Idén Amerikában tombolt a Hatchimal-láz. A szóösszerántás a hatch és animal szóból jön, azaz egy olyan műanyag tojás, amelyben egy világító szemű madárféle lakik. Miután kikel a tojásból a szeme színének megfelelő állapotban van, azaz a gazdának azt kell tennie, amit színből következtet (ehhez van egy színskála-leolvasó is mellékelve). A játék elemmel működik.
A gyártó cég tarolt, az ebayen percenként vásárolták az alapvetően négy-nyolc éveseknek való játékot, majd volt nagy bosszankodás 25-én, mert nagyon sok tojásból nem kelt ki a figura órák múlva sem, vagy mire kikelt, lemerült benne az elem.A játék 50 dollár körüli áron mozgott, ami odakint nem tétel, de a sok elkeseredett gyerek miatt a gyártó rengeteg megkeresést kapott volna, ha válaszol...
A másik bosszankodásra okot adó játék a Barbie Dream House legújabb változata. Hangra nyitja az ajtaját, viszi fel liften az utasokat, vagy éppen a lépcsőjét is hangra csukja össze, nyitja ki. Ráadásul összeköthető egy applikációval is, (de én ezt már nem értem, hogyan, és mivel potom 300 dollárért nincs nálam ilyen, így nem bocsátkozom találgatásokba, hogyan.) A legtöbb bajt az okozta, hogy ahelyett, hogy elindult volna bekapcsoláskor az elektronika, kiírt egy hibakódot.
Ilyenkor eszembe jutnak gyerekkorom egyszerű, elekronikamentes játékai, amelyek nem tudtak az első percben hibakódot produkálni, vagy elemtől függeni, mégis évekig jókat játszottam velük. Igen, tudom, az egy másik világ volt. De létezett.
No comments:
Post a Comment