Kis pénteki vásárláspszichológia

Mindig lelkiismeret-furdalásom van Fekete Pénteken. Noha sohasem több köbméter megvásárolt holmival térünk haza, és mindig olyat veszünk, amire amúgy is szükség van, mégis esztelennek érzem a költekezést, és elgondolkodom, milyen kis majmokat nevelünk ki, hogy azt látják, simán leakasztható egy téli dzseki a fogasról, és elvihető….12 dollárért (2500 Ft)...
Viccen kívül, a gyerekem odacsapta a téli dzsekijét, - amit ezért a nevetséges összegért adtak, eredeti ára 55 dollár lett volna, - nekem meg kiszaladt a számon: - Na, Te sem a szocializmusban nőttél fel. (Elképzeltem micsoda szentségtörés lett volna annak idején, ha egy új kabátot le mertem volna a földre dobni anyám szeme láttára.) És bármennyire is helyénvaló, hogy nevetséges összegért vagy akár nem nevetséges összegért nem gond megvenni a gyereknek a kabátját, (játékát, bútorát, az adott dolog szabadon behelyettesíthető) mégis úgy érzem, hogy valahogy egy semmirevaló, elkényeztetett generáció fog felnőni ezzel a könnyed vásárlási morállal, akiknek a tárgyak értéke már nem lesz ugyanolyan, mint amit nekem jelent.
Kicsit körbenéztem, és láttam, hogy csak én küzdök ilyen gondolatokkal, az amerikai fiatal szülőknek ilyen meg sem fordul a fejében. 3.99-ért (kb 800 Ft) adták az óvodás korosztály társasjátékait. Egy nagymama és egy anyuka, gyerekek nélkül pakoltak fel vagy hét darabot, és akaratomon kívül is hallottam a párbeszédet. A lényege az volt, hogy a gyerek le akarja cserélni az otthon már meglévő ugyanilyen társasokat újra. Elképedtem.....Eszembe jutottak az otthon őrzött, szépen rendben tartott, ami napig is teljesen szalonképes gyerekkori társasjátékaim, amelyek aztán már a testvérem gyerekeit is kiszolgálták, és most várják, hogy majd az én gyerekem is belenőjön. Mit kell lecserélni egy társason? Maximum a külső doboza tud a sarkoknál tönkremenni, azt egy kis szigszalaggal megragasztjuk, és kész. Ez tényleg nem fordul meg itt senkinek a fejében? Minden bizonnyal nem. Valahogy olyan módon, ahogy otthon is kiment egy idő után a zoknistoppolás a divatból, amikor az emberek már megengedhették maguknak, hogy a lukas zokni helyett egyszerűen újat vegyenek. Itt pedig ez mindenre igaz.
Térülök-fordulok, öt év körüli gyerek áll a Barbie-soron, és hallom ahogy követel:-Ezt meg kell venned,- mutatja az anyjának, -meg ezt is! Anyuka meg pakolja be a holmit a bevásárlókocsiba, egy szó nélkül. Értem én, hogy nem gond megvenni, de akkor sem biztos, hogy rögtön kellene a gyerek minden egyes kívánságát teljesíteni, vagy rosszul gondolom?
Megérkezem a háztartási eszközök sorába. Esztelen pakolás folyik be a bevásárló kocsikba.Nem egyesével, nem átgondolva. Nézek egy negyven körüli párt. Nyilván nem teljesen üres konyhát kell berendezni. Mindenesetre a felpakolt áru mennyiségéből másra nem tudok gondolni. Ekkor hallom a bölcs hölgyet:-Ebből már van otthon három.Na erre akkor nincs szükségünk. Elképesztő logika, hogy nem kell megvenni a negyediket is!Talán a többiből még csak kettő van?Mindenesetre a felpakolt holmikből két közepes nagyságú magyar panelkonyhát be lehetne rendezni.
Kijövök a boltból, a gyerek téli dzsekijével. Nagyon fura mókus lehetek, mások alig bírják tolni maguk előtt az összevásárolt dolgokat.
Ezeknek az embereknek tényleg szükségük van a CNN tanácsaira. Nem tudom, örüljek-e vagy szomorkodjak, hogy nekem nincs.