Family Reunion

Valamelyik nap akadt meg a szemem a Family Reunion kifejezésen, és akkor döbbentem rá, hogy bizony ez is egy hatalmas kulturális különbség a magyarok és az amerikaiak között.

Igyekeztem visszaemlékezni gyerekkoromra, amikor még volt nagyobb család körülöttem. Igen, volt, hogy meglátogattuk a nagymamát és a nagypapát, akik ebéddel vártak. Utána a szülők és a nagyszülők beszélgettek, majd hazamentünk.
 Aztán időnként meglátogatott a nagybátyám is, mindig hozott csokit és télen mandarint és jól megbeszélték, hogy mekkorát nőttem és mi a helyzet a politikában.
 Esetleg a Balatonon összefutott a család úgy, hogy egyszerre nyaralt ott a nagynéném és és a nagybátyám és családja, és akár 10-en is ittunk egy bambit a teraszon.

De olyanra nem emlékszem, hogy éves szinten, előre tervezett, akár ottalvós hosszúságú, több napos, teljes családot összefogó esemény lett volna. Amerikában divat a Family Reunion. Ott ugyebár nincsen hétvégi nagyilátogatás, mindenki szerteszéled, amikor eléri a felnőtt kort és saját életét kezdni élni. A family reunion az valami olyan hatalmas családi összejövetel, ahol az egymással amúgy kapcsolatot nem tartó családtagok, akik esetleg még egymás nevével sincsenek tisztában, egy évben egyszer megpróbálják jól érezni magukat egymás társaságában.Because we are family!


Erre a témára egész tanácsadó oldalak és businessek épülnek. Én most az egyik kifejezetten erre szakosodott tervező oldalon bóklásztam végig a tudnivalókat és annyira morbidnak éreztem, hogy gondoltam megosztom veletek. Nézzük!
Már szoftver is van, nehogy a kockás papír és a toll kifogjon a családi összejövetel rendezőjén.
A legegyszerűbb összejövetelféle egy kerti parti, vagy egy puccosabb vacsora egy étteremben, ehhez kapcsolódhat egy hotelszolgáltatás, de lehet akár egy nagy közös utazás is.
Az összejöveteleket általában júliusra szervezik, ez egyébként a National Family Reunion Month is.Mi más?

Még tippeket is kaphat az, aki összejövetelt szervez, hogy mit is kezdjen a családjával a beszélgetésen kívül...a családi képkészítéstől a videón és közös templomba vonuláson át a piteevő versenyig minden van, mi szem-szájnak ingere.Ha ez kevés lenne, akkor néhány játékötletet is felsorol a szakértő oldal.
Itt van például egy családtagokra tervezett bingo:

Itt a bingo oldalon felhívnám a figyelmet az "is your cousin" részre, hát ez meg hogy lesz bingo?Mert mindenkinek más az unokatesója...nem értem én ezt.
A családi összejövetel szervezője arra nézvést is segítséget kap, hogyan szedje be a piszkos anyagiakat a partira, de nem kell aggódni a belépő szedése a leggyakoribb. Ezen azért nagyot nézne a magyar nagymama, -Szia nagyi, de jó hogy megérkeztél, háromezer forint lesz a beugró!-. Vicces.
A partinak persze legyen tematikája is, az unalmas szülinap avagy házassági évforduló kapcsán szervezett összcsaládi banzáj mellett még előkerülhet a szafari, vagy tengeri vagy űrbéli tematika is. Mert nincs is meghatóbb egy űrhajós ruhába öltözött sógornál.

The Geller Cup

Az ilyen játékos összejöveteleken kupákat (gondoljunk a Geller Cup-ra a Friendsből), vagy emléklapokat is osztogatni szokás , ezeket nem kell ám megszülni, mert letölthetőek a netről.


Bizarro world még folytatódik, az oldal azt ajánlja, hogy az érkezőkkel irassunk alá egy ívet, hogy megérkeztek, különösen, ha népes a család, hogy jobban tudjuk követni ki jött el és ki nem. A re-gisz-trá-ci-ós asz-tal-nál. Bezony.Sőőőt, ajánlott kitöltetni a regisztrációs űrlapot is!
A családtagok kapjanak kitűzhető névkártyákat is, hátha nem tudják egymás nevét!
Természetesen mindenki kap egy pólót is a nagy alkalomra, erről az oldalról lehet választani különböző modelleket.
Ezután nem marad más hátra, csak érezzük jól magunkat!
Hát hogyne.

Kis leírás bevándorlóknak az amerikai életstílusról

Az immihelp-en találtam egy picit vicces, picit szájbarágós leírást az amerikai életstílusról. Aztán rájöttem, hogy a célközönség az indiaiak, akinél már az is áll-leesős, hogy van szerelmi házasság, vagy az asszony is dolgozik.
Így én csak azokat a részeket emelem ki, ami a magyarok számára is meglepő lehet.

Az amerikai család kapcsán a következőket jegyzik meg:
A legtöbb családban a leérettségizett gyerek elköltözik és önálló életet kezd. Hogy ez mennyire így van, azt én is alá tudom támasztani. Nekik rettenetesen furcsa lenne, ha huszonévesen még a családdal kellene lakni. Igaz, anyagilag nem ütközik nehézségbe, hogy elköltözzenek. (De a magyarok között sokan nemcsak emiatt laknak a szülőkkel, hanem mert így kényelmes nekik.)Ezután csak a nagyobb ünnepeken találkoznak, azaz nincs a kéthetente kötelező jellegű hétvége a szülőknél, vagy érzelmi zsarolás, hogy már két hete nem láttunk, mikor jöttök... Ezek az ünnepek:esküvő, szülinap, Thanksgiving, Christmas és esetleg még pár családi rendezvény. Elég sok amerikai ismerősöm hazautazása kb. öt alkalom volt évente.Gyakran egészen más államban élnek a szülők és a felnőtt gyerekek, így akár hat-hét óra is lehet repülőgépen egy hazautazás.
 Abban a pillanatban, ahogy felnőttek a gyerekek, a szüleiknek nem tartoznak úgynevezett gondoskodással, ami Magyarországon elvárt. Mindenki a maga ura. Fordítva sem jellemző, hogy a nagymama ingyenbébiszitter lenne. Ezeket a dolgokat mindenki maga oldja meg és keres segítséget.Senki nem éli a másik életét. Ez nagyon idegen a magyar gondolkodástól.



Külön szekció a sétálás, ahol megjegyzik, hogy ez gyakori, de nem olyan értelemben, ahogy itthon, mondjuk kirakatnézegetéses bámészkodás, mert a legtöbb helyen nincs is kirakat. Inkább séta a természetben. Megjegyzik, hogy nem lehet mindenhol sétálni, a highway-en való sétát még egy kis büntivel is honorálhatják a rendőrök.

Társasági élet: a "come any time" csak egy fordulat, soha ne "ugorjunk fel" senkihez előzetes értesítés nélkül, mert az nagyon udvariatlan. Az amerikaiak barátságosak, de a privát szférájukat fontosnak tartják.

Az amerikaiak magatartásával is foglalkoznak.

• Leírják, hogy mivel az USA akkora és annyira elszeparált a világ többi részétől, ezért az amerikaiak számára a saját országa maga a világ. Az európai hírek nagyon eltörpülnek az újságokban, inkább az ázsiai kontinens híreire fókuszálnak, ha egyáltalán megteszik, akkor is azért, mert van közük hozzá politikailag. De nem igazán érdekli őket mi van a nagyvilágban.Ha belegondolunk, ez ránk is igaz: az európai hírek érdekesen, de az ausztrálok hogylétével mi sem foglalkozunk nagyon.
• Minden amerikai nagyon büszke az identitására, így soha ne tegyünk megjegyzést az országra, ezzel mélyen a lelkükbe tiprunk.
• Érdekes amit írnak: a legtöbben türelmetlenek és utálnak sorban állni, de türelmesen megteszik. Én mindig úgy láttam, én vagyok a legtürelmetlenebb a sorban, és egy ideig jó magyar szokás szerint még fennhangon a véleményem is elmondtam, persze magyarul. 
• A mosolygás pedig a jóindulat gesztusa és természetes, ha elhaladunk egymás mellett. De ne képzeljünk  bele semmit.De szép is lenne ezt meghonosítani Magyarországon, ahol a mivanbazdmeg a válasz gyakran a mosolyra. 
• 
• Ne négerezzünk, a helyes kifejezés: African American, ez a politikailag korrekt.
• Az is kiderül, miért nem főznek órákig: az idő szűkös, az emberek dolgoznak, és nincs kedvük az idejüket ilyesmire pazarolni, ezért is lett az USA a szülőatyja a gyorséttermeknek.Talán megbotránkoztató, de én ezzel teljesen egyetértek. Néha jó dolog főzni, de a hétvégi mizériától nagyon boldogan szabadultam odakint meg. Helyette olvastam, eljártam kondizni, pihentem, vagy épp a gyerekkel játszottam.
• Mindenki kényelmesen öltözik, és arany ékszert szinte soha nem látni.Igazából senkit nem érdekel mi van rajtad. Ó igen, azok a szép idők, amikor a széldzsekimben mentem be a Bloomingdale's-be és kedvem szottyant estélyi ruhákat próbálni... nagyon készségesek voltak, nem a ruhámról ítélték meg a pénztárcám méretét, mint a budapesti  Duna Plázában.

Akit érdekel angolul is bővebben, a linkeken elolvashatja.

Napi rövid: Mély torok

A mai napi rövid  arra a kérdésre ad választ, hogy hogyan kapcsolódik össze az amerikai politika a pornóval?
Nos úgy, hogy 1972-ben tört be a filmiparba az amúgy is botrányos hátterű Mély Torok című "örökbecsű". Ez egy pornófilm, a címe magáért beszél.
Ugyanebben az évben tör ki a Watergate-botrány, amely Nixon lemondásához vezet. A szálak felgöngyölítésében és a botrány megoldásában egy titkos informátor játszott fontos szerepet, akit nemes egyszerűséggel Mély Torok fedőnévvel illettek. 2005-ben ferdte fel a Vanity Fair Mély Torok informátor kilétét, Mark Felt FBI ügynök volt az.

Oreo-sztori

Az Oreo pár éve Magyarországon is elérhető, igaz, nem ugyanolyan, mint az eredeti amerikai.
Ha megkérdeznék tőlem, hogy milyen szimbólumokat tudnék mondani, ami az USA-t jelképezheti, biztos benne lenne az Oreo.

De mi is az Oreo és mi a története?
Külsejét tekintve olyan, mint egy Pilóta-keksz, csak mindkét fele sötétbarna, és keserű csokoládé ízű. A belsejében egy fehér krém van, állagában a Pilótáéra hasonlít, ízében viszont simán gejl. Hogy még nagyobb kedvet csináljak hozzá, 1997-ig disznózsír volt a krém alapanyaga...Ekkor Sam Porcello, azaz Mr. Oreo, egy élelmiszertudós megváltoztatta ezt a meglehetősen egészségtelen receptet...hidrogénezett növényi olajra cserélte a disznózsírt. Ugye kedvet kaptatok hozzá? Megnyugtatásokra elmesélem, hogy 2006-től megint változott a recept, és a hidrogenizált növényi olja helyett valami egészségesebb került a krémbe, transzzsír mentes nem hidrogenizált növényi olaj.
Szerintem az Oreo kifejezetten rossz. De ez csak az én véleményem, van éppen elég rajongója ennek a töltött kekszféleségnek.



1890 körül New Yorkban néhány kekszgyártó cég összeolvadt és hamarosan megalakult a National Biscuit Company (milyen furcsa egy piacgazdaságban egy ilyen név), azaz a Nemzeti Kekszgyár. Mivel neve túl hosszú volt, Nabisco-ként rövidítették a dobozon. Ez beépült a köztudatba, és 1912-től hivatalosan is ez lett a neve a Nemzeti Kekszgyárnak.
Ekkortájt kezdett három fajta kekszet árulni, ebből kettő valamiért nem nyerte el a publikum szeretetét és hamar eltűnt az üzletek polcairól, a trió harmadik tagja az Oreo viszont nagyon hamar népszerű lett.Az Oreo receptjét természetesen levédették az Amerikai Szabadalmi Hivatalban, ez a nap, a városi legenda szerint március hatodika, ami azóta is Nemzeti Oreo Nap...Igen, ilyen is van. Érdekes lenne egy Nemzeti Sport Szelet vagy Nemzeti Nógrádi Ropi Nap, nem? Egyébként állítólag nem is ezen a napon lett szabadalmaztatva, hanem később.

És hogyan jött létre az Oreo? Nos, mint elég sok más esetben is, egy kisebb versenytárs ötletének kiváló marketinggel való eladása...valahogy így.Eredetileg a Sunshine kekszgyártó Hydrox néven hozta forgalomba az Oreot.Természetesen a Nabisco tagadja, hogy az Oreonak lett volna elődje..

Miért Oreo lett a neve? Engem általában ezek a dolgok szoktak leginkább érdekelni. A magyarázat olyasmi, hogy az O-RE-O, azaz az O az a keksz formája kétszer, és a RE pedig a cREam azaz krém szóból került a névbe. Más teóriák szerint a francia d'or azaz arany szóból származható, vagy a görög oros azaz hegy szóból.Imádom a termékek neveinek kitalálóit!

Nemcsak a neve misztikus, de a mintázata is:



Vajon mi lehet az a furcsa antennaféleség a felirat felett? Még a templomos lovagrend neve is felmerül a magyarázatok közt, illetve valamiféle korai európai minőségszimbólum.Más magyarázatok szerint a szabadkőműveseket szimbolizálja az antenna.Noha a Nabisco ezt tagadja, de elképzelhető, hogy csupán egy kekszdesigner ötlete, és semmilyen misztérium nem övezi az antennát.

Az Oreo, azon kívül, hogy önmagában is kapható, rengeteg más édességben is fellelhető, mintegy csábító erőként. Magyarországon van Oreós Milka, Amerikában pedig a Mekiben  alap az Oreós McFlurry.A Dairy Queen egyik népszerű terméke az Oreós jégrémtorta. Persze rengeteg Oreót felhasználó termék van még, ez csak néhány példa.


Forrás: TodayIfoundout

Visszailleszkedési napló: 3 év négy hónap

Régen dokumentáltam a saját visszailleszedésemet.

Tegnap egy furcsa érzés kerített hatalmába, sőt igazából egy ideje ezt érzem: megszűnt bennem az ellenállás azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon legyek. Sőt, nem gondolok folyamatosan arra sem, hogy vissza kéne menni Amerikába.Bennem van, hogy majd visszamegyek, meg persze ott szeretnék élni, de ez nem egy fájdalmas kínzó érzés, csak egy gondolat, cselekvési mag nélkül.

Ez talán betudható annak is, hogy olyan mértékű változások álltak be az életemben, hogy csak néztem magam elé, és próbáltam a napi eseményeket követni. Azért persze ezek az események jobbára pozitívak voltak, azaz elviselhetővé tették a jövőképemet ebben az országban. Azt hiszem, ez a kulcsa a visszailleszkedésnek, lássunk perspektívát. Hiszen akik ma kivándorolnak, ők nem a visszailleszkedés kultúrsokkjában élnek, mégis elvágynak, mert nincs perspektívájuk.

Elmúlt az állandó honvágyam visszafele. Emlékszem, fordítva, amikor kint éltem, úgy a harmadik év elején kezdtem teljesen honvágytalanul élni. Szívesen foglalkozom Amerikával, ahogy látjátok, a blog is íródik, érdekel, olvasok, kutatok vele kapcsolatban, de nem vesz elő már az a "bárcsak ott lennék, istenem miért itt vagyok?" érzés.

Visszatért-e a lelkesedésem a saját hazám irányába? Nos nem. De talán ami megszűnt: az az ellenállás. Igyekszem kialakítani magam körül egy olyan alkotó állapotot, valami olyasmit, ami számomra fontosabb, mint az, hogy hol vagyok. Van, aki ilyenkor gyereket szül, van, aki a munkájába temetkezik, van aki új hobbit keres és komolyan űzi, nekem is vannak olyan preferenciáim, amiket igyekszem úgy kialakítani, hogy kevesebb jöjjön be a külvilág negatív eseményeiből és több maradjon abból, ami engem foglalkoztat, amit szeretek. Hogy ez önvédelem-e? Minden bizonnyal. De nem kell ahhoz címkéznem, hogy azt elérjem, amit szeretnék: értelmesnek lássam az életemet itt is.

Természetesen ha most azt mondaná valaki, hogy pakoljak a bőröndbe, mert itt a repjegy vissza a régi életembe, akkor visszamennék. De értelmet találtam a hazai életemben is. Ami nagyon fontos: egyfajta kontinuumnak látom újra az életem, persze van az Amerika előtti, az Amerikában töltött és az utána levő szakasz. Azzal, hogy az Amerikában töltött életszakasz elmúlt, az életem folytatódik tovább, és nem kettétört és véget ért, marad a vegetálás, ahogy sokáig éreztem. Új értelmeket kutatok és találok. Azt hiszem, a sok nehézség és szomorúság ellenére visszataláltam önmagamhoz, és ez a legfontosabb.

Milyen gyorsan tudsz megtanulni angolul?

A BBC 6 Minutes English sorozatának egyik darabja szerint:

350 órára van szükség ahhoz, hogy nulláról megtanuljál angolul B1 szinten.

Persze több dologtól függ, hogy valóban meg is tanulod az angolt....

• kor: 11 éves kor előtt, ha anyanyelvi környezetbe dobnak, akkor még akcentus nélkül el tudod sajátítani a nyelvet

• motiváció: mennyire akarod?És mennyire vagy kitartó?

Ehhez még hozzátenném a következőket:

• Én azt mondom, az angol olyan, mint a fogyókúra, ha félgőzzel haladsz, mindig újrakezdesz.Meggyőződésem, hogy B2 szint előtt abbahagyni a nyelvet vétek, akkor megint bekerülsz az elfelejtettem-újrakezdem körforgásba.

• A cikk ugyan nem beszél róla, de igen fontos az, hogy van-e már más nyelvből tapasztalatod a nyelvtanulással kapcsolatban. Nekem például a francia felsőfokkal az angol középfokig sokkal gyorsabb volt az eljutás, mint a francia esetén, amikor legelőször tanultam komolyan nyelvet.

A mai világban az a csodálatos, ahogy el is hangzik a 6 Minutes of English epizódjában, hogy rengeteg online segítséget lehet igénybe venni. Szerintük már napi 15 perccel is lehet eredményt elérni (én ezt erősen kétlem).

A nyelvtan és a szavak ismerete alap, ezen kár is tovább rugózni, az epizódban azt tanácsolják ne próbálj anyanyelvinek tűnni, szerintem meg próbálj...ha meg sem próbálsz, a büdös életben nem is fogsz normális kiejtést szerezni.

Jó ha tudod, az angol állampolgársághoz B1 szinten kell beszélni, és az UK teljes lakosságának mindössze csak 7.7%-a beszéli az angolt anyanyelveként.

Több helyen ugyan nem értek egyet a beszélgetésben elhangzottakkal, azért mindenképpen kattints, már csak azért is, hogy napi hat percet mindenképp foglalkozz a (brit) angollal: ITT.

Ti milyen gyorsan tanultatok meg?

Mars, Snickers, Milky Way

Gondoltam, így a nagy fogyókúrás fogadalmak előtt induljon édesen az új év, így ma a csokiszeleteké a főszerep.

Valamikor a kilencvenes évek legelején érkezett meg Magyarországra a híres trió: a Mars, a Snickers és a Milky Way. Azt mindenki tudta, hogy ezek egyenesen Amerikából jöttek, ugyanebben az időben tett egy igen rövid tiszteletkört Magyarországon a Dunkin Donuts, majd kivonult az országból.

Emlékszem, soha előtte nem találkoztam ezekkel az akkor igen furcsának tűnő édességekkel, nagyon édesek voltak, a különböző textúrák találkozása és a sós földimogyoró sem volt megszokott. Egészen különösnek tűnt a Sport szeleten, Túró Rudin, meg zizin cseperedő ízlelőbimbóknak.

Mivel eléggé drágák voltak, igazából néhány kóstolás után visszatértem a magyar ízekhez, és azóta is igen ritkán kóstolom meg ezeket a csokikat.

Az viszont megdöbbentett, hogy valójában az amerikai és az európai verziónak nincs is sok köze egymáshoz!

A Milky Way volt az első terméke a Mars Inc-nek, 1923-ban gyártották az elsőt. De nem azt, amit mi ismerünk!Az amerikai Milky Way ugyanis az európai Mars csokinak felel meg.Volt ugyan Mars nevű csoki Amerikában is, de ezt átnevezték Snickers Almondnak. Annak a Milky Waynek, amit mi ismerünk az amerikai neve Three Musketeers.Ugye, teljes a kavar?

És ez még nem minden. A csokiszeletek méreteikben is eltérnek egymástól. Az európai Mars egy picit hosszabb és súlyra is több, mint amerikai változat, amiben ott figyel a sós földimogyoró (merthogy az egy Snickers).

Mi egyfajta Milky Wayt ismerünk, pedig odakint számos változat létezik, és ezek mind a mi általunk ismert Mars csoki változatai. Nagyon gyakori a zacskós változat, a bite size, amelyek egyenként becsomagolt, valóban egy harapást jelentő csokifalatok, és Halloween idején a gyerekek ilyeneket szoktak kapni, sok más mellett.



A magyarok által Milky Wayként fogyasztott csokiszelet ilyen Amerikában.

De van belőle mentás változat is:


Az amerikaiaknál egyébként nemcsak ezek a legnépszerűbb csokitípusok, hanem a Reese's termékei, amelyek mind földimogyorókrémmel töltött csokiféleségek. Egy picit keveredik a sós és az édes amikor beleharapunk, a textúra pedig egy rosszabb szaloncukorra hajaz.
Milka helyett pedig ott vannak a Hershley táblás csokoládék, igaz, nagyon messze vannak finomságban a milkáktól. A Hershey-ről itt írtam egy hosszabb cikket.

És hogy miért van ennyi változat, és Európába miért más néven és más ízekkel jutott el? Erre vonatkozóan sajnos nincsen adatom. Mindenesetre ez is egy jó példa arra, hogy soha semmilyen ismeretünket ne vegyük evidenciának, mert a föld másik felén esetleg egészen mást jelent.