Így én csak azokat a részeket emelem ki, ami a magyarok számára is meglepő lehet.
Az amerikai család kapcsán a következőket jegyzik meg:
A legtöbb családban a leérettségizett gyerek elköltözik és önálló életet kezd. Hogy ez mennyire így van, azt én is alá tudom támasztani. Nekik rettenetesen furcsa lenne, ha huszonévesen még a családdal kellene lakni. Igaz, anyagilag nem ütközik nehézségbe, hogy elköltözzenek. (De a magyarok között sokan nemcsak emiatt laknak a szülőkkel, hanem mert így kényelmes nekik.)Ezután csak a nagyobb ünnepeken találkoznak, azaz nincs a kéthetente kötelező jellegű hétvége a szülőknél, vagy érzelmi zsarolás, hogy már két hete nem láttunk, mikor jöttök... Ezek az ünnepek:esküvő, szülinap, Thanksgiving, Christmas és esetleg még pár családi rendezvény. Elég sok amerikai ismerősöm hazautazása kb. öt alkalom volt évente.Gyakran egészen más államban élnek a szülők és a felnőtt gyerekek, így akár hat-hét óra is lehet repülőgépen egy hazautazás.
Abban a pillanatban, ahogy felnőttek a gyerekek, a szüleiknek nem tartoznak úgynevezett gondoskodással, ami Magyarországon elvárt. Mindenki a maga ura. Fordítva sem jellemző, hogy a nagymama ingyenbébiszitter lenne. Ezeket a dolgokat mindenki maga oldja meg és keres segítséget.Senki nem éli a másik életét. Ez nagyon idegen a magyar gondolkodástól.
Külön szekció a sétálás, ahol megjegyzik, hogy ez gyakori, de nem olyan értelemben, ahogy itthon, mondjuk kirakatnézegetéses bámészkodás, mert a legtöbb helyen nincs is kirakat. Inkább séta a természetben. Megjegyzik, hogy nem lehet mindenhol sétálni, a highway-en való sétát még egy kis büntivel is honorálhatják a rendőrök.
Társasági élet: a "come any time" csak egy fordulat, soha ne "ugorjunk fel" senkihez előzetes értesítés nélkül, mert az nagyon udvariatlan. Az amerikaiak barátságosak, de a privát szférájukat fontosnak tartják.
Az amerikaiak magatartásával is foglalkoznak.
- Leírják, hogy mivel az USA akkora és annyira elszeparált a világ többi részétől, ezért az amerikaiak számára a saját országa maga a világ. Az európai hírek nagyon eltörpülnek az újságokban, inkább az ázsiai kontinens híreire fókuszálnak, ha egyáltalán megteszik, akkor is azért, mert van közük hozzá politikailag. De nem igazán érdekli őket mi van a nagyvilágban.Ha belegondolunk, ez ránk is igaz: az európai hírek érdekesen, de az ausztrálok hogylétével mi sem foglalkozunk nagyon.
- Minden amerikai nagyon büszke az identitására, így soha ne tegyünk megjegyzést az országra, ezzel mélyen a lelkükbe tiprunk.
- Érdekes amit írnak: a legtöbben türelmetlenek és utálnak sorban állni, de türelmesen megteszik. Én mindig úgy láttam, én vagyok a legtürelmetlenebb a sorban, és egy ideig jó magyar szokás szerint még fennhangon a véleményem is elmondtam, persze magyarul.
- A mosolygás pedig a jóindulat gesztusa és természetes, ha elhaladunk egymás mellett. De ne képzeljünk bele semmit.De szép is lenne ezt meghonosítani Magyarországon, ahol a mivanbazdmeg a válasz gyakran a mosolyra.
- Ne négerezzünk, a helyes kifejezés: African American, ez a politikailag korrekt.
- Az is kiderül, miért nem főznek órákig: az idő szűkös, az emberek dolgoznak, és nincs kedvük az idejüket ilyesmire pazarolni, ezért is lett az USA a szülőatyja a gyorséttermeknek.Talán megbotránkoztató, de én ezzel teljesen egyetértek. Néha jó dolog főzni, de a hétvégi mizériától nagyon boldogan szabadultam odakint meg. Helyette olvastam, eljártam kondizni, pihentem, vagy épp a gyerekkel játszottam.
- Mindenki kényelmesen öltözik, és arany ékszert szinte soha nem látni.Igazából senkit nem érdekel mi van rajtad. Ó igen, azok a szép idők, amikor a széldzsekimben mentem be a Bloomingdale's-be és kedvem szottyant estélyi ruhákat próbálni... nagyon készségesek voltak, nem a ruhámról ítélték meg a pénztárcám méretét, mint a budapesti Duna Plázában.
Akit érdekel angolul is bővebben, a linkeken elolvashatja.
No comments:
Post a Comment