Mielőtt fejest ugrom a karácsonyi ételkészítésbe (a halászlé már ott figyel a hűtőben, nemes egyszerűséggel megrendeltük, szóval nem kell sajnálni nagyon:), arra gondoltam, hogy egy nem hagyományos posztot fogok írni, hanem egyet, ami már régóta "érik".
Még hozzá arról, hogy a blog mennyi mindenkivel hozott össze, mennyi olvasót ismerhettem meg személyesen, és még barátságok is születtek a személyes találkozásokból. És talán ez az, amire nem számítottam, amikor valamikor 2009 november elején elkezdtem kigyűjteni más blogjaimból az amerikai jellegű irományokat, és megszületett a freeblogon az Élet Amerikában.
Pont tegnap előtt este gondolkodtam el ezen, amikor hazafele tartottam az általam csak "legrejtélyesebb blogolvasónak" aposztofált honfitársammal való találkozásból.Ő például a nevét csak tegnap árulta el nekem.
Két részre oszthatóak a blog kapcsán személyesen megismert olvasók: olvasták a blogot, és fúrta az oldalukat, ki a blogger, vagy olvasták a blogot, és angolul akartak tanulni, és amikor hazajöttem, felkerestek. Mindenkiben közös, hogy külföldön akar élni, vagy külföldön élt, vagy éppen külföldön él és néha hazalátogat. Többen elmondtátok, akik Magyarországról olvassátok a blogot, hogy egyfajta reménysugár a hétköznapjaitokban, különösen, amíg kint íródott, és többek mondták, hogy melankólikussá vált, mióta itthonról íródik. Ez utóbbiról sajnos nem tehetek, akörülmények alakítják a bloggert, és az írásait is.
Vannak olyanok, akikről már néha eszembe sem jut, hogy ő is blogolvasó, mert időközben a barátom lett. Az egyik, talán legkülönösebb barátság a blog szinte legelső olvasójához fűz, aki akkor még középiskolásként olvasta Szeged mellől a freeblogos posztokat, és rettentően lelkes Amerika-rajongó volt. Sőt az, a mai napig. Őt szinte (virtuálisan) láttam felnőni, ma már komoly, Európát megjárt fiatalember, akinek szintén van külföldi tapasztalata. Ja igen, és ő készítette el a blog emblematikus, Friends-őrült cover képét.
Van egy olyan olvasó, akinek egy ideig az angoltanára is is voltam, és meg kell mondjam, hogy nagyon sokat segített elviselni az igen rögös indulást itthon, mert mindig meg tudott nevettetni valamivel, amolyan rocksztár alkat, noha grafikusként dolgozik a való életben. Ő abszolút világpolgár, és remélem, a kanadai álma azért egyszer majd valóság lesz. Ő is élt külföldön.
Van egy olyan olvasó, akivel szinte együtt tértünk vissza az Államokból, és a legsötétebb és legreménytelenebb visszailleszkedési küzdelmeken támogattuk keresztül egymást, ma már ingázik London és Budapest között.
Van egy olyan olvasó, aki szintén még középiskolás diákként kezdte követni a blogot, nagyon ki akart menni nyári munkára az Államokba, és végül el is indult, sokat leveleztünk ebben a témában. Ő is komoly fiatalember lett közben, és abszolút egy húron pendülünk az életben is. Nagyon szürreális közös élményünk a Migration Aidhez kapcsolódik, egy nyári éjszakán én is kimentem segíteni a Keletibe szorult menekülteket, és ezt neki köszönhetem, imádom az emberbarát gondolkodását.
Van olyan olvasó, aki egészen közel lakott hozzám, mikor hazaérkeztem, és nagyon összebarátkoztunk, évekig készültek kifele Angliába, és végül ki is mentek, rossz volt elveszíteni egy éppen megtalált barátot, de tudom, hogy sokkal jobban érzi magát most, mint tette korábban.
Van olyan olvasó, aki még szállást is adott nekem, amikor átutazóban voltam az országban. És sokat köszönhetek neki is, mert a kapcsolatot azóta is tartjuk.
Van egy olyan olvasó, akinek Amerikában ajánlották a blogomat, amikor sok éve Baltimore-ba érkezett. Képzeljétek, se akkor, se később nem találkoztunk, viszont azóta is levelezünk, és igazi levélbarátság alakult ki köztünk. Ma már mindketten Magyarországon vagyunk, és nagyon remélem, hogy a két ünnep közt végre sikerül személyesen is találkozni, ennyi év online barátság után!
A sort nagyon sokáig folytathatnám.Tényleg.
Ezt szeretném nektek most megköszönni, hogy sok, hozzám hasonlóan gondolkodó, nyitott embert ismerhettem meg a személyetekben. Mert azt hiszem, aki egy ilyen témájú blogot olvas rendszeresen, vagy éppen hébe-hóba, az hasonlóan nyitott a világra, érdeklődő, kíváncsi, mint az a grafomán, aki írja.
Boldog karácsonyt kedves olvasó!
No comments:
Post a Comment