Feketelistán a legnépszerűbb karácsonyi játékok

Idén Amerikában tombolt a Hatchimal-láz. A szóösszerántás a hatch és animal szóból jön, azaz egy olyan műanyag tojás, amelyben egy világító szemű madárféle lakik. Miután kikel a tojásból a szeme színének megfelelő állapotban van, azaz a gazdának azt kell tennie, amit  színből következtet (ehhez van egy színskála-leolvasó is mellékelve). A játék elemmel működik.
A gyártó cég tarolt, az ebayen percenként vásárolták az alapvetően négy-nyolc éveseknek való játékot, majd volt nagy bosszankodás 25-én, mert nagyon sok tojásból nem kelt ki a figura órák múlva sem, vagy mire kikelt, lemerült benne az elem.A játék 50 dollár körüli áron mozgott, ami odakint nem tétel, de a sok elkeseredett gyerek miatt a gyártó rengeteg megkeresést kapott volna, ha válaszol...



A másik bosszankodásra okot adó játék a Barbie Dream House legújabb változata. Hangra nyitja az ajtaját, viszi fel liften az utasokat, vagy éppen a lépcsőjét is hangra csukja össze, nyitja ki. Ráadásul összeköthető egy applikációval is, (de én ezt már nem értem, hogyan, és mivel potom 300 dollárért nincs nálam ilyen, így nem bocsátkozom találgatásokba, hogyan.) A legtöbb bajt az okozta, hogy ahelyett, hogy elindult volna bekapcsoláskor az elektronika, kiírt egy hibakódot.


Ilyenkor eszembe jutnak gyerekkorom egyszerű, elekronikamentes játékai, amelyek nem tudtak az első percben hibakódot produkálni, vagy elemtől függeni, mégis évekig jókat játszottam velük. Igen, tudom, az egy másik világ volt. De létezett.

6 dolog, amit NEM tudtál a Reszkessetek betörőkről :)

Van olyan? Kérdezed felhúzott szemöldökkel, miután megint túl vagy a három  négy(?) részen...
A brightside össszegyűjtött pár forgatási titkot, én pedig lefordítottam nektek, amit érdekesnek találtam a gyűjtésből, íme:

1. Talán a legemblematikusabb az Angels with Filthy Souls (és későbbi változatai a többi részben) amit Kevin előszeretettel nézett, és használt fel, hogy elkerülje a rossz arcokat, valójában nem film volt, hanem kifejezetten a Reszkessetek betörőknek lett forgatva, felhasználásra. Ez itt a második részből való:



2. Az első részben Párizsba utazó család a párizsi reptéren jön rá, hogy Kevin eltűnt. Valójában a film végig Chicagoban játszódik, és a párizsi reptéri jelenetei is a Chicago O’Hare International Airporton játszódnak. A luxus business class jelenetei pedig egy iskola kosárbadapályáján voltak felvéve, míg az a jelenet, mikor elázott Kevinék pincéje ugyanennek az iskolának az uszodarészében játszódott.

3. Kevinék házának valódi helye Illinois állam, Winnetka városa, címe: 671 Lincoln Avenue. Ma turistaattrakció.

© 20th Century Fox Film Corporation  

4. Harry szerepét (a betörők közül az ötletgyáros, alacsony fickó) eredetileg Robert de Nironak, majd John Jovitznak (Friendsben a marihuanafogyasztó étteremtulaj, Két pasiban reklámdalíró, a Save the Orphans szerzője) ajánlották fel, de visszautasították mindketten.

5. A New York-i kalandot feldolgozó részben, amikor a nagy család Floridába utazott, Kevin pedig rossz repülőre szállt, szerepelt Kevin testvére, méghozzá ő volt az unokatestvére ebben a részben.

© 20th Century Fox Film Corporation  

5. A Talkboy hangfelvevő nem valódi termék volt. Kifejezetten a film kedvéért alkották meg ( ez okozta a galibát a reptéren, elemet kellett benne cserélni, Kevin ezért tévedt el és szállt fel rossz gépre). Mindazonáltal annyira népszerű lett, hogy pár év múlva a rajongók követelésére megjelentek a boltokban ezek a készülékek! Imádom az ilyen sztorikat. Íme a reklámja a kilencvenes évekből:




6. Emlékeztek, az első részben, amikor Kevin felkészül a betörők fogadására? Az ablak alá üveg fenyőfadíszeket tesz, hogy a besurranó jól belelépjen és felsértse a lábát. Ezek a díszek valójában cukorból készültek!Ugyanakkor a Marvot játszó színész speciális "talpalávalót" hordott a mezitlábas jelenetekben, hogy véletlenül se érje baleset.

 (forrás:https://brightside.me/wonder-curiosities/13-secrets-about-the-movie-home-alone-252260/)

Ez rólad szól

Mielőtt fejest ugrom a karácsonyi ételkészítésbe (a halászlé már ott figyel a hűtőben, nemes egyszerűséggel megrendeltük, szóval nem kell sajnálni nagyon:), arra gondoltam, hogy egy nem hagyományos posztot fogok írni, hanem egyet, ami már régóta "érik".
Még hozzá arról, hogy a blog mennyi mindenkivel hozott össze, mennyi olvasót ismerhettem meg személyesen, és még barátságok is születtek a személyes találkozásokból. És talán ez az, amire nem számítottam, amikor valamikor 2009 november elején elkezdtem kigyűjteni más blogjaimból az amerikai jellegű irományokat, és megszületett a freeblogon az Élet Amerikában.
Pont tegnap előtt este gondolkodtam el ezen, amikor hazafele tartottam az általam csak "legrejtélyesebb blogolvasónak" aposztofált honfitársammal való találkozásból.Ő például a nevét csak tegnap árulta el nekem.
Két részre oszthatóak a blog kapcsán személyesen megismert olvasók: olvasták a blogot, és fúrta az oldalukat, ki a blogger, vagy olvasták a blogot, és angolul akartak tanulni, és amikor hazajöttem, felkerestek. Mindenkiben közös, hogy külföldön akar élni, vagy külföldön élt, vagy éppen külföldön él és néha hazalátogat. Többen elmondtátok, akik Magyarországról olvassátok a blogot, hogy egyfajta reménysugár a hétköznapjaitokban, különösen, amíg kint íródott, és többek mondták, hogy melankólikussá vált, mióta itthonról íródik. Ez utóbbiról sajnos nem tehetek, akörülmények alakítják a bloggert, és az írásait is.

Vannak olyanok, akikről már néha eszembe sem jut, hogy ő is blogolvasó, mert időközben a barátom lett. Az egyik, talán legkülönösebb barátság a blog szinte legelső olvasójához fűz, aki akkor még középiskolásként olvasta Szeged mellől a freeblogos posztokat, és rettentően lelkes Amerika-rajongó volt. Sőt az, a mai napig. Őt szinte (virtuálisan) láttam felnőni, ma már komoly, Európát megjárt fiatalember, akinek szintén van külföldi tapasztalata. Ja igen, és ő készítette el a blog emblematikus, Friends-őrült cover képét.

Van egy olyan olvasó, akinek egy ideig az angoltanára is is voltam, és meg kell mondjam, hogy nagyon sokat segített elviselni az igen rögös indulást itthon, mert mindig meg tudott nevettetni valamivel, amolyan rocksztár alkat, noha grafikusként dolgozik a való életben. Ő abszolút világpolgár, és remélem, a kanadai álma azért egyszer majd valóság lesz. Ő is élt külföldön.

Van egy olyan olvasó, akivel szinte együtt tértünk vissza az Államokból, és a legsötétebb és legreménytelenebb visszailleszkedési küzdelmeken támogattuk keresztül egymást, ma már ingázik London és Budapest között.

Van egy olyan olvasó, aki szintén még középiskolás diákként kezdte követni a blogot, nagyon ki akart menni nyári munkára az Államokba, és végül el is indult, sokat leveleztünk ebben a témában. Ő is komoly fiatalember lett közben, és abszolút egy húron pendülünk az életben is. Nagyon szürreális közös élményünk a Migration Aidhez kapcsolódik, egy nyári éjszakán én is kimentem segíteni a Keletibe szorult menekülteket, és ezt neki köszönhetem, imádom az emberbarát gondolkodását.

Van olyan olvasó, aki egészen közel lakott hozzám, mikor hazaérkeztem, és nagyon összebarátkoztunk, évekig készültek kifele Angliába, és végül ki is mentek, rossz volt elveszíteni egy éppen megtalált barátot, de tudom, hogy sokkal jobban érzi magát most, mint tette korábban.

Van olyan olvasó, aki még szállást is adott nekem, amikor átutazóban voltam az országban. És sokat köszönhetek neki is, mert a kapcsolatot azóta is tartjuk.

Van egy olyan olvasó, akinek Amerikában ajánlották a blogomat, amikor sok éve Baltimore-ba érkezett. Képzeljétek, se akkor, se később nem találkoztunk, viszont azóta is levelezünk, és igazi levélbarátság alakult ki köztünk. Ma már mindketten Magyarországon vagyunk, és nagyon remélem, hogy a két ünnep közt végre sikerül személyesen is találkozni, ennyi év online barátság után!

A sort nagyon sokáig folytathatnám.Tényleg.
Ezt szeretném nektek most megköszönni, hogy sok, hozzám hasonlóan gondolkodó, nyitott embert ismerhettem meg a személyetekben. Mert azt hiszem, aki egy ilyen témájú blogot olvas rendszeresen, vagy éppen hébe-hóba, az  hasonlóan nyitott a világra, érdeklődő, kíváncsi, mint az a grafomán, aki írja.
Boldog karácsonyt kedves olvasó!

Jön a Télapó és a Santa

Érdekes lenne tudni, hogy vajon mások hosszabb idejű külföldi tartózkodás után milyen külföldön tapasztalt ünnepeket építettek be a saját életükbe, és hosszabb távon visszatelepülve miket tartottak meg?
Kezdetben, az első évben szinte minden jeles amerikai napot követtünk: Martin Luther King Day, George Washington's Birthday, Memorial Day, Independence Day, Labor Day, Veteran's Day, Halloween, Thanksgiving.
Később, ahogy a hazahozott naptár egy év múlva elvesztette a szavatosságát leginkább a Halloween és a Thanksgiving maradt meg, valamint egy sajátosan kialakított december hat, ahol a magyar Mikulás mellett jött mindig a US Santa is.
Később a Thanksgiving is kikopott az életünkből, egyszerűen azért, mert körülöttünk senki nem ünnepelte, nem szerepelt a naptárban és már csak említés szintjén maradt meg.
Ami változatlanul maradt, az az igazi gyerekünnep, a Halloween, igaz, nem olyan formában hogy odakint ez jellemző, "farsangi beöltözés" és cukorkagyűjtögetés helyett leginkább valamiféle díszkészítés, mókázás, beszélgetés a Halloweenről, mókás ételek készítése, idén pedig Halloween-programokra való eljutás.
És persze idén is jött a kétféle télapó, már egyre jobban belezavarodunk ebbe a történetbe, hogy akkor hogy érkezik ide az amerikai ugyanabban az időben, mint a magyar, közben a tévében szó volt az "igazi finn télapóról", és néha jön a kétkedés, hogy "Anya, nem Te vagy az?". Mivel mikor öt éve hazajöttünk, bespejzoltam jó néhány egy-két dolláros apróságot, amelyeket rendszeresen a szülinapokon, karácsonykor és december hatodikán adtam át, így egészen sokáig tartottak, még idén is sikerült egy matricás füzetet átadni egy angol nyelvű levéllel, amit az amerikai Santa írt. Jövőre már bajban leszek, csak Halloween-dekorom maradt. :(
Volt egy idő, mikor az amerikai húsvéti nyúl is jött, talán az első egy-két évben, aztán kifogytam az ilyen jellegű ajándékokból, és maradt a magyar nyúl.
Sajnos az idő múlásával és az élő kontakt hiányával egyre inkább l'art pour l'artnak tűnik a kinti ünnepek, szokások tartása, vagy a gyerek kettős állampolgárrá nevelése. Ugyanakkor fontosnak tartom az érdeklődése megtartását, a tudásátadást, és a figyelme felhívását az amerikai dolgokra. Ha már ekkora esélyt kapott az élettől, ne én, vagy a nevelése legyen a kerékkötője annak, hogy egyszer visszatérjen a szülőföldjére.