magának egy hajsütővassal lesben álló fodrászt is és egy sminkest, hogy az első képek a babával ne egy elcsigázott, zilált zsíros hajú, bevérzett szemű, smink nélküli natúr anyukával készüljenek el, hanem a Facebook közönsége egyből egy csinos anyukát láthasson. A szolíd smink és loknis haj szinte kötelező elem lesz.

Az egyik kórház szülészetén dolgozó nővérkének egész listája van szépészeti szakemberekből a munkahelyi telefonján, ha valaki esetleg a kórházban döntene a szolgáltatás mellett.

Egyelőre 5-10 anyuka veszi havonta igénybe ezeket a szolgáltatásokat, de egyre többen döntenek amellett, hogy a szülés utáni órákban rendbeszedetten pózoljanak a bébivel.

 Az anyukák tipikusan nem két órás munkával elérhető hajcsodákra vágynak, csak egy rövid hajvasalós vagy hajsütővasas hajformázásra, és egy viszonylag yorsan elkészíthető sminkre.Ennek ellenére, hogy mondjuk a hajformázás maximum egy kevés hajhabot és spriccelt vizet esetleg száraz sampont igényel, igen csak drága mulatság a szülés utáni szépítkezés a kórházban, 50 dollártól akár 700 dollárig is terjedhet, attól függ, hogy melyik szalon küldi oda a fodrász munkatársát.

A gyors szépítkezés a nők számára pszichésen is jó, mert ha belenéznek a tükörbe nem egy meggyötört arc néz rájuk vissza, hanem egy csinos.

Bizonyosan fontosak ezek a dolgok. Én még a Facebook-korszak előtt szültem (szerencsére), szóval fogjam be a számat, és tegyem zárójelbe amit gondolok.

(Ahogy így visszagondolok saját kinti szülésemre (ahol még a közelben sem volt szépítő szakember), való igaz, hogy azon a kb. kettő képen, amin én szerepelek és nem az újszülött, egy elég randa, kövér, elgyötört arcú nőszemély néz vissza. De valahogy ezekben a napokban ez volt a leglényegtelenebb dolog, és ha fotóztunk is, elsősorban a gyereket fényképeztük. A fényképezésen helyett jóval fontosabb volt a gyerek teljes ellátása mellett az, hogy mondjuk eljussak fürödni, vagy beinduljon a tejem.Szóval szerintem ez az üzlet elsősorban az amúgy is mindig önmagukkal foglalkozó, második hónapban már konditeremben személyi edzővel ugráló, első perctől babyszittert fogadó rétegre épül.

Egy átlag anyukának, főleg, ha külföldön van, és nincs semmi segítsége kb fél év után jut eszébe, hogy a kitérdesedett tréningnadrág helyett most már talán valami mást kéne hordani. Addig ugyanis örül, ha eldőlhet aludni, tréninggatyástul.)

Forrás: http://www.nytimes.com/

Másféle befőttek

Arra gondoltam, idén most már tényleg kipróbálom, milyen is befőzni.
Amikor hazaérkeztem, a Bizarre Foods of America adásában egészen másféle befőtteket mutogattak. Mit volt mit tenni, félretettem a barackot és billentyűzetet ragadtam.

Az alaszkaiak azt eszik, amit a természet ad nekik.
Így aztán étrendjük fontos része a fókatepertő, a fókazsír, a frissen szedett, vízbe mártott nyersen fogyasztott tapadócsiga, vagy éppen az ízesített tengeri uborka rostélyos.
A füstölésen kívül ősi módszer a rohasztás is.



A frissen kifogott King lazacot feldarabolják, és a halak fejét zsákba teszik, majd elássák. 10-14 nappal később kiássák egy olyan helyről, amit időnként elönt a sós tengervíz. A halfejekről leválasztják az orrot, amit nyersen esznek meg, a megmaradt részeket megsütik. Hagyományos ételnek számít, még a másféle tartósítási technikák előtti időszakból.

A rohasztással ikrákat is tartósítanak. A friss ikrát vízzel többször átmossák, majd egy kevés szárított ikrát kevernek hozzá, az egészet felöntik vízzel, sót tesznek a tetejáre, majd lezárják a befőttes üveget. 12 nap múlva megrohad, ekkor ehető.Rettenetes szaga miatt leginkább az egyes települések vénei kedvelik, a fiatalok már kevésbé eszik meg. A rohasztott halikrát fókazsírral leöntött krumplival és mindenféle gyümölccsel tálalják.

A tapadócsigát is befőzik időnként, ehhez citromot és szójaolajat tesznek, és így tartósítják.

Birsalmasajt helyett pedig a rá állagban nagyon hasonlító halsajtot készítik el, amikor a füstölt halhúst sóval és cukorral tartósítanak, kekszre kenhető.

Na, akkor megyek, megnézem azt a barackot.:)
Hogy bírjátok a meleget?

Vajon min múlik az elfogadás?

A pár napja született döntés, miszerint az Államok területén mindenki számára elérhető a házasságkötés joga, a sok elégedett ember mellett szült persze ellentábort is. Hasonlóan érdekes a hatalmas ellenkampányt szülő magyar kormánypropaganda a bevándorlók befogadásával kapcsolatban.
Vajon mi az oka annak, hogy emberek egy része befogadóbb, mit mások?
Tulajdonképpen mindenki tudja a választ, vagy legalábbis nem szociológusként is érzi, legfeljebb nem tudja, hogy ezt vizsgálják, tanulmányozzák.
Egy általam nemrég olvasott szakirodalmi műben tulajdonképpen a megérzéseire tudományos választ kap az ember.
Amikor megkérdeznek például embereket, hogy bizonyos embercsoportok irányában mennyire befogadóak, akkor egy nagyon kis réteg válaszol teljesen pozitívan, és egy ugyanolyan kis réteg válaszol negatívan. A nagy többség általában a "befogadom, de" kategória.
Ilyenkor kapják elő a szociológusok az ún. Bogardus-skálát, amelynek kérdése valahogy így hangzik: Szeretné-e, ha az adott embercsoport egyik tagja a szomszédjává, munkatársává, vagy családtagjává válna?
Nos erre a válasz a nagy többségtől az, hogy nem, azaz valójában ők is elutasítóak, csak nem extrém mértékben.Ők azok, akiket talán még át lehet billenteni bármelyik oldalra, akár a politikában.

Aztán itt van Allport kontaktus-attitűd elmélete, amely nem mond ki mást, minthogy az előítélet legjobb talaja az, hogy nem ismerjük az egyes embereket, csak csoportként tekintünk rájuk. Mivel nincs személyes kontaktus, könnyebb ítélkezni és a sztereotípiákat ráhúzni a csoport egészére.
A melegekkel kapcsolatban jó húsz éve valahogy úgy vélekedtem, mint a magyar átlag, ne legyen se szomszédom, se barátom, nincs velük bajom de azért mégis. Nagy részben benne volt az AIDS prevenciós magyar kampány, amelyben ekkor még leginkább a melegeket és az intravénás droghasználókat említették fő célcsoportként. Aztán jött egy film, a Fiúk nem sírnak, valamikor az ezredfordulón, és az abban látott útkeresés és fájdalmas identitásbizonygatás annyira megdöbbentett, hogy kezdtem másképp gondolni rájuk. A nagy fordulat pedig, természetesen Amerikában ért, ahol természetes módon sok helyen összefutottam melegekkel. És aztán jött valaki, aki teljesen levett a lábamról az intellektusával, a humorával, az egyik legjobb barátom lett, nos, egyszerre két itthonról hozott rossz kódot is kiütött: ugyanis román és meleg. A magyar-román barátság soha nem volt híres egyik részről sem, mindig mulattunk azon, hogy a nagymamája mit szólna, ha tudná, hogy egy magyarral barátkozik.
Nos nekem egyik tulajdonsága sem okozott problémát, rengeteg volt bennünk a közös, pont azért, mert hasonló időben és és földrajzilag közel nőttünk fel, az meg, hogy neki ki tetszik, nos végre volt kivel rajongani a Bon Jovi koncerten. Nem, egyáltalán nem volt furcsa, mert ő már a barátom, és kész.
Van olyan barátom, akiről egy ideig nem tudtam, hogy meleg, és eszméletlenül jóképű, aztán amikor kiderült, csak a nőket tudtam sajnálni, de amikor megismertem a párját, abszolút természetesnek találtam, hogy ők egy pár. Úgyhogy Allport elmélete teljesen helytálló: abban  a pillanatban sokkal elfogadóbbá válik valaki, ha megismer, és, azt hiszem ez is fontos, megkedvel valakit, aki más.

Az elfogadás más tényezőktől is függ:az életkortól, az iskolai végzettségtől, és a településtípustól, ahol az adott ember él.
Az életkor esetén minél fiatalabb valaki, annál rugalmasabb, annál befogadóbb, az életkor előrehaladtával az emberek világnézete megcsontosodik, és nehezen váltanak szemléletet is.
Az iskolai végzettség tekintetében a magas iskolai végzettség egyértelműen jobban befogadóvá tesz, mint az alacsony végzettség.
A településtípus tekintetében minél kisebb településen, minél zártabban él valaki, annál kevésbé befogadó. Nem véletlen, hogy a migránsok igazán a nagyvárosokban érzik jól magukat.
Vannak olyan faktorok is, mint például az egyéni helyzet, az egyéni sikeresség, vagy jólét. Azokban az országokban tud igazán sokféle ember együtt élni, ahol viszonylag jó anyagi biztonságban él a nagy többség, és nem érez fenyegetettséget a bevándorlók kapcsán.
A szélsőséges gondolkodás is általában nehéz időkben lesz erőteljes.
Ahelyett, hogy az emberek egymást osztanák, érdemes lenne olyan olvasmányokat keresni és találni, ahol válaszokat kaphatunk a miértekre.

Június 26: Történelmi pillanat az amerikai esélyegyenlőségben

Tegnap az Amerikai Legfelsőbb Bíróság olyan határozatot hozott, miszerint nem szabad az egyes államoknak megtiltani az azonos neműek házasságát.

Ez hatalmas lépés a homoszexuális párok legális együttélésében. Noha évek óta újabb és újabb állam "adta be a derekát", és lehetett szabadon házasodni, azért elég színes volt a kép. A tegnapi határozat értelmében az Egyesült Államok egész területén megilletik a házasságjogok szexuális irányultságtól függetlenül az embereket, és ezzel Amerika megint példát mutatott a világnak.
Egy újabb előítéletből táplálkozó tiltó hagyományt töröltek el.
Hatalmas az ünneplés a meleg közösségekben.

A Fehér Ház tegnap szivárvány színekben pompázott,
Obama elnök a következőket mondta az esemény alkalmából ünneplő ezrek tömegének:

"Our nation was founded on a bedrock principle, that we are all created equal. The project of each generation is to bridge the meaning of those founding words with the realities of changing times. Never-ending quest to ensure those words ring true for every single American. Progress on this journey often comes in small increments, sometimes it's two steps forward, one step back, propelled by the persistent effort of dedicated citizens. And then sometimes there are days like this when that slow steady effort is rewarded with justice that arrives like a thunderbolt. This morning the Supreme Court recognized that the Constitution guarantees marriage equality. In doing so they have reaffirmed that all Americans are entitled the equal protection of the law."

Ma már a Facebookon Let's Celebrate Pride néven szivárványszínű profilképet lehet készíteni az ügy támogatóinak. A Fehér Ház profilképe színes lett. Államokszerte szivárványszínű most minden.Ennek a gesztusnak az értéke felbecsülhetetlen.
Egy érintett barátom azt írta, hogy nagyon örül, hogy azok a gyerekek, akik esetleg mostanság döbbennek rá másságukra érezhetik a támogatást és nem kell többé rettegniük a kirekesztettségtől.

Óriási győzelem ez az előítéletek felett, legalább akkora, mint amikor Rosa Parks fogta magát, és nem volt többé hajlandó a bőrszíne miatt a busz hátuljában utazni.

Junk-food újdonságok 2015

Természetesen az idei év sem marad érintetlen az amerikai gyorséttermek újításaitól, amelyek valljuk be, időnként túllőnek a célon. Ami még érdekes, hogy hiába az államokon átívelő gyorsétterem-láncok, nem minden "finomság" jelenik meg minden államban. Ennek oka számomra egyelőre nem ismert (mert marketingszempontból nem annyira heterogén a piac).

Number 5.

Az amerikai Pizza Hut június 18-án dobta piacra a Hot-dog pizzáját. A képen látható pizza széle nem más, mint sok-sok kis hot-dog. Szám szerint 28. A kalóriaszámáról nem tudok nyilatkozni, de nekem a képtől is felfordul a gyomrom.
De itt legalább a sós és az édes nem keveredik oly módon, mint az alábbiakban:

Number 4.

Csöröge-fánk burger. Tetején porcukorral. Funnel Cake Burgernek hívják ezt a rémséget, ami a Florida State Fair-en tűnt fel. Biztos ami biztos, a hányós vödröt ide készítem a poszt további írásához. Elképzelem azt az olaj és zsírmennyiséget...és az édes meg a sós keveredését.Ki volt ez az agyament?

Number 3.
Krispy Kreme Burger

A Krispy Kreme önmagában is rettenetes cukormázas fánkokat kínál, és nekem mindig az én Chet barátomat juttatja eszembe, aki minimum hármat meg tudott ezekből enni egyszerre, és mégsem hízott egy dekát sem.Kizárólag vele és miatta látogattam a főváros Dupont Circle Krispy Kreme boltját, (na jó, egy kicsit azért is, mert egy Green Peace aktivista is álldogált ott pár hétig, aki tiszta Sandokan volt).
De még Chet vagy a szép Sandokan miatt sem tudtam volna legyűrni a képen látható rémséget.

Number 2.

Taco Bell's Biscuit Taco. Mint reggeli. A biscuit nem az, aminek tanítják/fordítják azok, akik soha nem jártak még Amerikában, nem kemény kekszféle (household biscuit muhahaha), hanem sós-zsíros pogácsaszerűség, amiből mondjuk egyet tudok megenni. Na most ezt cserélték fel a taco tésztával, ebbe teszik a szintén kisütött olajos húspogit.
Ez váltotta fel a tavaly nagy figyelmet kapó gofris tacot, amikor a taco tészta helyett édes gofriba tették a húst, amit aztán cukorsziruppal öntözgettek le.Hát nem tudom. (A Taco Bell eddig se volt a kedvenceim egyike, ráadásul a terhességi hányinger jut eszembe róla, mert közvetlenül a nőgyógyászom rendelője mellett volt a Taco Bell.)

Number 1.
Oreo Burger a Carousel's-től:
Aszongya: deep fried burger in oreo batter, Na most ezt nehezen képzelem el kipróbálás nélkül, de valahogy nem bánom a szegényes fantáziámat.
Az oreo egyébként az, ami önmagában is utálok.
Oreo Shake is van most a kinti Burgerben. Az azért talán finomabb, mint az Oreo Burger.

Úgy érzem, kiváló volt ez az írásgyakorlat arra, hogy  a vacsorát ma kihagyjam. Elég a csörögefánkos burgerre gondolnom. Szabadalmaztatom, mint fogyókúrás módszert!:)