Múlt héten szerdán volt a harmadik és egyben utolsó kampányvita a két jelölt Hillary Clinton és Donald Trump között. Az amerikai közhangulatot én leginkább a cikkek alatt megjelent kommentekből és a Facebookon saját ismerőseim megnyilvánulásaiból valamint azokra adott kommentekből érzékelem, eléggé vegyes, körülbelül elmondható, hogy kellene egy harmadik jelölt, akire valóban szívesen szavaznának, most úgy áll a helyzet, hogy a két rossz közül a számukra kevésbé rosszat kellene kiválasztani.Rengeteg szerkesztett kép és gif kering a két választható elnökjelöltről, ami a cinizmust mutatja meg a választók részéről. Az Obama.kampány idején olyan kristálytiszta volt a levegő, most indulatokkal fűtött, elégedetlen, lemondó.
Amiről viszont ma akartam írni, az egy olyan jelenség, amit Magyarországon ha jól tudom, nem engedélyeznek, noha elolvasva a cikket elgondolkodtam, hogy ezt is ideje ellen átgondolni.
A kampányvita az abortuszról szólt, Trump természetesen ellene, míg Hillary mellette voksolt, (mégiscsak nő.) Az abortusznak azonban egy speciális formájáról, amely Magyarországon szóba se kerülhet, a késői abortuszról, tehát mondjuk egy nyolc hónapos terhes esetében.Kérdésként merülhet fel az olvasóban, hogy hát nem tudták megállapítani addig, hogy minden rendben van azzal a gyerekkel odabent? És ha körbenézünk magunk körül, akkor látjuk, hogy az ultrahang sem mindenható.
Jöjjön egy sztori. Egy egészséges gyereke már volt a cikkben szereplő asszonynak, de ahogy az lenni szokott, akartak kistestvért, és ezután néhány korán elment terhesség következett, nem sikerült teherbe esnie. Mikor végre újra sikerült, határtalan volt a boldogság. Amerikában jóval többször ultrahangoznak, mint idehaza, és ha az anyuka maga kissé aggódós, egyből mehet a több dimenziós ultrahangra is (én eléggé aggódós voltam), jóval előrehaladottabb eszközeik vannak, de mégsem lehet soha teljesen kiszűrni a szomorú eseteket.
Itt a sztoriban szereplő nőnél a 18. héten láttak valamit, ami nem tetszett az ultrahangosnak, így egy magasabb szintű ultrahangra küldték, ahol a gyereket egészségesnek ítélték.
A kismama az egész terhességet nehezebben élte meg, tovább tartottak a rosszullétek, a gyerek nem valamiféle minta alapján rugdosódott odabentről, hanem random módon, nem úgy reagált, mint az első gyerek, de az anya úgy gondolta, egyszerűen más, mégis volt végig egy kis rossz érzés benne... A 35. héten, hogy megnyugodjon ultrahangra küldték.
Valljuk be, az már nagyon a vége, az ember lánya készül egy egészséges kisbaba fogadására lélekben, várja, már szereti, kötődik hozzá,szenvedett, hányt miatta eleget, jól meg van hízva, vizesedik a lába, fáj a melle, jön a tej, készül a teste is a fogadásra stb. Szóval ekkor jött a hír, hogy a gyerek bizony Dandy- Walker szindrómában szenved, egy ritka és nehezen felismerhető, súlyos szellemi és testi fogyatékosságot okozó betegségben, se beszélni, se járni nem lesz képes, viszont gyakoriak lesznek nála az epileptikus görcsök. Az anyának egyből eszébe jutott, hogy mennyire furcsán rugdosódott odabent a cseppség. Őszintén, tegyük a szívünket a kezünkre, akarjuk-e ezt az életet a gyerekünknek? Magunknak és a családunknak? Egy kommunkálni nem képes lény, aki ágyhoz kötötten, kiszolgáltatottan, teljes súllyal nehezedik majd a családra..nem fogja látni örülni, nevetni, beszélni, iskolába menni, más gyerekekkel játszani...
Az anyát MR-re is elküldték, hogy a bébi agyát jobban meg lehessen vizsgálni, az kimutatta az agyban a holt tereket, és nem volt corpus callosumja sem.
Az anya könnyes, fájdalmas vívódás után úgy döntött, hogy elveteti a gyereket.Ez gyakorlatilag az eutanázia eszközével történik, a gyereknek olyan anyagot injekcióznak be, hogy lassítják a szívdobogását, majd elhal. Ezután meg kell szülni, ahogy egy egészséges gyermeket, csak éppen ez a gyerek halott.Természetesen a beavatkozást nem mindenhol végzik el, így az anyának még azt a terhet is fel kellett vállalnia, hogy az amúgy is utolsó pillanatban levő terhességet hol vetesse el, illetve az összege ennek 25 ezer dollár volt, nem fizeti a biztosító. A beavatkozás végül megtörtént.
Az anya sokáig gyászolta ezt a gyermekét, de tudta, hogy jobb, hogy nem hozta a világra. Két év múlva lett terhes újra, egészséges gyermeke lett.
Bennem mindig az a kérdés merül fel, hogy miért a férfiak kardoskodnak folyamatosan az abortusz ellen?Gyakorlatilag semmi közük a terhesség alatt átéltekhez, a szüléshez sem, és szinte mindig kisebb részt vállalnak a nevelésben, mint a nők?Miért kardoskodnak esetleg akkor is, ha a nő erőszak áldozata lett, vagy a gyerek ilyen súlyos terhet róna a családra és a társadalomra?Miért nem döntheti el a nő, és ő egyedül, hogy mit szeretne, ő aki a terhet viseli és viselni is fogja?
No comments:
Post a Comment